2023.B.Ú.É.K.2024

 

Közeledve és távolodva

 https://youtu.be/vP4Yu_WA-RM?si=fckzdbUkW9DrbKUA

Mindegy minek nevezem, vagy nevezik.

Hangulatfüggő.

Számomra legalábbis.

A Szilveszter másoknak bódulat, mámor, petárda és tűzijáték. Megint másoknak rémálom, vagy unalom, vagy a sokadik már megint egy éjszaka.

Nem ez a lényeg.

Közeledünk egy új évhez, azaz a 2024-hez.

Távolodunk egy régi évtől, azaz a 2023-tól.

Mire feleszmél az ember, már nyakunkon lesz 2025.

Hogy telt az év?

Milyen volt a Szilveszter?

Buliztál?

Nem. Sosem szoktam. Életemben nem voltam szilveszteri buliban. Talán nem is leszek.

Lelkes állatvédő? Mit nevezünk annak? Én magam is egy-két alkalommal elmentem egy városi tűzijátékot megnézni, vagy ha jól rémlik augusztus 20-án is nem egyszer még jóval a húszas éveimben és annak előtte. Egyszer kutyamentesen. Egyszer meg pont kutyákkal. Nem voltak oda érte. Maga a látvány szép, de a hangját én sem bírom. Ez van. A gond az, hogy sokan nem tartják be azt, hogy Szilveszterkor kellene lövöldözni, nem előtte egy héttel, vagy néhány nappal. De ez sem érdekel már különösebben. Mert szitkozódhatok én, amikor otthon vagyok a kutyáimmal, macskáimmal, nem hinném, hogy bárkit meghatna. Vigyáznom kell rájuk, minden azon múlik, hogy mit teszek meg annak érdekében, hogy őket ne érje gond. Elég nehéz. Tavaly Szilveszter előtt pár nappal kezdtek neki tűzijátékozni, és nem számítottam arra, hogy az akkor fél éves macskám szó szerint eldőlt az oldalára, mert annyira bepánikolt, tehetetlen és dühös voltam. A felkészülés ellenére azért adódhatnak gondok. Amik most sem hiányoznak. Még van hátra két nap Szilveszter estig. Jól el leszek.

Na! De! Mindenkinek B.U.É.K!!!

Ott tartottam, hogy mire feleszmél az ember ismét eltelik egy év. 35 év múltam. Nem egy év van a hátam mögött, az utóbbi pár év, köszönhetően mindennek, ami jött 2020-tól összefolyik, így nem tagadom olyan, mintha átléptem volna egyszerre három évet is az életemben.

Átélés. Megélés. Felismerés. És ami még jön. Vagy semmi sem jön. Mások is lehetnek abban, hogy igen eltelt egy év. De mi volt abban az egy évben? Mit csinált? Kikkel volt? Hol volt? Miről maradt le? Néha olyan, mintha elég sok mindenről lemaradna az ember. Jönnek az információk jobbról-balról, dolgozik a nap 8 órájában, vannak, akik ennél is többet. Teljesen mindegy, hogy irodista, gyári dolgozó, vagy ügyvéd, vagy valami más. Az a lényeg, hogy sokszor úgy elmegy egy év felettünk, hogy mire elérünk a végére, nem azt kérdezzük, hogy igen, jön a következő, hanem hogy hamarosan 2025...2030... és így tovább. Mintha egyik nap a másik után jönne anélkül, hogy benne lennénk. Csak van, aztán ellapozzuk.

Jelenleg így érzem az elmúlt 15-20 évemet. Nemrég még tanultam. Nemrég még vizsgáztam. Nemrég még azt terveztem mi leszek, ha nagy leszek, és most itt vagyok 2023. év vége felé. Szóval, nemcsak az a baj, hogy ki mikor kezd el petárdázni, hanem, hogy egyszer csak vége lesz annak az évnek, amiben nemrég voltunk. Nemrég volt 2023. január 1. Nemrég volt 2022. december 31. Mindjárt itt van 2024. január 1. És még nem múlt el 2023. december 31. Mégis olyan, mintha ma lenne, mert annyira telik az idő, hogy amikor meg az a nap eljön, már nem gondolkozunk azon, hogy december 31.-e van. Van és kész. Aztán ez is elmegy.

Tudom, hogy katyvasz az egész, de a káoszban megtanultam észrevenni azt, amit keresek. Ha rend lenne, már bajban lennék. Ja és az ígéretek. Sosem tartottam magam sokáig az ígéretekhez, fogadalmakhoz. Egy idő után megkopik nálam a dolog. Jó ideje annak, hogy utoljára ígéretet tettem.

Viszont ebben az évben Luca napjától kezdve 25.-ig bezárólag minden nap egy-egy papírfecnit égettem el, amin férjjelölt-nevek szerepeltek. És kibírtam kíváncsiság nélkül. Csak az utolsó papírfecninél néztem meg a nevet. Jót röhögtem. De ez mellékes. Eddig sosem próbáltam, és most kíváncsi voltam, kit hoz ki. Meglepett, de tényleg vicces volt. A nevet nem árulom el. Az megmarad nekem. Egy biztos, talán jövőre is kipróbálom.

Ismételten B.U.É.K-ot, legyen szép évetek, jó egészséget, minden bú és rossz kerüljön titeket. Csak öröm legyen részetek.

xoxo

Versek 2023. augusztusából

 https://christindormesei.blogspot.com/2023/12/elhagyott.html

https://christindormesei.blogspot.com/2023/12/megbantad.html

https://christindormesei.blogspot.com/2023/12/szived-valasztottja.html

Ritkán adatik már meg, hogy verseket írok. Ez volt az utolsó három vers 2023. évben, augusztus hónapban.

Voltak olyan éveim, ahol ontottam magamból a verseket. Már jó ideje ez megkopott, és ez látszik is a blogban.

Meglehet, hogy a bloggerkedés már nem olyan, mint annak idején, mikor a többség elkezdte, de hiszem és gondolom, hogy vannak még, akik szívesen olvasnak blogokat.

Ugyanakkor a blogírást sosem adtam fel, nem akartam törölni, vagy ideiglenesen bezárni, mert legalább ennyi maradjon fent, amit itt össze-vissza alkotok. Nem mondom, hogy nem volt eszembe, de letettem róla.

Nem vagyok nagy versíró.Vannak szép verseim, és kevésbé szépek, vannak rímesek, és vannak rímtelenek. Mikor mi jutott eszembe, vagy mit éreztem. Lelkes voltam, vagy sem. És így tovább.

Nem hiszem, hogy decemberben írok verseket, és azt se garantálom, hogy a következő év majd jobb lesz, mert eddig sem volt az.

Szóval, az elhagyott, megbántad, szíved választottja amolyan szokásos témájú verseim. Van, hogy csak eszembe jutnak sorok, és akkor végigzongorázom, hogy meddig lehet írni, aztán meg van, hogy egy-egy kép, zenei világ, vagy valami teszi függővé, hogy írjak-e verset, vagy sem.

Amúgy, aki szeret verseket írni, de nem meri megkockáztatni, hogy mások előtt felfedje, ne foglalkozzon vele. Főleg a rosszindulatúakkal. Ha verseket írsz, tetszik neked, szereted csinálni, és boldog vagy tőle, akkor írd ki magadból, és ha úgy gondolod, mutasd meg akár a világnak is. Ezért jó ez a blogolás. Valaki úgyis rátalál, és talán elolvassa. Lehet, hogy elsőre nem fogja érteni, de az is lehet, hogy szeretni fogja. Kinek mi.

Ennyi lettem volna mára.

xoxo

2023. december

 A december az a hónap, amit sokan szeretnek, vannak, akik csak elviselik, megint mások, akik sehogyan sem állnak hozzá. A karácsonyi készülődés gyerekként az egyik legjobban várt elfoglaltság. Szép ruha, dekor, ajándék. Az utóbbi években viszont ez alábbhagyott. Amolyan ez is megvan hónap lett. Még egy nappal kevesebb lett hónap lett. Hamarosan itt a nyár hónap lett. És még sorolhatnám.

Volt olyan karácsonyom, amikor nemcsak a karácsonyi díszek voltak fenn, hanem a Halloweeni díszek is fent voltak még. Az ajtómon már pár éve Mikulás, rénszarvas és hópihe ablakdísz van felragasztva. Szóval ilyen téren az ajtó örök ünnepi hangulatban van. De csak az ajtó.

Most ha ránézek a kandallóra, azt kell mondjam, tényleg csak a csoda segíthetné át a Mikulást, ha be akarna térni hozzám. Ami nem fog megtörténni, mert felnőttként rossz gyerek énem van, de a Mikulás csokit mindig szívesen elfogadom. Meg a szaloncukor, ami régebben szalonnacukor is volt. Csak bötű kérdése.

So, itt a december, 2023. év vége hamarosan és kezdődik egy új év, egy másik januárral. Még csak 9.-e van, de tudom, hogy hamarosan petárdázni kezdenek, mert olyan nincs, hogy csak 31.-én szabad tűzijátékozni. Ugyan! Mit gondol a jó nép! Azt!

Voltaképp a szeptemberrel kezdődik, és egészen márciusig tartó hangulatom van, ami most ebben az évben is befolyásolt jó pár olyan tényező, dolog, amit rohadtul nem írtam fel "a mit kérsz karácsonyra?" listámra. Vissza kellett térnem a mantrázásra, hogy a belső énemet le tudjam nyugtatni, de ez a dolog kiégett, szóval, lehet, hogy vissza kell térnem egy kicsit a sportoláshoz, ami ugye nem nagy dolog, de hideg van, lustaság van, és már megint mit akarok, mindjárt itt van a bejgli.

Ünnepi hangulatomhoz hozzátartozik, hogy karácsonyi dalokat csak nyáron szoktam énekelni, dúdolni, viszont a rock, főleg The Gazette szól, mint karácsonyi ének, mármint karácsonykor. Most erre mit mondjak? Karácsonyi műsorok nincsenek, tv sincs, maga a készülék megvan, de másfél évig nem volt bekapcsolt állapotban, így megszűnt a sok-sok alig tudom kiválasztani csatornalista, és egy szobafestésnek köszönhetően még maga a készülék is le lett szerelve a mennyezetről lelógó sok kábelről, és így még mindig csak a kábelek lógnak a semmibe, várva azt, hogy gazdi egyszer hátha tv-t akarna nézni. De nem fog. Még. A készülék meg a nagy ruhásszekrénybe van betéve. Nem betépve, csak betéve.

Tök jó látni egyébként, hogy más feldíszíti a házát, de ilyen téren örülök, hogy nem Amerikában vagyok, mert azon házdíszek, amik ott vannak... hát mire azt leszedi a nép... rénszarvas a tetőn, hóember az ajtó mellett, krampusz a másikon... amúgy bírom, nagyon giccs, és jól mutat, de nem olyannak, aki lehet még jövő karácsonyra is fent hagyja. Mekkora lenne már. Biztos vagyok benne, hogy van olyan ember, aki annyira imádja ezt az ünnepet, hogy egész évben ki van világítva mindenféle világítós kütyükkel.

Miközben nézegettem a karácsonyi képeslapokat, egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy kinek mit jelenthet az a szó, hogy: béke.

Áldott és békés.... szeretet és békesség.... stb....

Ez a szó egyszerre szomorú és örömteli. Mert vannak, akik tudják mi az, hogy béke, békesség. Mások sajnos nem. És megint mások csak szeretnék, ha a béke tényleg békét jelenthetne a szívében, a lelkében, a világon.

És ugyebár béke, békesség nemcsak a szeretet ünnepén van, hanem az év 365/6 napján... még szerencse, hogy 2024-ben lesz egy plusz napunk erre. Szóval, ha valaki nem is a szeretet ünnepén találja meg önmagában és a világban a békét, békességet, akkor azon az egy napon, 2024. február 24.-én legyen szíves megtalálni, rálelni, és megélni. Egyébként jó tudni, hogy tényleg nem 29.-én van a szökőév napja, hanem 24.-én, valahogy ezt elfelejtették megemlíteni a suliban. Vagy csak én tudtam másként. Nem tudom. Na mindegy.

Úgyhogy karácsonyig és szilveszterig még van idő, igaz nem sok. És amint elmúlik éjfél megkezdődik 2024. év és egy másik január. Addig is jó díszítgetést, sütést, főzést, takarítást, nosztalgiát, és egy-egy ölelést.

xoxo