Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!!!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!!

Brenda Joyce - A szűz szerető

2017.12.21-én olvastam ki. Nagyszerű, ellenállhatatlan, magával ragadó, együtt érző, és hullámzó erejű. Stephen, Clarewood hercege és Alexandra Bolton történetét dolgozza fel, és már most sajnálom, hogy a végére értem. Minden elhangzott szó, minden egyes sor, minden cselekvés egyszerre égeti és jegeli az embert. Nevettem, szórakoztam, bánkódtam és gyötrődtem egyszerre, mert annyira jól meg van írva és annyira el tudja nyerni az ember szívét, hogy az már leírhatatlan. Nem vitatom, a legtöbb nő odavan a hercegekről szóló történetekről, még akkor is, ha csak kitaláltak. Magában lehet reménykedik, hogy bár létezne egy ilyen ember, mint Stephen. Két ellentétes, nagyon éles kontraszt választja el a két szereplőt egymástól, mégis ez adja meg a löketet a szenvedélyre, egy elfeledett és eddig nem érzett érzésre, amit egyszerre próbálnak elnyomni és felszínre hozni. Stephen jelleme nagyon erős, Alexandra múltja, döntései, szándékai egyszerre kifinomultak, csodálatosak és meghökkentően szomorúak. Mindkettejük megsínylette a múltjukban történt változásokat, csalódásokat, de ennek ellenére próbáltak erősnek mutatkozni mindenki előtt. Igaz, az egyiknek könnyebben ment, mint a másiknak. Mégis ahogy egyre halad a történet, úgy a két szereplő a végére levetkőzi mindazt, amit büszkeségükkel akartak palástolni. Igen, az a bizonyos, mérhetetlen büszkeség. Sok fejfájástól megmentené az embert, ha nem lenne ez a természetes jellemvonás, de enélkül nincs bonyodalom, nincs fájdalom és nincs szenvedélyes szerelem. Stephennek el kellett fogadnia és fel kellett fognia, hogy létezik szerelem, ahogy Alexandrának is végre be kellett látnia, hogy néha nem árt magát is néznie, nem csak másokat. Ám ez nem csak a nevelés kérdése volt, hanem egy fogadalom, egy erős ígéret, amit nem akartak kettészakítani. Mert mindkettejük egy bizonyos érdeket akartak szolgálni.

Mivel Sir Rex és Lady Blanche története után megrendeltem a könyvet - nem véletlen! -, a két könyv most már kitesz egy egészet, persze jövőre beszerzem a többi De Warenne-könyvet.

Amanda Quick - Az éj leple alatt

2017.12.19-én olvastam ki. Már napi rutinnak számít, hogy olvasok. Na jó, nem, de azért van benne valami. Azért próbáltam húzni-halasztani, de nem lehetett, nagyon kíváncsi voltam már a végére és természetesen csak néhány fejezetnyi maradt a történetből, így végül is mára a végére értem. Ambrose és Concordia története nem csak a szenvedélyről szólt és az egymásra találásról, hanem titkokról, a középpontban egy szövevényes nyomozásról, gyilkosságokról és egy leányiskoláról, ami sok mindent rejt el a kíváncsiskodók elől. Egy magánnyomozó és egy tanárnő karizmatikus jelleme, az őrző-óvó szerep, mely négy fiatal lány életét próbálja elrejteni azoktól, akik kutatnak utána. Egy gazdag és egy alvilágban tevékenykedő üzelmeiről, melyek még őket is csapdába csalhatják. A történet kellőképpen adagolta a lányok életében bekövetkezett változást, a bizonytalan jövőjük kapcsolatban próbálnak más dolgokra koncentrálni, miközben azon igyekeznek, hogy a két védelmezőjük még szorosabbá fűzzék a kapcsolatukat, miközben mindketten a modern kor gondolkodóinak vallják magukat. És a kedvencem: Vanza. A Gonosz Özvegy című könyvben már olvastam róla. Én is szeretnék olyasmi tetoválást (Vanza-virág). 😙 Nem tudom, hogy korábban olvastam-e már ezt a könyvet (Az éj leple alatt), de örültem neki, annak viszont nem, hogy nem kellett sok idő és kiolvastam. Mégsem megunhatatlan Amanda írásai. Letepernek, magával sodornak és készakarva, de belecsöppenek a világába.

Lassan egy fél-könyvtárnyi könyvem van, és kevés a polc. A vitrinben csak könyvek vannak. Valamit ki kell találnom. Főleg, hogy tegnap küldték, de ma vettem át a postán a Brenda Joyce - A szűz szerető című könyvet. Szerintem külön szobát kell berendeznem a könyveimnek. Lelkes könyvmolygyűjtő lettem. 😚

Ősi Vér - A Kiválasztottak szereplői 6. rész

Magnar - Sárkány.

"Amint az erős szél alábbhagyott, a lány kíváncsian nézett ki a fatörzs mögül, hogy szemrevételezze az állatot, akiről eddig csak hallott, de sosem látott. A sárkányok rejtőzködő életet élnek, ugyanúgy a többi hasonló csodálatos lénnyel, akik szintén valahol most is bujkálnak. De most valamiért ez a sárkány előjött rejtekéből. Igaz, minden más élőlényt azonmód elkergetett a jelenlétével. Amilyen titokzatos, olyan morcos kinézetű – gondolta magában."

Azarang - Főnix.

 "– Vannak képességek, amelyek maguktól jönnek, de a tűz… az a főnix műve – felelt rá halkan a lány és ekkor a férfi elengedte a kezét. – Féltem, ha valaki megtudja, azt fogja gondolni, hogy loptam."

Olena, Accalia és Coronis - A Három Nővér.

 "Mindhárman nagyon szépek voltak és nagyon lendületesek."

 "– Mert még nem volt hozzánk szerencséd – rúgta oldalba a lányt Coronis, mintha sértve érezte volna magát, amiért a lány nem ismeri őket és nem hallott róluk."

 "– A nevem Accalia, amint azt tudod, de amit nem, hogy én vagyok a Három Nővér egyike – közölte a nő, büszkén tartva a fejét." 

"– Már úgyis mindegy – nézett húgaira Olena. – Mindegy mi történik, harc nélkül nem adjuk meg magunkat. Készüljetek és vigyázzatok!"

 Selma, Myrna és Bernice - Három idős, hosszú, ősz hajú asszony.

 "Nem szívesen szerette, ha a közelében más mágiát űző személy is jelen van, de őket csak azért tartotta fenn, mert erősek, elvetemültek, és szerették keresztezni a fehér mágiát a feketével. A legősibb boszorkányok – akik a Régi Rend alatt éltek – leszármazottaik, akik egyszerre ismerték a mágia és az alkímia tudását, s használták fel kisded játékaikhoz."

Adder - Lilith kedvenc kígyója.

"Talán az egyetlen rokonszenvező állat a világban, aki megfér Lilith kegyeiben és ő is az övében."

Amanda Quick - Botrány

2017.12.16-án olvastam ki. Miss Emily Faringdon és Simon Augustus Traherne, Blade grófja története. A bosszúállás áll a középpontban. Egy bosszú, mely komoly döntések sorozatát indítja el, miközben az áhított szerelem beköszönt a sárkány képében, mindezt úgy, hogy felrúgja a szabályokat, a szürke, magányos, ám pénzügyekben igen kifogástalan életet. A bosszú elkezdődik és nincs megállás. Csakhogy nem minden terv úgy végződik, ahogy azt a kitervelő elképzeli. A finom, szenvedélytől túlfűtött megtorlásnak nem lehet ellenállni, ám ennek ellenére a bosszú kezd felmorzsolódni. Persze egy kivétele mégis akad, és egy cselszövés, zsarolás kereszttüzében állni nem olyan szerencsés, sőt mérlegelni kell a lehetőségeket, és a végső döntést meghozni. Ennek fényében reménytelennek tűnik a helyzet, ám a sárkány sosem hagyja, hogy ami az övé veszélybe kerüljön. Imádtam minden egyes sort!!! Lenyűgöző, vicces, álmodozós, szerelmes, szenvedélyes, akaratos, kifinomult, és "elsodródunk a szerelem transzcendentális, arany partjára." A becsület kérdése, a józan megítélés, a hosszú évek, mely egyes egyedül a bosszúra vártak, a szerelem, mely nem zavarja, hogy egy Balszerencsés Esemény a múlt árnyéka, amit befolyással, mély meggyőződéssel el lehet törölni. Ó, és mindig legyen kéznél egy erős, selyemből készült nyakkendő. Sose lehet tudni. 💗💗💗😗😗😗

Amanda Quick - A zöld kristály

2017.12.13-án olvastam ki. Sir Hugh és Lady Alice története a lovagi korban. Imádom!!! A zöld kristály eltűnt és annak keresésére indulnak, amit természetesen visszaszereznek egy jól induló, alaposan megfontolt és eltervezett megállapodás következtében. Ám a megállapodás természetesen megtörik, hisz az egyik fél mást akar, mint a másik. A történet a kalandok, a lovagi kor eszméi, a hűség, a bizalom, a titkok, a szenvedély és a bosszú keveréke. Vajon megbocsátható valami, amely a múltban fogant és kihat mások életére? Vajon a házasság sokkal jobb ötlet, mint zárdába vonulni? Vajon a kristály és egy legenda hány életet követelhet? Apró változások, melyek boldog végkifejletben végződnek. Olyan változások, mely egyszerre indulnak el a külső és a belső réteg mentén, hogy aztán összetalálkozva egésszé formálódjon és ráleljenek arra, amit mindig is hiányoltak az életükből. Szerintem nagyszerű történet, impozáns környéken, kiváló szereplőgárdával. A trubadúrok tudták a dolgukat már akkoriban is.

Brenda Joyce - Félelem és szenvedély

2017.12.10-én olvastam ki.
Brenda Joyce - Félelem és szenvedély

"Lady Blanche Harrington nem hisz a szerelemben. Régebben Rex de Warenne megdobogtatta a szívét, de útjaik már jó ideje nem keresztezték egymást. Amikor azonban a fiatal lány az öröksége miatt Cornwallba utazik, az élet úgy hozza, hogy pont Sir Rex házában kénytelen megszállni. Nem kerülik el a figyelmét a házigazda tüzes pillantásai, és megsejti, hogy a férfi határtalan szenvedélyt tud ébreszteni egy nőben. A lady szíve körül lassan olvadni kezd a jég. Lehet, hogy ilyen a szerelem? De akkor miért vegyül ebbe a boldogító érzésbe nyomasztó félelem is?"

Már egy ideje terveztem, hogy elolvasom a könyvet. Ennek már szerintem kb. fél éve is van. Amikor is letöltöttem a E-könyv mintát és el kezdtem olvasni, már akkor tudtam, hogy meg kell szereznem. És nemrég megrendeltem a könyvet, mert már nem akartam várni. Egy kicsit félretettem Amanda Quick könyveit, de nem végleg, hisz csak arra az időre tettem le, amíg Brenda Joyce könyvét ki nem olvastam. A de Warenne-dinasztia 10. része. Úgyhogy van mit bepótolnom a sorozatból. Amit viszont nem bánok, hogy ez a könyv lett az első, amit olvastam az írónőtől és a sorozatból.

Igaz, valamiért emlékeztet arra, hogy talán nagyon régen már olvashattam, mert vannak benne részek, amik felrémlettek előttem, de ennek ellenére a szívemhez nőtt. Szerettem olvasni a sorait. Blanche és Rex kapcsolata, az önmagukkal és egymással vívott csaták, ahogy viszonyultak a másikhoz, ahogy közelebb engedték egymást a másikhoz, a gondolataik, melyek felkavarták még az álló vizet is. Nagyon tetszett a felépítése, a történet és a szereplők. A múlt árnyékai nagyon hatottak rám, hogy emiatt képes valaki elrejtőzni a világ elől, majd megnyílni valakinek, és amikor úgy tűnik sikerül révbe érni, valami meghasad és komoly, elszánt döntés születik a saját védelmében, közben kínok, kétségbeesett gyötrődések kellős közepébe kerül, míg végül mindezt egy gyakorlott és tapasztalt erő megragadja és megvédelmezi. Szeretem, ahogy a legtöbb témában őszintén nyilvánulnak meg, miközben el-elpróbálnak rejtőzni a saját titkaik és félelmeik előtt is.

Az eredeti címe The Perfect Bride, a magyar címe viszont Félelem és szenvedély. Ha azt nézzük, akkor mindkét cím találó, mégis az utóbbi valamiért azért áll közelebb ehhez a könyvhöz - saját vélemény! -, mert ezek az erős érzelmek végigkísérik a történetet és a szereplők életét. Ugyan még csak egy kis részletet ismerhettem meg a dinasztia világából és a szereplőkből, de már most tudom, hogy a többi is magával fog ragadni. Fantasztikus, lebilincselő, mélyről jövő és félelmetesen szenvedélyes. Én így jellemezném a könyvet. Csak ajánlani tudom!!! 💗😍

Ősi Vér - A Kiválasztottak szereplői 5. rész

Christina Downer - Vadásznak tartják. Erős és rátermett. Makacsul ragaszkodik a múlthoz, miközben próbálna szabadulni tőle.

"– Nem vagytok elfelejtve, csak nem érdekük mihamarabb elintézni titeket, ahhoz túlságosan könnyű préda vagytok a számukra – jegyezte meg a lány maró gúnnyal a hangjában." 

Gabriel - Christina mestere.

"– Nem vagyok varázsló – vetette oda Gabriel. – A nevem Gabriel. Elég ennyit tudnotok." 

Sebastian - Christina mestere.

"– Na, mi lesz? – kiáltott feléjük Sebastian. – Van még tennivaló bőven! Felőlem itt is maradhattok, de én nem érek rá veletek foglalkozni. Máskor nyalogassátok a sérüléseiteket."

Vadászok:

Gerard - a negyvenes éveiben jár, jól tartja magát, vöröses szakáll, vállig érő vörös haj. Gyerekkori barátja Nate-nek, akivel annak idején a hadseregben is együtt szolgáltak.

"– Remélem, túl fogja élni a sorsot – sóhajtott fel Gerard, s kiitta az üvegben lévő sört." 

Nate - Gerard régi barátja és katonatársa. Mindketten vadászok.

"– Akkor mire vársz? – állt fel Nate, és amint szembefordult a férfival folytatta. – Ölj meg!"

Don - Egykoron katonaként szolgált. Gerard talált rá sebesülten. Megmentette az életét és végül egy csapatba verődve öldösték a szörnyeket. Vadász.

"– Talán túl feltűnőek vagyunk? – köpött egyet Don." 

Harold - Vadász.

"– Én benne vagyok – kurjantotta Harold, egy magas, széles vállú, zöld tekintetű, rövid barna hajú férfi, akinek hatalmas sas madár tetoválása van a jobb vállán." 

Nash - Vadász.

"– Fegyverrel a kézben? – vetette oda sztoikusan Nash, egy barna hajú és szemű, kissé borostás képű, alacsony férfi, akinél egy buzogány, egy tőr, egy pisztoly és egy edzett acélú viking bárd volt." 

Brett - Vadász.

"– Csak óvatosan! – figyelmeztette barátait Brett, egy komoly, sötét szemű és hajú, magas, szikár férfi, aki két puskát és két pisztolyt hozott magával. – A vérfarkasok bármikor lecsaphatnak. Nem olyanok, mint a legtöbb vámpír, hogy csak éjjel bukkannak fel."

Declan - Vadász. Ő volt a csapat befogója, akinél egy vagy két ezüstháló és több ezüstcölöp is volt.

"– Ezek itt nem emberek – szólalt meg Declan. – Eddig könnyen végeztünk azokkal, akik a mi és mások életére törtek, de ezek sokkal erősebbek."

Jacob - kocsmatulajdonos és csapos egyszerre.

"– Újak vagytok itt – tiltakozott a csapos. – Jacob vendégei vagytok egy körre, a másodikat már illik kifizetni. Nem sokat kérek. Változó."

Clio Reid - Christina gyerekkori barátnője.

"– Ennyire tartasz tőlük? – érdeklődött Clio, amint megpillantotta az amuletteket. Mindegyik bonyolult mintázattal volt tele, szürke, fekete és sötétkék színűek voltak. A lány ujjain pedig ezüstből készült gyűrűk. – Úgy tudtam, a démonok ellen nem ér semmit az ezüst – szólalt meg halkan."

Amanda Quick - Fegyverletétel

2017.12.07-én olvastam ki. Ismét egy régi ismerős. Az intellektusát!!! 😏 Ismerős tény, hogy valaki nem akar férjhez menni. Nekem sincs tervben. És mi van olyankor, amikor mindezt valaki felrúgja? 😲💣💫💘 De ne érezzük magunkat kelepcében! Régebben erősen gyakorlott hatása volt a házasság egy-egy illető életében, és ami benne van. A kérdést feszegeti is a két főszereplő. Milyen lenne egy olyan világban élni, ahol nem kell házasságra lépni? És milyen lenne egy olyan világban élni, ahol nem számít a rang és a vagyon, ha házasságra kerülne sor? Bizonyára a 21. századi nő nem szeretné, ha a szülei belekényszerítenék egy házasságba. De egy 17-18. századi nő felragyogna, ha megtudná, milyen szabadon élhetne a 21. században. Szerintem ezért sem találkozik egyik korszak sem a való életben, csak a könyvekben... Vagy mégis? Lucas és Victoria kezdeti súrlódásai végül révbe érnek, egymás támogatói, testi-lelki társai lesznek. Nem marad el a romantika mellett a csipkelődés, az őrlődés, az egymással való hadakozás, ki-ki igazának beismerése és ellenvetése, és természetesen az egymásra találás. Egy kis családi legenda, egy sötét folt a múltból, de mindig ott vannak egymásnak.

Ősi Vér - A Kiválasztottak szereplői 4. rész

Pokol Királya - Az Alvilág uralkodója.

"– Minden éjszaka ezzel a kéjjel aludtál el a karjaimban – suttogta a király. – Kivéve most, mert ezúton csak sóvárogni fogsz utána."

Archer - A Pokol Királya jobbkeze, a démonvezér.

"– Én magamban vagyok biztos és abban a győzelemben, ami itt vár – sziszegte neki a férfi. Nem tetszett, ha megkérdőjelezik terveit, döntéseit. De mi mást várhat egy harmadrangú démontól, aki anélkül félti a saját bőrét, hogy harcolna bárkivel is. Utálta az ilyesfajta nyápic alakokat, de sajnos őt kapta maga mellé. Pedig teljes mértékben kikötötte, hogy olyasvalaki vegyen részt a harcban, aki rátermett és nem fél megküzdeni az ellenféllel."

Lilith - A démonok királynője. Számtalan más néven is ismert. Hatalmas erővel rendelkezik. Temperamentumos jellem.

"– Mindent élvezek, mi bűnre csábít – mondta kaján vigyorral a démonok királynője, miközben beleharapott a férfi vállába."

Isua - A Pokol Királya harmadik embere. Feladata az ifjoncok beavatása.

"– Ahogy elnézem, az ifjú igencsak gyenge lábakon áll – állapította meg Isua rögvest."

Agenor - A Pokol Királya füle és szeme.

"– Ha a Pokol Királya úgy véli, erős katonává válhat, az úgy is lesz – jegyezte meg Agenor s egy gyors pillantást váltott a királlyal, aki helyeselte meglátását."

Klétus - A Pokol Királya első számú vezetője,

"Klétus volt köztük a legerősebb és ezzel együtt a király seregeinek első számú vezetője. Az ő döntései is ugyanolyan mérvadóak voltak, mint a királyé."

Drufus - Másodrangú démon, de ereje vetekszik egy elsőrangú démonéval.

 "– Azt az örömöt sosem engedném meg nekik – válaszolt magabiztosan Drufus, miközben két kardját a vállaira helyezte. – Ha halnom kellene, nem engedném, hogy egy angyaltól tegyem azt. Akkor már olyan ellenfelem legyen, mint maga a Pokol Királya, vagy az Ősi Vér."

Gotthard - Másodrangú démon.

"– A mesterem voltál – válaszolt a fiú idegesen, de nem nézett fel a férfira. A férfi egy ideig elnézte az ifjút, akit nagyon fiatalon vett még magához az Alvilágban. Az apja nagyszerű démon volt."

Devante - Másodrangú démon.

"Devante nagyon ravasz és igen határozott személyiség. Külsőleg húsz év körüli, sportolt testalkatú. Kedvessége már-már a zsenialitása. Minden nő odavan érte."

Carrick - Harmadrangú démon.

"– Nem azért jöttünk, hogy figyelemmel kísérjük a harcot, Archer – jegyezte meg nyugtalanul egy rövid barna hajú, szürkészöld szemű, magas, szálkás testalkatú férfi, aki szintén fel volt vértezve. Már jó ideje szemmel tartották a Shiba klánt és Archer terve úgy tűnt kezd beválni. Ugyan nem értette minek elhúzni egy harcot, hisz nekik már egy nap alatt sikerült volna legyőzni a vámpírölő klánt, de nem szállt szembe Archerrel, aki tudja, mit miért tesz. Mégis örült volna, ha ennek a csatározásnak mára véget vetnének."

Kieron, Cahir, Kalan és Coy - Fivérek. Megszólalásig hasonlítanak egymásra. Mindig együtt gyilkolnak, fosztogatnak és erőszakolnak.

"– Már egy ideje figyelünk téged. Erősnek erős vagy, de nem hinném, hogy ellenünk bármi esélyed is lenne, főleg mert nem látom veled a mestereid. Egyedül vagy."

Amanda Quick - Rád vártam!

2017.12.03-án olvastam ki. Felvillanyozva érzem magam. A Tiéd vagyok! című regény folytatása, de más szereplőkkel, persze a régiek is felbukkannak egy rövidke pillanat erejéig. Megunhatatlan. Felemelő. Természetfölötti élmény. Imádom!!!😊

Egy kicsit megismerteti az Arkane Társaság különös világát. Felborítva két ember sorsát, melyet szorosan összeköt a láthatatlan, ámde szakadatlan végzet fonala. Egy különös kristály, egy jó kétszáz éves történet, és vele a feledhetetlen legenda, amely végül megtestesül a két főszereplő kapcsolatában. Mindketten olyan életformát követtek eddig, ami megakadályozta, hogy teljesek legyenek, ám a kettejük találkozása mindezt veszedelmesen felborítja és egymáshoz sodorja.

Néha a legendák, egy régi kapocs és a szenvedély összehozza az eddig ismeretlen embereket, akik csak arra vártak egész életük során, hogy találkozzanak azzal a személlyel, aki a felszín alá tud nézni és elfogadja mindazt, ami ezzel jár.

Csak ajánlani tudom, de előbb nem árt elolvasni a Tiéd vagyok! könyvet, hogy tudjátok, hol is kezdődik maga a történet.

Amanda Quick - Emésztő tűz

2017.11.30-án fejeztem be az olvasását. Ismét egy olyan könyv, melyet korábban már olvastam, mégis jóleső érzéssel vettem a kezembe és olvastam ki. Emésztett is a gondolat, hogy rövid idő alatt sikerült az utolsó mondatig eljutnom. Persze nem volt kérdés, de na! Wyckmere Ördöge és Desire úrnője története lebilincselő. Én is szeretnék egy saját kis szigetet. 😊 A párbeszédek felemelőek és egyben régiesek. Úgyhogy, aki most olvasná először, az meg fogja tudni, hogy mire gondolok. Mégis el lehet benne merülni, gyönyörködni a tájban, a lovagias cselekedetekben és a régi kor megismerésében.

Hát igen! Egy igazi fellegvár. A szereplők között vannak kemény, harcedzett, mégis kedves és oltalmazó lovagok, vannak pletykafészkek, vakmerő és gyönyörű hősnő, kíváncsi ifjak, és egy mindenre elszánt varázsló. Felettébb hangulatos. Élcelődös. Csak kell egy csipetnyi férj recept, egy maroknyi virágillat, és egy csöpp tyúkvér. 😏

Ősi Vér E-könyv és nyomtatott könyv

2017.11.28-án jelent meg az Ősi Vér - A Kiválasztottak című regényem E-könyv mellett nyomtatott formában is.

A regény nem került volna a kiadóhoz, ha nincs az öcsém, aki anyagilag - egy bizonyos keretbe összefoglalva! - támogatott volna. És bár lehet, hogy akadnak hibák, melyek észrevehetőek, esetleg én magam sem fedeztem fel, de ennek ellenére örülök, hogy legalább idáig eljutottam.

Hogy valaki az E-könyvet vagy magát a nyomtatott könyvet részesíti előnyben, néhány adatból megtudtam, hogy jobban pártolják még a mai napig is a nyomtatott formátumot. Sokaknál valamiért nem kedvenc az E-könyv. Én megértem, hisz magam is a könyveket részesítem előnyben, de ugyanakkor már olvastam E-könyvet, ami persze a szemnek egy kicsit fárasztóbb.

Az igazság az, hogy már nem akartam sokat váratni szegény regénnyel. 12 éve várja, hogy feltámadjon a laptopból. Ez megtörtént ugyan, de kérdés, hogy mennyire fogják venni. Ami azt illeti, ezt is sokszor kalkuláltam, hisz egy regénynek nagyon vonzónak kell lennie egy olvasó szemében és nem csak külsőleg.

Sokkal tartozom az öcsémnek azzal, hogy lehetővé tette számomra, hogy a regény végre napvilágot lásson. Ezen belül mind a ketten tudjuk, hogy bizonyos keretet nem engedhettünk már meg, így talán akadnak olyanok, akik talán elhamarkodott lépésnek mondhatják a kiadását. De ahogy én magam sem vagyok tökéletes, úgy a regényem sem lehet tökéletes. Én ezt elfogadtam, megbarátkoztam vele, és ha netán egyszer valamikor megtehetem, akkor elfogadhatóbb kinézetet varázsoltatok számára. Szerintem, minden író/írónő úgy szereti a regényét, ahogy van. Igen, persze mindenki törekszik valamiféle elfogadható tökéletességre. Én voltam olyan bátor és ezt egy kicsit felrúgtam. És lehet, hogy a kinézete nem mindenkinek lesz elfogadható és vonzó, de arra gondolok, hogy talán - nagyon talán!, reménykedően talán! - maga a történet mindezt kompenzálja valamennyire. Bizakodok benne. Ha mégsem így lenne, akkor tévedtem. De reménykedem.

Itt a link:

Christin Dor: Ősi Vér - A Kiválasztottak - Publioboox.com oldal
Christin Dor: Ősi Vér - A Kiválasztottak - Rukkola.hu oldal

Ősi Vér - A Kiválasztottak szereplői 3. rész

Luther - A vámpírok fejedelme. Morven fia, Bloodworth fivére. Asszonya Masha.

"– Azt hiszed, engem megölhetsz? – nevetett rajta a férfi, miközben végigmutatott magán."

Masha - A vámpírok királynője. Luther asszonya.

"Ekkor egy fiatal, gyönyörű nő lépett ki a sötétség mélyéről és egyenesen a férfihoz igyekezett. A férfi homályosan, de kivette annak alakját. Ahogy régen most is gyönyörűen fest a sötétség megannyi apró fényei között."

Bloodworth - Morven fia. Luther fivére. Egyenes jellem, a vámpír becsülete sokat ér, nem gyáva, szerette az egyszerű mégis gyors küzdelmet, élvezte, ha valamit harc közben szerezhet meg.

"Bloodworth felnézett rá és elmosolyodott. Az egyetlen dolog, amiért képes volt vámpírként és emberként életben maradni, a lánya: Salome." 

Jirou - Egykoron ember volt, de öt éve vámpírként szolgál Bloodworth-nek, mivel az életét mentette meg azáltal, hogy az éjszaka gyermekévé tette.

"Jirou ugyan nem volt erős harcokban, de többre tartotta az ésszerűséget véres összecsapásoknál, még akkor is, ha maga is olykor kénytelen eme formában élni."

Hiláriusz - Hiláriusz jóval Chandak uralma alatt került a köreikbe. Hiláriusz mindössze százkilencven éve él vámpírként. Maga Bloodworth apja tette vámpírrá, mert megesett a szíve a szegény fiún.

 "Hiláriusz kitartása, akarata és életereje elegendő volt, hogy Morven saját maga tegye őt vámpírrá, és a fiatal fiú pedig annak rendje és módja szerint tisztelte Morvent."

Zovárd - Bloodworth régi barátja, aki ötszáz évvel volt csak idősebb nála. Rovena férje.

"– Amit most elmondok, másnak nem adhatod át – közölte nyersen a férfi. Rovena szimplán bólintott, de Zovárd ennyivel nem érte be. – A vérünkkel pecsételjük meg."

Airton - Tíz évvel volt idősebb Bloodworth-nél. Az egykori Hét Vámpírvezér közül, Azár fia. Azra férje. Az Első Rend óta él.

"Airton mentette meg a démontól, akit a saját kardjával ölt meg, s attól a naptól kezdve elválaszthatatlan társak." 

Bartal - A Harmadik Rend ideje óta létezik.

"– Vagy a későbbiek folyamán ők is Luther kardjába dőlnek majd – válaszolt erre Bartal. Ismerte Luther követőit, sokan csak belecsöppentek a vámpírfejedelem játékába, de vannak, akik nagyon is tudják, mire képes uruk, mégsem zavarja őket, ha feláldozhatókká válnak." 

Rovena - Az Első Rend óta él. Zovárd asszonya.

"Rovena befejezvén a fürdést, egy fehér törölközővel a testén lépett be a hálóba. Meglátva Zovárdot tudta, hogy mire gondol. Lassan odasétált hozzá és a férfi azonmód magához húzta."

Azra - Airton asszonya. Az Első Rend óta él.

"– Dijonnak igaza van – vélekedett hasonlóképp Airton. – Rovena, Salome és Azra nem kislányok, gyorsan forog az agyuk, és ha nem figyelünk, akkor lebukhatunk előttük."

Salome - Bloodworth és Regina lánya. Gyönyörű, intelligens, kiegyensúlyozott, bölcs, kitűnő harci szellem, fiatal, gyors. Édesanyja szépségét örökölte. Talpraesett, ügyes, kedves. Dijon asszonya.

"Salome halványan elmosolyodott. Dijon mindig is figyelmes volt hozzá, de csak későn ébredt rá, hogy a férfi jóval többet érez iránta, mint amit valaha is el tudott volna képzelni." 

Dijon - Salome férje. Machlon elsőszülött fia, bölcsebb gondolkodású, mint apja. Felderítő és tanácsos, Bloodworth leghűbb bizalmasa és barátja. Nyugodt természet, figyelmes.

"– Tudod, mi a kötelességem – súgta oda Dijon, majd ujjával megemelte a lány fejét és szájon csókolta. Salome nagyon is tisztában volt vele mi Dijon feladata. Hónapok óta most látta újra, és az alatt az idő alatt nem is hallott felőle."

Thomas - Morven feleségének a húgának, Zoyának a fia. A múlt ellenére Luther barátja, de kiáll Bloodworth elvei mellett is.

"– Csillapodj, Luther! – kérte kuzinját Thomas. – Elvégre nem az a cél, hogy felkeltsük a figyelmet."

Amanda Quick - Legenda

2017.11.27-én olvastam ki a könyvet és meglehetősen rabul ejtett magával. Nehéz volt az utolsó pár oldalt olvasni, hisz csak nemrég kezdtem el. Imádom a legendákat, talán nem véletlenül kezdtem bele ebbe a könyvbe ismét. Igen, ezt is olvastam már korábban. Mit is mondhatnék!!! Imádom a kalóz történeteket, a köréjük szőtt legendákat és azt, ahogy mások próbálják felkutatni ezeket a legendákat. A sajátos kis történet, ahogy egy vidéki lány és egy vikomt összetalálkoznak, összefonódnak, miközben ha kell egymás idegeire is tudnak menni. Különc család, kalózkincs és kalóztitkok, titkos térkép, titkosírással írt napló, szenvedély, csipetnyi humor, és egy kis kaland. Ellentétek, régi család-barát viszály, forró- és hidegfejű gondolkodás, és a remény, hogy mindenki megleli azt a kincset, amire régóta vágyik. Megint ráéreztem az olvasásra, nagyon jót tesz az idegeimnek. 😂 És már fogytán vannak Amanda könyvei, melyeket előszeretettel vettem meg. Persze még akad olyan könyv, amit még nem vettem meg, de majd idővel azokat is beszerzem.

