MD által szerkesztett szereplőim az Ősi Vérből - Semyaza, Gabriel és Michael

 Ezt még akkor csináltam, amikor utoljára Satorut töltöttem fel a blogba. Csak nem volt kedvem foglalkozni, és elmaradtam velük.

Szóval, jöjjenek a képek:

Akár írhattam volna az előzőhöz is, hogy az a bizonyos sztereotípia. Mintha kötelességből készítenének ilyen képeket. Azért tényleg nem így képzelem el az én angyalaimat és démonjaimat. Mintha másképp nem lehetne őket elképzelni.

Semyaza. Ennyit írtam be és ezeket adta be. Egy ideig csak pilláztam, hogy ez miféle szerzet akar lenni? Hát nem Semyaza, aki démon, ráadásul a Hét Démoni Fivér/a Hét Arkdémon vezetője.

Aztán egy kicsit próbáltam finomítani, és további képek születtek, megint csak másképp. Viszont a háttérben lévő kastély hajaz a Pokol Királyának kastélyára. Ezért nem tudok haragudni. De mi ez a pata szerű képződmény?

Gabriel és Michael. Nem. Nem ikrek. Fivérek az tény, de nem ikrek. És nem is egyszárnyú angyalok. Ki látott már olyat?

Drága angyalok! Kik a fényességben élnek. Ha jól rémlik, akkor először Michaellel kezdtem, utána jött Gabriel szerkesztésre váró képei. Hát igen. Megint csak nem az elképzeléseim eredményei születtek meg.

Michael

Michael

Gabriel

Gabriel

Gabriel

Még elfogadhatóbb, mint az eddigi legtöbb, amit készítettem.

xoxo

Ki a kedvenc szereplőm? 1. rész

B.U.É.K!!! Először is.

Ez az első posztom 2018-ban!!!

Ki a kedvenc szereplőm? Természetesen az Ősi Vér - A Kiválasztottak című regényemből.

Vagy inkább kezdjük azzal, hogy miképp is találtam ki a szereplőket?

Hogyan születtek meg?

Vegyük a két főszereplőt: Shiba Satoru és Christina Downer.

Az elképzelés valahogy úgy kezdődött, hogy kell egy főbb szereplő. De ki legyen az? Vagy kik legyenek azok? A Prológus adta az alaphangot, hisz tudtam, hol fog játszódni. Tudtam, hogy kell egy női és egy férfi karakter a sok más szereplő között, akik valamelyest kiemelkedhetnek közülük. Itt jött a képbe Satoru. Könnyű volt megformálni, hisz anime/manga rajongóként volt már egy elképzelés, de tudtam, hogy nemcsak ezen az ágon fog haladni a karakter felépítés. Folyamatában hallgattam japán dalokat, böngésztem a japán neveket. A nevek nem mindig jöttek olyan könnyedén, de voltak olyan szereplők, akiknek könnyen megtaláltam a megfelelő nevet. Ilyen volt Satoru is. A név meglett, jött a karakterépítés. Olyasmi figurát képzeltem el, aki tetterős, lázadó, vakmerő és persze jóképű is. Ugyanakkor ezek mellé társul a sötét múlt, a meg nem értettség és a rendíthetetlen akarat. Ő lett a regény főszereplője, miközben tudtam, hogy kell egy női főszereplő is. Akkor még Christina karaktere sehol sem volt, még akkor sem, amikor elkezdtem írni az első fejezetnek valót. Írás közben került előtérbe és kezdett felzárkózni Satoru mellé. Igen ám, de két ugyanolyan erős karakter nem fér meg egymás mellett és így tudtam, hogy két külön helyen kell élniük. Satoru megmaradt Tokióban, Christina pedig San Franciscoban.

A helyszínek választása: Tokió nem egy anime/manga helyszíne. Imádom, pedig még nem jártam ott. Tele van nyüzsgéssel, de megvan a maga csendes kis világa. Minden a helyén van, ám egy ismeretlen szemében ez káosznak is mutatkozhat. Persze felötlött a kérdés: mi van, ha pont a helyszínválasztás lesz az oka annak, hogy nem kérnek a regényből? Egyszerűen nem érdekelt.

Tokyo Tower/Tokiói torony: Megint csak anime összefüggés van benne. A Tokiói torony Tokióban, azon belül is Minato városrészben található. Maga Minato pedig szintén alapvető helyszín a regényben.







San Francisco: bármily furcsa a Bűbájos Boszorkáknak köszönhetem ennek a városnak a különlegességét. A nevének a hangzása, az elrendezése mind-mind azt adja, ami kellett Christina életében. Magány, különcség, erő és öntudatosság. A két város elég nagy távolságra van egymástól. Ráadásul mindkét városban megvannak a maguk kis hatalmi harcok.

Christina és Satoru jelleme sokban hasonlít, de különbözik is. Miután Christina karaktere felbukkant, kezdte átvenni a hatalmat a regényben, de Satorut sem akartam elnyomni, hisz mindkettő fontos. Ám egy olyan világban, ahol különböző lények élnek s vetekszenek egymással, kellenek a segítők is.

Na, itt kezdődött a szereplőáradat!!!

