Jayne Ann Krentz - Az átok (Álomfény-trilógia első könyve)

2017 decemberében kezdtem el olvasni. 2018.01.25-én olvastam ki.

Az Álomfény-trilógia első könyve, mely a jelenben játszódik.

A második könyv a múltban játszódik: Amanda Quick - Az Égő Lámpa.

A harmadik könyv a jövőben játszódik: Jayne Castle - Az Éjféli Kristály.

Szóval, az első könyvet sikeresen kiolvastam, hamarosan folytatom a másodikkal. Már most túlbuzgón kíváncsi vagyok.

Jack Winters és Chloe Harper történetét olvashatjuk. A központban a Winters-átok és a lámpa. Nem egy egyszerű átok, se nem egy egyszerű lámpa, aminek a neve Égő Lámpa. Furcsa volt számomra az Arkane jelenbéli mivolta, de hozzá lehet szokni. Végül is két ősi családról szól, akik nemcsak a jelenig jutottak el, hanem a jövőt is uralják. Mindig is érdekeltek olyan családfák, melyek visszanyúlnak akár a 17-18. századig, hanem még annál is tovább. Érdekes történet, álomfényfejtőről, Winters-utódról, titkos társaságról, olyan készítményről, melyről nem tudnak leszokni csak úgy, és ha mégis valaki megteszi... nem biztos, hogy jó vége lesz. J&J, Las Vegas és a különleges szenvedély, mely összekapcsolja a két főszereplőt. Mindvégig érződik a múlt, melyet meg-megemlít, összeköt a szerző a többi könyvvel. Ahogy szokták mondani: a szálak összefutnak, találkoznak és végül eljutnak a végkifejletig. Az írónő misztikusan hat az emberre. Voltaképp akármelyik könyvét is olvasom egyszerűen lenyűgöz vele. A történet, a szereplők, ahogy egymás után kapcsolódnak össze a dolgok, az érzelmek misztikus és emberi vonala mind fantasztikus hatás.

Ősi Vér második könyv

Az Ősi Vér - A Kiválasztottak című regény a sorozat első és bemutatkozó része. A második könyv már kész van, de alapos átolvasás és szerkesztés vár rá. Ebben a részben a vámpírok, démonok és emberek között feltűnnek a vérfarkasok és az angyalok is. Betekintés a múltba és még több szereplő. Egy ideje azon tanakodom, hogy talán egyedül az E-könyvet vinném tovább, de még nagyon messze állok a kiadatástól, hisz amíg nem áll készen a második rész erre, addig nem szeretnék semmit elhamarkodni. Az első könyvvel ezt tettem és akadnak hibái, ám mindezt már nem akarom elkövetni a másodiknál. Szép remények. Csak pozitívan. Ha a külsejét nem is vesszük alapul (ami sok esetben sokat nyom a latban), akkor talán a történet és a szereplők azok, akik valamelyest kompenzálják ezt a hátrányt. Mégsem várom el. Az első könyv kiadásától számítva kb. fél évet szeretnék adni a második könyv kiadatásáig. Persze mindez változhat. Ugyanakkor azon is tanakodom, hogy ideje lenne a többi regényemmel is foglalkoznom, és amelyik hamarabb kész állapotba találja magát, mehet a kiadóhoz. Nem tudok, vagy legalább is nem hallottam olyan íróról, aki egy könyvsorozat mellett párhuzamosan kiadatott volna más könyveket is. Hm... nem is rossz gondolat. Rengeteg olyan regényem van, melyeket félretettem az Ősi Vér miatt. Hébe-hóba, mikor nem tudtam mit írni az Ősi Vérhez, akkor írtam egyik-másik regényem. Talán mégis csak ez lenne a legcélszerűbb. Elvitatkozom még ezen magamban. 😅😆😵😜 A lényegen nem változtat, hogy hibákkal vagy anélkül, de folytatom a könyvsorozat kiadatását.

Ki a kedvenc szereplőm? 3. rész

Ősi Vér - A Kiválasztottak "Ki a kedvenc szereplőm?" kérdés folytatása:

Pokol Királya - a Pokol Ura. Az Alvilág Uralkodója. Az egyik legkedvencebb karakterem. A kitalálása adott volt, de itt is jelentkezett némi csavar, amit végül másképp oldottam meg, de ezt majd nagyon későn fogom csak elmondani. A személyisége: vad, erőteljes, megfontolt, kifinomult, lehetne azt a szót is használni, hogy ördögi, de ez a szó másra is igaz volna. Türelmesen kivár, persze akad, hogy próbálnak ellenkezni vele és akkor másképp kell döntenie, de lényegében mindig az van, amit ő elképzel.

Archer - a Pokol Királyának jobbkeze, hadvezére. A karaktere, jelleme adott volt, a névkutatásban akadtak problémáim, de nem sok kellett ahhoz, hogy a megfelelőt adjam neki. Többnyire azt csinál, amihez kedve van, de neki is vannak meggondolatlan lépései. A kiérdemelt helyét erősen tartja, nem mindig enged az akaratából és a büszkeségéből. Jó harcos és hűséges. Vannak ellenségei, akikről úgy tesz, mintha nem érdekelné, de nem felejti el őket. Vannak vágyai, egy részét megmutatja, egy részét elnyomja magában. A Pokol Királya mellett ő a második nagy kedvencem a szereplők között. Nem riad meg a harctól, imád harcolni és vért ontani. Követi a parancsokat, de van, amikor egy kicsit eltér tőle.

Lilith - a harmadik nagy kedvenc bármily furcsa is. Az ő szerepe a regény megszületésének pillanatában már jelen volt és nem holmi mellékszerepet akartam ráadni, hanem olyasmit, ami központivá teheti. Lilith-ről sokat lehet olvasni és mindenhol úgy állítják be ahogy. Én valami többet akartam és azt hiszem valamilyen módon meg is kaptam. Lilith személyisége, története eleven, mégha sok esetben olyan, mintha nem is létezne. Hisz mégsem úgy emlegetik, mint Ádám és Éva. Az ő lénye a regényben csupa büszkeség, tűz, sziklaszilárd, egy tomboló banshee, ám ezeknek az érzéseknek mélyen belül akadnak titkolt, elnyomott vágyai.

Ki a kedvenc szereplőm? 2. rész

Ősi Vér - A Kiválasztottak "Ki a kedvenc szereplőm?" kérdés folytatása:

És jöhetnek a vámpírok!!!

Luther: Mivel tisztában voltam a regényem szereplőgárdáival, főleg a természetfölötti lényekkel, így a vámpírokkal is, kellettek. Az igazság az, hogy a vámpírok története mindig is lenyűgözött. Különlegesek, varázslatosak, hódolnak a vérivásnak stb. Miközben írtam a regényem számtalan film és sorozat látott napvilágot, ahol kissé felturbózott vámpírok is felbukkantak. Ők is érdekesek a számomra. Mindig is érdekelt ki mennyire szeret változtatni a régi legendákon. A vámpírok természete is különböző, ahogy az emberé is.

Luthert olyasvalakinek képzeltem el, aki erős, szeret harcolni, vágyódik a hatalom után, ha kell mindenen átgázol, terveket szövöget, amik nem mindig a szája ízének megfelelően alakulnak, vagy teljes mértékben megbuknak. Elsőre megtaláltam a karaktere nevét is, mintha csak ráéreztem volna. De megjelent mellette a féltestvére Bloodworth alakja.

Bloodworth: Luther féltestvére, a bátya. Bloodworth Luther ellentéte. Vannak köztük súrlódások. A testvéri szeretet halvány fénye sincs köztük, főleg Luther részéről. Bloodworth neve véletlenül került a szemem elé, miközben kerestem a megfelelőt a karaktere számára. Szeretem a figuráját. Becsüli mindazt, amit az apja teremtett, amit tanított neki és fivéreinek. Próbálja összetartani a vámpírközösséget. A kettejük kapcsolata szó szerint még a fogantatásuk előtt megromlott. Persze ezt a következő könyvben érintőlegesen is sejtetem. A vámpírok között a testvéri viszony még ami érdekes számomra. Hisz ahogy az embereknél, úgy a vámpíroknál sem mindig lehet összhang, még akkor sem, ha rokoni szálak fűzik egymáshoz.

