Természetfeletti

Sziasztok!

Megint egy kedvenc téma. Nem fogom felsorolni, hogy miféle természetfeletti erők, képességek vannak, vagy hogy kik alkalmazzák.

Jó magam oda vagyok a természetfeletti dolgokért. És ezt előszeretettel alkalmazom a történeteim során. Sok film és sorozat mutatta már be, hogy egy-egy lény, de akár maga az ember is mire lehet képes.

A természetfeletti lények pedig azok, akik lenyűgözik az olvasót, az írót, a nézőt. Kezdve a vámpíroktól, a vérfarkasokon át, egészen a démonokig és az angyalokig. Boszorkányok, boszorkánymesterek, szörnyek, szellemek stb. mind olyan lények, akik garantáltan szerepelhetnek egy fantasy műben.

Tegyük fel, van egy ember, akinek megvan a saját kis élete, pl.: iskolába jár, rengeteg haverja van, bulizik, hébe-hóba a szülei és a tanárai agyára megy stb. És akkor, mint a villám, lecsap valami rá, amit addig csak könyvekben és filmekben látott. Pl.: egy vámpír megharapja őt, és átváltozik. Az élete onnantól kezdve alaposan megváltozik.

Vagy, ha nem vámpír, akkor egy vérfarkas támadja le és minden teliholdkor átváltozik, hogy ő maga is vadászhasson. Ezer és egy ilyen történet születhetett az eltelt években. Mind-mind másképp megmutatva ezeknek a lényeknek az életét, a viselkedését, a cselekedeteit stb.

Ezeknek a lényeknek van számos hibája, vétsége, ellensége, és ellenszere. Mégis imádjuk őket, mert csábítanak, magával rántanak, vonzanak és taszítanak, megrémisztenek és leszedálnak. Nincs olyan olvasó vagy néző, aki ne képzelné el magát egy kb. 2-3000 éves vámpír karjaiban "harapj csak nyugodtan" címszóval.

Tegyük fel, van egy ember, aki irtózik a vértől, még azt sem szereti látni, ha egy apró vágás díszeleg az ujján, mert épp elmosott egy kést. Mégis az egyik éjjelen, mikor elmegy bulizni, egy vámpír rátámad, kiszívja a vérét, másnap reggelre pedig átváltozik, és neki is vért kell innia. Csábos.

Számos variáció létezhet, hisz mindenki másképp képzelné el a velük való találkozást.

Boszorkányvilágban is számos élmény várhat egy emberre. Pl.: van egy lány, akinek az egyik felmenője valaha boszorkány volt, és ő örökölte a képességeit, de titokban kell tartania mindenki előtt, aki csak ismeri, de közben nem tudja, hogy megszabaduljon-e a benne rejlő erőtől, vagy hagyja érvényesülni. Én imádom a boszorkány sztorikat, csak épp rímelős igéket nem tudnék megírni. Vagy legalábbis elég bugyutákat.

A szellemlények, a rémisztgető démonok, a soha nem látott és el nem képzelt szörnyek hirtelen felbukkannak, és te azt sem tudod mit kellene tenni. Sok démonűző filmet láttam már, egy-kettőt szemlesütve. :) Na jó, csak a hangeffektek miatt. :) Vannak visszatérő szellemlények, és vannak, akiket sikeresen le lehet győzni. Vannak olyanok, akik előszeretettel bújnak emberi testekbe. És vannak, akik egyszerűen semmit sem akarnak, mégis ott vannak. Sok sztorit lehet olvasni, kísértethistóriák, melyek sosem merülnek el a feledés homályába. Mi emberek éltetjük ezeket. Mert szeretjük.

Ezeken kívül imádom a sárkányokat. Szegényeket mindig megölik a filmekben. :( Jó lenne egyszer találkozni legalább eggyel. Hah, szép álmokat!

Számos különleges lény van még a sárkányok mellett, és mindnek megvan a saját kis története.

Na igen, de ezeknek a lényeknek a leírása nem kis pálya. Legalábbis számomra. Mert, ahogy én elképzelem őket, úgy mégis nehéz leírni. Sokszor a megfelelő szó nem adja vissza azt, amit szeretnék. De, amit lehet, ki tudok a képzeletemből préselni. Vagyis remélem.

xoxo

Szereplők

Sziasztok!

A szereplők megalkotása az egyik kedvenc időtöltésem. A személyiségük formálása, a küllem és a jellem ábrázolása, a szavak, amiket kimondanak, kérdések, amiket feltesznek, gondolatok, amiket sugallanak, mind-mind egy adott szereplőhöz igazodik.

Vannak közöttük magabiztosak, álmodozók, kiegyensúlyozottak, depressziósak, félelemben élők, vidámak, bosszúsak, örökmozgók, harciasok, kicsapongó természetűek stb.

Az évek haladtával a szereplők kinézete, természete egyre inkább kibontakozott, kidolgozottabbá vált. Vagyis nagyon remélem. :)

A szereplők a történet megalkotásában vesznek részt. Egyfajta forgatókönyv keletkezik a történetről, hosszas jegyzetelés a szereplőkről, azok tulajdonságairól, feladatairól, és a történetben foglalt helyéről.

Na, igen! Itt jegyezném meg, hogy nem árt, ha van jegyzet!!! Jó magam úgy voltam vele, hogy minek az? Felesleges, időpocsékolás, úgy sem változik stb. Hát persze, hogy nem! Ahogy telik az idő, úgy változik a történet is, a szereplők is. Jegyzet nélkül pedig egy hatalmas káoszba csöppen az ember. Olyan, mint érettségi tételek nélkül vizsgázni. Persze akadhatnak kivételek.

Szóval, a regényeim előrehaladtával rá kellett jönnöm, hogy jegyzetek nélkül el vagyok veszve, zavart minden, olyan, mint egy labirintus és még Ariadné fonala is kevésnek bizonyulna, hogy a végére érjek.

Nos, így lettem füzet- és tollmániás. Mindig van egy kéznél, sok van, ami már betelt, a toll sem elegendő, főleg, ha időközben kifogy, és magától nem termel tintát, szóval, lassan vennem kell egy külön szekrényt, hogy tudjam tárolni azokat.

És leszögezem, hogy nemcsak a laptopon szeretek pötyögni, hanem imádok kézzel írni is. A suliban meg majd megszakadtam.
Ami fontos lehet még, hogy én szeretem, ha ki van dolgozva a karakter, igaz anélkül is el lehet képzelni a szereplőt. A jellem leírását próbálom úgy megoldani, hogy ne hasonlítson egy másikra. Ugyanakkor arra is törekszem, hogy a mondataiból, a gondolatvilágából is el tudják képzelni a hangját, a mozdulatait, a vonásait.
Végezetül csak ismételni tudom magam: aki szeret írni, próbáljon meg jegyzetelni, mert így nem kuszálódnak össze a dolgok, és mindennek megvan a helye. Általában. Vagy nem. De a lényeg, hogy ha el is tértek a történet eseményeitől, vagy adtok hozzá, esetleg elvesztek belőle, nem fog változni azon, hogy ti képzeltétek el és írtátok meg. Ugyanez a szereplőkkel is. Őket kitalálni fantasztikus dolog, mindegyikben van valami, ami te vagy. Még akkor is, ha tragédia lesz a vége. :)
xoxo

Magyar helyszín és szereplők

Sziasztok!

Be kell vallanom, hogy nem igazán rajongtam, ha egy regény magyar helyszíneken játszódik, magyar szereplőkkel van telepakolva. De aztán egy-két kimondottan ígéretes, jó és zseniális könyvnek köszönhetően rájöttem, hogy meg lehet úgy is írni egy regényt, hogy magyar helyszínek és szereplők vannak benne.

Így az adott regényem kapcsán felmerült a kérdés, hogy legyen-e benne magyar helyszín vagy sem, hisz eleve más-más helyszíneken játszódik a történet. Először úgy véltem, hogy felesleges. Később viszont határozottan azon igyekeztem, hogy a regényembe belecsempésszek magyar helyszínt, és magyar nevekkel megáldott szereplőket is felvonultassak benne. Ennek egyéb oka is volt.

Igen ám, de a jól ismert helyek nem annyira fogtak meg. Nem mintha nem lenne probléma. Budapest, a mi fővárosunk. Jól csengő, igaz. Tele van mozgással, élettel, szmoggal, kialvatlan arcokkal, bulival, stílussal, design-nal, divattal, zajjal és sok egyéb mással. Ugyanez kb. Szeged, csak enyhébb szmoggal. Vagy ott van Szombathely, számomra egy város és falu keveréke. De ki hogy látja. Eger. Pécs. Balaton környéke. Fel lehetne sorolni számtalan helyet: hegyes-dombos-vidékies-városias-csendes-zajos stb. Ám nekem nem volt mindegy.

A regényem fantasy, misztikus vonalú. Ennek fényében szerettem volna valamit, ami részben igazi, részben kitalált. Nem volt könnyű, pedig a megoldás az orrom előtt volt, de sokáig nem akartam élni vele. A helyszín neve azonnal meg volt, amit csak később árulok el. Maga a helyszín, hogy milyen legyen az viszont jó ideig nem számított nekem, de aztán alapos átfontoltság után rájöttem, hogy talán érdekes lehet a választás. Nekem legalábbis az.

Magyar nevek. Na, ez a legnagyobb mélypont az én íráskorszakom alatt, hanem a második, amikor ihlethiányban szenvedek. Frász kerülget az olyan nevektől, mint a: Béla, László, Bence, Imre, Babett, Boriska, Gyopár, Jozefina stb... és csak ez néhány a sok közül. Őszinte leszek, a legtöbbször nem tudtam mit kezdeni a magyar nevekkel. Olyanokat kerestem, amik régiek, de különlegesek és valamennyire külföldön is megtalálható. Na, persze nem mind. Szerencsére nem csak magát a nevet szoktam nézni, hanem azok jelentéseit. Valamiért nagyon fontos számomra a név jelentése. Nekem két keresztnevem is van és bizonyára a sors (és anyukám döntése révén) akarta azt, hogy nekem ilyen keresztnevem legyen; az egyik: isten ajándéka; a másik: Krisztushoz tartozót jelent.

Ennek tudatában kerestem pár olyan nevet, amely megfelelő lett a szereplőimnek. Ugyanakkor annyira rákattantam erre a dologra, hogy a fantasy regényem mellett már teljes mértékben magyar szereplőkkel tarkított regényeket is előállítottam, persze ezek folytatása még várat magára.

De ha már keresztnevek, akkor legyen vezetéknév is. Az előbb említett magyar regényeimnek másik nagy problémája az volt, milyen vezetéknevet adjak a már meglévő keresztnevekhez. Nem akartam olyat, mint: Nagy, Vas, Török, Kis, Takács, Szabó, Vörös, Barna, Fekete stb... de persze akadtak kivételek is. Nem volt könnyű, de megoldottam, sőt, nagyon megszerettem a magyar szereplőimet. Ki hitte volna?

Bárhogyan is, de az eltelt évek alatt felülkerekedtem ezen a magyar aggályoskodó dolgon. Megbarátkoztam vele, mert tudom, hogy nem csak arra van szüksége egy magyar olvasónak, hogy külföldi helyszíneket és szereplőket képzeljen maga elé. Szerintem a többség (gondolom én!) szereti is, ha magyar a helyszín is és a szereplők is. Ennek tudatában foglalkozom a magyar regényeimmel. (Ha egyszer eljutok mindnek a végére).

xoxo 

2017 május...

Sziasztok!

A blogot pár éve nem használtam, nem volt miről írni. Folytonos nyafogás a készülő regényemmel a mai napig megvan. Nem untatok senkit a részletekkel. Egy másik blogomból viszont áthoztam néhány írásom, melyek rövid szösszenetek, leírások egy-egy általam olvasott könyvvel kapcsolatban.

Íme...

Mary King-től Az őrangyal c. könyvet olvastam és ami nagyon megérintett és amiből még filmet is el tudnék képzelni. Érdemes elolvasni. Múlt pénteken vettem és ma hétfőn olvastam ki. Tele van érzelemmel, ami azt jelenti, hogy nemcsak szerelemről, hanem irigységről és fájdalomról is szól. Először valamiért tartottam a könyvtől, pedig kedvenc és talán mondhatni az egyetlen magyar írónőm írta, de aztán megvettem a könyvet és pár nap alatt ki is olvastam. Nagyon tetszett és szerintem még párszor el fogom olvasni. Volt egy-egy rész belőle, ami könnyeket is csalt a szemembe és ez ritkaság egy könyvnél. Egy nagyon jó könyvnél. Szeretnék olyan íróvá válni, aki annyira megérinti az embereket, hogy ha kell még meg is könnyezze a soraim. Szerintem ez az egyik legcsodálatosabb dolog. Mindenkinek ajánlani tudom, aki még nem olvasta volna!!! Szép szeptembert kívánok mindenkinek!!! A tanulóknak pedig jó jegyeket!!!:) xoxo

Ez volt 2012-ben!!! De rég is volt!!! :D

Cynthia Parker - Szingli nők

Arcátlanul provokatív egy könyv. Az elejétől a végéig nevettem és sírtam. Nagyon jó volt és legszívesebben már újra átolvasnám az egészet. Annyit elmondok, hogy négy nőről van szó: az egyikük házas, a másikuk nős férfival van együtt, a harmadik éjszakai kiruccanásokkal vezeti le a feszkót, a negyedik pedig álmodozik egy pasiról, aki őt szereti úgy ahogy van. Na ennyi röviden!!!:)

Bizonytalan voltam benne, hogy megvegyem-e, de mivel jó magam is szingli vagyok már hosszú ideje, ezért úgy határoztam, hogy miért is ne, megveszem. Megvettem és kb. 3-4 nap alatt ki is olvastam, de mindannyiszor nagyon jól éreztem magam. Nem is tudom, még sokat is szerettem volna olvasni, de így is nagyon tetszik, meggyőző minden érv pasi mellett és ellen.:) Mindegyik élete különösen alakul, félnek, tartanak a pasiktól, hogy megbántják őket, ugyanakkor a családalapítás kérdése is foglalkoztatja őket. Érdemes elolvasni!!! Annyit hozzáfűznék, SPOILER!!!, hogy az egyik csajt J-t én először az egyik pasival A-val szerettem volna látni együtt, boldog végkifejlettel, de így is nagyon remekül haladtak az eseményekkel. Sok benne a humor, száraz, epés megjegyzések, provokatív gondolatok és érzelmek. Én magam nem is tudnám jobban leírni milyen, amikor egy nő szingli, nem talál egy értelmes pasit, igények persze vannak, de sajna minek, ha ez sem segít. Aki szőke hercegről, fehér lovon álmodik az kap egy barna hajú, trabanttal rendelkező pasit.:) Vagy, aki úgy képzeli, hogy neki csak varangyos békára futja, akkor jön el az a pasi az életében, akinek még a személyét is megkérdőjelezi, de a szíve nem hazudik felőle. Valami ilyesmi. És még sorolhatnánk a példákat.

Szóval nagyon bevált a könyv. Nagyon tanulságos. Nagyon megható, néhol már annyira beleéltem magam, hogy a szívem is belefacsarodott, amikor valamelyiknek nem úgy sikerült a dolga, mint ahogy azt elképzelte, vagy a félelmeitől tartva azt hitte vénlány marad. Nagyon tetszenek benne a párbeszédek, az érzelmi hullámok, a kavargó, lüktető gondolatok, a döntéshozatalok és minden úgy együttvéve, amit kaptam ettől a könyvtől.

Kivettem egy idézetet a könyvből. Le is írom ide!!! Ezzel mára búcsúznék is. xoxo

... szerintem a szerelem egyáltalán nem zárja ki a barátságot. A kettő együtt lehet olyan erős kötelék, amit nem lehet szétszakítani.

Cynthia Parker - Szingli nők 

Ez volt szintén 2012-ben... lehet, ideje lenne újra elővenni.:)

Danielle Steel - Csoda 

Ahelyett, hogy pihennék itt ülök a gép előtt és blogolok.

Tegnap kiolvastam nagy sokára Danielle Steel Csoda című könyvét. Egyébként ezt a könyvet kaptam tavaly karácsonyra. Akkor kezdtem el olvasni, de aztán pár oldal után valamiért letettem. Aztán meg csak hébe-hóba vettem elő, de nem sokat olvastam bele, míg végül eljutottam 2012 októberébe, amikor ráálltam a dologra és el kezdtem olvasni onnan a könyvet, ahol abbahagytam. Nem is értem magam miért nem olvastam ki korábban, de talán mert ennek a könyvnek most jött el igazán az ideje. Szép tőlem mondhatom, de sajnos ez van és tudom, hogy amikor valaminek eljön az ideje, akkor az úgy is lesz.

Szóval azért nem kezdtem elölről a könyvet olvasni, mert tudtam hogy mi történt benne abban a pár oldalban, nem felejtettem el és így folytattam onnan, ahol végül is abbahagytam. És ahogy el kezdtem olvasni valami olyasmi fogott meg, ami azelőtt soha és úgy talán egy hét leforgása alatt vagy még annál is rövidebb idő alatt kiolvastam a könyvet. Ahogy írtam tegnap jutottam el a végéhez. Alig akartam már letenni. Persze hagytam is időt, mert azaz igazság, hogy már nem szeretek egy nap alatt kiolvasni regényt, szeretem húzni-halasztani a dolgokat. Jobb esetben.

Érzelmi dopping ebben a könyvben is megtalálható és leginkább a lélek legmélyét fejtegeti, és szívet facsaró, összepréselő módon hat az emberre, jelen esetben rám. Az utolsó pár oldal, na jó mondjuk úgy, hogy az utolsó pár fejezet megadta a szívdöfést nekem, mert annyira beleéltem magam, hogy még a gyomrom is görcsbe rándult olvasás közben. Danielle Steel különös írónő, olyan formában írja a regényeit, olyan formában megérinti vele az embert, hogy az valami elképesztő, leírhatatlan. És ezért sem értem magam miért csak most olvastam el a Csodát, miért nem már hamarabb. Tulajdonképp egész egyszerűen, mert az elvesztés, a vele járó fájdalom, a kétségbeesés és a remény az, ami kissé eltántorított ettől a könyvtől. De ugyanezek újra a könyv felé fordítottak és végül elértem a végére.

Nagyon megható, az érzelmi skálám együtt haladt a könyvvel és átéreztem mindazt, amit a szereplők éreznek. Főleg Maggie és Quinn kapcsolata az, amely a szívemet mardosta. Persze jó tudni, hogy a legtöbb könyv happy end, de mégis... amíg el nem olvastam addig még az is megfordult a fejembe, hogy más lesz a vége, amire talán számítanék, de ugyanakkor örülök annak, hogy mégis úgy lett vége ahogy. Quinn és Jack kapcsolata is már az első perctől kezdve lebilincselt. Az igazság az, hogy amikor folytatni kezdtem a könyvet és elértem arra a részre, hogy Maggie és Quinn a vihar után először találkoznak na onnantól kezdve egyre jobban érdekelt mi történik a folytatásban és amikor Jack is feltűnt a színen na akkor már tudtam, hogy itt nem lesz megállás.

Jó volt kiolvasni. Elgondolkodtató jellege van főleg azon a téren, hogy az emberek mit tennének másként ha... mi történt volna ha... miért csináltam másként, mint ahogy kellett volna és mi van ha úgy csinálom, ahogy kellett volna, de mégsem én lettem volna, mert... na aki megérti amit ide leírtam az tudja igazán mire is gondoltam és mellesleg elolvassa még mellé a könyvet, akkor biztos rá fog jönni, hogy tudom mit akartam ezzel mondani.:)

A lényegen viszont nem változtat, hogy a könyv alapjába véve - legalábbis nekem - arról szól, hogy miként bocsássunk meg önmagunknak: meg lehet ezt tenni? Akarjuk, hogy mások is megbocsássanak? Akarjuk, hogy megértsenek, elfogadjanak? És mi kell az élet folytatásához? Egyáltalán lehet még esély továbbfolytatni az életet? Vagy újat kell kezdeni valahol távol a múlttól, mindent hátrahagyni még akkor is, ha van egy remény, egy csoda, amit még ugyan nem látunk, de ott van az orrunk előtt és amikor elmegyünk és történik valami, ami rámutat arra, hogy igen ott van a helyed, ahol ő van, de mégis úgy, hogy közben együtt vagytok, de nem azon a helyen, ahol megismerkedtetek, hanem ott ahol tényleg boldog lehettek. Vol de Nuit.

Danielle Steel a másik nagy, egyedülálló írónőm!!! Fantasztikus!!!

Cynthia Parker - Szenvedély

Nem tudom megállni, hogy erről a könyvről ne említsek meg dolgokat, amik - az én véleményem szerint - nagyon igaz. Ma vettem ezt a könyvet és már az első fejezetét elolvastam, de mindjárt az első fejezet olyan kérdéseket feszeget nálam: van két ember, akik egykoron szerették egymást, összeházasodtak, vannak gyerekeik, de aztán jön valami, ami miatt a házasság és vele együtt minden, ami egykor volt romba dől és az egyik fél szinte szúrja-böki a másikat, mert neki ez valamiféle élvezet lehet. És tény, hogy a való életben is van ilyen!!!

Ahogy a példában is leírtam tömören-röviden, hogy vannak olyan párok, akik pár évig boldogan élnek, de valamiért mégis szétmennek, de az egyikük vagy mindkettejük szurkálja a másikat. Például: miért lehet boldog csak az egyik fél, de a másik nem? Miért jó az, ha úgy válnak el emberek egymástól, hogy megmérgezik nemcsak a saját életüket, de a környezetükét is arra nem is gondolva, hogy ezzel nem csak maguknak árthatnak, hanem például a gyerekeiknek. Végtére is ilyenkor az egyik szülő a másik ellen "uszíthatja" a gyerekeket. Vagy az egyikük megpróbálja valamiképp tönkretenni, elég ha már az önbizalmát tapossa a földbe.

Nagyon ígéretes számomra ez a könyv. Úgyhogy amint elolvastam vagy ha netán fejezetenként valami foglalkoztat vele kapcsolatban azt azonnal leírom.

2012-es évben olvasott könyv. Ismét elő kell vennem. :)

Adriana Trigiani - Angyali Cipellők

Questo libro è bellissimo, meraviglioso e affascinante.

Karácsonyra kaptam a nővéremtől a könyvet és úgy néhány napja be is fejeztem. Hú! Hát elég érdekes könyv és egyben nagyon a szívemhez közeli. E/1-ben meséli el a főszereplő Valentine, aki egy igazi amerikai olasz család harmadik gyermeke. Van egy bátyja, egy nővére és egy húga.

A könyv lehengerlő az elejétől a végéig, mégis szomorú vagyok, mert a vége nem úgy alakult, ahogy azt én elképzeltem, de mégis megértem, hogy mi miért történt benne. Nagyon változatos, könnyed hangvételű és szinte úgy éreztem magam, mintha vagy én lennék Valentine, vagy egy családtagja, főleg amikor összejön a család. Nagyon aprólékos, teljesen kidolgozott karakterek, a történet nem szakad meg egyszer sem, választékos, színes és varázslatos. Capri-ra én is szívesen elmennék nyaralni, annyira beleéltem magam olvasás közben, hogy azt hittem magam is ott vagyok. Régebben tanultam olaszt, de azóta sajnos megkopott a nyelvtudásom, így amikor olaszul beszéltek egy-két mondat erejéig... na igen... ott egy kicsit elakadtam, de valamennyire rájöttem miről van szó, de szerencsémre az olasz mondatok után Valentine által is megtudtam miről is volt szó.:) Tudom, bonyolult, de olvassátok el.:)

Szerelmi szálak vannak szépen, de mindezt Valentine szemszögéből nézve. Így a szülei házassága, a testvérei házassága és családi élete, a nagyi szerelmi viszonya, mely titkosabb már nem is lehetett volna és természetesen a sajátja, ami még inkább felpezsdítette a lapokat. Volt, hogy úgy kellett abbahagynom az olvasást, mert nem akartam nagyon hamar a végére érni, de így is karácsony után nem sok idő telt el és sajnos már kiolvastam.

Ami még inkább közelebb vitt ehhez a könyvhöz az a benne szereplő gondolatok, érzések és természetesen New York csodálatos léte, a divat különböző árnyalatai. Olyan volt számomra ez a könyv, mintha belecsöppentem volna New York utcáinak kellős közepébe és szinte magam előtt láttam azokat a helyeket, ahol Valentine járt. És nem csak a divat, amely elbűvölt engem, hanem az anyagok, a színek, az épületek leírása és az, hogy miként lehet csodálatos lábbeliket készíteni. Főleg a cipőkészítés folyamata, ami szintén magával ragadott. Nagyszerű megoldások, káprázatos leírások.

Great Neck-i Leonard's. Itt kezdődik maga a könyv.

Perry Street 166. Itt él Valentine és a nagyija és itt is dolgoznak, mint cipőkészítők.

A könyv fejezetei helység- és utcanevekre vannak tagolva.

Arezzo, Lago Argento, Capri szigete és Da Constanzo az egyik kedvenc fejezeteim.

De ott van még a Mott Street, ahol Roman Falconi étterme a Ca' d'Oro van és akivel Valentine-nal egy párt alkotn/tak.

Nagyon tetszik ez a könyv. ( Remélem az olasz kezdő mondatom jó és nem rontottam el )

Amire késztet ez a könyv: végre egyszer én is kiadjam a saját regényeimet, ne feledkezzek meg arról, hogy régen, gyermekkoromban divattervező szerettem volna lenni és az álmok elérhetőek, mégha keservesen is. És hogy újra elkezdjek olaszul tanulni.:)

Amo l'Italia!

Ez volt 2013-ban.

Azóta is próbálkozom visszazökkenni az olasz tudásomba :(

Jemima Hunt - Egy angol lány New Yorkban

(2013.01.16.) Ma olvastam ki a könyvet, amit karácsonyra kaptam Brigi barátnőmtől. Érdekes világba csöppentem. Szintén - ahogy a címből is tudni lehet - New Yorkban játszódik, de ha tippelnem kellene, akkor szerintem a 90'-es években, talán annak is a közepe táján. Utopia a főszereplőnő, aki anyja halálát nem igazán tudja feldolgozni és úgy dönt távol az otthonától talán rálel valamire, ami az anyjához fűzte. New Yorkban született és ott is élt a szüleivel és a nővérével Liberty-vel kb. 5 éves koráig. Azután Londonba költöztek. Utopia életét mégsem az elejétől követhetjük, hanem mindjárt onnan, amikor is már 3 hónapja New Yorkban él és keresi önmagát. Sok minden történik vele. Egy-egy elejtett mondat a könyvben nagyon közel áll hozzám. Viszont teljes mértékben úgy éreztem, mintha magam is New York forgatagában élnék. Biztos csodás hely lehet. Ebben a könyvben sok kérdés felmerül: az életről, a múlttal való szembekerülés, az elfojtott érzések, a felszabadulás érzése, a nyitottság más-más nézőpontra, másképp való gondolkodás és életmód felfogás, munkakeresés és annak teljesítése, sikerek és bukások, barátok, szeretők, szerelmek, emlékek, drog és alkohol. Gondolom eléggé összegeztem a dolgot, mert én így láttam, amit olvastam, de nagyon tanulságos.
Ugyan ez a könyv és az előző, amit olvastam (Adriana Trigiani - Angyali Cipellők) nem egy időben zajlanak, de ugyanazok a környékek elevenednek meg (kisebb-nagyobb eltéréssel), így pl.: Little Italy, Mott Street, Bergdorf. Nem tudom már, hogy van-e még helyi egyezés a két könyvben, de kedvet kaptam ahhoz, hogy ha életemben egyszer eljutok New Yorkba, akkor ezeket a helyeket magam is felfedezem.:)
Érzelemdöpping itt is helyt ad bárkinek, aki csak olvassa a könyvet. Néha igen meglepődtem, volt hogy megilletődtem, de élvezetes. Nem unalmas. A ráhangolódás könnyen ment és mint az előző könyvnél itt is csak azért telt napokba a kiolvasása, mert nem szeretem, ha hamar túljutok egy regényen. Ám egy kicsit visszatérve az Angyali Cipellőkhöz miután elolvastam és rákerestem a netre rájöttem, hogy három részből áll és ha jól tudom, akkor ez a második része. Miért mindig a közepébe vágok???:) Na jó ez azért van, mert így történt, de majd bepótoljuk a másik kettőt.
Visszatérve Utopiára és az életére, itt a furcsa, kusza érzelmi hullámai voltak jelen. Mind az anyjával, mind a többi családtaggal másképp jött ki, máshogy állt hozzájuk, ahogyan ők is ugyanígy Utopiához. Fiúkérdésben is hasonló eredmények születtek, de azért itt sem kell szomorkodni. A barátnője Marina szemszögét is nagyon csíptem. Mindvégig laza, szinte már romlott perszónát alakított, de ez nem gátolt meg abban, hogy élvezzem az életszemléletét. Szabados észjárás, szabados szellem, szabados beszéd.
A könyvet mindenkinek ajánlom, főleg azoknak, akik szeretik a Cappuccino könyveket. Nekem ez volt az első Cappuccinos könyvem úgyhogy le a kalappal előtte. 332 oldalba belesűríteni New York minden rezdülését már megérte elolvasni.

