2018.03.04-én olvastam ki. A héten vettem, a hétvégén ki is olvastam. :)
Nagyon fenomenális!!! Lehengerlő, humoros és nagyon tetszik!!!
Arthur és Elenora különös, sorsszerű találkozása, a kettejük között kialakult üzleti kapcsolat, mely egyre közelebb és közelebb hozza egymáshoz őket. Hmm... a logika, az észérvek, az érzelmek és az alkímia vegyülete. Frappáns megoldások, csípős megjegyzések, fergeteges szójátékok összhatása. Letehetetlen mű. A szenvedély, a zsenialitás, az akció, a nyomozós és a csavaros megoldások tömkelege.
Amanda könyveit olvasva mindig úgy érzem magam, mintha Angliában élnék, s magam is járnék arra, amerre a szereplői. Ráadásul az írónő sosem hagyja kialudni a lángot, van hogy felerősíti, de van, hogy visszavesz, mégis folyamatosan éber állapotban tartja az olvasót. Nekem legalábbis ez a véleményem. Most pedig megismerhettem egy kisebb történelmi szálat is: London elveszett folyóiról, melyet az írónő a könyv elején, a köszönetnyilvánításnál írt le.
Engem mindig lenyűgöz, hisz a szerelmi szálak nem egyszerű hétköznapokra bomlanak le, hanem keveredik a régmúlttal, titkos társaságokkal, veszélyes alkímia vagy okkult tevékenységekkel. Ráadásul a szereplők sem azok a rózsaszín felhőbe csomagolt vattapamacsok, még akkor sem, ha valahol a lelkük legmélyén ők is arra vágynak. Mindegyik története más, mindegyik szereplője más tulajdonságokkal van felruházva, és mégha a szerelmi szál happy enddel végződik, akkor is a cselekmény adja magát, hogy mindig más és más legyen. A változatosság gyönyörködtet.
Miközben olvastam a regényt és feltűnt az alkímia nem várt fordulata, egyből az Arkane Társaság jutott eszembe róla, de aztán meglepődve olvastam tovább, hogy ez most valami más. Ezért is nyűgöz le mindig az írónő. És már most sajnálom, hogy ilyen hamar kiolvastam a könyvet.
