2017.12.21-én olvastam ki. Nagyszerű, ellenállhatatlan, magával ragadó, együtt érző, és hullámzó erejű. Stephen, Clarewood hercege és Alexandra Bolton történetét dolgozza fel, és már most sajnálom, hogy a végére értem. Minden elhangzott szó, minden egyes sor, minden cselekvés egyszerre égeti és jegeli az embert. Nevettem, szórakoztam, bánkódtam és gyötrődtem egyszerre, mert annyira jól meg van írva és annyira el tudja nyerni az ember szívét, hogy az már leírhatatlan. Nem vitatom, a legtöbb nő odavan a hercegekről szóló történetekről, még akkor is, ha csak kitaláltak. Magában lehet reménykedik, hogy bár létezne egy ilyen ember, mint Stephen. Két ellentétes, nagyon éles kontraszt választja el a két szereplőt egymástól, mégis ez adja meg a löketet a szenvedélyre, egy elfeledett és eddig nem érzett érzésre, amit egyszerre próbálnak elnyomni és felszínre hozni. Stephen jelleme nagyon erős, Alexandra múltja, döntései, szándékai egyszerre kifinomultak, csodálatosak és meghökkentően szomorúak. Mindkettejük megsínylette a múltjukban történt változásokat, csalódásokat, de ennek ellenére próbáltak erősnek mutatkozni mindenki előtt. Igaz, az egyiknek könnyebben ment, mint a másiknak. Mégis ahogy egyre halad a történet, úgy a két szereplő a végére levetkőzi mindazt, amit büszkeségükkel akartak palástolni. Igen, az a bizonyos, mérhetetlen büszkeség. Sok fejfájástól megmentené az embert, ha nem lenne ez a természetes jellemvonás, de enélkül nincs bonyodalom, nincs fájdalom és nincs szenvedélyes szerelem. Stephennek el kellett fogadnia és fel kellett fognia, hogy létezik szerelem, ahogy Alexandrának is végre be kellett látnia, hogy néha nem árt magát is néznie, nem csak másokat. Ám ez nem csak a nevelés kérdése volt, hanem egy fogadalom, egy erős ígéret, amit nem akartak kettészakítani. Mert mindkettejük egy bizonyos érdeket akartak szolgálni.
Mivel Sir Rex és Lady Blanche története után megrendeltem a könyvet - nem véletlen! -, a két könyv most már kitesz egy egészet, persze jövőre beszerzem a többi De Warenne-könyvet.