Masha: Luther kedveseként úgynevezett előjogok illetik, emiatt is nevezik vámpírkirálynőnek. Masha karaktere akkor kezdődött, amikor Lutheré is. Ő mindenben támasza a vámpírfejedelemnek. A kettejük szerelmi története nagyon régen kezdődött. Lesz is az egyik könyvben erről szó. Nem érti Bloodworth viselkedését Luther ellen, mint testvér. Persze ez érthető, mégis csak szerelmes az urába.

Hiláriusz: Na, az ő karaktere ugyan elkezdődött, de aztán történt valami a regény írása közben, ami kissé összezavart, kérdőjel volt fölötte, majd gondoltam egy merészet. Az ő karaktere nagyon mellék volt. Ám, a baki, amit elkövettem és amit később úgy gondoltam helyre lehet hozni egy kis csavarral, számomra nagyon tökéletessé vált. Ez a kis baki annyiból állt, hogy két egymástól eltérő karaktert hívtak Hiláriusznak. Ez sokáig fel sem tűnt, csak amikor már túl voltam sokadik átolvasás-javítás után. Szóval, volt egy vámpír Hilarius és volt egy másik személy Hiláriusz néven. Csak egy ékezetes betű és egy plusz betű okozott gondot, de megoldottam és a két személyiséget össze is mostam vele. Vele még lesz dolgom.

Zovárd, Rovena, Airton, Bartal, Azra és Thomas személyei lassan bontakoztak ki előttem. Nem volt könnyű egyik karakter sem, a történetük sem volt mindig konkrét, aztán az is szép lassan kialakult előttem.

És ugyan sok kedvencem van, de a vámpírszerelem úgynevezett központi karaktereinek számítom őket: Dijon és Salome. Salome szerepe egyszerű volt: Bloodworth lányaként mutattam be, de még előtte már megjelent Dijon karaktere és ők ketten már a történet kezdetén egymás mellett voltak. Először nem tudtam, hogy jó ötlet-e. Annyira nem akartam belemelegedni a vámpírszerelmi szálak viszontagságos létébe, de az ő kettejük története nem hagyott nyugodni. Dijon személye is egyszerű felderítő szerepként indult egyébként. Van bennük valami, ami még arra is ösztönözne, hogy egy külön regényt szenteljek nekik, de ez még nagyon távlati gondolat.

Ki a kedvenc szereplőm? 1. rész

B.U.É.K!!! Először is.

Ez az első posztom 2018-ban!!!

Ki a kedvenc szereplőm? Természetesen az Ősi Vér - A Kiválasztottak című regényemből.

Vagy inkább kezdjük azzal, hogy miképp is találtam ki a szereplőket?

Hogyan születtek meg?

Vegyük a két főszereplőt: Shiba Satoru és Christina Downer.

