... hogy a 24 órából álló nap lehetne egyszerre 48 óra is, hogy mindenre jusson idő.
Megállítani a feltörekvő napot az égen, csavarni egyet rajta, vagy odébb tolni, hogy máshol vakítson, vagy az éjszakát kellene visszatartani még egy kicsit, hogy ne legyen hétfő.
Főleg, hogy ezerrel folytatom a javításokat és az átolvasást a regényen, mint mindig, több időt szentelek neki, mint másnak. Igaz, a hétvége is hiába volt hosszú, meg se éreztem, csak a végét, hogy hopp már reggel 9 óra, ugrás délre, aztán már itt vagyunk este 10 óra környékén. Felemelő érzés, hogy anélkül telik az idő, hogy kész is lennék valamivel.
Kellene pluszba egy kis inspiráció is, de hiába a sok zenehallgatás, lemegyekalfábaésrelaxálokegyjót nincs ihlet a verses blogomhoz. Úgy érzem, kell egy kis szünet. Néha meg azt érzem, hogy az írásban is kellene, de rengeteg van belőle. Ugyanakkor jó volna egy távoli helyen lenni, valami békeszigeteaholnemzavarnakfeleslegesdolgokkal. Túl sokat kérek. Ez lehet a baj.
Szóval, néha úgy érzem kellene valami, ami kirángatna ebből a jelenlegi semmilyen állapotomból és jó fenéken billentene, hogy csobbanjak egyet. Kegyetlenül jól érezném magam egy nyugis, kietlen tengerparti házban, ahol hallom a hullámok morajlását, a pianot a háttérben, a lágy szellő lengedezne, és én csak hűsölnék, mint aki megérdemelné. Miért nem találták fel a hosszú hétvégének azt a változatát, hogy egy évig menj el nyaralni, akárhová, ahová csak szeretnél, közben jönne a fizu is havi rendszerességgel, de közben üdülnél egy jót. Csoda lenne. Méghozzá azaz isteni forma.
És ha csak arra gondolok, hogy hamarosan itt van a húsvét is... már előkészítettem az ablakokba valókat, de még erőm nem volt annyi, hogy kitegyem a díszeket. Próbálok spontán előredolgozni, aztán valami mindig hátráltat, vagy elveszi az egésztől a kedvem.
Jelenleg pedig azon tanakodom, hogy milyen színűre fessem ki a szobát. Gondoltam arra a "Living Coral"-ra, de nem tudom még biztosra. Az biztos, hogy világos színnek kell lennie, és nem sötét árnyalatnak. Jelenleg sárga színű, de... valami más kell. Gondoltam a türkizkékre, hátha olyan tengeri hangulatot tudnék belőle csinálni, de nem akarok csak egy színnel dolgozni. 4 oldal 4 féle szín + a mennyezet. Hm....
Na mindegy. A lényeg, hogy előre gondolkodom, előre tervezek, már megint, és még mindig a megszokott vonalon tartok.😬
Zsúfolt. Ez a lényem meghatározó pontja. Zsúfolt gondolatok. Zsúfolt szoba. Zsúfolt minden. Mindent zsúfoltnak látok. Mégis semmilyennek. Egy biztos pont viszont van, és az maga a regényem, amit mostanában szerkesztgetek.😁
1 perc múlva este 10 óra.
Kegyetlenség.
Egy év szabadság mindenfélétől mentesen. Kutyák, macskák jöhetnek, de valahogy kivonulni a látómezőből. Ez kellene már. Olvastam a minap, hogy Szicíliában állítólag 1 euroért lehet venni házat, ha nekem egy szigetet adnának el ennyiért, már az is megérné. 😍
Na jó. Egy időre szét voltam csúszva, ugyanis John Wick cicám képes volt 1 hónapra, 1 hétre és 1 napra elmenni, mert fűtötte Amor nyila. Az én balgaságomnak, figyelmetlenségemnek köszönhetően kicsi Johnny kiszökött, és sokáig nem tudtam mit reméljek, de szerencsére hazatért, mint Lassie, igaz, előre figyelmeztettek, hogy egy ilyen tortúra után soványan térhet vissza az ebugattája. Még mindig hizlalom (persze módjával), mert nem egy Garfield, de na... azóta is bennem van ez az érzés, hogy mi van, amikor hazaérek, mi fogad, meg hasonlók. Nagyon rossz volt, főleg a tudat, hogy nem tudom merre van, mit csinál, kivel-mivel találkozik és hogyan tér haza. Valaki egy kis szeletet kikapott az egyik fülének széléből, így már mindkét füle vágott (vagy hogy nevezzem). Na, az egy csoda volt, hogy valamelyest épen tért haza. Kiélvezte a szerelmes hónap adta örömöket.🐈🐾
Mára ennyi. Folyt.köv. valamikor.
xoxo
