Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs

Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs című könyvét a mai napon 2019.09.15-én kiolvastam.

Végre egy olyan könyvsorozat, amelynek az első részét tarthattam a kezemben és olvashattam el. A közepe-vége felé már éreztem, hogy ennek lehet még folytatása, és amint kiolvastam, utánanéztem, és igen, van neki folytatása méghozzá 2 könyvben is.

A regény történetét Laia és Elias szemszögéből ismerhetjük meg, akik két különböző világban élnek, de a sors úgy rendeli, hogy találkozzanak. A történet, a cselekmény, a szereplők alaposan ki vannak dolgozva, lépésről lépésre halad mind a történet, mind a szereplők jellemvonásai. Az út, melyet megtesznek, tele van a legsötétebb érzelemtől kezdve egészen a reményig. Az első mondattól az utolsóig nekem egyetlen dolog járt a fejemben: kegyetlen. Kegyetlenül jó. Kegyetlenül szomorú. Kegyetlenül életteli. Kegyetlenül magával ragadó. Kegyetlenül dühítő. Kegyetlenül abszurd. Kegyetlenül különleges. És talán még lehetne sorolni.

A főszereplők által megismerhetünk más szereplőket is, akik közel állnak hozzájuk, vagy kevésbé közel, éppen megismerte, de talán bízhat benne, és ugyanakkor fontos pillanatokban vannak jelen. Sötétszirt katonai akadémián játszódik, de vannak még más helyszínek is, de a központi hely Sötétszirt. Már a neve sem épp kellemes. Az ott élők pedig nem kis életet élnek, vagy próbálnak élni. Születnek nehéz és keserves döntések. Az élni akarás a halállal szembe fordul. Egy világ, amely lehetne szebb is, ha akarná, vagy ha engednék. A gyűlölet, a düh, a kitartás, a félelem, a szorongás a kavargó érzelmek sokasága. Képes rá? Meg tudja tenni? Mi lesz a következménye? Megtörik? Meghal? Feladja anélkül, hogy tett volna valamit is? Mi lesz a következő lépés? Melyik utat választja?

A történet 3 részre van osztva. 1. rész: A rajtaütés.

                                                  2. rész: A próbák.

                                                  3. rész: Test és lélek.

Mind Laia, mind Elias életébe megvan a maga szépség és rútság. Célok, amiket el akarnak érni, de nem akármilyen áron. Faltam a sorokat és az oldalakat egyaránt. Kb. egy hétbe telt, hogy kiolvassam, de mindegyik fejezet, mindegyik rész maga volt a pokol. Egyrészt letehetetlen volt. Másrészt nehezemre esett folytatni, amikor csak arra gondoltam, mi jöhet még, ki lesz a következő, akit megbüntetnek, mi fog történni, ha rajtakapják valamelyiket stb. A vizuális képességnek megvan az a szépsége, bája, hogy magad előtt látod azt, amit olvasol, és sok esetben nemcsak látod, de átérzed a szereplők reakcióit, érzéseit, életét.

Mindig azt a részt vártam, mikor találkozik a két szereplő, de közbe meg örültem, hogy nem azonnal, és hogy a szerelmi részek nem egy átlagos tiniszerelmet mutatnak be. A tettek, az érzelmek ráébredése, a dolgok iránt érzett tudat, a lelkiállapot, amikor tettek, mondtak vagy másképp cselekedtek, mint amit elvártak tőlük mind olyan hangulatot varázsolt, amilyet talán mégsem szeretnél olvasni, de közbe meg akarod, és vele együtt tudsz érezni. És mégis teljesen jól van ez így. Végtelenül szomorú és szerethető. A szenvedés minden velejárója hatással van rád. A bűntudat és a lelkiismeret pedig a legerősebb tulajdonságot képes felerősíteni az emberben: az életet. Még akkor is, ha egész életedben elkísér mindaz, amit teszel, amit nem tettél, amit mondtál, vagy amit nem mondtál ki. Egyszóval: kegyetlenül fantasztikus könyv. Csak ajánlani tudom. 

Anne Stuart - A Bosszúálló

Amanda Quick könyvei után egy Anne Stuart regény akadt kezembe, kb. 3-4 nap alatt kiolvastam. Anglia. London. Társaság. És a feledhetetlen romantikus-szívderítő-kacagós szerelmes történetek.

Miranda Rohan és Lucien de Malheur történetét meséli el, elég szépen felépítve, humor, szarkazmus és titokzatosság keverékével. Majdnem olyan, mintha egy Amanda Quick könyvet olvasnék, de még sem az, mert Anne Stuartnak is van írói képessége. A Bosszúálló a Rohan-ház sorozat 3. része. Igen, megint bele tudtam választani. De kimondottan élveztem a sorokat olvasni, és remélhetőleg nem hallotta senki, amikor nagyokat nevettem rajta. Főleg kései órában. Izgalmas, szinte habzsolja az ember az oldalakat, amíg el nem jut a végére. A vége. Na igen. Itt viszont voltak gondjaim, mert olyan gyorsan lezárult és nem az oldalszám miatt. Én még olvastam volna, szerettem volna tudni, hogy mi történik, de egyik esemény követte a másikat, egyik dolog jött a másik után... mégis úgy érzem, hogy még kellett volna egy-két oldal, de ez csak az én észrevételem, amúgy sajnálom, hogy így is hamar végeztem vele. Szeretem, amikor az írók meg tudják velem kedveltetni a szereplőiket, Miranda és Lucien esetében sem volt másként. Az első oldaltól az utolsóig imádtam őket, és jókat derültem. Rózsaszín. Evezőlapát. És a kusza érzelmi viharok. Persze vannak más szereplők is benne, akiket bele-belecsempészett a történetbe, de nekem Miranda és Lucien volt a középpontban. Persze a mellékszereplők is érdekesek voltak. Anne Stuarttól amúgy ez az első könyv, amit olvastam, nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna tőle bármit is, de megfogott. Szeretem az ilyen könyveket, főleg amikor az ember már ki van éhezve az olvasásra. Jó lenne egyszer elbújni a külvilágtól, egy ablaknál ülni és csak olvasni, amíg a szemem bírja, persze instant kávéval, teával és némi édességgel körítve, no meg tengermorajlástól áhítattal fűszerezve.

Kendall Ryan - Szeress és hazudj

2019.05.22-én olvastam ki. A Cosmopolitan újsággal együtt vettem, és ahogy a képen is látszik 18+ karikát szervíroztak oda. Kimondottan jó dolognak tartottam, hogy egy kicsit elrugaszkodjak az írástól, és mivel amúgy is régen olvastam, gondoltam, miért is ne, elolvasom ezt a könyvet. Előre szólok, aki még nem olvasta volna, hogy ez az első része.

Colton és Sophie rövid, de annál érdekesebb történetét mutatja be. Nem spoilerezek, de annyit mondhatok, vagy inkább írhatok, hogy átkozottul kell az a második rész, hogy elolvassam. Amúgy egész végig letehetetlennek tűnt, de mivel egyéb más elfoglaltságaim is akadnak, ezért kénytelen voltam napokra bontani a történet elolvasását. Ennek ellenére, ugyan a titokra már a könyv közepétől kezdődően már-már gyanakodtam, de nem törte le a lelkesedésem a folytatás iránt. Igaz, vannak benne érdekes momentumok, ahogy rövidre vágnak dolgokat, szerintem, de amúgy nagyon szórakoztató regény. Ráadásul mindkét szereplő szemszögéből láthatjuk, olvashatjuk, és tapintatosan átérezhetjük, hogy mit akarnak a másiktól, mi az, ami kezd kibontakozni, és mi az, ami vészesen átvághatja a kezdődő, de még labilis kapcsolatot.

Nem mondom, hogy egyszer olvasható, hisz biztos vagyok benne, hogy számtalan alkalommal fogom még olvasni, amikor épp nem romantikázom Angliában olvasás közben. Amúgy tényleg letehetetlen, hisz egyre kíváncsibbá teszi az embert, hogy mégis mi fog történni a következő oldalon. A folytatását remélhetőleg hamarosan beszerzem, és akkor kiderül, hogy Sophie és Colton élete miben fog változni. És, ami a legjobb, hogy van benne poén, szerintem majdnem mindegyik oldal tartalmaz egy olyan beszólást, vagy mondatot, amitől hangos kacarászásba kezdek. És ez annyira lendületes, hogy csak azt sajnálom, hogy maga a történet rövid. 229 oldal. Könnyed, szerintem nincs túlkomplikálva, humoros és szexi.

Ennyi. xoxo

Ősi Vér hatodik könyv - Egy év szabadságot kérek 2.

2019.03.22. 23:00 óra.

208 oldalas lett az Ősi Vér hatodik része egy gyors szerkesztés alatt, amely több más szerkesztés is majd követni fog.

Pedig én már azt hittem, hogy kb. 150 oldalra fogja átszerkeszteni nekem, de nem.

Sokat nem tudok ehhez fűzni, csak annyit, hogy fáradt vagyok, aludni akarok és majd holnap folyt.köv.

xoxo

Ősi Vér hatodik könyv - Egy év szabadságot kérek

Elérkeztem az Ősi Vér hatodik részéhez. Ha az ötödik rész a mélabús állapot, akkor a hatodik a roncsderby. Utoljára szerkesztett ideje: 2017.07.17. 22:08 órakor.

Oldalszám: 224 oldal.👹

Na még egyszer.

Oldalszám: 224 oldal. Hogy a francba lesz ebből kb. 500 oldal úgy, hogy közben ez a befejező része???💢💢💢💢

Igen, az utolsó megmérettetés. Szerintem, mire végére érek, a Palette nem varázsolja el az ősz hajtincseimet.

Ráadásul ez a 224 oldal még nem lett megszerkesztve, ami arra ad gyanút, hogy szerkesztés után kapok egy kb. 150 oldalas kis szösszenetet. És 2019 március végét írunk. Talán valamikor decemberre még ki is forrja magát, ugyanis ez az utolsó rész nincs kész, ami nem csak abból fog nekem állni, hogy én szerkesztek, javítok, bővítek, hanem a bővítés ama formája is, hogy tényleges véget írok neki. Pihennem kell.💤

Egy kis kulisszatitok: én annak idején, mikor megálmodtam eme csodás regényt, úgy gondoltam, hogy egy szimpla romantikus-fantasy elemekkel átszőtt történetet kapok.💘 Tévedni lelketlen dolog. Az, hogy ebbe az összes létező lényt betöltsem meg se kottyant, persze akadtak fekete kitöltetlen foltok. Sok szereplőm ki se volt teljesen dolgozva, és volt, hogy a sok időugrás közben elfeledkeztem pár ügyes-bajos dologról, legyen az dátum, egy-egy szereplő, vagy egy-egy fontos történetrész, ami megmozdítója a cselekményszálaknak. Erre jön még az, hogy az első rész nem is úgy kezdődött volna, ahogy elkezdtem. Szó szerint értve, az eleje igazából nem az eleje lett volna, az valahol középtájban kullogott, de ezt ide, azt oda tologattam, ez itt nem jó, az ott nem jó, és így tovább, míg a végleges formáját fel nem vette. És mivel nőtt a regény, ezért kénytelen voltam 6 felé szabdalni, ami azt is eredményezte, hogy az utolsó rész kapta a legalacsonyabb oldalszámot, plusz még nincs is kész állapotban, nem úgy, mint a többi volt.😄😢😵💣

Szóval, most, hogy elérkeztem eme pillanathoz, kissé elgondolkoztam. Sok éve annak, hogy el kezdtem írni, és így visszagondolva nem olyan rossz ez, csak túl sok idő telt el. Bárki más megír egy regényt 1 hónap alatt, vagy fél év alatt, de hogy éveket töltsön valaki írással, és azt is úgy, hogy egyetlen regényre fókuszál a sok más regénytervezet mellett, az kissé földbe döngöl.