Cayla Kluver - A vérző Hold örökösei

A könyvet talán úgy 2-3 hete vehettem, nem igazán tudom már az időpontot. Amikor először megláttam a könyvet a könyvespolcon tudtam, hogy meg kell vennem és nem bántam meg. Nagyon jó könyv. Megtehettem volna, hogy egy teljes nap alatt kiolvasom, de halasztottam a dolgot. A kezdeti olvasáskor egy-egy fejezettel indítottam a napom, majd egy nap 2-3 fejezetet olvastam el, mert alig tudtam abbahagyni az olvasást, aztán volt, hogy kihagytam egy-két napot, mert nem akartam, hogy hamar befejezzem. De ma (2013.08.11.) végleg kiolvastam. Olvasás alatt úgy döntöttem utánanézek az írónőnek és természetesen a könyvnek, így tudtam meg, hogy a könyvnek még van 2 része, amit még nem olvastam, de remélem azokat is hamarosan be fogom szerezni.

E/1-ben meséli el a történetet Alera hercegnő. Fokozatosan léptem bele abba a világba, amely feltárta előttem Hytanicát, a királyi családot és természetesen mindenki mást, akit csak felvonultat a regény. A kezdetlegesen unszimpatikus Steldor valamiért nagyon megfogott. Biztos vagyok benne, hogy Alera és ő végleg egymásra találnak. Igen csak remélni tudom, hisz ott van Narian, akibe Alera szerelmes és úgy tűnik a fiú is ugyanúgy érez iránta. London nagyon a szívemhez nőtt és az elején reménykedtem benne, hogy Alera benne találja meg azt, akit igazán keres, de a regény alatt egy hosszú időre Londonról semmi nem szólt, majd amikor visszatér végső soron Alerával nem történt semmi. Narian és Steldorra koncentrálva mindkettejükben van pozitív és negatív és mindegyik a viselkedésük az. Külsőleg nincs velük gondom, sőt mindegyiket nagyon titokzatosnak, kimértnek és tettre késznek tartom őket. Steldor vakmerősége és magabiztossága olykor ki tudna hozni a sodromból, de a pimaszsága még engem is vonz. Narian, ahogy az előbb is írtam titokzatos, de érzelmeit csak akkor nem fedi el, amikor Alera a közelében van, ugyanakkor vele sem mindig őszinte.

A könyv mindegyik fejezete magával ragadó, érdekes, humorokkal teli, izgalmas és változatos. Imádom, ahogy a szavakkal bánik az írónő. A személyek és a helyek bemutatása egytől egyig alapos, nem slampos, szinte láttam magam előtt. Szívesen újra olvasnám, de majd csak később. És nagyon remélem, hogy Alera és Steldor tényleg egymásra találnak.

Nina Stein - Katalin leányai

Pár napja kezdtem el a könyv olvasását. Még nem olvastam végig, de nem bírom magamban tartani, amit gondolok. Nagyon jó könyv, ami azért is lep meg, mert:

1. Magyarországon játszódik
2. magyar nevek szerepelnek benne, ami természetes, hisz magyar szereplők vannak benne:)
3. nem igazán szoktam meg, hogy magyar szereplőkkel feltüntetett regényt olvassak
4. az már valamennyire megszokott nálam, hogy olyan regényt olvassak, amit magyar írt, külföldi álnéven.

Ami igazán megfogott:

1. Magyar területen játszódik (ez engem is meglep, de ez van, tudom ezt már írtam)
2. szeretem a misztikus vonalakat, a rejtélyeket
3. nagyon tetszik a felépítése, a szerkezete, a kidolgozottsága
4. és amennyire kíváncsi természet vagyok, olyan kíváncsivá tett maga a könyv, hogy el kezdtem utánanézni a dolgoknak, amiről szó van a könyvben
5. de amiért megvettem az amiatt van, mert a főszereplő lány neve Mira (így fogják hívni nővérem elsőszülött gyermekét is):)
6. azt hiszem nem egyszer leírtam, hogy számomra egy könyv vásárlásakor fontos a cím, a fülszöveg és a borító, mindez megvan a könyvnél, szóval már csak a történet volt hátra, ami szintén lenyűgöz, nem csalódtam

Ami még fontos az maga az író vagy írónő. Meglep, hogy Nina Steinnél csak ezt az egy könyvet találtam, de remélem lesz még több is.:) Nagyon jó írónak tartom, és amint kiolvastam a könyvet, még fogok ideírni. Addig is tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti Magyarországot és a misztikus dolgokat. xoxo

Pár napja annak, hogy kiolvastam a könyvet. Régi rossz szokásom volt egykor, hogy mindig beleolvastam egy könyv végébe és így tudni véltem, hogy milyen a befejezés. De! Mostanában ezt a rossz szokásomat elhanyagoltam, mert nem szép dolog, sőt nagyon is randa dolog. Alig vártam már a könyv végét, de tartottam magam ahhoz, hogy mindent csak szép sorjában és ne hamarkodjak el semmit. Ezzel is megtisztelve az írót. Ami érdekes volt számomra a könyv végén - mikor már kiolvastam -, hogy megtévesztett. Alaposan is. Annyira el kezdett érdekelni a sztori, hogy szerettem volna tudni most valóban létezett-e vagy létezik-e Tirpe stb... Google jó barátom, naná, hogy nem adott ki semmit, ami ezt alátámasztaná, így azt gondoltam, hogy talán már megváltoztatták a helységnevet, de ebben is tévedtem. Szóval, a könyv végén van egy kronológia és akkor már kezdtem kicsit megörülni, hogy talán az egész történet nemcsak kitaláció vagy részben csak az. Ezzel szemben az Utószóval csavart egyet és akkor rájöttem, hogy kitalált mind a helyszín, mind pedig a szereplők, a történet stb... Elismerésem az írónőnek, szeretem az ilyen fondorlatos húzásokat, de most komolyan. Könyvek terén néha nagyon hiszékeny vagyok, és főleg akkor, amikor valami nagyon is érdekelni kezd. Ami egyedüli igazság benne az maga Szent Katalin alakja és a hozzátartozó történések. Nagyon szépen körülírta az eseményeket, pedig szentül meg voltam győződve, hogy mind igaz. Na mindegy! Na ezért érdemes nem elolvasni egy könyv végét, mert mindig tartanak meglepetéseket, csattanókat. Jót röhögtem magamon, de sebaj!

Mikor el kezdtem nézegetni, hogy találok Szent Katalin kolostort, ispotályt, kápolnát vagy templomot, akkor találtam egy igen érdekes dolgot. Nem tudom, hogy az írónő Nina Stein is felfedezte-e és esetleg a munkája kapcsán valamelyest felhasználta, de az elképzelés nem lenne rossz. Van egy Alexandriai Szent Katalin-ispotály és kápolna Telkibányán. Ha jól emlékszem, akkor a nem létező Tirpe város egyfajta bányaváros is volt és Telkibánya is az. Tudom, hogy nincs értelme kombinálni, de olyan jó.:)

Amúgy nagyon érdekes a Katalin leányai című könyv, és valahogy azaz érzésem, hogy megérne egy folytatást, mert kíváncsi lennék mi történt azután Mirával miután vége lett a könyvnek. Nem akarok spoilerezni.:) 

Lisa Kleypas - Bűvölj el alkonyatkor 

2014. január 8-án fejeztem be a könyv olvasását és mire elértem a végére... szerettem volna folytatni.:) Az írónőtől ez az első könyv, amit olvastam és nagyon megragadott. Poppy Hathaway és Harry Rutledge története, szerelem, vágy és titokzatosság keveréke. Tiszta felüdülés volt a saját regényem írása mellett egy másik író könyvét elolvasni kikapcsolódás céljából. Imádom Dodgert a menyétet, aki által e két ember megismerkedhetett. És mint mindig erről a könyvről is kiderült számomra, hogy ennek is vannak más részei is, amiket majd be akarok szerezni, hogy így legyen egész a Hathawayek története. Nagyon megtetszett és mindig rá kellett vennem magam, hogy ne egy nap alatt olvassam ki. Így kb. egy hét alatt kiolvastam. Szerettem, szinte elképzeltem magam előtt a Rutledge szállodát, Hampshire-t és a szereplőket. A szállodai dolgozókat egytől egyig megkedveltem, sokat nevettem a poénjaikon, ahogy az élcelődéseken is. Megunhatatlan számomra, amikor két ellentétes ember találkozik váratlan módon és az egyik a másikat fondorlatos csellel a feleségévé teszi. És még ekkor sem múlik el minden, nem unatkozik az ember olvasás közben és a cselekményszálak egyikbe másikba vonulnak át. És az igazság az, hogy a két főszereplőn kívül Cat és Leo viszonya is annyira kíváncsivá tett, hogy alig várom, hogy az ő kettejük történetét is elolvassam. Amit még igazán kiemelnék, az Harry lelke, amely titokzatos nemcsak Poppy számára, hanem az olvasók számára is, és ezt az a nő ismerheti meg igazán, akibe beleszeretett. Remélem a Cat és Leo történetében is helyet foglalnak majd, még ha egy rövid ideig is. Ami még nagyon megfogott az a Hathawayek közötti szoros kötelék. Teljes szeretet és odaadás. Óvás és elfogadás. Nekem ez jött le, miközben olvastam.

Úgyhogy így rövid összefoglalómmal is csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeret elmerülni London régi idejében, imádja a szenvedélyes szerelmet, a meghitt pillanatokat, a vicces helyzeteket és az elsöprő érzelmeket.

Jenna Black - Varázsütés (Bűbájösvény sorozat) 

2014. január 26-án olvastam el a könyv utolsó néhány fejezetét. Kb. 1 hét alatt olvastam el teljesen. Ez megint csak nem meglepő, hisz szeretem húzni-halasztani az olvasást. Már korábban is láttam Jenna Black könyveit az Interspar könyvrészlegén, de akkor még nem sikerült beszerezni. Elő-karácsonyi ajándék volt, amit egy korábbi bejegyzésemben már megírtam.

Ennek ellenére még be kell szereznem az első könyvet a sorozatból, hogy tudjam miről szól a kezdet. A második könyvben csak felemlíti az író, hogy mik történtek az első könyvben, így valamelyest össze tudtam rakni a képkockákat. Amúgy maga a könyvnek még van egy harmadik része, tegnap néztem is a neten, hogy már megjelent-e vagy sem, de eddig úgy tűnik, legalábbis számomra, hogy még várat magára.

A főszereplő Dana személyében meséli el az írónő a történetet. Számomra még idegen ez az E/1-es történetvezetés, mert ilyenkor hiányolom a többi szereplő gondolatát, az ő szemükkel látott és tapasztalt dolgok ábrázolását, de mint minden mást, ezt is meg tudom szokni és én magam is próbálkoztam hasonlóval, bár az nem volt igazi.

A cselekmény Avalonban játszódik, ahol a lány él egy eldugott bunkerben, de nem is akármilyenben: lakosztálya van. Az első könyvben Ethan és talán Keane is szerepel. Nagyon megfogott a két fiú jelleme, bár Keane-t nem úgy képzelném el, ahogy Dana, mint egy elképzelt "goth Jonas Brothers". Na mindegy. Dana 16 éves, a két fiú ha jól emlékszem 2 évvel idősebbek nála. De számomra ennél egy kicsit idősebbeknek tűnnek, lehet a viselkedésük miatt. Aztán képbe jön a Rémkirály, aki sokkalta idősebb Dana nagynénél Grace-nél is, és akit nem lehet csak úgy legyőzni, és aki igen érdekes dolgot akar a lánytól.

