2017.11.30-án fejeztem be az olvasását. Ismét egy olyan könyv, melyet korábban már olvastam, mégis jóleső érzéssel vettem a kezembe és olvastam ki. Emésztett is a gondolat, hogy rövid idő alatt sikerült az utolsó mondatig eljutnom. Persze nem volt kérdés, de na! Wyckmere Ördöge és Desire úrnője története lebilincselő. Én is szeretnék egy saját kis szigetet. 😊 A párbeszédek felemelőek és egyben régiesek. Úgyhogy, aki most olvasná először, az meg fogja tudni, hogy mire gondolok. Mégis el lehet benne merülni, gyönyörködni a tájban, a lovagias cselekedetekben és a régi kor megismerésében.
Hát igen! Egy igazi fellegvár. A szereplők között vannak kemény, harcedzett, mégis kedves és oltalmazó lovagok, vannak pletykafészkek, vakmerő és gyönyörű hősnő, kíváncsi ifjak, és egy mindenre elszánt varázsló. Felettébb hangulatos. Élcelődös. Csak kell egy csipetnyi férj recept, egy maroknyi virágillat, és egy csöpp tyúkvér. 😏
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése