2017.11.21-én 22:16-kor befejeztem a könyv olvasását. Már nem telik sok időbe, hogy kiolvassak egy könyvet. Már szinte sajnáltam, hogy a végére értem. Pedig csak nemrég kezdtem.
Az írónőnek van egy sajátos stílusa. Ismét egy olyan regényét olvashattam, amely tele van titkokkal, rejtélyekkel, amelyhez párosul egy titokzatos alkimista társaság és annak alapítójának titka, egy sikeres özvegy, érdekes történések és természetfölötti képességek.
Az utóbbira célozva megjegyzem, mindig megérzem, mikor kell egy adott könyvet olvasni. Mivel Amanda Quick regényeiben sorra felfedezhető az okkultizmus és természetfölötti elemek váltakozó hada, aminek én magam is érdeklődöm, így nem csoda, hogy már hetek óta mást sem csinálok, csak az ő könyveit bújom. Na, nem mintha tudnék aranyat előállítani vagy belelátni a jövőbe, ez utóbbi jól jöhetett volna, amikor épp döntéseket kellett hoznom az eltelt évek során.
Persze ezek mellett nem törpül el a két főhős jelleme, a kialakult helyzetek megélései, az egymás közt lévő civódás és szenvedélyes szerelem kibontakoztatása. Mindig a megfelelő időben történik valami, mindig a megfelelő szó vagy mondat elegendő ahhoz, hogy hangosan felnevessek, amikor egy-egy cselekmény azt megköveteli. Nem vitás tehát, hogy Amanda Quick a romantikus regény királynője. És még vannak tőle könyvek, amik arra várnak, hogy szépen lassan - néhány nap leforgása alatt - elolvassam őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése