Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet!!!

MÍG A HALÁL EL NEM VÁLASZT… - Pennát a kézbe

SZERZŐ: CHRISTIN DOR

CÍM: MÍG A HALÁL EL NEM VÁLASZT…

Mi mindent tennél meg a szerelemért? Meddig lennél képes elmenni azért, hogy újra azzal lehess, aki a világot jelenti számodra?

Nem tudtam mennyire szerettem, amíg el nem veszítettem. Nem tudtam, miért vártam a válasszal, amikor meg volt hozzá a pillanat. Hisz mindig őt kerestem, s amikor megtaláltam, azt hittem, elég ennyi, és boldogan élünk. Nem így lett.

Mert mindig van valami, ami nem engedi, hogy a boldogság tartós maradjon. A könny, a fájdalom, a tehetetlenség élteti. Hogy ez lenne a halál maga, vagy valami más, nem tudnám megmondani, de mindig is éreztem, hogy a közelemben van és csak vár. Várta, hogy szerelmes legyek. Várta, hogy a szívem egy másik szívért dobogjon, amely végül örökre megszűnt létezni. Ma éjjel lesz egy éve. Halottak napján vesztettem el a szerelmem. Azóta a gyász, a magány és a kesergés jelenti számomra a menedéket. A miértekkel, ha foglalkoztam, sem tudtam meg nem történtté tenni. De valaki felnyitotta a szemem, hogy lehetne másként is.

Daniel Springs vagánysága mellett humoros, kedves és életszerető volt. Szeretett ugyan sportolni, a haverokkal lógni és csajozni, de amikor megismerkedtünk, csak én voltam neki. Furcsa, hisz pont Halottak napjának éjszakáján ismerkedtünk meg, egy elhagyatott temetőben Salem, az egykori boszorkány lakta település környékén. Öt éves koromig jómagam is Salemben éltem, majd anyám elhagyta apámat, és engem is elvitt, és amiért apám dühében felakasztotta magát. Tizenhét éves koromban meghalt anyám is, amikor ismételten vissza kellett térnie Salembe, a vasúti átjárónál ragadt a kocsija, és a vonat elgázolta őt. Huszonhárom évesen úgy döntöttem, hogy a város újdonsült egyetemén tanulok tovább. Izgultam, hogy milyen lehet ott. A város a régi hiedelmeket, történeteket még most is átadják az ifjabb nemzedéknek. A hagyományokat pedig tisztelve rendezik meg. Ősi szokások elevenednek meg, ami egyszerre borzongató és mégis magával ragadó.

A nevem Wicca Perkins, a Perkins családból. A városban két Perkins család élt, ők voltak az alapítók. A nyugati Perkins család volt anyámé, a keleti Perkins család pedig az apámé. De mindenki egy kalap alá vette a két családot, hisz nagyon kevesen voltak azok, akik végül nem egy Perkinsszel házasodtak össze. Aki egy idegennel állt össze, számíthatott a Perkinsék haragjára, átkaira és száműzetésére. Az, hogy megtűrtek másokat maguk között, a városukban, csak egy jól kidolgozott kép volt.

Egyetlen Perkins nő maradhatott meg a városban anélkül, hogy a család kitagadta volna őt, s elzavarta volna még a környékről is. Ő nem volt más, mint a nagynéném, anyám húga, Ivy Perkins. Ivy egy kis boszorkány bolt tulajdonosa, melyben különböző illatszereket, gyógyfüveket, kenőcsöket, különböző készítményeket árul, és természetesen boszi kellékeket. Amikor megérkeztem a városba és bejártam minden szegletét, a koromfekete falú, vörös cserepes tetejű házat a város szívében, a Régi Város központjában találtam rá. A város három részre van felosztva. Az, ahol Ivy él és dolgozik nem más, mint a Régi Város, melyhez macskaköves utak vezetnek, az út mentén pedig tüskés bokrok. Mint valami rémregényben.

A város másik részén az idegenek élnek, mintha két külön világban élnének. Az emberek önfeledtek, a srácok buliznak, szinte barátias a hangulat mindenhol. Egy teaház itt, a másik sarkon kávézó, mozi, étterem és így tovább. Ahol nem állt meg az élet.

De a város harmadik része: a Perkins uradalom. Szinte már fájón abszurd és nevetséges. A Perkins kúria ötszáz szobájával, éjfekete falaival, ezüstszínű ablakkereteivel és erkélyeivel, francia- és angol kertjével, szinte királyi hangulatot kölcsönöz, de az ott élők mind fura népség. A kúria bejárati ajtaja fölött egy hatalmas címer látható, melyen megoszlik a két Perkins család, ahogy a ház felépítése is, hisz az egyik fele gótikus, addig a másik fele reneszánsz stílusú. A kúria olyan, mint egy múzeum, de Ivy elmondása alapján nemcsak élnek ott. Az épület akkora, hogy magába foglal egy iskolát minden korosztálynak, sportolási lehetőségeket ad, és minden, amit csak saját maguk szórakozásának tudnak be. És ahová idegeneknek belépni tilos. Én volnék az egyik a sok közül.

Ivy története első hallásra szomorú: beleszeretett egy idegen fiúba, aki nem tartozott a Perkins családhoz. Ám a fiú kitartása rávette a családot, hogy meghívják magukhoz. Ivy azt hitte, hogy ezzel megszűnhet a két család közös hagyománya. De a fiú épelméjűsége ment rá az Ivyval létesített kapcsolata által. Ivy onnantól kezdve nem állt szóba a Perkinsekkel, sőt elfoglalta a Régi Várost, ahol egykoron éltek, és valamiért eszük ágában sincs megtámadni a nagynénémet.

Daniellel együtt ugyanabba a hibába estünk, mint annak idején Ivy és Felix. Beleszerettünk egymásba, és a Perkins átok azonnal működésbe lépett. Egy éven át Daniel balesetek sorozatait élte át, de ő úgy volt vele, hogy mindig is izgalmas életet él, főleg mivel az extrém sportok megszállottja. A barátai csak nevettek rajta, és videó felvételeket osztottak meg róla. Ezeken a videókon viszont én magam láttam azt, amit a normál emberi szem nem, mégpedig, hogy sötét árnyak követik mindenhová Danielt.

Ivy figyelmeztetett, hisz vele is megtörtént a legrosszabb. Sosem heverte ki a szerelme elvesztését, s úgy döntött, segít nekem. Mivel szüleim révén boszorkánynak születtem, az erőm ott élt bennem. Ivy minden olyan alkalommal, amikor vagy nem voltam az egyetemen, vagy nem Daniellel és haverjaival lógtam, akkor a Boszorkánybarlangban töltöttem az időm, hogy kitanuljam a mesterséget általa. De ahogy egyre jobban telt az idő úgy éreztem, hogy Daniellel valami rossz fog történni. Ivy védőbűbáját gyakoroltam, amikor rájöttem, hogy csak egyetlen olyan estén szakíthatom meg a Perkins átkot, amikor a holtak és az emberi világ egybeolvad. Halottak napján.

Daniel az extrém környezet szerelmese. Ezért rávettem magam, hogy most az egyszer a természet nyújtotta buja örömök felé lépek. Daniel szinte rajongott az ötletért, hogy a régi temetőben randizzunk s töltsük az éjszakát egy kietlen kriptában. Ám nekem más terveim is voltak. Az előző nap éjszakáján mindent elrendeztem. A legelső boszorkány szülött kriptájába állítottam fel a védőbűbájhoz szükséges kellékeket: fekete, vörös és fehér gyertyákat, a hideg padlóra fehér porból készítettem el a halottak és az élők szimbolikus jelét: a keresztet átfedő ötágú csillagot; a mennyezetre pedig felszereltem egy hatalmas, ódon tükröt, mely annak idején még anyámé volt.

Daniel mit sem vett észre belőle, csak akkor kezdett gyanakodni és rosszul érezni magát, amikor fölébe helyezkedtem szeretkezésünk alatt, s úgy kezdtem el mormolni a védőbűbáj igéjét. Láttam rajta az értetlenséget és a riadalmat, és mintha ez adott volna nekem hatalmat, szinte extázisba törtem ki. Csak annyira emlékszem az egészből, hogy ráhanyatlottam, a légzésem szaggatott volt, kielégültem a vágytól és a boszorkány erőtől, mely felébredt bennem, mintha csak ennyi kellett volna hozzá. De amint felemeltem a fejem, az ő szemében már régen kialudt a fény. Mellkasába egy athamé volt belemártva, ahonnan a kibuggyanó vér már megszáradt. Rájöttem, hogy amit tettem, azt nem tehetem jóvá. A bűbáj valójában nem volt védőbűbáj. Ivy becsapott. Így akarta felébreszteni az erőmet, melyet hosszú évekig nem ismertem, amíg meg nem jelentem a városban. A Perkins család pedig ezzel a tettel elismert engem, mint vérbeli boszorkányt. Mikor hajnaltájt úgy döntöttem, hogy elmegyek Ivy-hoz, ő már tudta, mi történt, s én akkor jöttem rá, hogy csali voltam. Ivy nemcsak az erőmet ébresztette fel a véráldozattal, hanem az ő szerelmének, Felixnek az épelméjűsége is rendbejött, s ezáltal kikerülhetett a szanatóriumból.

A düh, a kétségbeesés és a Daniel iránt érzett fájdalom egy olyan formát öltött bennem, ami jeges bosszút követelt. Ivy azzal vigasztalt, hogy csak akkor tudom visszahozni az élők sorába Danielt, ha egy másik embernek az életét elveszem abban az időben és órában, amikor Danielét is elvettem. Csakhogy én nem akartam egy ártatlan ember életét kioltani. Perkins vért akartam. Hónapokig elmélyülten tanulmányoztam a Perkins család rítusait, mágiáit, bűbájait, igézeteit, amíg rá nem leltem arra, miként hozhatnám vissza Danielt anélkül, hogy feláldoznék egy ártatlant. Hisz elegendő egy olyan ember is, akit már elért egyszer a Perkins átok. Felix elméje ugyan felszabadult, de az átok mindinkább ott lebegett körülötte. Ivy ezért sem engedte őt vissza az idegenek közé, mert félt, hogy úrrá lesz rajta a sötét, háborgó rettegés.

A rettegés szót imádtam a legjobban. Amitől én rettegtem már megtörtént. De amire egy Perkins sosem számít, az maga a rettegés. Apám azért lett annak idején öngyilkos, mert mélyen legbelül mindig is rettegetett attól, hogy anyám elhagyja. Ez megtörtént. Anyám azért halt meg, mert rettegetett attól, hogy ha visszatér Salembe, akkor apám szelleme kísérteni fogja, és nem fogja elengedni őt. Így is történt. A vasúti átjáró azon környék helyszíne, ahol apám felakasztotta magát egy ottani tölgyfa ágára. Rettegésben éltettem a Perkinséket, amíg meg nem tébolyultak, vagy öngyilkosságba hajszolták magukat, vagy egymás ellen fordultak. Ivy is csak későn eszmélt rá, hogy mit is akarok valójában. Felix lett az ő rettegése. A férfi féltékenysége párosult elméjének sötét részével, és Ivy menekült előle, de hiába. Ivy rákényszerült arra, hogy megölje a szeretett férfit azzal az athaméval, melyet én használtam Daniellel szemben.

Ma éjjel lesz egy éve. Halottak napján vesztettem el a szerelmem. A bosszúm véget ért. Ivy volt az utolsó Perkins, akit el kellett intéznem. Szenvedés lett az ára annak, amiért becsapott és hagyta, hogy megöljem azt a férfit, akit mindennél jobban szerettem. Most itt vagyok, abban a kriptában, ahol Daniel teste még mindig ott pihen a fehér porból felrajzolt szimbólumon. Mintha azaz egy év el se múlt volna. Mintha még mindig ugyanaz a nap volna. Mint mikor magára hagytam, s mindenki eltűntként kezelte, mert nem akartam, hogy ráleljenek.

– Mi mindent tennél meg a szerelemért? Meddig lennél képes elmenni azért, hogy újra azzal lehess, aki a világot jelenti számodra? – kérdeztem fennhangon, mialatt lenéztem a kezemben lévő athaméra. – Mindent felperzselnék. Mindent lángok emésztenének. Mindenki, aki ártani mert, szenvedésbe taszítottam. Vérük tapad kezemhez. Véred tapad lelkemhez. Szerelmem adtam neked. Szívedet adtad nekem. Reményt adtál létemnek. Szenvedést adtál lelkemnek. Köd ereszkedett elmémre, nem láttam tisztán arcod, s végzeteddé váltam e napon. Daniel teste mozdulatlan volt. Semmit se szerettem volna jobban, mint életben látni, hallani őt, átölelni forró testét. Lüktető halántékkal térdeltem le mellé és az athamét bámultam hosszasan. – Azt hittem, ha Ivy szerelme felőrli önmagát, akkor te felébredsz álmodból. De úgy tűnik, én álmodtam csupán. Minden Perkins odalett. Ivy volt az utolsó… – egy pillanatra beleszédültem a gondolatba. Nem Ivy volt az utolsó Perkins. – Én vagy az utolsó Perkins – könny szökött a szemembe, éreztem a hidegségét, ahogy végigfolyt az arcomon. Az utolsó Perkins. – Az utolsónak vére adja rád áldását. Az utolsónak vére tagadja meg a család átkát. Az utolsónak vére engedjen élned – átvágtam a csuklómat az athaméval és a vér sötéten ragyogott fel a felszínre érkezvén. – Szíved dobbanjon újra. Szemed nyisd fel. Lelked térjen vissza. Tested ne holt, hanem élő legyen – véremet Daniel sérült mellkasára csöpögtettem és reménykedve néztem az arcát. Ám nem történt semmi. A seb nem gyógyult be. A halott nagyon is mozdulatlanul hevert. Nem erre számítottam. Ismét ránéztem az athaméra, majd hirtelen mozdulattal a saját mellkasomba vágtam. – Az utolsónak vére adja rád áldását. Az utolsónak vére tagadja meg a család átkát. Az utolsónak vére engedjen élned. Az utolsónak vére által térj vissza a halálból. Térj vissza, Daniel – suttogtam hörögve, majd elterültem Daniel teste mellett.

– Már azt hittem, örökre itt poshadok – szólaltam meg kelletlenül. Lassan felkönyököltem és lenéztem a magam mellett elterülő Wiccára. – Az utolsó Perkins. Ha tudnád kedvesem, hogy ez csak félig igaz, nem tetted volna meg, amit most tettél meg értem. Egek! Feláldozta magát a ribanc értem, mert szeret. Én meg csak azért voltam vele, hogy elvegyem az erejét. Igaz, a bűbája olyannyira megkötött, hogy nem tudtam egykönnyen szabadulni. És ha nem lettél volna belém ilyen elvetemült módon szerelmes, ítéletidőig várhattam volna, hogy megszabaduljak a pecséttől.

– Az eltűnt Daniel Springs – tapsolt örömtelien Sarah Bloom, a barátnőm, aki feláldozta kapcsolatunkat azért, hogy én bevégezzem a sorsom a Perkinseken. – A felszabadulás édes mámora – hahotázott.

Felkeltem a helyemről, mély és nagy levegőt vettem, mert érezni akartam a tüdőmbe áramló levegőt, mely mégha fájdalmasan is hatott rám, de örültem neki, hogy nem haltam meg. Wicca abban a hitben volt, hogy meg kell mentenie engem, de közben Ivy szertartása hamisnak bizonyultak, hisz a nő nem védelmet akart biztosítani a számomra, hanem visszahozni Felix Hunter tiszta elméjét. Felix annak idején ugyanazért csábította el Ivy-t, mint én nemrég Wiccát. Egyikünk sem tudta, hogy sikerülhet. Nekem sikerült.

– Felix? – kérdeztem rá hevesen.

– Ivy megölte – közölte Sarah. – Azzal ott – mutatott a Wiccában lévő athaméra.

Felsóhajtottam. Bármennyire is nehéz elhinni, Wicca jó fej volt velem és a srácokkal, de nem volt szabad elfelednem, hogy ki ő valójában. A Perkinsek megnyomorították az idegenek életét. Jómagam boszorkányvadász volnék, ahogy Felix, Sarah és még sokan mások. Félig Perkins szülöttek, akik a vétkes szerelmek gyümölcseiként látták meg a napvilágot. Wicca addig nem tartozott teljesen a Perkinsékhez, amíg ki nem teljesedett általam az ereje. Az, hogy éjszakai randira hívott, még nem volt gyanús, de amikor a kriptába értünk, éreztem a zsigereimben, hogy a csaj többet akar egy kis szexnél. A mellkasomba belevágott athamé volt a csepp a pohárba, és ha akkor a bűbáj nem hatott volna oly erősen, akkor vissza tudtam volna támadni, mégha ezzel a lebukásomat is kockáztattam volna. Gyorsan a halott lányhoz léptem és kirántottam belőle az athamét, míg Sarah fellobbantotta tűzerejét, melybe a tőrt tartottam. A vér sisteregni kezdett rajta, majd a fegyver sikítva pusztult el s vált hamuvá.

– Ezzel vége – ölelt át Sarah, de megdöbbentem, amiért nem érzem azt az iszonyatos elégedettséget és boldogságot, mint mikor végeztem egy-egy boszorkával. Sarah érintése sem hozott lázba. Ugye nem változtam meg halálomban? – futott át agyamon a gondolat. Visszatekintettem Wiccára, aki vérbe fagyva feküdt a padlón. Majdnem ugyanott, ahol egy éven keresztül én. Valamiért sajnáltam, amiért ezt tette magával. Ne mondd, hogy beleszerettél egy Perkinsbe? – róttam meg magam.

Megragadtam Sarah karját és kivonultunk a kriptából. A kripta bejáratát beomlasztottuk. Egy év semmittevést kell kiküszöbölnöm. Már alig vártam, hogy a többiekkel bulizzam.

– Ribancnak nevezett – kuncogtam Wicca közelében, aki lassan a hátára fordult. – Tudod mi a jó a Halottak napjában? Hogy nem halsz meg hiába.

– Ezt mondd az összes Perkins nevében – közöltem fanyarul. Magam is beláttam, hogy nem érdemes feláldozni egy férfiért az életed. A francba is! Hisz szeretem azt az átkozottat! Daniel, mint boszorkányvadász. El se hittem volna, ha csak úgy a képembe mondják, de amikor meghaltam, abban a pillanatban láttam őt azelőttről, amikor én még nem éltem a városban. A Perkinsek kitagadott gyermekei közé tartozik és fel akart használni, hogy megszerezze az erőm. Vajon sikerült neki? A vérmennyiség, mely a sebére került, bizonyára már dolgozik benne.

– Egy évvel ezelőtt megakadályozhattam volna Daniel úgynevezett álomszerű halálát, de kíváncsi voltam meddig jutsz el – közöltem gúnyosan. Wicca rám nézett azokkal a megvető szemekkel és csak vigyorogtam. Még szerencse, hogy annyit tudtam neki sugallani odaátról, hogy az én kriptámba vigye véghez a szertartást, mert ezáltal én is erőre kaphattam.

– És most mihez kezdünk? – álltam fel, majd a vérvonalam megteremtőjére tekintettem.

Elisabetha Perkins arcán ravasz mosoly jelent meg. A halott boszorkány végül visszatérhetett a való világba, ahonnan a saját férje száműzte el. Micsoda család! Nem tudom eldönteni, melyik ága vérszomjasabb. A Perkins nők és férfiak egyaránt a féltékenységüknek, a szerelmüknek, a becsvágyuknak a végzete. Daniel most még megúszta ennyivel, de hamarosan szembe találkozik azzal, aki majd áthatol védelmet biztosító pajzsán.

– Azt hiszem, vagyunk olyan állapotban, hogy elvegyüljünk az ünneplő seregen – nézett magára. Mint két istenverte boszorka, akiket a halálba tántorítottak. Elisabetha kirobbantotta helyéről a bejáratot és mindketten újult erővel, bosszúszomjasan léptünk ki a holdtalan éjszakába. A Halottak szellemei körülöttünk jártak. Mindenki minket követett. Milyen csodás is a Halottak napja.

Ősi Vér második könyv 8. rész

https://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/2018/06/osi-ver-masodik-konyv-7-resz.html

2018.07.24.

Nem tudtam megállni. Valamiért a második része az Ősi Vérnek nem hagyott nyugodni. Így történt az, hogy 433 oldal lett a HappyMonsterBaby 2. 💗😘😗

433... csak egy kicsit toldtam meg. 😀

A lényeg viszont az, hogy kész van, remélhetőleg anélkül, hogy bele-beleírnék valamit. Erősen tartom magam ehhez az állásponthoz. Igyekszem tartani magam.😬

Szóval, a történet kész. Javítások megvoltak, átírások megvoltak, bővítések megvoltak, a szereplőgárda is megvan, én totál kész vagyok, és... és megtaláltam a megfelelő borítóképet, mert így is nehéz volt, de végül csak azt választottam, amit választottam, és ebből nem engedek. Nem ám! Lehet, lesznek olyanok, akiknek nem fog elsőre tetszeni, de nekem nagyon bejön. Nagyon szemeztem vele. Isteni. Egy kicsit eltér, egy kicsit másabb, mint ami az első könyvnél van, de én már is hozzászoktam.💗💘💖💕💔💓💝💞💟💙💚💛💜💋

A fülszövegen dolgozom gőzerővel... erőnek erejével... látványosan... fájdalomküszöb.😞

Úgy hogy a jelen állás szerint, és a terveim szerint (utálok tervezni, mert sosem úgy alakul, de...@@@), ha minden úgy alakul, ahogy azt én kigondolám, akkor a regényem hamarosan begondolázhatja magát a kiadóhoz még hozzá augusztus közepe táján (fizetés napja után egy nappal). 💵

Na igen! Hát igen! Szó szerint, majdnem egy időre fog esni az első könyv kiadási időpontjával. (Tavaly volt és október-november tájékán.) Ja. Úgy hogy ennyi mára. Ténylegesen már csak akkor fogok pötyögni errefelé, ha a regényről visszajelzés születik a kiadótól. Röviden: amikor megjelenik.

xoxo

Ősi Vér második könyv 7. rész

https://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/2018/06/osi-ver-masodik-konyv-6-resz.html

2018.06.30., szombat 16:37

Az előzőben azt írtam, hogy kész az Ősi Vér második része 420 oldallal. Még a linket is beszúrtam ide emiatt.

A lényeg, hogy oldalszám csökkentés helyett növeltem a drágám. 😀😀 420 helyett 428 oldalas lett. Tiszta mázli, hogy a Wordben nincs megszabva oldalszám meg hasonlók, mert akkor gondban lennék.

Szóval, elválasztás nélkül 428, automatikus elválasztás bekapcsolásával 423 oldal. Na, majd még eldöntöm.

Úgy hogy hamarosan mehet a kiadóhoz. Aztán folyt.köv.!!!

xoxo

Ősi Vér - Az előző rész tartalmából

– Két választása van egy vadásznak: meghal vagy életben marad – válaszolt mosolyogva Ryu, emlékeztetve mindkettejüket elhunyt apja szavaira, mely tanítás végigkísérte a klán életét. 

– Ők velem maradnak – nézett a két fiúra a varázsló. Mindketten gyászos képet vágtak, ugyanakkor dacosan néztek a férfira. – A szüleik érdemtelenül haltak meg – állt fel helyéről, miközben mindvégig a két fiúra szegezte kimért pillantását. – A ti lelketeken szárad a haláluk.

 – Tudod Satoru, kemény ellenfél vagy – szögezte le vigyorogva Luther, miközben egy gyors mozdulattal ott termett előtte és a vállánál fogva megragadta és közelebb húzta magához. – De akkor azon a napon nem voltál elég kemény, hogy megmentsd őt.

 – Egyetlen gyermek – gondolt rá szomorúan Bloodworth. Ez nem sok, bármennyire is nagy öröm számára, hogy legalább egy újszülött mégis csak továbbviszi a vérvonalat, még ha az Félvér is.

 – Egy Kiválasztott létezik csupán, ki az Ősi Vér ellen harcol – suttogta a szavakat Salome, miközben apja bólogatni kezdett.

 – A Katasztrófa előtt Satoru, Yoshi és Kaoru alkotta a Red Dragons-t – válaszolt Toshi. – Nemsokkal rá engem is bevettek a csapatba. Akkor még azt hittem, három vad fiatal srác, akik így akarják felkelteni magukra a figyelmet, de már az első napomon megmutatták, hogy nem játék az, amit tesznek…

 – Amikor megvágta a kezét, azt akarta megtudni, hogy vámpír vagyok-e – tért ki a válaszadás alól Toshi. Kawamura rábólintott. – És gondolom, ön sem az, uram. 

– Te a démonok királynője vagy – válaszolt tisztelettel a démon, s meghajolva előtte folytatta. – Jogodban áll bármit megkapni.

 – Annyi év eltelte után is vágyódsz utánam – húzódott el egy kissé a király, s Lilith kipirult arcába nézett. – Még mindig ugyanaz a hév lüktet benned – ujjaival határozott mozdulattal végigfutott a nő alhasán, s az felnyögött. – Mindketten ugyanazt akarjuk. Mindkettőnkre szükségük van.

 – Nem hinném, hogy most jött el az ideje a bemutatkozásnak – válaszolt kurtán a lány. Még mielőtt valamelyikük is visszavághatott volna, négy démon jelent meg körülöttük félmeztelenül, hatalmas fekete démonszárnyakkal. 

– A jó hír az, hogy a legtöbb Kiválasztott élete véget ért, persze akadnak kiváltságosok, ámbár sok remény hozzájuk sem fűz – közölte nyers modorban a férfi. – A rossz hír, hogy… – itt kis szünetet tartott, de látva Lilith könnyes tekintetét továbbfolytatta. – …az Ősi Vér él, nem ölték meg. De kiléte ismeretlen.

– Archernek joga van az ifjoncok között élni – szögezte le nyomban az aranyhajú férfi. A Pokol Királya erre rábólintott. Végre valami, amivel egyet értenek bátyával. – Az, hogy mivé válik, azt ő maga dönti el.

– Ismerlek, és tudom, hogy nem egykönnyen mondasz le valamiről – válaszolt erre a férfi. Nem tetszett neki, hogy barátját ennyire nem érdekli, hogy ezzel csak az életét kockáztatná. – A lányt keresed, mert tudni akarod miféle szerzet ő. Szerintem nem kell sokat találgatnod, hisz mindketten tudjuk. Majdnem megölt minket.

 – Annak tudod be, aminek akarod – nézett a férfira a farkas. – Nézz rám! Megéltem az élet nagy részét. Láttam, amit láttam. Tapasztaltam, amit tapasztalnom kellett. A fiam az utolsó a vérvonalamból. Hogy te, a haverod, vagy én magam ölöm meg, neki is mindegy.

– Mitől tartasz, barátom? – nézett a férfira Darius. Nem értette a férfit, végtére is ez lenne a tervük: előcsalogatni a Kiválasztottnak nevezett emberi lényt. – Azt hiszed, az a kis csitri elveheti az életünket, akkor nagyon tévedsz. Én nem fogom olyan könnyedén adni magam, mint azok, akiket könnyű szerrel és a mesterei segítségével megölt.

 – Ennyi lenne tehát? – tárta szét karját a lány. – Az, aki Chandakot felül akarja múlni, annak harcolnia kell, vagy csúnyán elbukik, ahogy a társai. Nos? Talán ennyi elegendő volt, hogy megtántorítsalak téged?

 – Ha lenne rá mód, hogy egy másik Kiválasztott tegye meg azt, amit Christinának kell, hidd el, nem hagynám, hogy ő áldozza fel magát, még akkor sem, ha a jóslat tényleg róla szól – nézett a férfira szomorú tekintettel Gabe.

 – Angelus tanítványai – köpött egyet Zogor. – Nézd, hova juttatta őket az a kis mitugrász? És még az Angyalok Kardját is rábízták egy tollpihésre.

 – Abban hiszek, ami életben tart – nézett a lányra a másik, majd kedvesen elmosolyodott. – Te hiszel valamiben? 

– A bosszúban – vallotta be őszintén Christina.

 – A Három Nővér – szólalt fel Sebastian mérgesen. – Igazi bestiák az Alvilágban és... Lilith hűséges fejvadászai. A férfiak rémálmai.

– Coronis tőre – közölte Olena halk hangon. – Accalia adta át nekem. A lány vére van rajta. 

– Hiányzol – felelt szomorúan Clio. – Tudod, Gabriel mindent elmondott. Tudok a Három Nővérről, Lilith-ről és arról, amit veled tettek. Az én hibám. Fel kellett volna ismernem, hogy ők nem emberek.

Ősi Vér harmadik könyv

2018.06.02. 21:16

Az Ősi Vér harmadik könyvének szerkesztése előtt 389 oldalas volt.

2018.06.02. 22:42

Kisebb szerkesztéssel a harmadik regény jelenleg 370 oldalas lett.

Ezzel a résszel amint végeztem kezdődhet a negyedik résznek a szerkesztése, hisz továbbra is szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Nem lesz megállás. Szép lassan folytatom a szerkesztéseket, a javításokat és a bővítéseket. Mire feleszmélek, talán eljutok a végére. Az nem mostanában lesz, hisz addigra még bőven van teendő. Nem is szaladok előre, mert nem lenne értelme. Szóval, a harmadik rész is érdekes és változatos, régi-új szereplők felbukkanása, és ismételten vannak benne múltbéli események. Remélhetőleg nem lesz sok javítás, és nem teszek hozzá plusz oldalakat, de koránt sem vagyok benne biztos, hogy nem éri el a 400 oldalt. Na, plusz 30 oldal nem kell. Ezt próbálom még megvitatni magammal. Mára ennyi. xoxo

Ősi Vér második könyv 6. rész

2018.06.01., péntek 23:37

Ha úgy nézzük, akkor kész az Ősi Vér második része 420 oldallal. Természetesen még kell egy teljes átolvasás és a szerkesztési munkálat sem marad el, hogy tudjam csökkenteni az oldalszámot. Ezúton viszont elkezdhetem az Ősi Vér harmadik részét is. Még jó, hogy csak a hatodik részével van gondom, ami nincs teljesen befejezve. 😀😂

A második könyv kiadatása még várat magára. Amint a harmadikkal végzek, eldöntöm, hogyan tovább. De már most látom, hogy hosszadalmas időszaknak nézek elébe, és nem fogom hagyni, hogy a nyaram pötyögés nélkül teljen. Ööö... van olyan, hogy írói szabadság? Kb. fél évre lenne szükségem, hogy mindezt befejezzem. Egy másik fél évre, hogy kipihenjem a vele való küzdelmet.

A második részhez tartozó könyvborító keresése folyamatban van ugyan, de eddig nagyon nehéz dolgom van, hogy a megfelelőt találjam meg neki. A fülszöveghez még hozzá se láttam. Még bele sem gondoltam. Kész szenvedés lesz.

A harci jeleneteket próbáltam érdekesebbé, feszültebbé tenni, de leírva megint más, mint elképzelve, úgyhogy valamelyest be kell vetni a fantáziát, hogy lássa maga előtt az ember a cselekményt.

Igyekeztem a vérfarkasok életét is bemutatni, mint a vámpírokét is, de nem hanyagoltam el a többi lényt sem. Az előző részben megismert szereplők mellett számtalan más karakter feltűnik. Szerencse, hogy belepréseltem őket ennyi oldalba. A cselekmény a jelenben és a múltban egyaránt játszódik, így talán nem annyira egysíkú, de ezt mindenki maga fogja eldönteni. Van benne egy-két könyörtelenebb helyzet is, szomorú pillanatok, érzelmi küzdelmek. Utalások a következő részekhez. És a megingathatatlan Archer. Hm...

Ennyi volt mára.

xoxo

Ősi Vér második könyv 5. rész

2018.05.27.

420 oldalnál járok jelen pillanatban. Happy Monster Baby 2. hamarosan elkészül. A vérfarkasos sztorit a múlt hónapban befejeztem. A májusi hónap is egy piciny bővítéssel folytatódott. Kemény 8 oldal. Ez már haladás. 😙😖

Jelenleg keresem a megfelelő borítóképet hozzá. Nem könnyű. Az első még helyben volt, de ez... hát kell hozzá türelem és idő. Sok türelem és rengeteg idő.

Folyamatában vagyok az átolvasásnak és a hibák feltárásának. A szerkesztési munkálatoktól annyit várok csak, hogy az oldalszám talán, de csak nagyon talán, visszaesik egy kicsit, de nem sokkal.

Reményeim szerint a nyaram nem a második könyvvel fog telni, mert jó lenne egy kis D vitamin. De hát ahogy az lenni szokott, a nyakamon kapaszkodik a harmadik könyv is. Szóval, épp csak befejezem a második részt, jöhet a harmadik.

A második könyv - talán már említettem, de nem biztos - sok-sok szereplőt felvonultat, többet, mint az első rész. A vérfarkasok mellett számos vámpírral, angyallal és démonnal is meg lehet ismerkedni. És mi tagadás a főcím(szereplő) is felvonultatásra kerül. ❤❤❤❤

Mi van még??? Reménytelenség, harcedzett becsület, örök hűség (nem házasság), belharc-külharc és miegymás. Mára ennyi. xoxo

Amanda Quick - Kissé gyanús

2018.05.12-én olvastam ki. Tobias March és Lavinia Lake sorozat első könyve. Miután elolvastam a másodikat és a harmadikat már azon voltam, hogy valamikor megveszem az első könyvet, de úgy tűnik, valaki telepatikus úton megelőzött, és a hétvége előtt ott volt a bolt könyvespolcán, én meg csak azért is megvettem. 💗😀

Eszményi könyv. A két főszereplő találkozását és hajmeresztő vállalkozását mutatja be. Nincs elcsépelés, vagy huzavona. A párbeszédek itt is nagyon tetszenek, szórakoztató, lebilincselő, nevettető és fantasztikusan jó.

Tobias és Lavinia erős akaratú, akik a saját fejük után mennek és nem szeretik, ha beleszólnak az életükbe, de az élet úgy hozza, hogy nekik kettőjüknek össze kell dolgoznia. Nincs mese. Mindketten makacsul ragaszkodnak az elveikhez, és próbálják irányítani a néha irányíthatatlanná váló helyzetet, leginkább egymás között.

Lüktető szenvedély, titkos és alapos nyomozás, az apró részletek egyébként döntő fontosságúak egy-egy ügyben. Titkok, hazugságok, félrevezetések, elengedhetetlen szópárbajok és az egymásra találás. Annyira imádom!!!

Furcsa viaszszobrok. A férfiszemnek való galéria. Egy régi ismerős felbukkanása Itáliából. És egy kis csavar, ami még több szálat hoz össze. Nem tudok kivetnivalót találni benne. A fordulat még engem is meglepett.

Most is csak azt tudom mondani, hogy szeretnék még legalább egy történetet Tobias és Lavinia életéből. Annyira jó párost alkotnak. Felemelő, könnyed és megunhatatlan.

Linda Lael Miller - Vágy és Végzet - Desire and Destiny

2018. február 28-án küldték meg postán, de csak 2018. május 7-én, este 11:25-kor (a pontosság kedvéért!) olvastam ki a könyvet, alig három nap alatt. Szó szerint faltam a sorokat, a betűket, a pontokat és a vesszőket is.

Mondtam már, hogy imádom? Hogy oda vagyok érte? Hogyha tehetném már most újrakezdeném és rongyosra olvasnám? 💗💖💕💓💝💞💟

Ez a könyv indított el az írói pályán még sok-sok éve. Ez adott inspirációt, pedig előtte már hasonló témájú könyveket olvastam, valamiért mégis... ez adott löketet.

Még a borítójáért is odavagyok. Nagyon tetszik. Gyönyörű!!! 😊😊😊😊

Hát igen... akkoriban még papírra írtam a kiaknázatlan regényterveimet, és csak később, amikor az első számítógép bekerült a családba, ami még mindig működőképes és csak a monitorja füstölt el, azóta mást sem csinálok csak pötyögök. Na jó, azóta van laptop is, de ez csak részlet kérdés.

Szóval... Brynne McFarren és Joshua Tanner történetét bontakoztatja ki előttünk az írónő. Mély érzelmek, sötét, fenyegető, lebilincselő és szenvedéllyel hevített. A történet viszont nem csak ebből áll. A múlt keserves érzése, mely mások előtt szinte nyílt titok, de a lány előtt elzárva maradt sokáig. A találkozás, mely megváltoztatja e két ember életét, szó szerint felfordítja. Az elkerülhetetlen végzet és az ígéretes, könyörtelen vágy hajtja őket. A vihar, mely a lelkükben dúl magához vonzza az embert. A szenvedély, mely rabul ejti őket, minket is elsodor. Egyik döntés a másik után, és máris a kapitány kabinjában találjuk magunkat. Csípős nyelvezet, ostorozó szavak, őszinte, elkerülhetetlen tettek és sokatmondó pillantások.

Az események nem maradnak zavartalanok. Joshua öccse, Drew tesz róla, hogy ne is legyen. Egy hajthatatlan férfi, aki azt gondolja, hogy mindent megkaphat, beleértve az elérhetetlen nőt. Miranda, ő a legidősebb testvér és természetesen a nővérük. Ő az egyetlen kapocs a két férfi között, aki tudja, miként hasson a másikra, tudja, miként bánjon el velük, ha olyat tesznek vagy mondanak, nem tudnak előle semmit titkolni.

Letitia, Brynne unokatestvére egy naiv, kedves, ártatlan lány, aki szerelmes vágyódással epekedik az egyik Tanner fivérért, mindent meg is tesz, hogy felfigyeljen rá. Mindezt Madame Fortuna meg is alapozza a számára.

Austin, aki a történet rossz fiúja. Van pénze és befolyása, de kevésbé erős és inkább csalárd módszerekhez folyamodik, mintsem nyíltan elébe menne a dolgoknak.

A történet egyik fontos szála a rasszizmusból eredő gyűlölet. A tartományból ki akarják űzni az indiánokat és a kínaiakat, hogy ne vegyék el a fehér ember munkáját és ne ugyanazt a bért kapja, mint a fehér ember. Mindezt sokan ellenzik, de vannak, akik próbálnak komolyabban fellépni a kínai és indián emberek ellen.

Egyszerűen leírhatatlan mindaz, ami ebben a könyvben van. Tele van feszültséggel, kimondatlan érzésekkel, felkavaró emlékekkel, reményvesztettség érzetével, indulatokkal, áhított vágyakkal, forró szenvedéllyel, megkapó jelenetekkel, bizonytalansággal és küzdelmes akarattal.

És ahogy a könyv borítóján is áll: "Az érzékiség és a gyengédség kitűnő keveréke."

💓💔💕💖💗💝💞💟

Ősi Vér második könyv 4. rész

2018.04.22.

Nem mondanám, hogy sokat haladtam a könyvvel. 412 oldalnál tartok. Az első könyvhöz képest egy kicsivel több. 20 napja nem írtam a drága Happy Monster Baby 2., de hát ez van. Nem mindig jut rá idő, van, hogy más regényekkel vesződök.

De! Most volt alkalmam befejezni a vérfarkasos sztorit. Yeah! Mondanám, hogy reményteljes a helyzetem, de nem az. Főleg, hogy egyre jobban fogalmazódik bennem a tudat, hogy csak kimondottan e-könyv/e-book lesz belőle.

De hogy mikor lesz kész, azt végképp nem tudom, de egyszer kész lesz. Valamikor.

Mára ennyi. Tömör voltam. xoxo

Amanda Quick - Légyott

2018.04.18-án olvastam ki.

Egy régi ismerős, mert korábban olvastam már. De ahogy akkor, most is lenyűgöz. Augusta Ballinger és Harry Flemming, Graystone earljének kapcsolatáról szól. Augusta vérmérséklete kegyetlen, a kíváncsisága hajtatatlan és ez mindig fejfájást okoz Harry-nek, aki próbálja csendesebb mederbe terelni őt. De egy northumberlandi Ballinger! mindig a saját feje után megy, nincs olyan, hogy lehetetlen, és ha kell, maga veszi fel a kesztyűt, sőt még párbajozni is menne, ha hagynák. 😊 Talán nem is véletlen, hogy Harry őt szemeli ki feleségnek, amiről azt gondolja, nagyszerű és profi vállalkozás, de a lány nem egyszerű eset.

A történet szerelmet kereső, szenvedélyt adó, de van benne egy rég elfeledett nyomozás, ami újjá éled, amint a lehetőség megadatik. Ugyanakkor a humor sem marad el benne, felejthetetlen élményt ad. Megint csak ajánlani tudom azoknak, akik rajongója Amanda Quicknek, és azoknak, akik még nem olvastak tőle könyvet.

Amanda Quick - Ne nézz hátra!

2018.04.15-én olvastam ki. Lavinia és Tobias történetének a második része. Már csak az elsőt kell beszereznem és teljes a történet, de még így is jó lenne néhány folytatás. :)

Szóval, a második rész laza, humoros, csipkelődő stílus, a tények és az érzelmek ütközete, ami ugyanúgy tele van szenvedéllyel, reménytelennek tűnő nyomozással, hipnotikus módszerekkel... na igen, az bizony van benne. :) Az ókori világ köszönt be itt is, amikor egy mások számára értékes, de megint mások számára értéktelennek mondó kék kámeakövet kutatnak.

És, hogy ki kapja meg végül a követ, és milyen céllal kell neki? Hm... ahány szereplő, annyi cél lebeg előttünk. Mikor úgy érzi az olvasó, hogy már megvan a tettes, akkor jön rá, hogy mégse.

Jó kis könyv, nagyon tetszik. A megoldások, a taktikák, a vélemények megoszlása, a feszült légkör mind nagyon jól kidolgozottak. Csak ajánlani tudom mindegyik könyvét az írónőnek.

Amanda Quick - Lekésett esküvő

2018.04.06-án olvastam ki.

Megint egy nagyszerű könyvet tarthattam a kezemben. Végig sziporkázott a történet, imádtam a szereplők között felvillanyozó párbeszédeket, a kémkedés izgalmait, és a forró szenvedélyt.

Tobias March és Lavinia Lake nyomozópárosát mutatja be, persze ez a könyv az írónő harmadik könyve erről a párosról, tegnap kezdtem meg a második könyvet, majd még be kell szereznem az első könyvét is. Általában egy sorozat második könyvével szoktam kezdeni, mindig vagyok olyan szerencsés, hogy a középső kerül először a kezembe. De most kivételesen a harmadik részét olvastam el, így most visszafele haladok a sorban.

És még mindig lenyűgöz az írónő írásai, ahogy a történelmi szálakat vezeti. Érdekes párost alkot Tobias és Lavinia. Tényleg kíváncsi lennék, hogy az akkori Angliában voltak-e ilyen párok, akik előszeretettel vágtak bele egy-egy nyomozásba. Álkulcs használata, besurranás idegen házakba, kutatni valami után, amiről tudja, hogy ott rejtőzik, de vagy megtalálja, vagy nem stb.

Mindenben volt összefüggés, csak én nem találtam volna ki, hogy melyik hová vezet. És, hogy a fodrászok már akkor nagyon népszerűek voltak, jó kapcsolatokat ápoltak a kliensekkel, és a többi dolog. :) Jó lenne, ha én is tudnék ilyen történetet összekovácsolni, de aligha érhetnék fel arra a szintre. Ezért is imádom többek között Amanda könyveit. Könnyed kikapcsolódás egy áprilisi hónapban, vagy egy teljes évben. :)

Ősi Vér második könyv 3. rész

Jelenleg 403 oldalas az Ősi Vér második könyve. 416 oldalas volt, a szerkesztések folyamatában ez lecsökkent 400 alá, de lett bővítve és még lesz bővítési folyamat, így tartunk a jelen állapotában 403 oldalnál. Imádjuk a vérfarkasokat!!! 💋💋💋💋 Emellett 3 regénytervezet született még meg, plusz elővettem két régit is, amiket hébe-hóba folytatok. *Nagy levegő és kifúj*

Csak hogy bonyolítsam a saját helyzetem a második könyv és a harmadik könyv igen szorosan vannak jelen, így kénytelen vagyok a harmadik könyvet is elővenni, amikor olyan esemény zajlik a másodiknál, amihez fontos a harmadik. Asszem lehet érteni, amit leírtam.

So, itt vagyunk március 24-vel a hónap vége felé. Király, hamarosan április. Lapátoljuk a havat a közelgő húsvét alkalmából... á nem! Már elolvadt. De még eshet.

És, amit a mai napon észrevettem... felmentem a kiadó oldalára, hogy megnézzem mi újság arra, és láttam, hogy lett két E-book rendelésem. *Magasságos egek!!!* Nagyon szépen köszönöm, szinte lesokkolt a tudat, hogy valaki más is olvassa rajtam kívül. 😅😁😇😵😭💞 De most tényleg!!! Még mindig a hatása alatt vagyok. Sajnos, amit még nem tudok, hogy az olvasóknak mindez mennyire érte meg. Tudom, hogy nem kellene ezen kattognom, de most már értem, miért fontos, hogy mit gondolnak az olvasók. Úristen!!! Az első, amire gondoltam, hogy mi van, ha nem tetszik nekik???!!! Na jó, reménykedem benne, hogy némi pozitív hatást értem el náluk, még ha akad némi negatív is. De elfogadom, bármi is legyen a reakciójuk. *E-book*

Ha már itt tartunk, áprilisban ismét lesz akciózás az Ősi Véren. És mivel imádom az áprilisi hónapot és ebben a hónapban születtem így... még gondolkodom rajta.

Vissza a szerkesztési munkálatokhoz. Ami nagyon fontos számomra, hogy elkerüljem a lényegesebb és láthatóbb hibákat. Erre mindenképp megpróbálok odafigyelni. A költségesebb része már más kérdés, ennek érdekében kérdéses is, hogy mikor tudom kiadni a regényt. *Ebben az évben!!!* *Ebben az évben!!!* Reményeim szerint ez így is történik. És ahogy egy korábbi bejegyzésemben már megemlítettem az első könyv javítását, amit szintén be szeretnék kalkulálni, miután kiadatom a második részét. De mindent szép sorjában!!!

