2017.11.19-én 21:35-kor olvastam ki. Az idejére sem emlékszem, hogy egy hónapon belül mennyi könyvet olvastam ki. Most ez a régi szerelem visszatért hozzám, és lelkesülve Amanda Quick történetein megint kiolvastam egy könyvét, amit szintén már korábban is olvastam.
Talán sokaknál ez már szokványos történet lehet tőle, de nem azoknak, akik szívből imádják az írásait. Az, hogy két emberi sorsot össze tud fűzni olyan szinten, hogy abban legyen érdeklődés, makacsság, szenvedély, szerelem, titokzatosság, lelkesedés, reménykedés, reménytelenség, furcsa cselekvések sorozatai és a kimondhatatlan egymásra találás, megfűszerezve némi pikáns szójátékkal és lehengerlő vetekedéssel, csak még inkább azt a hitemet erősíti, hogy érdemes regényeket írni.
A könyv vége felé van a szerző jegyzete, ami a rémregényekről szól, melyeket az 1800-as években nagyon sokan imádtak és olvastak, és amikből volt, hogy fel is használtak a későbbiek folyamán.
"Manapság egyetlen irodalmár sem mondhatja el magáról, hogy "rémregény szakon" végzett. Lehet, hogy a szerzők életműve nem került be a tananyagba, sem középiskolás, sem egyetemi fokon, de az írók hatása igenis tetten érhető az utánuk jövők műveiben. Mert vajon honnan merítettek korunk románc-, science-fiction-, fantasy- és horrorszerzői?" - Amanda Quick
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése