Az első héten túl vagyunk, telik a második.
Régen írogattam, nem csak ide, hanem úgy en bloc regényeket, verseket.
Már jó ideje, hogy kisültem, nem lelem örömöm benne.
Néha próbálok valamit írni, hagyom, hogy mindent leírjak... aztán amilyen lesz.
Közben nézem a kandallóban ropogó tüzet.
Jó lenne a közelébe egy fotel, mellette egy kis asztalka, begubózni egy hatalmas plüss takaróba, forró csokit inni és olvasni egy jó regényt.
És elértünk ahhoz a ponthoz, ami már jó ideje nincs az életemben.
Az olvasás.
Régebben faltam a regényeket, és nem érdekelt, hogy ha egy könyvet többször is kiolvasok, de ne legyen vége, de röhögni kell, meg sírni, meg átérezni, és... most semmi.
Nemhogy a saját regényeimet nem tudom jóformán befejezni sem, még egy regényt sem tudok a kezembe venni és kiolvasni pontról pontra, vesszőről vesszőre, betűről betűre, fejezetről fejezetre, hogy aztán ácsingózzak a következő kötetért.
Ráadásul nagy kedvtelésem volt olvasás közben számolni a szavakat, ha megpillantottam az oldalszámot és láttam, hogy még nem a kerek egésznél vagyok, akkor lapoztam néhányat, ott a kerek szám, aztán a következő oldalra, ott folytatódik, aztán vissza az eredeti oldalra, és folytattam az olvasást.
Vagy amikor megláttam egy pöttyöt, foltot, vagy valamit a lapon, akkor el kezdtem kaparászni, és ha lejött, akkor görbült a szám széle, de annak ott kell maradnia.
Szóval, akkoriban elég izgalmas volt olvasni egy regényt.
Na meg az illat.
A könyv illata.
Tudom! Természetet védeni kell, a fákat nem kellene kivágni, mert élőlények élőhelyei és így tovább. Tudom, tisztában vagyok vele, de a szemnek meg a tablet és egyéb más eszköz nem tesz jót. Nincs tabletem, csak egy okosnak tűnő mobilom, ahol nincs elég tárhely, hogy töltögessek lefelé regényeket, amúgy sem minden ingyen van, szóval ja... amiket meg eddig sikerült letölteni ingyen, azt nem igazán olvastam, vagy egy idő után valamiképp eltűnt az úgynevezett könyvtárból. Na mindegy.
A könyv illata.
Mikor megszagolsz egy könyvet, random kinyitod valahol középen és mélyen beleszagolsz, mintha oxigént szívnál be (nem füvet, sem mást). És kiérzed, hogy az a könyv nemrég került ki a nyomdából, főleg, ha jó régi, látni a kötését, vagy ragasztását, a papír mintázatát, fehér, sárga, barna, törtfehér vagy ahhoz hasonló. És még mindig az illatával vagy megáldva, kinyitod egy másik oldalt, és ugyanaz az illat, és tök jó, és már merülnél is el benne, mármint az olvasásba.
Egyébként az illata olyan, mint maga a fa illata, mintha leemelted volna az ágáról, a törzséről, a leveléről, a gyökérzetéről. Egy kis természet valahonnan a vadonból, valakinek a földjéről, és sajnos valakinek az élőhelyéről. Egyébként, ha nem lenne média, nem lenne akkora évődés a papíralapú könyveknél. Mert annak idején nem volt se facebookinstagramiwiwésegyebek!!!
Egyébként azt se bánnám, ha valamilyen szinten megreformálnák a könyvkiadást, mármint hogy tényleg nem élőhelyekről származó növényeket távolítanak el, hogy aztán könyvet, füzetet és egyéb más dolgokat állítsanak elő. Legalábbis nem hallottam semmiféle alternatív módról, nem is olvastam, vagy néztem volna utána, de jelenleg nem tudok róla, csak az e-bookról.
Jó, de az előbb azt írtad, hogy ropog a tűz a kandallódban!
Igen, mert az a fránya konvektor hiába van, ha olyan, mintha be se lenne kapcsolva.
De akkor is! Más alternatíva is van!
Evidens, hogy magammal vitatkozom, de biztos lenne mással is lehetőség, csak nem érek rá.
Amúgy ha belegondolsz, veszel egy füzetet, spirálfüzetet, tudod, amit oly nagyon szeretek, mert nálam a toll meg a füzet a másik hóbort a plüssállatok mellett, és az kerül kb. 300-600 hufba, aztán elmész ügyvédhez, aki megír neked két sort meg az aláírását, oszt kerül 60ezer hufba, mert az olyan praktikus a pénztárcádnak. Igen, pénztárca, nem bankkártya. Nem bőr, se nem műbőr, valami olcsó, szétesős fajta.