Amanda Quick - A vakmerő

2017.11.25-én olvastam ki a könyvet. Meglehetősen belemerültem a könyvolvasásba, és ha nem kellene dolgoznom, lehet minden egyes napot és órát csak és kimondottan olvasással töltenék. 😗 Mennyei érzés!!! Szinte már felemelő, hogy annyi év kihagyás után ilyen hamar vissza tudtam zökkenni az olvasásba. Ez amiatt is van, mert hamarosan belevágok a saját fantasy regényem második részének alapos átolvasásába, ami lehet megint azzal fog járni, hogy egy jó ideig nem fogok más könyvet a kezembe, de addig is szeretném más íróknak kiélvezni a regényeit.

Hát Amanda Quick betölti a könyvszekrény polcát, és már azt sem tudom, hogy hol tároljam a többit. Sok más írótól származó könyv várat magára, hogy kiolvassam, de eddig Amanda könyvei élvezték az elsőbbséget.

A vakmerő egy az álombéli lovagról szól - nem szó szerint -, de hozzátartozik egy régi ábrándhoz, ami kezd ugyan reálissá válni, ugyanakkor próbálják ezt elnyomni a fiatal hölgy személyében, ami természetesen nem sikerül. Adatik e két szereplő furcsa, éjszakai találkozása, egy közös szenvedély, egy régi barát gyilkosának felderítése, a szabályok, amik korlátokat emelnek, titkok, kalandok, és a megfelelő humorral fűszerezve.

Miközben olvastam felrémlett előttem, hogy sajnos a mai világban már nincs olyan, hogy hintóba szállnak és jönnek-mennek az estélyekre. Ama korban napok telhettek el, ha üzenetet vagy levelet kaphattak másoktól, mi meg dobunk egy sms-t, viber-en, messengeren és más egyéb appokon keresztül értekezünk. A férfiak nem járnak klubokba, mint annak idején, vagy ha igen, akkor bizonyára csak kevés helyen adatik meg ez a lehetőség. Színházba is jóformán azok járnak, akik szeretik. A fiatalok többsége inkább a mozit választhatja. Estélyek helyett kocsma a haverokkal, mozi a hétvégén, disco avagy házibuli. Beülnek egy-egy kávézóba stb. És a nők járhatnak egyedül is a világban.

Visszatérve a könyvre, nagyon jó kis történet. Korábban is olvastam már, és már akkor is nagyon lekötött. Főleg, mert a lány ideálja egy lovagról nem törpült el akkor sem, amikor már felnyitották a szemét. Na igen, az ideálokkal csak az a gond, hogy darabokra hullhat, mint egy tükör, amint kiderül róluk az igazság, de persze akadnak kivételek és valamiért ragaszkodnak eme ideálokhoz. Szintén csak ajánlani tudom egy csendes estén, telihold idején, kávét vagy teát vagy bort fogyasztva mellé, egy ablak melletti kis zugban.

Amanda Quick - Csábítás

2017.11.23-án olvastam ki és már most elölről kezdeném. Annyira jó!!! 😍😙 Amikor egy lánynak valóra válik egy titkos álma és férjhez megy ahhoz a férfihoz, akit a szívében rejt. Hm... na igen, csakhogy a házasság előtt nem árt lefektetni néhány következetes kérést/szabályt, amit természetesen sorra meg kell dönteni, még mielőtt elérnék a kitűzött dátumot. Egyszerre felejthetetlen, vakmerő, gyengéd, szenvedélyes, humorral teli, tele abszurd vállalkozásokkal. Párbajoztál már szíved választottja becsületéért? Próbáld ki, hátha esélyed marad talpon maradni. Vágd ki magad még a legrosszabb helyzetekből is. Legyél a társaság fénypontja. Egy üde színfolt, egy olyan személy, aki képes mindenre. Érts a gyógynövényekhez, néha jól esik egy csésze tea, főleg ha valamit el akarsz hárítani. 😅😇😵😛 Ugyanakkor tudj hazudni, mert ha még a füllentés sem megy, akkor aztán olvasnak a szemedből. Amanda eme könyvét is már olvastam korábban, és mint akkor is önfeledten értem a végére. Egy álarcos bálon én is szívesen részt vennék, persze anélkül, hogy egy bizonyos gyűrű, bizonyos figyelmet felkeltene. 😁😊 Csak ajánlani tudom, hogy Amanda összes többi könyvét.

Amanda Quick - Tiéd vagyok!

2017.11.21-én 22:16-kor befejeztem a könyv olvasását. Már nem telik sok időbe, hogy kiolvassak egy könyvet. Már szinte sajnáltam, hogy a végére értem. Pedig csak nemrég kezdtem.

Az írónőnek van egy sajátos stílusa. Ismét egy olyan regényét olvashattam, amely tele van titkokkal, rejtélyekkel, amelyhez párosul egy titokzatos alkimista társaság és annak alapítójának titka, egy sikeres özvegy, érdekes történések és természetfölötti képességek.

Az utóbbira célozva megjegyzem, mindig megérzem, mikor kell egy adott könyvet olvasni. Mivel Amanda Quick regényeiben sorra felfedezhető az okkultizmus és természetfölötti elemek váltakozó hada, aminek én magam is érdeklődöm, így nem csoda, hogy már hetek óta mást sem csinálok, csak az ő könyveit bújom. Na, nem mintha tudnék aranyat előállítani vagy belelátni a jövőbe, ez utóbbi jól jöhetett volna, amikor épp döntéseket kellett hoznom az eltelt évek során.

Persze ezek mellett nem törpül el a két főhős jelleme, a kialakult helyzetek megélései, az egymás közt lévő civódás és szenvedélyes szerelem kibontakoztatása. Mindig a megfelelő időben történik valami, mindig a megfelelő szó vagy mondat elegendő ahhoz, hogy hangosan felnevessek, amikor egy-egy cselekmény azt megköveteli. Nem vitás tehát, hogy Amanda Quick a romantikus regény királynője. És még vannak tőle könyvek, amik arra várnak, hogy szépen lassan - néhány nap leforgása alatt - elolvassam őket.

Amanda Quick - Ezzel a gyűrűvel

2017.11.19-én 21:35-kor olvastam ki. Az idejére sem emlékszem, hogy egy hónapon belül mennyi könyvet olvastam ki. Most ez a régi szerelem visszatért hozzám, és lelkesülve Amanda Quick történetein megint kiolvastam egy könyvét, amit szintén már korábban is olvastam.

Talán sokaknál ez már szokványos történet lehet tőle, de nem azoknak, akik szívből imádják az írásait. Az, hogy két emberi sorsot össze tud fűzni olyan szinten, hogy abban legyen érdeklődés, makacsság, szenvedély, szerelem, titokzatosság, lelkesedés, reménykedés, reménytelenség, furcsa cselekvések sorozatai és a kimondhatatlan egymásra találás, megfűszerezve némi pikáns szójátékkal és lehengerlő vetekedéssel, csak még inkább azt a hitemet erősíti, hogy érdemes regényeket írni.

A könyv vége felé van a szerző jegyzete, ami a rémregényekről szól, melyeket az 1800-as években nagyon sokan imádtak és olvastak, és amikből volt, hogy fel is használtak a későbbiek folyamán.

"Manapság egyetlen irodalmár sem mondhatja el magáról, hogy "rémregény szakon" végzett. Lehet, hogy a szerzők életműve nem került be a tananyagba, sem középiskolás, sem egyetemi fokon, de az írók hatása igenis tetten érhető az utánuk jövők műveiben. Mert vajon honnan merítettek korunk románc-, science-fiction-, fantasy- és horrorszerzői?" - Amanda Quick

Christin Dor: Ősi Vér - A Kiválasztottak

https://moly.hu/konyvek/friss-megjelenesek

Christin Dor: Ősi Vér - A Kiválasztottak

Amanda Quick - A folyó titka

2017.11.17-én olvastam kis. Alig négy nap leforgása alatt. Nagyon élvezetes történet volt, tele humorral, szenvedéllyel, titkokkal, titkokat felderítő nyomozással. Alig bírtam megállni, hogy ne egy nap alatt olvassam ki. Fondorlatos kis történet. Az özvegyek kitartóan meglepik az ember fiát. A főhős feje főhet, amikor ilyen asszonnyal hozza össze a sors. Letehetetlen, pedig ez a második alkalom, hogy ezt a könyvet is már olvastam az írónőtől. Imádom a csavaros párbeszédeket, amelyek vonzzák egymást és a legtöbbször sikeresen felnevet az ember. Nem tudom, miképp tud mindig újat és újat írni Amanda Quick, de biztos Anglia lenyűgöző légköre és titokzatossága teszi. Sokszor jó lenne azokat az utakat bejárni, ahol a regényei főhősei élnek, feltűnnek. Nagyon jó regény. Csak dicsérni tudom.

Ősi Vér - A Kiválasztottak szereplői 2. rész

Az első részben bemutattam a Shiba család tagjait és Will Sky-t a boszorkánymestert. Most jöjjenek a többiek.

Satoru - Őt már ugyan bemutattam az első részben, de mint sejteni lehet ő az egyik főszereplő. Immár felnőttként és vámpírvadászként. Ő a Red Dragons banda vezére.

"A vámpír a falnak dőlt. Alig van erőm, így nem tudok megküzdeni vele – gondolta elkeseredésében. A vadász végtelen gyűlölete a vámpírok ellen nem alaptalan, de már igazán leállhatna. Sok bajtársa szenvedett tőle, még ha gyors halálba is küldte. Senki nem tudta megállítani, még a vámpírfejedelemnek sem sikerül."

Red Dragons tagjai:

Himura Isoshi - félig japán, félig koreai származású férfi, aki a káosz után néhány hónappal egykori egyetemistaként vált a Red Dragons tagjává.

"– Vajon meddig nézik el nekik a vámpírok? – tette fel a kérdést Isoshi. A többiek ezen szintén eltöprengtek."

Miyazawa Yoshi - Satoru és Kaoru gyerekkori barátja. A Katasztrófa előtt már a banda tagja.

"– Én még mindig tartom magam ahhoz, hogy legyünk többen – szólalt fel Yoshi. A többiek értetlenül meredtek rá. – A jóslat. Emlékeztek? Hárman mit érünk, ha a várost egy nap ellepi a gonosz? Ideje lenne toborozni."

Yamada Kaoru - Satoru és Yoshi gyerekkori barátja. A Katasztrófa előtt már a banda tagja.

"– Nem ismerem régóta Willt, de biztos vagyok benne, hogy tudja, mit csinálunk – felelt rá nyugodt hangon Kaoru, aki két évvel volt csak idősebb társainál. Kaoru régebben is az utcákat rótta, igazi kemény fiúkkal keveredett összetűzésbe, ha úgy látta jónak. Yoshit gyerekkorában ismerte meg, amikor egy csapat gimnazistától védte meg, akikről később kiderült, hogy vámpírok voltak. Kaoru akkor szembesült a tudattal, hogy léteznek más lények is az embereken kívül, s később Yoshi által megismerkedhetett Satoruval is, aki szintén egy igazi bajkeverő volt. Satoru talán nem is avatta be a boszorkánymestert a tervébe, nehogy Will megakadályozza benne. Bár igazat adott Yoshinak, hisz egy olyan emberrel, mint Will-lel több esélyük lenne, és ő nyomtalanul bánhatna el az ellenséggel. De nem akart Satoru háta mögött cselekedni. – Ó… azt hiszem kiválasztották az áldozataikat."