A három férfi karakter valamelyest - vagyis számomra - hasonlítanak. Egyedül az erőviszonyok azok, amik különböznek. Nem tudom kinek kellene szurkolnom, hogy Danát elnyerje végül. Ha nem vesszük a Rémkirály igazi célját Danával, akkor azt mondanám, hogy komolyabban is érdekelt a kettejük ügyében. Ám ott van Keane, aki a lány úgynevezett kiképzője, aki különböző önvédelmi technikákat próbál adni a lánynak. Nem tudom, hogy Keane mennyit érezhet Danáért, ezért is szeretném megszerezni az első könyvet, hogy megtudjam ott mennyire ismerhetem meg a szereplőket. Ethan egy olyan fiúnak ismertem meg ebbe a könyvbe, aki szereti megszerezni, amit akar és igen kitartó. Nagyon incselkedő, magabiztos és túlságosan arrogáns. Szereti megmutatni, hogy milyen kemény srác és ez okozta a "vesztét" a Rémkirállyal szemben.

A történetet nem árulom el, csak annyit írok, hogy aki szereti a tündéket annak érdemes elolvasni. Vannak érdekes dolgok benne, és talán olyanok is, amik zavaróak lehetnek az olvasónak. A "csúnya" szavak megszokottak az életben, de ebben a könyvben nem számítottam rá, nem mintha ellenezném vagy ilyesmi. Az alkoholizmus témáját is feszegeti: Dana anyja alkoholista, de nem ismeri be. Danát ez nagyon is zavarja és örül, hogy az apja elzárja őt az alkoholtól, még ha ez gyötrelmes is a nő számára. A veszélyérzet Danánál egyfajta érdekes szituációkba keveri. Amikor félnie kellene, akkor előjön nála egy "meg tudom magam védeni egyedül is" én, amikor tudja, hogy következményekkel jár egy-egy döntése mégis belemegy és utána azon rágódik, hogy vajon érdemes volt-e úgy dönteni. Az igazság az, hogy valamelyest én is ilyen voltam, persze nem volt a nyomomban a Rémkirály.:) Ugyanakkor őrlődik azon, hogy Keane akar-e tőle valamit, amikor ő nem, pedig tetszik neki, de mégsem, főleg a jelleme. Ugyanez a helyzet a másik két férfival. Az apjával nem annyira jó a kapcsolata, ahogy én azt kivettem, majd kiderül egy-két dolog a férfi múltjából. Nagy vonalakban ennyi. A többit azokra bízom, akik el akarják olvasni.

Bencs Alexandra - Az ismeretlen küldetés 

Korábban már írtam Nina Stein, Katalin leányai című könyvével kapcsolatban, hogy ritka dolog tőlem, ha magyar írótól olvasok könyvet. Kevés példával is tudok szolgálni, akiknek könyveit nemcsak a kezembe fogtam, de ki is olvastam. De akinek könyvét már olvastam is, és az írója magyar, többek között külföldi álnéven szerepel. Példának okáért Sidney Lawrence, imádom a könyveit.

Még nyár vége felé vettem Bencs Alexandra, Az ismeretlen küldetés című könyvét. 2014.12.01-én kiolvastam az utolsó pár fejezetet. Nem azért tartott eddig az olvasás, mert nem tetszett, hanem mert nem volt időm rá.

Először is leszögezném, hogy nem álnevet használ, ami kissé meglepett ugyan és kissé idegenkedtem is tőle, de jónak találtam, a fülszöveg és a borító alapján pedig úgy gondoltam, hogy érdemes megvenni és kiolvasni.

Elsőre talán azt mondanám, hogy meglepett, amint végig olvastam a könyvet. Adott egy főszereplő, akinek az élete igen ingoványos, ha fogalmazhatok így. Se a munka, se a pasi nem jön össze. Ismerős szitu. Aztán reményt lát abban, hogy megtaláljon egy kislányt, és ezt nem csak a munkaköri feladatának tartja a későbbiek folyamán.

A történet maga szerintem, fel van építve. A cselekmény előrehaladtával sok mindent megtudhatunk, és meg is lepődhetünk, mert vannak benne fordulatok. Mivel a főszereplőre van kiélezve a történet, így lehet, vannak olyanok, akik szeretnének többet megtudni például Kalebről, az állatorvosról. Én is így voltam vele, de elfogadtam az írónő stílusát. Konkrétan majdnem olyan volt számomra, mintha E/1-ben látnám végig Madléna nyomozását, félelmeit, szorongásait és a további cselekményszálakat.

Fényesliget. A történet egy Budapest melletti kis faluban játszódik. Eddig nem kerestem rá a neten, de most az előbb megtörtént. A település maga nincs, de Piliscsabán van egy Fényesliget sétány, Fényesliget kávézó... ha az írónő innen kapta az ihletet, akkor szerintem jó döntésnek bizonyult (ha nem, akkor tévedtem). Amúgy a Fényesligetben lévő panziót vagy szállodát kb. így képzeltem el, mint a Piliscsabán lévő kávézót.

Végig abban a tudatban voltam, hogy vagy kísértethistóriáról van szó, (főleg azok a jelenetek okozták, amelyek erre utalnak), vagy titkos szervezet által okozott tudatmódosítás (most jobb nem jutott eszembe), de arra nem számoltam, amit későbbre tartogatott az írónő.

És itt csak annyival zárnám, hogy várom a folytatást, ugyanis nagyon kíváncsi lennék rá. Nem szabad hagyni, hogy üres járat maradjon, a könyvet érdemes folytatni. Nem tudom, hogy ez mikor fog bekövetkezni, de az biztos, hogy amint polcra kerül, megveszem és kiolvasom.

És ennyi!!! Még... aztán majd meglátom!!! xoxo