Egy hópehely élete

Régóta vártam ama pillanatot, amikor megpillantom azt az aprócska fénysugarat, mely alagútként csalogat a külvilágba. Amely egyre csak növekszik, szélesedik, közelebb kerül... s végül apró társaimmal együtt egy pillanatig lebegünk a végtelenben. Még utoljára visszanéztem Felhőanyánkra, aki eddig vigyázta kicsiny létünk, most pedig szabadjára engedett, hogy megismerjük az általunk még oly ismeretlen világot.

A lebegés megszűnt létezni. Lassan elindultam lefelé a társaimmal együtt, akik szintén boldogan keringőztek a szélben. Éreztem, ahogy a szél irányítani akar s én hagytam, miközben körbe-körbe forogtam, tekintetemet végighordozva a távoli felhőkön át a csupasz messzeségig. Kíváncsi lettem mi lesz, ha leérek... egyáltalán mikor érek le?

Amikor letekintettem magam alatt egy ideig csak ürességet láttam, majd halvány pontok rajzolódtak ki. Kérdőn néztünk egymásra, hisz sosem láttunk még ilyet odafentről. A szél ekkor hullámzani kezdett körülöttünk s mindenki elszakadt párjától, testvéreitől. Nem értettem mi történhetett. Miért távolodok ennyire tőlük?

Bolyongtam. Néhol kisebb felhőkbe botlottam s nem győztem elnézést kérni tőlük, hogy felzavartam szendergő álmaikból. Végül ismét társaim között leltem magam s fellélegeztem, hogy nem tévedtem el, nem vagyok egymagam. A szél most alábbhagyott ugyan, de nem álltunk meg egy pillanatra sem. Egyre gyorsabban haladtam lefelé, mintha szárnyam születtek volna, vagy mint akit nagyon vonz valami. Azok a halvány pontok pedig egyre nagyobbakká váltak. Gyönyörű színbe öltözött valami felé vettem az utam. Az egész térségben mást se lehetett látni. Káprázatos fényáradatok különböző motívumokat alkottak, majd egyenként pislogni kezdtek, mintha csak nekem köszönnének. Én is feléjük integettem. Lélegzetvisszafojtva vártam a pillanatot, hogy elérjem eme csodás, szikrázó és vidám világot. Furcsa zajokra lettem figyelmes miközben ereszkedtem egyre lejjebb.

Felhőanyánk egyszer mesélte nekem s társaimnak, hogy a felhők alatt, ahol száraz talaj van élnek emberek, akik szeretnek minket kis pelyheket. S ekkor én magam is megpillantottam három kis emberi lényt, akik vidáman ugrándoztak a frissen lehullt hóban, nevetve várták, hogy megannyi hópihe feléjük szálljanak s beterítsék a földet, melyen végleg megpihentek. Kissé ódzkodtam, hisz még szerettem volna látni a világot. De azok a kék szemek nem hagyták, hogy ezt megtegyem. Piros pozsgás arcán apró mosoly húzódott s felém tartotta kis kezecskéjét. Öröm töltött el, hogy várnak rám. Hisz mindig is erre vágytam. Erre a megmagyarázhatatlan érzésre, ami mindvégig bennem élt.

Boldogan hullottam a finoman puha tenyérbe, mely sokkal melegebb volt, mint amire számítottam. Már nem éreztem a szél fagyos érintését. A kicsiny tenyér közelebb vitt azokhoz a ragyogóan kéklő szempárhoz. Annyira tiszta volt, hogy magamat láttam benne, s tudtam ez a perc felejthetetlen. Megérte várni erre a napra. Még ha rövid időre is, de érezhettem létem csodálatos varázsát, s látni, hogy valaki mosolyogva tekint rám, mint egy régi barátra, aki hazatért.

E-book kontra papír könyvek



E-book kontra papír könyvek

Jó magam a legtöbb tapasztalatom a könyvek terén van. Csak néhány éve tudok az E-book létezéséről és annak használatáról. Akkoriban nem tartottam annyira fontosnak az E-book létezését, miről is van szó pontosan, mi ennek a célja. Utána természetesen kezdtem érdeklődni felőle, mert már jó ideje azon vagyok, hogy egy kiadót keressek. Csak a legalapvetőbb információkat olvastam el róla és valamiért úgy vagyok vele, hogy mind az E-book, mind pedig a papír alapú könyvek ugyanazt a célt szolgálják: szórakoztatnak minket olvasókat.

A véleményem olvasó szemszögből az, hogy a kedvencem a papír alapú könyvek maradnak, mivel gyönyörű kidolgozásukkal már messziről észrevehetők és aki nagyon szeret olvasni, már a borítót látva azon van, hogy megvegye magának. Magával az E-bookkal nem igazán volt még szerencsém, de tudom, hogy egyrészt azért tervezték, hogy minél hamarabb megkaphassa az ember a kívánt olvasnivalót. Talán hamarabb is „kézhez kapja” az illető, mint magát a papír alapú könyvet. Ha jól értesültem, akkor az E-bookot azért is tervezték, hogy a természetet védjék ezzel is kompenzálva a fakitermeléseket. Elfogadható indoknak tartom.

A véleményem kezdő íróként az, hogy mindkét esetben használatosnak mutatkozik. Szerintem az igény a nyomtatott verziókra sosem fog elapadni, míg mások szívesebben lépnek az újítások mezejére. Én magam mindig is arról álmodoztam – mióta író szeretnék lenni –, hogy a könyvespolcokon látom viszont a saját regényeimet. Ott fogják színesíteni a polcokat és néhány vevő, aki úgy gondolja szeretné elolvasni az meg is veszi. Ugyanakkor tudva azt, hogy talán E-book forgalommal többek is elolvashatják az írásaim, így nem ellenkeznék egy percig sem, hogy így is megjelenjenek.

Mindkettőnek megvan az előnye is és a hátránya is. Az előnyök nyomtatott könyvek esetében az, hogy imádom az illatukat. Szerintem mások is így lehetnek vele, hogy szeretnek beleszagolni a könyvek lapjaiba. Nem tudom, nekem ez a mániám, amint veszek egy új könyvet. Ugyanakkor szeretem lapozni, megérinteni, látni ahogy egyre növekszik a lapszám. Szeretem azt is, hogy ott látom a polcaimon azokat a könyveket, amiket már kiolvastam és amiket csak leveszek onnan és újra elolvasom, ha ahhoz van kedvem. Imádom végigsimogatni a borítót, főleg a domború betűk tetszenek. Az E-booknál nem tudom még, hogy milyen lehet, de elképzelni azt tudom. Majdnem olyan, mintha igazi könyvet tartanék a kezemben. Ugyan egy-két alkalom volt csupán az, amikor egy weboldalon olvastam el egy-egy kedvenc regényem, – ami valamelyest hasonlít az E-bookra – és végtére is örültem neki, mert nem kellett elmennem a könyvtárba, hogy kivegyem, vagy elszaladnom egy üzletbe, ahol megvehetem.

Hátrányai a nyomtatott könyveknél a sok fakitermelés lehet. Persze tudom, hogy a fákat nemcsak arra használják fel, hogy könyveket gyártsanak. Abban nem vagyok biztos, de gondolom az újrahasznosítás itt is jelen van. Az E-booknál talán annyi, hogy a jól megszokott könyvek helyett egy helyes kis kütyüt tartok a kezemben, ami csak a látszatát kelti mindannak, amit egy papír alapú könyv adhat.

Az írónak és olvasónak is egyaránt azt tudom ajánlani, hogy érdemes mindkettővel ugyanúgy foglalkozni, kipróbálni. A nyomtatott könyv hagyományos, megszokott, ugyanakkor műfajtól függetlenül változatos, esztétikus, magával ragadó, színes és megunhatatlan. Az E-book pedig szorosan követi csak épp korszerűsített formában. És talán annyi, hogy egy nap szeretném, ha a papír alapú könyveimbe dedikálhatnék azoknak, akik megveszik azokat és persze szeretik is.