Chiaki Toshi - A Katasztrófa előtt már a banda tagja.

"– A Katasztrófa előtt Satoru, Yoshi és Kaoru alkotta a Red Dragons-t – válaszolt Toshi. – Nemsokkal rá engem is bevettek a csapatba. Akkor még azt hittem, három vad fiatal srác, akik így akarják felkelteni magukra a figyelmet, de már az első napomon megmutatták, hogy nem játék az, amit tesznek…"

Nishimura Isamu - sokszor látta pesszimistán a világot, pedig egykor az autószerelőből vált autóversenyzőnél ez sosem esett meg.

"– Biztos van valami jelentősége, hogy visszatért – közölte észrevételét Isamu, miközben állát dörzsölgette és a többieket figyelte gesztenyebarna szemével. – Máskülönben miért jött volna vissza?"

Sasaki Jun - félig japán, félig amerikai származású férfi.

"– Ezért sem távolodunk már olyan messze a várostól, mint annak idején – szólalt meg Jun, miközben második doboz sörét bontotta fel és kortyolt bele. – Mindannyian azért vagyunk itt, mert Satoru engedte, hogy itt legyünk. Mert egy közös cél éltet minket: a vámpírok elleni harc. Vannak közülünk olyanok, akiknek családtagjai, szerettei és barátai vesztek általuk és vannak, akik egyszerűen változtatni szeretnének a világon. Megismertük a rettegést, a halált és az összetartozás erejét. Nem adhatjuk fel!"

Yukimura Mayo - A Katasztrófa alatt középiskolás volt.

"– Jó volt újralátni Kaorut – szólt közbe Yukimura Mayo, aki a csapat egyetlen női tagja."

Matsumoto Hisashi - A férfi makulátlan külsejével nem illett volna bele a bandába, de rátermettsége és extravaganciája ezt másképp igazolta. Régebben egy rockbanda énekese és gitárosa volt.

"– Ez mind szép és jó – szólt közbe Hisashi megértőn. – De Junnak igazat kell, hogy adjak. A vámpírok ellen még talán vagyunk elegen, de ha mások is beszállnak a buliba, akkor kétséges a létszámunk."

Kawamura Hisaki - nyomozó.

"– Egy: az emberek nem tudhatnak róla. Káosz keletkezne, amit senki nem tudna kezelni. Kettő: nem mindenkiről lehet felismerni, hogy micsoda. Három: amint kilépsz ezen az ajtón, döntened kell, hogy hallgatásba burkolózol vagy felhívod magadra a figyelmet."

Sámánasszonyok

"– Köszönjük, vadász! – szólalt meg a hátuk mögött egy fehér ruhába öltözött, hófehér hajú és ezüst tekintetű, sarut viselő asszony, aki a fősámánasszony volt, kinek még a nevét sem tudni, ahogy a többiekét sem."

Amanda Quick - A szerető

2017.11.12-én olvastam ki. Szintén egy fantasztikus regény. Sok humorral vegyítve. :) Van benne szenvedély, titokzatosság, báj, kellem és nagyfokú csipkelődés. Szeretem, amikor a párbeszédek csak úgy pörögnek. Zajlik az esemény. Egyik titok fedi fel a másikat. Jó lett volna még olvasni. Imádom a szereplőket. Kicsit szenvednek, kicsit piszkálódnak, kicsit melléfognak a dolgoknak, de közben egymást formálják. Ötletes kidolgozás, káprázatos helyszínek. Néha meghökkentők. :) Értem mikor párbajozna valaki? Soha senki. 😀 Akkoriban többet foglalkoztak a becsülettel, az erénnyel, de ugyanígy foglalkoztak pletykákkal és van, hogy erősebben hittek benne, mint abban a személyben, akiről szó van. Ez utóbbi szerintem a mai napig így van. Ha valaki megbukik a társaság szemében, akkor nagyon nehezen nyerheti vissza a tekintélyét, hiába van rangja. Ha valaki titkokat rejt, nem tudhatja, hogy talán van egy harmadik személy, aki mindezt kihasználhatja. Megvédeni magukat és a családot viszont nagyon fontos, akármilyen is a szereplő múltja és jelene. Amanda Quick szereplőiben azt szeretem, hogy feltalálják magukat, hogy nemcsak az érzelmeikkel próbálnak hatni a másikra, hanem észérvekre. És valahogy elkerülhetetlen tény, hogy az özvegyek nemcsak elszántak, hanem nagyon titokzatosak, egyedülállóak és faramuciak. És amikor egy férfi eme tulajdonságokat el tudja fogadni, az már szinte megnyerő.

Ősi Vér - A Kiválasztottak szereplői 1. rész

Szép fokozatosan szeretném bemutatni a regényem szereplőit. Nem sok mindent árulok el róluk.

Shiba klán - Vámpírvadász család Japánban

"A Shiba klán volt Japán leghatalmasabb vámpírvadászai, akik több ezer éves múltra tekinthetnek vissza. A legádázabb harcos férfiakat neveltették ki, hogy a vámpírok elleni harcokban eredményesen térjenek haza. Mindegyikük páratlan tehetség. Egy igazi gyilkoló gép. Még maguk az asszonyok, akik jelenleg is azon igyekeznek, hogy gyermekeiket védelmezzék szintén nagyszerű harcosok férjeik oldalán. Semmi sem hátráltatta meg őket." - részlet

Shiba Ryu - A Shiba klán vezére, aki erős, határozott és vámpírvadász. Sayuri férje, Kazuya és Satoru apja.

"A klán vezére, Shiba Ryu több sebből vérezve kitartóan küzdött a vámpírkatonák ellen. Csapatait hiába vették körül mindig kitörtek s támadásba lendülve lekaszabolták a vérszívókat. Nem engedhették, hogy a vámpírok elérjék otthonaikat. A közel egy hónapos ostrom alatt egyik tábor sem hátrált meg, pedig fogytán voltak lőszerekkel, fegyverekkel, emberhiánnyal és élelemmel. Mintha csak századokat léptek volna hátra, úgy érezte magát Ryu. Mégis egyre tudott csak gondolni, hogy oltalmazza a klánt." - részlet

Shiba Sayuri - Shiba Ryu asszonya, Kazuya és Satoru édesanyja. Erős jellem, nemes lelkű, gyengéd. A Yagami vámpírvadász család sarja. Seiji húga.

"Sayuri kitartott. Olyan erő dúlt belőle, amelyet maga a démon is tisztelt. De sokáig nem akart időzni sem a nővel, sem a gyerekekkel. Sayuri szorosan tartotta Ryu üknagyapjának kardját. Szemében tűz lobogott." - részlet

Shiba Kazuya - Ryu és Sayuri legidősebb fia. Satoru bátya, három évvel idősebb nála. Will Sky tanítványa.

"Kazuya ebben hitt, hisz az apja mégis csak a klán vezére és a legnagyszerűbb harcos, akit valaha is ismert a vadászok között. Őrá akart hasonlítani." - részlet

Shiba Satoru - Ryu és Sayuri másodszülött fia. Kazuya öccse. Will Sky tanítványa. Vámpírvadász.

"Satoru koránt sem volt csalódás az életükben. Nagyszerű gyermek. Kifogástalan harci szellem. Habár van még mit csiszolni olykor-olykor fel-felbukkanó engedetlenségén. Számtalan alkalom tanúsította, hogy Satoru kivételes, egyedi és sérthetetlen." - részlet

Yagami Seiji - A Yagami vámpírvadász család sarja. Sayuri bátya. Ryu sógora.

"Yagami még utoljára visszatekintett barátjára, aki kíméletlenül irtotta az ellenséget. Mióta csak barátokká lettek s később sógorok, szinte a testvéreként tekintett rá. Mindenben kiálltak egymás mellett. Soha nem volt nézeteltérésük és nem titkolóztak a másik előtt. Ryu kitűnő harcos volt már ifjonc korában is, mindenki őt tartotta a legjobbnak. Egyetlen egyszer küzdöttek meg, akkor is azért, mert Yagami féltékeny volt rá, de aztán belátta hibáját. Nem hiába lett Ryuból a klán vezére. Boldogulni fog a vámpírhaddal. Hitt benne. Hitt abban, amit a klán több ezer éve képvisel." - részlet

Will Sky - Boszorkánymester. Satoru és Kazuya mestere. A Shiba család egykori védelmezője.

"A sötét bőrű férfi nem volt más, mint jó barátjuk, s a család egykori védelmezője, Will Sky, aki boszorkánymester hírében áll, s aki fajtájából már csak egyedüli példány. A férfi mégsem úgy viselkedett, mint a vadászoknál jóval feljebbvalónak mutatkozó személy. Nem tagadta, hogy mágia hatalmat birtokol, de nem volt nagyravágyó, sem becstelen. Ő maga is sokat tanult a Shiba család idősebb tagjaitól, akik szintén megbíztak benne. Elengedhetetlennek tartotta a barátságot, sőt többre tartotta, mint valamiféle testőr szerepét. Ugyan a boszorkánymesterek szívesen vállalták a vadászok védelmét, még így is az erejük végett rangon felülinek számítottak. Nem voltak Halhatatlanok s másokat sem tudtak örökké éltetni, de az erejük olyan lényekkel vetekszik, mint a démonok vagy az angyalok. A boszorkányok a Halandók között istenek, a Halhatatlanok között Halandók." - részlet

Amanda Quick - Becsület

2017.11.10-én olvastam ki. Nagyszerű, káprázatos regény, amely tele van humorral, szenvedéllyel, küzdelemmel, és hihetetlen szereplőkkel, akik próbálnak megfelelni, csiszolódni, de aztán ismét feltör bennük a cselekvés, az elszántság és a konokság.

Imádom Amanda könyveit. Könnyed, eltitkolt igazságokról szólnak, furcsa párosokat hoz össze, egy újabb lebilincselő, tökéletes alkotás. Imádom Angliát. A londoni társadalmat, ahogy bemutatja egyszerre olyan, mintha én magam is ott lennék és részt vennék benne. Kár, hogy nincsenek ilyen estélyek az országban, szívesen részt vennék rajtuk. I Love Keringő!!! 💖💖💖💖 I Love Fenevad!!! 💖💖💖💖

Fantasy regény E-könyv

Már pár napja a fantasy regényem megjelent E-könyv formában, de még várni szerettem volna a megosztásával. A továbbiakban viszont már nem lenne értelme halogatni.

Nem valószínű, hogy megütöm azt a mércét, amely sok fantasy regény kiérdemelte a legjobb helyet az olvasók körében. A regényem mégis a szívem csücske, ahogy sok írónak a saját regénye.

Hogy ki és miként fogadja, csak remélni tudom a legjobbakat, ugyanakkor nem várhatom el, hogy mindenkinek ugyanúgy tetsszen, mint nekem. Persze bizakodni lehet.

Ha évekkel korábban tettem volna egy próbát a kiadásával, akkor nem kaptam volna teljes sztorit, nem lenne benne sok szereplő és cselekményszál. Elhamarkodott, összecsapott, és túlzott lányregényt kaptam volna. Az utóbbival nem lett volna gondom, és nincs is, de ahogy egyre bővült a történet, úgy változott az egész felépítése is, és így el kellett határolódnom attól, hogy csajos regényt adjak ki a kezemből.

Hogy a sok szereplő, cselekmény, helyszín, idő mennyire válik be, fogalmam sincs. Hogy mennyire kiforrott a történet, mennyire színesek a szereplők és mennyire érdekes, azt maga az olvasó fogja eldönteni. Ezért is nehéz mások szemével látni a regényt.

Szóval, bármi is adódik az életben, azt el kell fogadni.

A címmel kapcsolatban sokat kellett tanakodnom. Az eredeti címe más volt, de mivel hat részből tevődik össze és a történet sem egy személyről szól, így mást kellett kitalálnom. A fülszövegen is sokáig gondolkodtam, mire nehezen, de összeeszkábáltam valamit belőle. Hát, hogy mennyire figyelemfelkeltő, azt szintén az olvasók fogják eldönteni. Sosem tudtam jó fülszöveget írni. Ha netán mégis úgy döntenél, hogy elolvasod egyszer a könyv első részét, örülni fogok neki, hisz nem csak magamnak írtam. Vajon mit éreztek az írók, amikor az első regényüket kiadatták? Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Azt hiszem a szavak helyett jöjjön az elkerülhetetlen. A fantasy sorozat első része. xoxo

Ezen a linken keresztül eljuttok a publioboox.com oldalára:

Christin Dor: Ősi Vér - A Kiválasztottak

A világ, amelyben élsz, megváltozik.
A világ, amely az emberek tudatában létezett meg fog szűnni létezni.
A világ rendje örökre megváltozik.
Egy ősi jóslat a Kiteljesedés útjára lépett. Egy Kiválasztott létezik csupán, ki az Ősi Vér ellen harcol.
A Kiválasztottakról szóló mendemonda már akkor szárnyra kapott, amikor még a Régi Rend uralkodott, és a világot úgy nevezték, hogy Éden. Az utolsó mészárlás lassan tizenhárom éve volt, amikor eljött a Trónfosztás kora és beköszöntött a Katasztrófa mindenki életében. A Pokol Királya visszatért hosszú száműzetéséből. Senki nem tudta megfékezni. Az Emberek Világát elárasztották a démonok, s a több ezer éves harc folytatódik tovább a Halandók és a Halhatatlanok között.

2017.11.06.

Amanda Quick - Mire éjfélt üt az óra

2017.11.03-án kiolvastam Amanda Quick - Mire éjfélt üt az óra című regényét. Már korábban is olvastam, valamikor a '90-es évek vége felé. Pontosan nem tudom, de általános voltam, mikor először és utoljára a kezemben járt. Nemrég vettem néhány Amanda Quick könyvet, így ez is köztük szerepel. Imádtam az első betűtől az utolsóig és sajnálom, hogy megint csak hamar véget ért.

Imádom a titokzatos, elbűvölő, romantikus, nyomozós, varázslatos történeteket, és ez az egyik kedvencem. :) Jó lenne így írni. Elragadó, magával ragadó, letehetetlen - volt, hogy kockáztattam a reggeli felkelést azzal, hogy késő estig olvastam -, egyszerűen tökéletes. Csak ajánlani tudom, főleg azoknak, akik ismerik az írónő munkásságát.

Egy másik érdekesség:

Mivel nemrég a kiadóhoz került a regényem, úgy voltam vele, hogy Linda Lael Miller - Vágy és Végzet című regényét szerettem volna ismét kiolvasni, de a könyvtárban már nem volt, de amint tudják, beszerzik nekem. :) Ez a könyv indított el az írói pályámon. Érdekes szempont, hogy annyi regény közepette, ez adott nekem egy támpontot, hogy magam is írni kezdjek. xoxo

Egy kis szösszenet 2.

Amit rólam lehet még tudni... sokat nem, de... szeretem az animékat és a mangákat. Ez egy kicsit megalapozta a fantasy regényemet. Ezért is csináltam olyan borítót, amit... bűn lenne megmutatni (és ezért szemlélem mások rajztehetségét irigykedve, mert nekem sosem lesz olyan). Ugyanakkor az anime/manga világ mellett számos japán énekes, énekesnő és együttes dalait is hallgatom a mai napig. Imádom az elképzeléseiket, az összhatást, a varázslatot bennük. Imádom, amikor egy történetnek olyan alapot szolgáltatnak, mint a legenda, a hit, a misztikum, régi történet, monda és még lehetne sorolni.

Ám az én regényemnek elsődleges alapja azaz álom volt, amit láttam jó 12 évvel ezelőtt, melyet a Prológusként használtam fel. Ezzel együtt - amit még nem árultam el -, hogy volt egy zene is, amely megadta a löketet. Az egyik kedvenc japán énekesem által. Valamiért az a zene annyira megindított, hogy a könyv régi és eredeti címe innen jött, ám azóta a cím megváltozott, mivel maga a történet is bővült a szereplőkkel és minden mással együtt. Ugyanakkor megmaradt benne az, amit a zene is szolgáltatott számomra.

Tudom sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon mit alkottam akkor valójában? A kezdetleges lépésekben érezhető volt az anime/manga hatás és talán ez nem változott. Talán valamennyire mérlegre tudtam állítani és kiegyensúlyozni, hogy ne tűnhessen olyannak, mint egy igazi anime/manga. Jobbára a fantasy világ segített ebben, ám azt sem szerettem volna, ha mindez teljes mértékben elveszik. A történetalkotásban az a legnagyszerűbb, hogy folyamatosan bővül, alakul, formálja magát, míg végül kiad egy egészet. Na már most a 12 év alatt megismertem a folyamat minden kínját-baját-örömét-csínját. A kérdés, hogy mit alkottam valójában, pedig még rejtély számomra is, hisz csak akkor fogom megtudni, ha a kiadó kiadja, és az olvasók véleményt formálnak. Akár egy történet szereplői, úgy a vélemények is lehetnek jók és rosszak, elgondolkodtatóak, könnyfakasztóak, építő jellegűek, bosszantóak, ám mindezek ahhoz kellenek, hogy az ember folytatni merjen valamit, amit már elkezdett, amit lassan, de biztosan felépít maga körül.

Nem tudom, hogy a regényem mit fog kiváltani az olvasókból. Egyáltalán kivált majd valamit belőlük? Valamit biztosan. Remélem. Érdekelni fogja őket? Érdemes volt kiadni vagy maradt volna az íróasztalfiók mélyén? Bosszantóak ezek a kérdések. Egyáltalán minek teszi fel az ember? Vajon mit csináltak a régi nagynevű írók és költők? Miben reménykedtek? Mit láttak? Mit éreztek? Mit tapasztaltak? Bizonyára nálam sokkalta magabiztosabb írópalánták is vannak. Na, mindegy! A folyamat már elkezdődött, és kérdés, mikor fejeződik be. Ezt a bizonytalanságot sosem szerettem. xoxo

Egy kis szösszenet

Ahogy már írtam, nem az elképzelt borítótervem lesz a végleges borító a könyvemnek. A kiadó által a 123rf.com oldalon van rá mód keresgélni képeket a borítóhoz. Na, itt választottam ki kettőt. Az első az elképzelt borítótervvel tudtam elképzelni, amolyan háttérnek. Egyéb okokból kifolyólag döntöttem a második kép mellett. Igen, most ez is, mint a könyv címe és fülszövege még nem lesz bemutatva.

Időközben kellett némi változtatást eszközölnöm a regényen a kiadó kérésére, amit nemrég végre is hajtottam és kicseréltem a módosított dokumentumra a régit. Sosincs könnyű helyzetben az ember, főleg ha rólam van szó. Már pedig én szeretném, ha minden gördülékenyen alakulna, de ebben sosem én határoztam. Az életem eddigi rögpályája is ezt mutatja. Szóval, valamikor a nem túl távoli jövőben talán arra ébredek, hogy végre megszületik a regényem könyv formátumban is. Aztán úgy tervezem, hogy egy kis pihenőre megyek, amíg folytatom a folytatást. Mára ennyi!!! xoxo

A fantasy regényem elküldése a kiadóhoz

2017.10.24-én a hajnali órákban feltöltöttem a kiadó oldalára a regényem az instrukcióval és más egyéb dologgal együtt. Nem tudom, hogy mikorra lesz várható. Úgy gondolom, idő kell hozzá, hogy megjelenjen. Úgy gondolom, mindig az első lépés a legnehezebb, még akkor is, ha már régóta várjuk ennek a lépésnek az eljövetelét. Én ma megtettem, hosszú évek óta várva ezt a pillanatot. A bizonytalanság mégis ott motoszkál bennem. Milyen lesz? Miként fog tetszeni másoknak? Mi lesz a véleményük az olvasóknak? Mennyire tudom fenntartani az érdeklődést? Mert ugyanis nem csak egy halovány szikrát szeretnék csiholni ebből, de hát mindennek két oldala van, hanem több.

Megpróbálkoztam a borítótervvel. :) Igen, kissé szürreális, főleg, hogy én alkottam. Na mindegy! A lényegen nem változtat, hogy jobb is lehetne az eredmény, de azt hiszem, nem először pötyögtem azt, hogy nem vagyok egy profi művész e téren.

Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy az elképzelt borító helyett más lesz. Ez érthető, nem vagyok egy profi rajzoló, sosem voltam az, a poén csak az, hogy pont ebből érettségiztem. Mi a tanulság? Fogadj fel egy profit, aki megtervezi neked a borítót és hagyd az elképzeléseidet megalkotni más keze által. Büszkeség=balítélet. xoxo

Fantasy könyv - Második rész

Ma (2017.10.18.) úgy döntöttem, hogy folytatom a fantasy regényem második részének átbogarászását. Ez eltart egy darabig. Átolvasás, itt-ott javítás, a szokásos rutin. Hát jó másfél hónapig nem nyúltam hozzá, így már időszerűvé vált. Főleg, hogy hamarosan elküldöm az első részt a kiadónak. Úgy hamarosan folyt.köv. és jönnek a részletek!!! xoxo

Rövid bejegyzés

2017. október 16.

A fantasy regényem borítóterve és fülszövege immáron kész. A borítótervet magam rajzoltam, bár még lehet igazítok rajta még ezt-azt, itt-ott. A fülszöveggel is bajlódtam, de úgy tűnik nincs veszve semmi, és talán valamelyest figyelemfelkeltő... nem kiabálom el!!!