Az elképzelés valahogy úgy kezdődött, hogy kell egy főbb szereplő. De ki legyen az? Vagy kik legyenek azok? A Prológus adta az alaphangot, hisz tudtam, hol fog játszódni. Tudtam, hogy kell egy női és egy férfi karakter a sok más szereplő között, akik valamelyest kiemelkedhetnek közülük. Itt jött a képbe Satoru. Könnyű volt megformálni, hisz anime/manga rajongóként volt már egy elképzelés, de tudtam, hogy nemcsak ezen az ágon fog haladni a karakter felépítés. Folyamatában hallgattam japán dalokat, böngésztem a japán neveket. A nevek nem mindig jöttek olyan könnyedén, de voltak olyan szereplők, akiknek könnyen megtaláltam a megfelelő nevet. Ilyen volt Satoru is. A név meglett, jött a karakterépítés. Olyasmi figurát képzeltem el, aki tetterős, lázadó, vakmerő és persze jóképű is. Ugyanakkor ezek mellé társul a sötét múlt, a meg nem értettség és a rendíthetetlen akarat. Ő lett a regény főszereplője, miközben tudtam, hogy kell egy női főszereplő is. Akkor még Christina karaktere sehol sem volt, még akkor sem, amikor elkezdtem írni az első fejezetnek valót. Írás közben került előtérbe és kezdett felzárkózni Satoru mellé. Igen ám, de két ugyanolyan erős karakter nem fér meg egymás mellett és így tudtam, hogy két külön helyen kell élniük. Satoru megmaradt Tokióban, Christina pedig San Franciscoban.

A helyszínek választása: Tokió nem egy anime/manga helyszíne. Imádom, pedig még nem jártam ott. Tele van nyüzsgéssel, de megvan a maga csendes kis világa. Minden a helyén van, ám egy ismeretlen szemében ez káosznak is mutatkozhat. Persze felötlött a kérdés: mi van, ha pont a helyszínválasztás lesz az oka annak, hogy nem kérnek a regényből? Egyszerűen nem érdekelt.

Tokyo Tower/Tokiói torony: Megint csak anime összefüggés van benne. A Tokiói torony Tokióban, azon belül is Minato városrészben található. Maga Minato pedig szintén alapvető helyszín a regényben.







San Francisco: bármily furcsa a Bűbájos Boszorkáknak köszönhetem ennek a városnak a különlegességét. A nevének a hangzása, az elrendezése mind-mind azt adja, ami kellett Christina életében. Magány, különcség, erő és öntudatosság. A két város elég nagy távolságra van egymástól. Ráadásul mindkét városban megvannak a maguk kis hatalmi harcok.

Christina és Satoru jelleme sokban hasonlít, de különbözik is. Miután Christina karaktere felbukkant, kezdte átvenni a hatalmat a regényben, de Satorut sem akartam elnyomni, hisz mindkettő fontos. Ám egy olyan világban, ahol különböző lények élnek s vetekszenek egymással, kellenek a segítők is.

Na, itt kezdődött a szereplőáradat!!!

Satoru segítői: Red Dragons bandatagok. Olyasvalamit akartam, ami férfias, bajtársias és eleven. (A férfias kifejezés nem a nők ellen irányul!!!) Mint egykoron voltak lovagok, akik együtt harcolnak a végsőkig. Katonák, akik ha kell, feláldoznák magukat a közös célért. Barátok, akik egymás mellett harcolnak és védnek. Valami ilyesmire gondoltam, mikor a banda kezdett alakulni előttem. Igen ám, de nem akartam gyalogos vadászokat. Lovak ne sérüljenek az én regényemben. Így hát... jött a motoros gondolat. Miért is ne? Egyszerre lehetnek szelídek és vadak. De kell egy név. Imádom a sárkányokat, szeretem a vörös színt. Red Dragons. A két legrégibb társ és jóbarát: Yoshi és Kaoru.

És akkor itt jön Will Sky!!! Szívem csücske a boszorkányság. Előző életemben bizton boszi lehettem, mert egy fantasy nem lehet meg mágia nélkül. Will karakterét is könnyedén megformáltam. Egy erős boszorkánymestert akartam, aki megvédi a védencét, követi az elveit, de vannak buktatói. A neve: valamiért a William nagy kedvenc úgy, mint Shakespeare vagy a herceg. A Sky: na igen... Röviden ennyi. Szóval, így született meg Will Sky.

Christina segítői: Gabriel és Sebastian. A két ellentétben álló figura, akik a szívem másik csücskei. Egykoron két olyan oldal erősítői, melyből kiszakadtak. Mindketten másképp tanítják és védelmezik a lányt. Mindkettőnek megvan a saját története, de ez majd csak később kerül terítékre.