Na mindegy.
Szóval, amellett hogy kiégtem, ez sajnos a munkámban is meglátszik. Koncentráció képesség 0. Figyelem 0. És minden más, ami hozzátartozna 0.
Ilyenkor elmerülök a mantrák világába, és... tart körülbelül 10-15 percig, mert türelmetlenség 100%.
Jóga, otthon sportolj, mert nincs más alternatíva -0. Tudom, hogy nincs olyan, hogy -0, de nálam van. Olyan, mint a fagyponthatár, csak -0-ban.
Mert csak kifogásokat keresel, meg hárítasz!
Így van.
Egyébként kinéztem magamnak egy tanyaszerű birtokot. Gyönyörű, elegáns, csendes, távol mindentől, nyugalmas, békés, szerethető... és annyira tetszik, és annyira jó, és olyan irigy vagyok, hogy valakinek ilyenje van, és pfff... és most teszek a tűzre, mert kezd lanyhulni.
Igen, tudom, hogy van klíma alternatíva. Az is pénztárcakímélő tud lenni. Igazad van.
És igazából ilyen, mikor csak szeretnék valamiről írni, pötyögni, mondani valamit, hogy aztán elgondolkodjam magamon, hogy megint összehalandzsáztam valamit.
Amúgy nem igazán indult jónak ez az év sem.
Azt gondolnád, hogy tök jó lesz meg minden utána meg jön a fekete leves, és a sok kérdőjel, hogy ez már megint mi akar lenni.
Ez már nem ropog, hanem durrog-csattog.
Beindult a drága.
Most tavaszra, legkésőbb 2024. áprilisáig meg szeretném csinálni a ház mellett lévő régi tyúkólat, ami nem is igazán tyúkól, csak sokáig annak használtuk, amúgy inkább raktár-féle, olyan, mint a kamra, ami nálam most gardróbszoba, és bővíteném valamennyire, persze úgy hogy benne maradjak a nem építésengedély köteles verzióba, hogy aztán nem emberi célra használjam, mivel a kutyáknak és macskáknak lenne lakandi. És ja.
Szóval a terv már egy ideje megvan, ehhez körvonalazódott egy zárt terasz-féleség, ami azért lenne jó, mert eső- és sarasmentes lenne, és így könnyebb lenne eljutni a kutyákhoz és a macskákhoz is. Az udvar részt pedig műfűvel borítanám, mert szegény földből kiölték még a gazt is. Aztán két oldalról felhúznám a kerítést, mert egyrészt jobb lenne, régi szokás, hogy egybenyitott kertek voltak/vannak, én nékem meg már az sok, és egy részén gyümölcsfák lennének, másik részén veteményes, harmadrészén meg egy kisebb kutyafuttató. Persze mindezt egyben kellene tartani úgy, hogy a gyümölcsös, meg a veteményes ne bánkódjon, ha kutyát lát. Főleg, ha nem akarom, hogy a lyukon is lyuk legyen. Mert ami az udvaron van, ha abba belelépsz nincs garancia.
Hát, de a kutyának és a macskának kint a helye! (Van kennel, csak nem elég mindannyiuknak.)
Neked, nem nálam.
Tele van szőrrel.
Ne is mondd, minden hónapban kb. 500 huf egy 3 darabos kiszerelésű henger, amin nincs sok ragasztós anyag, és már az első körnél látszik, hogy még mindig kell. Nem vészes.
Amúgy gondoltam arra is, hogy macskaszobát csinálok a kisszobából, de jelenleg az is raktárnak minősül, mert annyi a cucc... mármint az enyém, füzet, meg ez meg az, meg sok füzet dobozzal, régi irományok és még több valami. Ja.
És tök jó volt így minden hülyeséget írni, mert rég volt.
Mik a tervek idénre?
Kell annál több, amit elterveztem áprilisra?
Ja. Tervek mindig vannak. Megvalósítási problémák vannak.
Hát van olyan is, amit nem terveztem be, mert mást terveztem, de megelőzött az, amit nem terveztem, így most kérdőjeles maradt az, amit elterveztem.
Szóval, ja.
Mondhatjuk, hogy bevonzottam, csak eddig keringőzött körülöttem.
Szóval, nálam a tervek mindig dugába dőltek, ezért is jutottam már arra a szintre, ahol most vagyok, egy ilyen vagyok a világba, de jobb lenne egy lakatlannak szigete, ahol el lennék magamban.
Hullámvölgyeim magasan szárnyalnak.
Ha jobban be kellene tájolni a dolgot, olyan, mint Dorothy és a sárga út. Tudod, hogy rá kellene lépni, tudod, hogy ott van előtted, mégis...
Ennyi voltam mára. Még nekem is sok volt magamból mára. Valamikor jövök még.
xoxo