Ezután már csak annyi a teendőm, hogy elküldöm a regényt, az instrukciót, a borítótervet és a fülszöveget és... várok. Mivel tudom, hogy idő kell majd, amíg a kiadó kezébe kerül és rámondja az áment, úgy számoltam, hogy kb. november vége, december elejére talán már látni fogom a kiadó oldalán. Ez attól is függ, hogy mennyien akarnak kiadatni abban az időszakban könyvet/könyveket. Milyen terjedelmű műről van szó. Azok feldolgozásai, hogy átmenjen a zöldön. Türelem. Türelem. Türelem. Kosként igen szorgalmasan gyakorlom a türelem kifejezést szóban, írásban és szellemileg egyaránt. :)

Miután megkapom a választ a kiadótól, felfedem a regény címét, fülszövegét, borítótervét, a szereplőket, a történetet és a helyszíneket egyaránt.

Ezek a terveim. Ami igen meglepő lenne számomra, ha össze is jönne úgy, ahogy azt elterveztem. Na mindegy! A többit később!!! xoxo

Zosja

Zosja

Volt idő, mikor úgy gondoltam az életre, mint egy hatalmas vattacukor: finom, érzéki, ragadós és örömteli. Az első három évem a szüleim mellett nem túl izgalmasak, nem is emlékszem azokra az időszakokra, bár az elmondások alapján voltak a szüleim között igen feszült pillanatok: hangos ordibálások, zokogások, szétvert bútorok, összetört tányérok, fényképek, tükrök, ami épp törékeny volt és közeli.

Tíz éves koromig az apai nagyszüleimmel és az apám bátyával és annak tizenöt éves kamasz fiával éltem egy fedél alatt. A szüleim minden zokszó nélkül elváltak, engem magamra hagytak, azóta sem találkoztam velük. Az anyai nagyszüleimet sosem ismertem, valamikor még a születésem előtt haltak meg. Az apai nagyszüleim komorak, undokok, kapzsik és ragaszkodók voltak, az utóbbi nem velem kapcsolatban, hanem az értéktárgyaikkal, amiket felhalmoztak a hosszú együtt töltött idők során. Az apám bátya fekete munkákból tengődött, hétvégéken a nők és a kocsmák szórakoztatták és tompították az agyát. Az unokatestvérem tizenöt évesen már cigizett, csajozott, nem tanult, lógott a haverjaival, olykor balhézott, majd gyáván elfutott. Mégis ő volt az első, aki megcsókolt, nem volt az a világot rengető, de kezdésnek megtette. Persze miután eldicsekedte a haverjainak és valahogy az apja fülébe jutott, már nem volt akkora poén egyikőnk számára sem.

Tizenkét évesen megváltozott minden. A nagyszüleim két hónap különbséggel meghaltak. A nagybátyám pedig nem akart még egy suhanc kölyköt magára vállalni és mivel más rokon nem akadt, így maradt a gyermekotthon. Fél évig az unokatestvérem hébe-hóba felkeresett, pár szót váltottunk, majd ő sem jött tovább. Később az egyik régi szomszédtól tudtam meg, hogy a nagybátyám kiment Németországba egy nővel miután sikeresen eladta a házat, az unokatestvérem kollégiumba vonult, de hogy utána mi lett vele, nem tudtam meg és nem is voltam rá kíváncsi.

A gyermekotthonban nem voltak barátaim, csak olyanok, akikkel együtt kellett, hogy éljek. Hat évig mindez úgy sikerült, hogy a magam kreálta kis világban húztam meg magam. Tudtam mi a valóság és mi az álom, de amikor szükségem volt rá – és sokszor volt ilyen –, akkor az álomvilágot részesítettem előnyben. Nem éppen voltam jó diák, az osztálytársaim pedig nem foglalkoztak egy olyannal, mint én: kitagadott. Nem foglalkoztam a bántásokkal vagy a megalázott helyzetekkel, éltem a magam életét, ahogy akartam. A kimenők alatt egymást fedeztük, persze voltak kivételes időszakok, amikor lebuktunk és akkor megbüntettek minket, de amint „jó útra” tértünk, máris onnan folytattuk, ahol abbahagytuk. Más középiskolásokkal vagánykodtunk órák után, az egyiknek orvos volt az ismerőse, így volt, hogy le tudtuk igazolni a napjainkat, amikor épp lógni szerettünk volna. Ekkor már megfogalmazódott bennem, hogyha még nem is tartom az otthonban lévőket barátoknak, még együtt működhetünk. Elhatároztuk, hogy amint betöltjük a tizennyolcat, lépünk és keresünk valami lakást.

Ez így is történt. Munka és lakás. Napközben takarítottam egy három csillagos szállodában, hétvégén pultosként dolgoztam, majd jött a gyári munka, ahol egy kicsit jobb volt a fizu. A három csaj, akikkel osztoztam a kéglin egy számomra ismeretlen pasival állítottak be egy hétvégén, minden megtakarításunk oda is lett és hiába a rendőrség, semmit nem tudtak segíteni. A pénz oda, a pasit nem találták meg, a csajokkal összebalhéztam és végül még az albi is ugrott. A lakásból csak egy utazótáskát vittem el egy ideiglenes munkásszállóra, idegenekkel kellett osztoznom a konyhán, a szobán és a fürdőn, majd alig három hónap kínlódás után felmondtam az állásom és úgy döntöttem elhagyom az országot.

Az első benzinkútnál megállva egy kávéra egy álláshirdetésre lettem figyelmes: eladó-pénztárost kerestek. Megpróbáltam, de nem sikerült, így folytattam az utam egészen Ausztria határáig, ahol az utolsó pénzemet egy kiadó szobára költöttem, ahol egy testvérpár élt, egyetemisták voltak. Csak reméltem azt, hogy maradhatok és találhatok valami munkát, de felkészültem a rosszabbik verzióra is. Ám a testvérpár Vera és Zaránd nem tettek ki az utcára, Vera segített munkát keresni, és így takarítóként helyezkedtem el egy bevásárló központban. Hálás voltam nekik. De a kedvességük ellenére fenntartásaim voltak velük szemben, mert eddig, még ha úgy is éltem, ahogy szerettem volna, mindig jöttek a felismerések és a pofonok. Vera árufeltöltőként dolgozott, nyaranként még több melót bevállalt. Zaránd csomagoló volt egy üzemben. Másfél évig dolgoztam takarítóként, amikor úgy döntöttem az érettségi mellé szerzek egy szakmát is, így vált belőlem bébicsősz. Nem tudtam miért ezt a szakot választottam, de megtetszett.

Vera amint diplomát szerzett egy jól menő vállalatnál kapott gyakornoki munkát, Zaránd rá egy évre diplomázott, és úgy döntött, megpróbál szerencsét külföldön. Magával hívott. Vera unszolására – aki közben bepasizott – beadtam a derekam és Zaránddal tartottam. Anglia két évig, Németország másfél évig, Írország két évig, Spanyolország egy évig, Franciaország három évig. Nemcsak maga az utazás volt élmény, hanem a Zaránddal töltött idő is. Zaránd mindig is figyelmes volt velem szemben. Nem kérdezősködött a múltammal kapcsolatban, úgy volt vele, hogy azt magamnak kell felfednem, ha akarom. Írországban éltünk és egy kirándulás alkalmával mondtam el neki mindent magamról. Megértette, elfogadta és bátorított a folytatásra. Sosem vette le rólam a szemét, mégsem úgy tekintett rám, mint egy húgra, akit oktatni kell a helyes életre. Ezt akkor tudatta velem, amikor Spanyolországban vállalt munkát és újra elhívott, de már úgy, mint a leendő barátnője.

Akkor ismertem meg a szerelmet, amit azelőtt egyik pasinál sem, akikkel együtt voltam. Igaz, be kellett magamnak vallanom, hogy Zaránd már akkor megtetszett, amikor odaköltöztem hozzá és a nővéréhez, de úgy voltam vele, hogy mivel ők a segítőangyalaim, így nem vethetek rá szemet. Ez a szerelem, amely egy szoros barátság következménye pedig olyasmi érzéseket keltett bennem, amiket sosem akartam, hogy elmúljanak. Titokban mindig is féltem attól, hogy egy nap Zaránd elhagy, és ő, mintha megérezte volna a vívódásomat, közölte, hogy butaságokon nem szabad gondolkodnom, mert azáltal nem élünk teljes életet és elveszíthetjük önmagunkat. Így a legnagyobb örömben, mámorban, és önfeledt boldogságban töltöttük a közös életünk. Csak annyi időre látogattunk haza, hogy Vera esküvőjén részt vegyünk, később Vera kislányának születésére, annak keresztelőjére, ahol mi voltunk a keresztszülők, Vera, Bálint és Enikő születésnapjára, karácsonyra… végül Vera és Bálint temetésére.

A temetés után elkezdődött Enikő ügye és végig kitartottam Zaránd mellett, akinek sikerült magához vennie a kislányt. Nem volt kérdés, hogy szeretnénk felnevelni, megadni neki mindent, vigyázni rá, tanítani és szeretni. Nagyon szeretni. Az elhúzódó ügy miatt visszaköltöztünk Magyarországra, de egy pillanatig sem tántorodtunk el. Egyszerre volt nehéz és örömteli, amikor végül Enikő helyzete megoldódott. Két és fél év nyugalom, bánat, szeretet és bizakodás. Ekkor lettem terhes.

Megismerni egy lányt, aki addig nem létezett az életemben, aki addig máshol élt, másokkal barátkozott, más tervei voltak az élettel kapcsolatban, betoppant az életembe és sosem akartam elengedni. Óvatosan közeledett felém és Vera felé, nem azonnal nyílt meg, ahogy más teszi. Próbált helyezkedni és mi láttuk, hogy segítség kell hozzá. Nem beszélt sokat, csak örült, hogy van hol laknia, van mit ennie, van hol dolgozzon. Nem volt lusta, elmosogatott maga után, feltakarított még akkor is, amikor mi már megtettük, megfőzte az ebédet vagy a vacsorát, néha sikeresen odakozmált, de szívből tette. Hálát érzett. Aztán látva azt, hogy mi mennyit dolgozunk és mellette tanulunk, ő is úgy döntött, hogy kezd valamit magával és miközben dolgozott, el kezdett egy au-pair tanfolyamot, amit sikeresen befejezett és megtalálta a számításait benne.

Ahogy telt az idő, úgy éreztem megfojt az érzés, amiért nem tudok felé közeledni. Mintha egy láthatatlan fal választana el tőle, és közben azt várja, hogy ezt a falat valaki áttörje. A diplomakiosztómra elhívtam és már ott akkor eldöntöttem, hogy nélküle nem folytathatom az életem, bármerre is sodorjon az élet. Vera már korábban észrevette nálam, hogy érdeklődöm Zosja után, akinek nemcsak a neve volt furcsa, de maga a lénye is. Sosem láttam őt szomorúnak, sosem láttam őt sírni, még egy tucat romantikus film után sem, amiket direkt nézettem meg vele egy-egy szombat estén. Volt benne valami, amit meg akartam ismerni, de tudtam, hogy nem ronthatok rá csak úgy.

Miután kaptam egy remek ajánlatot Angliában és az ügyemet intéztem, hogy minél hamarabb kimenjek oda, mindent úgy rendeztem, hogy magam sem tudtam, megtörténik-e a csoda. Az angliai lakást két főre foglalóztam le, két repülőjegyet vettem, és még ha egy pillanatra meginogtam, hogy talán nemet mond, odaálltam elé egy héttel az angliai út előtt, hogy eljön-e velem. Vera is győzködte és végül sikerült a lelkére beszélnie. Így én és Zosja kimentünk Angliába. A lakás két szobás volt, mert nem akartam az első időkben kényelmetlenségeket magunk között. Tudtam, hogy idő kell neki, hogy felmérje magában azt, hogy valaki nem csak segítőtárs vagy lakótárs lehet, hanem annál több. És én akartam lenni az a több.

De egy olyan lány, mint Zosja, aki az angliai időjárást is úgy szereti, mintha annál felemelőbb nincs a világon, bizonytalansággal töltött el. Ugyan a legtöbb időm a munkámra terelődött, de amint ebédszünet volt, vagy szabadságot vettem ki, máris őrá gondoltam. Minden vele töltött idő ellenére úgy éreztem, sosem tudom megérinteni őt, mint nőt, hogy nem tudom felvállalni az érzéseimet, mert attól tartottam, hogy elveszítem. Már a mosolya vagy a kacagása húsomig mart. És inkább megadtam azt neki, amire talán a legjobban vágyhatott egész életében, egy barátra.

Zosja a mindennapjaim részévé vált és erről nem akartam lemondani. Amint tudtam, hogy szabadnapos, én is azzá tettem magam, elvittem őt mindenhová, persze voltak olyan helyek, amiket én magam sem ismertem és ilyenkor már nem volt elegendő a GPS vagy a hagyományos térkép. De ő ezt nem bánta, sőt ilyenkor csillogott a szeme, tele élményekkel tért haza. Sosem készített fényképeket – amiket én helyette is megtettem és a legtöbb is róla szólt –, egy írországi kirándulás alkalmával elmondta, hogy miért: az emlékek benne élnek, nem egy papíron. Elmesélte a múltját és én nem tudtam hova tenni a szülei vagy a többi rokona tettét. Szó szerint egyedül volt még akkor is, amikor a szüleivel élt, és azután is, hogy a gyermekotthonban nevelkedett, amíg ki nem került a világba. Ekkor sem sírt és valahogy megértettem, hogy miért. Ha a rokonainak nem számított ő, akkor neki miért számítson, hogy miattuk sírjon?

A spanyol munka előtt vallottam be neki az érzéseimet. Ő tartózkodott, de aztán megadta magának is és nekem is az esélyt. Azt akartam, hogy végre a barátnőm legyen és ő elfogadott engem, mint a barátját. Érdekes volt úgy átlépni a spanyol határt, hogy egymás kezét fogjuk, hogy már nemcsak lakótársak vagyunk a másik szemében. Az idő pedig minket igazolt. Már korábban is voltak összezörrenések a kapcsolatunkban, de nem tartott két percnél tovább, mert Zosja nem tűrte a veszekedéseket, és mindig arra törekedett, hogy normális úton oldjuk meg azokat. Igaza volt benne. Így, ha vita keletkezett közöttünk, mindig az volt az első kérdésünk a másik felé: miképp oldjuk meg? Közös élet, közös problémák, közös megoldások.

Mindez akkor sem változott, amikor a nővérem Vera és a férje Bálint meghalt egy karambolban, a kislányuk Enikő élte csak túl az ütközést. Egy gyermek igazi traumája a szülei elvesztése, főleg olyan fiatalon. Az első hír sokkolt, zokogtam, amikor Zosja rám talált és akkor ő is sírni kezdett. Életében először. Mindketten letaglózva álltunk a hír előtt, már akkor tudtuk, hogy egyikünknek sem lesz könnyű, főleg Enikőnek, akit akkor a gyámhivatal magához vett, amíg én és Zosja haza nem mentünk. A temetés és az azt követő gyermek-elhelyezés ügye felemésztett volna, ha Zosja nincs mellettem, aki végig kitartott mellettem és Enikő mellett. Még arra is hajlandó lett volna, hogy feleségül jöjjön hozzám, csakhogy Enikő ne egy gyermekotthonban végezze.

A házasság végül nem jött létre, de Enikő gyámja én lettem és bár felfogta, hogy a körülötte lévő események felgyorsultak, a szülei hiánya nem szűnt meg létezni, amit nem is akartam, hogy megszűnjön. Veráék házába költöztünk és mindent megtettünk, hogy Enikő ne érezze magát magányosnak. A spórolt pénzünkön éltünk fél éven keresztül, majd Zosja egy magánóvodában vállalt munkát, miután úgy véltük ideje visszatérni az élet azon részébe is. Én magam pedig egyéni építőipari vállalkozásba kezdtem. A munkánk ellenére folyamatosan figyeltünk Enikőre is, akinek azért meghagytunk egy kis teret, hogy ne érezze magát feszélyezve.

Végül hosszú együtt töltött idő után Zosja félve bejelentette, hogy terhes. Enikő visongva fogadta az érkező baba hírét, én megint egy sokkon lettem túl, és úgy éreztem ennél jobb dolog még sosem történt velem azóta, hogy megismertem Zosját. Mindannyian örültünk, mert tudtuk, hogy mindaz a rossz, ami megtörtént, valamelyest elhalványult. Hét hónap alatt kialakítottuk a babaszobát, Enikő választotta a színt: bézs. Mivel az orvos nem tudta megmondani, milyen nemű lesz a baba, így a bézs nagyon jó választásnak bizonyult. A babaágy és a babakocsi viszont feladta a leckét, de aztán megint csak Enikő döntött és tudtuk, hogy jól.

Ismerjük az érzést, milyen keresztszülőnek lenni, milyen gyámként nevelni a keresztlányunkat és várni a közös gyermekünk érkezését. Ismerjük az érzést, milyen új életet kezdeni egy másik országban, majd visszatérni a szülőhazába. Ismerjük a boldogság minden pillanatát, a várakozást, a beteljesülést és a szomorú valóságot.

Hét hónap várakozás, amikor egy csapásra megváltozik minden. Enikővel épp babaruhákat vettünk, amikor hazaérve Zosját ájultan találtuk meg a nappaliban. A kórházban nem azonnal adtak tájékoztatást, valami magyarázatot, hogy mi történt. Azonnali császár. Zosja mélyaltatásban. A baba életveszélyben. Az egyedüli támaszom most Enikő volt, aki nem akarta elveszíteni a keresztanyját és az unokaöccsét, aki épp csak megkezdte életét a méhen kívül. Az időt már nem érzékeltem. Ott álltam és vártam tehetetlenül. Egy csepp remény nélkül. Azok a gyötrelmes órák, az egyre tovatűnő napok, a hideg esőcseppek, melyek kopogtak az ablakon, az apró kéz, mely érintésre várakozik, a gépek búgó hangjai, Enikő néma támogatása mind-mind egybefolyt.

Egy hét telt el, amikor Zosja állapota javulni kezdett. Kezdtem hinni. Verától kértem segítséget, imádkoztam, kértem, könyörögtem. A kis Lennox sem adta fel, de még nem múlt el az életveszély, mégis végig bizakodtam. A következő napokra Zosja felébredt, tudta már az első perctől, hogy baj van és nem is titkoltam el előle. Erős maradt és bár az orvosok megtiltották, hogy felkelljen az ágyból, ő megtette és a kisfia mellett tölthetett egy negyed órát. Vizsgálatok sora zajlott le, újabb napok teltek el. Mindannyian azt vártuk, mikor térhetünk már haza a kicsivel együtt. De tudtuk, hogy semmit nem sürgethetünk. A kisfiunknak erősödnie kell. Lennox pedig erősödött. Már akkor tudtam, hogy a kitartását az anyjától örökölte.

Amikor a kezünkben tarthattuk a csöpp testét, úgy éreztem, teljes lett az életem, pedig magamban ott volt a félsz, hogy elveszíthetem. Sajnáltam, amiért a nővérem nem élhette meg ezt a csodás napot, amiért nem töltheti velünk az örömteli órákat, de tudom, hogy fentről vigyáz ránk. Zosjának is kellett némi idő, hogy visszarázódjon a régi állapotába, mert ő is ugyanúgy tartott minden egyes naptól. Enikő volt az egyedüli közöttünk, aki tudta, hogy már nincs mitől félni, mert együtt vagyunk és ez ad erőt nekünk.

Lennox szépen fejlődik, megerősödött és minden pillanatot próbálunk az emlékeinkben megőrizni. Enikő úgy viseltet iránta, mintha az édestestvére lenne. Túl vagyunk a rossz dolgokon.

 A terhességem alatt semmi probléma nem merült fel. Igaz, az orvos nem tudta megmondani, hogy milyen nemű lesz a kisbaba, de valahol legbelül éreztem, hogy kisfiú. Néhány nevet összeírtunk, Enikőnek is voltak ötletei lány- és fiúnevek terén. Mindig meghallgattuk a véleményét és örömmel vettük, hogy mindenben segít nekünk.

Aztán történt valami és hét hónapra császárral megszületett Lennox. Sokáig nem voltam magamnál, de amint felébredtem a kórteremben, tudtam, hogy valami baj van. Zaránd és Enikő is le volt törve, de reménykedtek, bizakodtak, ahogy én is. Egyik este nem tudtam aludni, így hallottam, hogy Zaránd az ágyam mellett imádkozik, Vera segítségét kérte, hogy Lennox erősödjön meg. Megfogtam a kezét, rájött, hogy hallottam minden egyes szavát. Elmondta, hogy értem is ugyanígy imádkozott. Jól estek a szavai.

Végül Lennox megmutatta, hogy nincs mitől tartanunk, mert ő élni akar és van hová tartoznia. Miután az orvos megengedte, hogy hazavigyük a kicsit, csak az otthonunk melegében jöttünk rá, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk az élet felé, mennyire elfáradunk egy-egy út során. Mindannyiunknak kellett az idő, hogy megemésszük az eseményeket, mert csak így folytathattuk tovább.

Egyik este, amikor elaltattam a kicsit, hosszasan elnéztem őt és csak mosolyogtam. Zaránd kíváncsian állt meg mellettem.

– Mire gondolsz? – kérdezte suttogó hangon.

– Arra, hogy jó anya leszek-e nekik – válaszoltam.

– Már az első perctől kezdve az vagy – fogta meg a kezem.

– Most érzem igazán, hogy van családom – néztem fel rá. – Te, Enikő és Lennox.

Zaránd megértett engem. Magához ölelt. Ő is ugyanezt érezte. Enikő is mellénk állt, hallotta a beszélgetésünket. Ugyan nem mi vagyunk az igazi szülei, és nem is pótolhatjuk őket, de ő feltétel nélkül szeret és támogat minket. Egy család lettünk és ezt a köteléket nem választhatja már el semmi.

(Megjegyzés: A Pennát a kézbe akartam beküldeni, de ha jól emlékszem, akkor nem tettem meg.)