2017.11.25-én olvastam ki a könyvet. Meglehetősen belemerültem a könyvolvasásba, és ha nem kellene dolgoznom, lehet minden egyes napot és órát csak és kimondottan olvasással töltenék. 😗 Mennyei érzés!!! Szinte már felemelő, hogy annyi év kihagyás után ilyen hamar vissza tudtam zökkenni az olvasásba. Ez amiatt is van, mert hamarosan belevágok a saját fantasy regényem második részének alapos átolvasásába, ami lehet megint azzal fog járni, hogy egy jó ideig nem fogok más könyvet a kezembe, de addig is szeretném más íróknak kiélvezni a regényeit.
Hát Amanda Quick betölti a könyvszekrény polcát, és már azt sem tudom, hogy hol tároljam a többit. Sok más írótól származó könyv várat magára, hogy kiolvassam, de eddig Amanda könyvei élvezték az elsőbbséget.
A vakmerő egy az álombéli lovagról szól - nem szó szerint -, de hozzátartozik egy régi ábrándhoz, ami kezd ugyan reálissá válni, ugyanakkor próbálják ezt elnyomni a fiatal hölgy személyében, ami természetesen nem sikerül. Adatik e két szereplő furcsa, éjszakai találkozása, egy közös szenvedély, egy régi barát gyilkosának felderítése, a szabályok, amik korlátokat emelnek, titkok, kalandok, és a megfelelő humorral fűszerezve.
Miközben olvastam felrémlett előttem, hogy sajnos a mai világban már nincs olyan, hogy hintóba szállnak és jönnek-mennek az estélyekre. Ama korban napok telhettek el, ha üzenetet vagy levelet kaphattak másoktól, mi meg dobunk egy sms-t, viber-en, messengeren és más egyéb appokon keresztül értekezünk. A férfiak nem járnak klubokba, mint annak idején, vagy ha igen, akkor bizonyára csak kevés helyen adatik meg ez a lehetőség. Színházba is jóformán azok járnak, akik szeretik. A fiatalok többsége inkább a mozit választhatja. Estélyek helyett kocsma a haverokkal, mozi a hétvégén, disco avagy házibuli. Beülnek egy-egy kávézóba stb. És a nők járhatnak egyedül is a világban.
Visszatérve a könyvre, nagyon jó kis történet. Korábban is olvastam már, és már akkor is nagyon lekötött. Főleg, mert a lány ideálja egy lovagról nem törpült el akkor sem, amikor már felnyitották a szemét. Na igen, az ideálokkal csak az a gond, hogy darabokra hullhat, mint egy tükör, amint kiderül róluk az igazság, de persze akadnak kivételek és valamiért ragaszkodnak eme ideálokhoz. Szintén csak ajánlani tudom egy csendes estén, telihold idején, kávét vagy teát vagy bort fogyasztva mellé, egy ablak melletti kis zugban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése