Utolsó határideje, hogy készen lehessek vele 2011. december 31. Az ünnepek alatt már nem akarom írni, ez csak magamnak egy jelzés, hogy igen is még azelőtt jóval készen kell, hogy legyek. Még nem írom le a címet és nem közlök még részletet belőle. Sok évnyi munkám van benne ez tény és már jó ideje készen kellene lennem vele, de nem mindig voltam ihlet közelben és sok más regényemmel is foglalkoztam, amik szintén hasonló sorsban szenvednek. Miattam. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy hamarosan a végére jutok és amint ezzel megvolnék alapos átnézésnek vetem alá, hogy a munkám gyümölcse elnyerje mindazok tetszését, akik majd egyszer talán olvasni fogják. Bizakodom benne. De ahhoz, hogy a regényem élvezhető legyen és minden egyes lapnál pörgős maradjon még sok munkát kell belefektetnem. Nem akarom csupaszon kiadni a kezemből, hogy én sem érzem tökéletesnek. Igen, tudom, hogy nincs tökéletes mű és az enyémmel is lehetnek majd kisebb-nagyobb elvárások. Sokat ígérgetettem már magamnak is, hogy hamarosan...hamarosan..., de valahogy nem jött össze. Mindig húztam, halasztottam, de beláttam, hogyha ki akarom adatni, akkor ideje lépnem. Az igazat megvallva, amikor kislányként el kezdtem írni arra gondoltam, hogy megmutathatnám, de ő a sajátom, csak az enyém és nem láthatja senki, nem olvashatja senki. Mégis azon álmodozom azóta is, hogy egy nap befutok, mint írónő. Igen! Írónő szeretnék lenni. Az akarok lenni és az is leszek. Azzá válok, amivé akarok, amivé mindig is szerettem volna lenni. De ehhez azt kell tennem, hogy befejezem a regényeim, és kiadatom őket. Túl sokat vártam. 23 éves elmúltam. Itt az ideje tenni azért, hogy még ebben a korban elérjem azt, amiért annyi évet várakoztam. Tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom, hisz sokan vannak így, akik ki szeretnék adni a könyveiket. Én is köztük vagyok. Abban is reménykedem, hogy legalább 50% esélyem lesz arra nézve, hogy jó írónő válhasson belőlem. Tényleg jó eredmény lenne - számomra legalábbis -, hogy az ország népességének a fele megismeri a könyveim. De abban is biztos vagyok, hogy talán ez az elvárás magamra nézve veszélyes is lehet. Christin Dor, akkor fog megszületni, ha a regényei is. Amint az utolsó pontot is lenyomom a billentyűzeten az írónő, aki bennem van már csak néhány lépcsőfokot kell kivárnia ahhoz, hogy teljes legyen. Ez a teljesség pedig az, hogy az első regényem - és persze a későbbiekben több is - könyv formájában megszületik. Igen! Erre vágyom! Ez kell nekem! Erre van szükségem! Elérni a régóta áhítozott álmom. Azt az álmot, amit mindenki mással is meg szeretnék osztani. Még azokkal is, akik talán nem fognak szeretni. Erre is felkészültem, ahogy sok másra is. Lehet, hogy az első könyv hozza azt a sikert, amit régóta szeretnék, de az is lehet, hogy nem. Meglehet, hogy mind negatív, mind pozitív vonatkozása meglesz. De nekem így is kell!!!:) De most elég az írásból, a fennkölt szavakból. Ideje ismét a tettek mezejére lépni, ugyanis még sok minden van, amit meg kell tennem. Most pedig irány a regényem, hogy idejében befejezhessem.
Üdv Christin Dor