Satoru segítői: Red Dragons bandatagok. Olyasvalamit akartam, ami férfias, bajtársias és eleven. (A férfias kifejezés nem a nők ellen irányul!!!) Mint egykoron voltak lovagok, akik együtt harcolnak a végsőkig. Katonák, akik ha kell, feláldoznák magukat a közös célért. Barátok, akik egymás mellett harcolnak és védnek. Valami ilyesmire gondoltam, mikor a banda kezdett alakulni előttem. Igen ám, de nem akartam gyalogos vadászokat. Lovak ne sérüljenek az én regényemben. Így hát... jött a motoros gondolat. Miért is ne? Egyszerre lehetnek szelídek és vadak. De kell egy név. Imádom a sárkányokat, szeretem a vörös színt. Red Dragons. A két legrégibb társ és jóbarát: Yoshi és Kaoru.

És akkor itt jön Will Sky!!! Szívem csücske a boszorkányság. Előző életemben bizton boszi lehettem, mert egy fantasy nem lehet meg mágia nélkül. Will karakterét is könnyedén megformáltam. Egy erős boszorkánymestert akartam, aki megvédi a védencét, követi az elveit, de vannak buktatói. A neve: valamiért a William nagy kedvenc úgy, mint Shakespeare vagy a herceg. A Sky: na igen... Röviden ennyi. Szóval, így született meg Will Sky.

Christina segítői: Gabriel és Sebastian. A két ellentétben álló figura, akik a szívem másik csücskei. Egykoron két olyan oldal erősítői, melyből kiszakadtak. Mindketten másképp tanítják és védelmezik a lányt. Mindkettőnek megvan a saját története, de ez majd csak később kerül terítékre.

Ősi Vér - A Kiválasztottak szereplői 5. rész

Christina Downer - Vadásznak tartják. Erős és rátermett. Makacsul ragaszkodik a múlthoz, miközben próbálna szabadulni tőle.

"– Nem vagytok elfelejtve, csak nem érdekük mihamarabb elintézni titeket, ahhoz túlságosan könnyű préda vagytok a számukra – jegyezte meg a lány maró gúnnyal a hangjában." 

Gabriel - Christina mestere.

"– Nem vagyok varázsló – vetette oda Gabriel. – A nevem Gabriel. Elég ennyit tudnotok." 

Sebastian - Christina mestere.

"– Na, mi lesz? – kiáltott feléjük Sebastian. – Van még tennivaló bőven! Felőlem itt is maradhattok, de én nem érek rá veletek foglalkozni. Máskor nyalogassátok a sérüléseiteket."

Vadászok:

Gerard - a negyvenes éveiben jár, jól tartja magát, vöröses szakáll, vállig érő vörös haj. Gyerekkori barátja Nate-nek, akivel annak idején a hadseregben is együtt szolgáltak.

"– Remélem, túl fogja élni a sorsot – sóhajtott fel Gerard, s kiitta az üvegben lévő sört." 

Nate - Gerard régi barátja és katonatársa. Mindketten vadászok.

"– Akkor mire vársz? – állt fel Nate, és amint szembefordult a férfival folytatta. – Ölj meg!"

Don - Egykoron katonaként szolgált. Gerard talált rá sebesülten. Megmentette az életét és végül egy csapatba verődve öldösték a szörnyeket. Vadász.

"– Talán túl feltűnőek vagyunk? – köpött egyet Don." 

Harold - Vadász.

"– Én benne vagyok – kurjantotta Harold, egy magas, széles vállú, zöld tekintetű, rövid barna hajú férfi, akinek hatalmas sas madár tetoválása van a jobb vállán." 

Nash - Vadász.

"– Fegyverrel a kézben? – vetette oda sztoikusan Nash, egy barna hajú és szemű, kissé borostás képű, alacsony férfi, akinél egy buzogány, egy tőr, egy pisztoly és egy edzett acélú viking bárd volt." 

Brett - Vadász.

"– Csak óvatosan! – figyelmeztette barátait Brett, egy komoly, sötét szemű és hajú, magas, szikár férfi, aki két puskát és két pisztolyt hozott magával. – A vérfarkasok bármikor lecsaphatnak. Nem olyanok, mint a legtöbb vámpír, hogy csak éjjel bukkannak fel."

Declan - Vadász. Ő volt a csapat befogója, akinél egy vagy két ezüstháló és több ezüstcölöp is volt.

"– Ezek itt nem emberek – szólalt meg Declan. – Eddig könnyen végeztünk azokkal, akik a mi és mások életére törtek, de ezek sokkal erősebbek."

Jacob - kocsmatulajdonos és csapos egyszerre.

"– Újak vagytok itt – tiltakozott a csapos. – Jacob vendégei vagytok egy körre, a másodikat már illik kifizetni. Nem sokat kérek. Változó."

Clio Reid - Christina gyerekkori barátnője.

"– Ennyire tartasz tőlük? – érdeklődött Clio, amint megpillantotta az amuletteket. Mindegyik bonyolult mintázattal volt tele, szürke, fekete és sötétkék színűek voltak. A lány ujjain pedig ezüstből készült gyűrűk. – Úgy tudtam, a démonok ellen nem ér semmit az ezüst – szólalt meg halkan."