És sajnos be kell vallanom, hogy már most hiányérzetem van, hisz ennyi évet, amit én ezzel a regénnyel töltöttem, és most, hogy elkezdem a befejező részt megírni, az egy kissé zavaros, szomorú, és bűnös. Az utóbbi azért, mert úgy érzem, mintha szegényt le akarnám már rázni, és mással foglalkozni, miközben annyira szeretem. Sokat mérgelődtem rajta, volt, hogy elvesztettem bizonyos elemeket belőle, mikor megesett, hogy a gép besokallt, én is tőle, és így teljesen újat kellett írnom. Féltve őriztem, amíg rá nem szántam magam, hogy kiadassam, mégis csak regényíró szerettem volna lenni. Ezzel nincs úgy probléma. De mégis csak az én kis világomat tárom fel benne. Hisz azok a gondolatok, melyeket beleírtam, az valamilyen szinten nem csak magáé a szereplőé, hanem az enyém is. És már most tartok attól, hogy mi lesz a vége. Mi az, ami előre fogja mozdítani az egész történetet. Mi az, ami kiteljesíti az egészet. Még én sem tudom pontosan, bár már elhatároztam rég, hogy mi lesz benne, de ha írás közben rálelek egy fordulópontra, biztos vagyok benne, hogy akkor az egész másfelé fog mozdulni. Azt hiszem az utolsó résszel már most meggyűlik a bajom, de eme kihívást vállalom, mint azt a sok évet is, melyet vele töltöttem.

Hamarosan folyt.köv.

xoxo 

Ősi Vér ötödik könyv - Szerkesztés alatt 2. rész

Ősi Vér - Ötödik könyv:

Főcím mellett az alcím 100% (Nem "Ötödik könyv" csak még kódolt)

A fülszöveg 0% - ne is kérjetek meg rá, hogy ezen ügyködjem.

A történet még szerkesztés alatt, de reményeim szerint, kegyetlenebb az előző négy történetnél.

Oldalszám: 542. Újraszerkesztés következményeként: 536 oldal. Csakhogy legyen mit olvasni.

És immár elérkeztem az Ősi Vér utolsó előtti fázisához, ami azt eredményezi, hogy talán már a hétvégén el tudom kezdeni a 6. rész szerkesztését és továbbírását, ugyanis azaz egyetlen rész, ami félig van csak meg, és az lenne elviekben az utolsó rész. Hjaj!!!😀😉😲😢

Jelenleg az ötödik rész az én kis favoritom, nem mintha a többi ne lenne az, de hm... na igen. És a gondolat, hogy hamarosan befejezem, egy kissé furcsa érzés: olyan jó és szomorú is, hisz hosszú évek teltek el, mióta megálmodtam az alap sztorit, és mennyit változtattam rajta. Ragaszkodtam hozzá, és talán ő is hozzám, emiatt a többi regényem parlagon maradt. Hogy azokat mikor folytatom, rajtam múlik, de jómagam úgy tervezem, hogy miután a 6. résszel is végzek, egy kicsit megpihennék, persze lehet nem sokáig, hisz vannak az Ősi Vér mellett további terjedelmes regényeim, amiket szeretnék legalább egy év alatt befejezni. 😞😖😋💭

Már alig várom.

Majd még jelentkezem.

xoxo

Néha úgy érzem...

... hogy a 24 órából álló nap lehetne egyszerre 48 óra is, hogy mindenre jusson idő.

Megállítani a feltörekvő napot az égen, csavarni egyet rajta, vagy odébb tolni, hogy máshol vakítson, vagy az éjszakát kellene visszatartani még egy kicsit, hogy ne legyen hétfő.

Főleg, hogy ezerrel folytatom a javításokat és az átolvasást a regényen, mint mindig, több időt szentelek neki, mint másnak. Igaz, a hétvége is hiába volt hosszú, meg se éreztem, csak a végét, hogy hopp már reggel 9 óra, ugrás délre, aztán már itt vagyunk este 10 óra környékén. Felemelő érzés, hogy anélkül telik az idő, hogy kész is lennék valamivel.

Kellene pluszba egy kis inspiráció is, de hiába a sok zenehallgatás, lemegyekalfábaésrelaxálokegyjót nincs ihlet a verses blogomhoz. Úgy érzem, kell egy kis szünet. Néha meg azt érzem, hogy az írásban is kellene, de rengeteg van belőle. Ugyanakkor jó volna egy távoli helyen lenni, valami békeszigeteaholnemzavarnakfeleslegesdolgokkal. Túl sokat kérek. Ez lehet a baj.

Szóval, néha úgy érzem kellene valami, ami kirángatna ebből a jelenlegi semmilyen állapotomból és jó fenéken billentene, hogy csobbanjak egyet. Kegyetlenül jól érezném magam egy nyugis, kietlen tengerparti házban, ahol hallom a hullámok morajlását, a pianot a háttérben, a lágy szellő lengedezne, és én csak hűsölnék, mint aki megérdemelné. Miért nem találták fel a hosszú hétvégének azt a változatát, hogy egy évig menj el nyaralni, akárhová, ahová csak szeretnél, közben jönne a fizu is havi rendszerességgel, de közben üdülnél egy jót. Csoda lenne. Méghozzá azaz isteni forma.

És ha csak arra gondolok, hogy hamarosan itt van a húsvét is... már előkészítettem az ablakokba valókat, de még erőm nem volt annyi, hogy kitegyem a díszeket. Próbálok spontán előredolgozni, aztán valami mindig hátráltat, vagy elveszi az egésztől a kedvem.

Jelenleg pedig azon tanakodom, hogy milyen színűre fessem ki a szobát. Gondoltam arra a "Living Coral"-ra, de nem tudom még biztosra. Az biztos, hogy világos színnek kell lennie, és nem sötét árnyalatnak. Jelenleg sárga színű, de... valami más kell. Gondoltam a türkizkékre, hátha olyan tengeri hangulatot tudnék belőle csinálni, de nem akarok csak egy színnel dolgozni. 4 oldal 4 féle szín + a mennyezet. Hm....

Na mindegy. A lényeg, hogy előre gondolkodom, előre tervezek, már megint, és még mindig a megszokott vonalon tartok.😬

Zsúfolt. Ez a lényem meghatározó pontja. Zsúfolt gondolatok. Zsúfolt szoba. Zsúfolt minden. Mindent zsúfoltnak látok. Mégis semmilyennek. Egy biztos pont viszont van, és az maga a regényem, amit mostanában szerkesztgetek.😁

1 perc múlva este 10 óra.

Kegyetlenség.

Egy év szabadság mindenfélétől mentesen. Kutyák, macskák jöhetnek, de valahogy kivonulni a látómezőből. Ez kellene már. Olvastam a minap, hogy Szicíliában állítólag 1 euroért lehet venni házat, ha nekem egy szigetet adnának el ennyiért, már az is megérné. 😍

Na jó. Egy időre szét voltam csúszva, ugyanis John Wick cicám képes volt 1 hónapra, 1 hétre és 1 napra elmenni, mert fűtötte Amor nyila. Az én balgaságomnak, figyelmetlenségemnek köszönhetően kicsi Johnny kiszökött, és sokáig nem tudtam mit reméljek, de szerencsére hazatért, mint Lassie, igaz, előre figyelmeztettek, hogy egy ilyen tortúra után soványan térhet vissza az ebugattája. Még mindig hizlalom (persze módjával), mert nem egy Garfield, de na... azóta is bennem van ez az érzés, hogy mi van, amikor hazaérek, mi fogad, meg hasonlók. Nagyon rossz volt, főleg a tudat, hogy nem tudom merre van, mit csinál, kivel-mivel találkozik és hogyan tér haza. Valaki egy kis szeletet kikapott az egyik fülének széléből, így már mindkét füle vágott (vagy hogy nevezzem). Na, az egy csoda volt, hogy valamelyest épen tért haza. Kiélvezte a szerelmes hónap adta örömöket.🐈🐾

Mára ennyi. Folyt.köv. valamikor.

xoxo

Ősi Vér ötödik könyv - Szerkesztés alatt

Elérkeztem az Ősi Vér ötödik részéhez, mely terveim szerint az utolsó előtti "mélabús" állapot. Utoljára szerkesztett ideje: 2017.07.17. 22:01 órakor.

Oldalszám: 580 oldal.

Hm... kecsegtető a tudat, hogy még többet kell szerkesztenem, hogy még az idei évben kész legyek vele. A szerkesztés újragondolása még a mai napon elkezdődik, folytatódik és valamikor véget ér. Még szerencse, hogy hétvége előtt állok, így lesz időm újra olvasni, menet közben szerkeszteni, belejavítani, és talán bővíteni, ha szükségét érzem. És ha ez mind kész, akkor jöhet az utolsó megmérettetés.

Jelenleg ennyi. Majd még pötyögök.

xoxo

Interjú - kérdések és válaszok

Christin Dor

Interjú-kérdések

 /Megjegyzés: Kb. 2011 körül készült, melyet még Szatti, a Pennát a kézbe blog írója kért tőlem. Nosztalgikus kedvem támadt, így ezt is felteszem a blogba. Nem változtattam rajta semmit./

 1. Honnan jött az ötlet, hogy írni kezdj? Mit jelent számodra az írás?

Linda Lael Miller írónő könyve a Vágy és Végzet adta az ötletet, hogy magam is elkezdjek írni hasonló romantikus történeteket. Már azelőtt is sokat olvastam, szinte alig voltam tíz éves, amikor a romantikus regények levettek a lábamról. Különösen a Vágy és Végzet. Annyira megragadott, hogy aztán már nem tudtam leállni. Így írólapokat és tollat vagy épp ceruzát ragadtam és el kezdtem írogatni. Hát igen! Nem volt könnyű. Akkor még nem volt számítógépem vagy írógépem, így maradt a papír. A mai napig megvan némelyik írásom egy dobozba rejtve.

Ahogy egyre jobban elmélyültem az írásban rá kellett jönnöm, hogy nemcsak önmagam kifejezésére törekszem, hanem egy olyan világot is teremtek közben, ami a sajátom, de engedem, hogy bepillantást nyerjenek mások is. Számomra az írás annyit jelent, hogy az álmaim papírra vethessem, a képzeleteimet kitárhassam mindenki előtt, ugyanakkor szeretném, ha egyszer, amikor megjelentetem a regényeim, szeressék azt. Bár kétségkívül ezt nem lehet erőltetni.

 2. Van olyan író, akit a példaképednek tartasz? Esetleg több? Ők miképpen inspirálnak és ösztönöznek az írásra?

Linda Lael Miller, mert ő volt az, aki ráébresztett arra, hogy egy könyvet nemcsak olvasni lehet, hanem annak történetét megírni is.

Nora Roberts a kifinomultságával nyűgöz le.

Amanda Quick a rejtélyességével tűnik ki.

Danielle Steel az emberek legmélyebb pontjait érintő kérdésekre adó válaszaival, az elrejtett érzések felszínre kerülésével ad hangsúlyt a műveinek.

Ana Leigh az eszményi romantikus, szenvedélyes, vadnyugatias stílusú könyvei kápráztatnak el.

Martha Tailor/Sidney Lawrence, akit azért is szeretek, mert magyar írónő. Amikor legelőször vettem a kezembe egyik könyvét még nem tudtam, hogy magyar a külföldi neve miatt. És sokáig nem is sejtettem. Csak amikor egy újságcikk megjelent róla és a könyveiről ismertem fel, hogy ki is ő valójában. Igen, tudom, hogy a könyvek elején apró betűs résszel fel van tüntetve a könyv címe, szerzője stb…, de akkoriban nem is az érdekelt a legjobban, hanem a történet, a szereplők.

És még sorolhatnám azokat az írókat, írónőket, akik segítséget nyújtanak egy-egy könyvük elolvasásával. Van, amikor már egy szó vagy egy teljes mondat segít abban, ha netán elakadnék írás közben. Van, amikor az egyik szereplő jelleme vagy neve az, ami útba igazít. Van, hogy egy leírt táj, egy város vagy bármi más arra késztet, hogy tovább folytassam a magam kis regényeit.

3. Vannak bevált írói praktikáid, amelyeket szívesen alkalmazol az alkotás során?

Régebben nem foglalkoztam vele, hogy miként kezdjek hozzá. Akkor hagytam, hogy a fejemben összegyűljön megannyi ötlet, szereplő, cselekmény, helyszín, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez így nincs rendjén. Így mikor elkezdek írni egy regényt, először a szereplők neveit találom ki, és rögtön tudom is, hogy miképp kell kinéznie. Utána jön a helyszín a dátummal együtt, és már írom is a történetet. Nem mindig készítek előre fülszöveget, rövid leírást is csak abban az esetben használok, ha már nagy szükségem van rá. De amikor már úgy érzem, hogy nem zökkenőmentes az alkotás, akkor a zenére hagyatkozom. Ilyenkor a klasszikus formától a rockosabb stílusig minden összejön és a megfelelő ütem, dallam már segít is tovább. De van úgy, hogy le kell ülnöm filmet nézni, hogy egy időre megpihenjek, és mialatt nézem a filmet, eszembe ötlenek dolgok. Ezeket pedig a jól bevált módon papírra vetem. De a leghatásosabb az, amikor az álmaimra hagyatkozom. Így készül a legtöbb regényem.

 4. Milyen történetet írsz? Mesélj róla!

A történet vonala számomra nem lehet egyszerű. Mindig kell valami, ami felpezsdíti, ami nem hagyja nyugodni az embert, ami korántsem arra készteti az olvasót, hogy tegye le a könyvet, majd máskor folytatja. Az, túlságosan szíven ütne. Jó tudom, hogy egy könyvet nem mindig lehet kiolvasni egy nap alatt, mert én sem teszem azt, de én azért, mert nem akarom, hogy véget érjen. De vannak, akik már azért csukják be a könyvet, mert unalmas, egyhangú, százszor átrágott téma. Lehet, ezeket én mondom, és közben ugyanezt fogja valaki mondani az enyémről: Hé, ez sem tud újat mutatni! Úgyhogy, amit tenni szoktam, hogy a saját történeteimet, ha kell, százmilliószor átolvasom.

Ahogy a szereplőket úgy magát a történetet, a cselekvések szálát alaposan kidolgozom. Nem szeretek elveszni a részletekben, de körvonalazni sem tudom, így megmarad egy aranyközépút, amely se nem kevés, se nem sok. Egyszerre több regényt is írok, ilyenkor pedig arra ügyelek, hogy ne keverjem össze azokat.

Nem mindjárt adom meg a választ egy-egy megbúvó kérdésre. Szeretek titkolózni, de ezt sem akarom a végtelenségig húzni, mert azaz olvasónak nem tesz jót.

 5. Mely témák állnak hozzád közel, amelyben szívesen alkotsz?

Amikor el kezdtem írni az első próbálkozásaim a romantikus, kalózos vonalon futottak, néhol már szappanoperás jellegű történetek bontakoztak ki. Az utóbbi már elmaradt, az előző kettőt pedig egyenesen imádom. Ezek mellett szeretem a fantázia azon világát, ahol nincsenek kötöttségek. Saját magad alkotta szabályok, helyszínek, idő- és térhatások. A misztikus dolgok iránt kislány korom óta érdeklődöm, így elsősorban a boszorkányok, de mellettük felsorakoznak a vámpírok, vérfarkasok, szellemek és sok más olyan lény, melyekről szívesen olvasok, filmeket nézek, kutatást végzek.

A krimi, ami még nagyon tetszik. Egyszer próbálkoztam vele, de beletört a bicskám. Nem mintha nehéz lenne, de szeretem a pontosságot és ez akkor nem úgy jött össze, így ezt a témát a profikra hagyom.

6. Mióta blogolsz, s a blogvilággal mik a tapasztalataid?

2009 szeptemberétől nyitottam meg az első blogom. Akkor még csak ismerkedési szinten leginkább magamról és gondolataimról pötyögtettem. Aztán gondoltam egyet és két másik blog kíséretében már a kedvenc színészeim és különböző érdeklődési körök jelentek meg. Később pedig arra sarkalltam magam, hogy tervezzek két másik blogot is, az egyik verses a másik a regényeimmel foglalkozik. Nem könnyű dolog összhangba hozni ennyi blogot. Van, hogy hónapokat, heteket, nagy ritkán napokat hagytam ki. A verses blogom azóta kifejlődött, szépszerével akadnak benne sokrétű verseim. Nem is gondoltam magamról, hogy ennyire romantikus vagyok. Vagy, hogy ennyire imádok verseket írni. A regénnyel foglalkozó blogom kissé kába. De jövő évi fogadalmam egyike, hogy mindez alaposan megváltozik.

A tapasztalataim kétirányú: 1. amikor el kezdtem írni a blogjaim nem éppen arra gondoltam, hogy lesz, aki olvasni fogja. 2. mára már azt szeretném, ha sokan olvasnák a blogjaim, mégha csak az egyiket is.

 7. Olvasol mostanában valamit? Van kedvenc könyved vagy olyan, amit szívesen ajánlanál másoknak?

Danielle Steel-től az Örökség című könyvet olvasom, ami csodálatos történet. Ajánlani azoknak tudom, akik szeretik a múlt és jelen varázsát, szeretnek családfa után kutatni – ez nekem is eszembe jutott –, szeretik a romantikus vonalat, az indiánokat, és a kultúrák megjelenését.

Nemrég olvastam el Ana Leigh-től a Vadnyugati szerelem című könyvet, ami tele van humorral, csipkelődéssel, romantikával, kalanddal és szívszorító jelenetekkel. Azoknak ajánlom, akik szeretik a Western-románc alkotásokat.

 8. Hol olvashatunk tőled többet?

Természetesen a blogjaimon követhető vagyok. Főkként: http://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/ itt regényrészletek, fülszövegek – próbálkozás –, és különböző írások találhatók. Ezt a blogot két másik blog együttese alkotja.

http://christindormesei.blogspot.com/ ez a blog eredetileg meséket tartalmazott volna, de meggondoltam magam és versek születtek ide. Ez a legtermékenyebb blogom. Erre még büszke is vagyok.

A regényírás mellett a versekre is úgy gondolok, hogy meg szeretném jelentetni valamennyit. Remélem a 2012-es évben már megmutathatom magam.

Ősi Vér - Második és Harmadik könyv + Bónusz

A tervek nem mindig úgy kovácsolódnak, ahogy azt az ember szeretné. Leginkább hétvégén dolgozom a regényeken gőzerővel, auto- és félautomata módon. Ennek ellenére igen szépen elhaladtam az Ősi Vér folytatásaival. Mivel már eleve kész volt a regény, csak a vége van még hátra, így csak a simítások maradtak, amelyek a 6 felé való osztás okozott. Ezen felül kedvenc időtöltésem az átolvasás és szerkesztés mellett a "hogyan tudunk és mit bővíteni rajta?" című rész, ami tartalmaz többek közt még több karaktert, még több cselekményszálat, még több beszúrást, toldalékot, "kell még ez is", de "azt se hagyjuk ki, mert csak és kész", persze vannak, amiket át kellett írnom, mert elfeledkeztem néhány apró-cseprő adatokról stb. helyzetekről. Tény, hogy túlnőtte magát a drága, de ez van.

A lényeg:

Ősi Vér - Második könyv:

Főcím mellett az alcím 100% (Nem "Második könyv" csak még rejtjeles)

A fülszöveg szintén 100%

A történet reményeim szerint kegyetlen az elsőnél, na jó, csak fokozottabb.

Oldalszám: 432. Újraszerkesztés eredménye.

Ősi Vér - Harmadik könyv:

Főcím mellett az alcím 50% (Nem"Harmadik könyv" csak még nem fix)

A fülszöveg 0% - még nem vitt rá a lélek, hogy azt megfogalmazzam.

A történet reményeim szerint kegyetlenebb, mint az előző kettő, na jó azért még nem annyira véreres.

Oldalszám: 431. Újraszerkesztés eredménye.

Bónusz:

Ősi Vér - Negyedik könyv:

Főcím mellett az alcím 100% (Nem "Negyedik könyv" csak még rejtjeles)

A fülszöveg 0% - még nagyon várat magára.

A történet szerkesztés alatt.

Oldalszám: 328. Újraszerkesztés eredménye, de a változtatás jogát fenntartom.

Ezen felül még van két rész, amiket még nem kezdtem el átolvasni, de amint végzek a negyedikkel rögvest nekiállok a folytatásnak.

A kiadási szándék megvan bennem. A kiadás dátuma viszont ismeretlen. Lehet bevárom a negyedik részt és utána meglátom. Annyi biztos, hogy az első rész sem marad parlagon, mert éleződik bennem a második kiadás gondolata.

Mára ennyi, majd folyt.köv. legközelebb.

xoxo