Addig is mindenkinek Kellemes Húsvétot, sok locsolkodót, sok tojást és sonkát!!! Egészséget és boldog pillanatokat kívánok!!! xoxo

Amanda Quick - Menyasszonyt bérelnék!

2018.03.04-én olvastam ki. A héten vettem, a hétvégén ki is olvastam. :)

Nagyon fenomenális!!! Lehengerlő, humoros és nagyon tetszik!!!

Arthur és Elenora különös, sorsszerű találkozása, a kettejük között kialakult üzleti kapcsolat, mely egyre közelebb és közelebb hozza egymáshoz őket. Hmm... a logika, az észérvek, az érzelmek és az alkímia vegyülete. Frappáns megoldások, csípős megjegyzések, fergeteges szójátékok összhatása. Letehetetlen mű. A szenvedély, a zsenialitás, az akció, a nyomozós és a csavaros megoldások tömkelege.

Amanda könyveit olvasva mindig úgy érzem magam, mintha Angliában élnék, s magam is járnék arra, amerre a szereplői. Ráadásul az írónő sosem hagyja kialudni a lángot, van hogy felerősíti, de van, hogy visszavesz, mégis folyamatosan éber állapotban tartja az olvasót. Nekem legalábbis ez a véleményem. Most pedig megismerhettem egy kisebb történelmi szálat is: London elveszett folyóiról, melyet az írónő a könyv elején, a köszönetnyilvánításnál írt le.

Engem mindig lenyűgöz, hisz a szerelmi szálak nem egyszerű hétköznapokra bomlanak le, hanem keveredik a régmúlttal, titkos társaságokkal, veszélyes alkímia vagy okkult tevékenységekkel. Ráadásul a szereplők sem azok a rózsaszín felhőbe csomagolt vattapamacsok, még akkor sem, ha valahol a lelkük legmélyén ők is arra vágynak. Mindegyik története más, mindegyik szereplője más tulajdonságokkal van felruházva, és mégha a szerelmi szál happy enddel végződik, akkor is a cselekmény adja magát, hogy mindig más és más legyen. A változatosság gyönyörködtet.

Miközben olvastam a regényt és feltűnt az alkímia nem várt fordulata, egyből az Arkane Társaság jutott eszembe róla, de aztán meglepődve olvastam tovább, hogy ez most valami más. Ezért is nyűgöz le mindig az írónő. És már most sajnálom, hogy ilyen hamar kiolvastam a könyvet.

Anna és Gábor - Forgatókönyv tervezet

GÁBOR ÉS ANNA

ÍRTA

TÖRÖK KRISZTINA DORINA

1. PENTHOUSE JELLEGŰ LUXUSLAKÁS – BELSŐ, NAPPAL

Anna csinos, sportos testalkatú nő, divatos ruhában, hatalmas táskával a karján benyit szülei lakásába. Széles mosollyal, csillogó tekintettel néz körbe, miközben táskáját lazán ledobja a padlóra. Megáll a nappali közepén, alaposan körbetekint. Ekkor látja meg az ismeretlen férfit, aki egy szál törülközővel a derekán, frissen borotváltan, épp kávézgat a konyhában és a reggeli újságot olvassa. A férfi érdeklődve tekint fel rá, majd lassan végigpásztázza a nőt.

                        ANNA

              Te meg ki a frász vagy?

                        ISMERETLEN FÉRFI

Ezt én is kérdezhetném. Nem vártam látogatót. Amúgy Gábor.

         ANNA

(kissé zavartan)

Anna. De mondd csak, hogy kerülsz te ide? Tudtommal nem vagy rokon és az ismerősöm sem vagy. Hogy kerültél ide? Apám tud rólad, ugyanis ez a szüleim lakása?! És mégis miért vagy pucér?

         GÁBOR

Csak fél pucér.

         ANNA

(felháborodva, értetlenkedve)

Már ne is haragudj, de ez… abszurd! Te betörtél hozzánk? Ez most komoly? Még is ki vagy te?

         GÁBOR

(szarkasztikusan)

Már mondtam. Gábor vagyok. És nem vagyok betörő, ahhoz túlságosan illedelmes vagyok. Csak… hogy is fogalmazzam… megláttam a lehetőséget, hogy egy ideig itt tartózkodjam. Jobb, mintha utcán lennék.

         ANNA

Micsoda? Te most szórakozol vagy mi? Mégis mi a fenét képzelsz? Azonnal takarodj innen!

         GÁBOR

Ugyan miért és hova? Ahogy látom elég nagy ez a lakás kettőnknek, ráadásul négy hálószoba is van, szóval… csak a nappali és a konyha az, ahol találkozhatunk. Nem értem, miért vagy így felháborodva. Nem fogok elmenni!

         ANNA

Hívom a rendőrséget.

         GÁBOR

Közlöm, hogy a pasid vagyok és csak a vita hevében hívtad őket. Apád is örülni fog neki, gondolom.

         ANNA

Majd biztos az apám neked hinne. Ne nevettess! Szedd a holmid, felőlem vihetsz kaját is, és…

         GÁBOR

Nem vagyok hajlandó elmenni. Jesszus, tökre nyugodt hetet tudtam magamnak, erre jössz te, és kidobnál, mint egy utolsó rongyot.

         ANNA

Hetet? Már egy hete itt dekkolsz, és mi nem tudunk róla? Mégis hogy jutottál be anélkül, hogy a portás tudott volna rólad? Ez kész őrület!

         GÁBOR

Most mit sopánkodsz? Apuci kicsi lánya. Mert ez a szüleid lakása. Nem is a tied.

         ANNA

Az meglehet, hogy nem az enyém, de elköltöztem tőlük, hogy független legyek.

         GÁBOR

Ez neked a függetlenség? Ez nem függetlenség. Ez önbecsapás.

Kb. 2015-ben volt egy forgatókönyvíró verseny-féleség. Megvolt egy adott téma, írni kellett hozzá forgatókönyvet, persze minimális oldalszám stb. Öcsémmel együtt be is neveztünk, reméltük, hogy lesz belőle valami, de frankón nem sikerült. Egyikünknek sem. Na, itt van az én tákolmányom. :) Na, jó... be kell vallani, hogy nem vagyok tehetséges forgatókönyvíró, sosem lennék az, mert utálom (szép kifejezés!), ha megkötik a kezem, a gondolataim, magát az írást. Így hát eldöntöttem még akkor, hogy én ebből már pedig regényt fogok írni. Az alap meg is van hozzá, a neveket kicseréltem, mert... mert na és kész. A blogon jó helye lesz, ha netán nem érnék rá kiadatni stb. Szóval, a napokban hozzá is látok. :)