Amanda Quick - Kissé gyanús

2018.05.12-én olvastam ki. Tobias March és Lavinia Lake sorozat első könyve. Miután elolvastam a másodikat és a harmadikat már azon voltam, hogy valamikor megveszem az első könyvet, de úgy tűnik, valaki telepatikus úton megelőzött, és a hétvége előtt ott volt a bolt könyvespolcán, én meg csak azért is megvettem. 💗😀

Eszményi könyv. A két főszereplő találkozását és hajmeresztő vállalkozását mutatja be. Nincs elcsépelés, vagy huzavona. A párbeszédek itt is nagyon tetszenek, szórakoztató, lebilincselő, nevettető és fantasztikusan jó.

Tobias és Lavinia erős akaratú, akik a saját fejük után mennek és nem szeretik, ha beleszólnak az életükbe, de az élet úgy hozza, hogy nekik kettőjüknek össze kell dolgoznia. Nincs mese. Mindketten makacsul ragaszkodnak az elveikhez, és próbálják irányítani a néha irányíthatatlanná váló helyzetet, leginkább egymás között.

Lüktető szenvedély, titkos és alapos nyomozás, az apró részletek egyébként döntő fontosságúak egy-egy ügyben. Titkok, hazugságok, félrevezetések, elengedhetetlen szópárbajok és az egymásra találás. Annyira imádom!!!

Furcsa viaszszobrok. A férfiszemnek való galéria. Egy régi ismerős felbukkanása Itáliából. És egy kis csavar, ami még több szálat hoz össze. Nem tudok kivetnivalót találni benne. A fordulat még engem is meglepett.

Most is csak azt tudom mondani, hogy szeretnék még legalább egy történetet Tobias és Lavinia életéből. Annyira jó párost alkotnak. Felemelő, könnyed és megunhatatlan.

Nyolcadik fejezet - apró részletek

"...– Bármilyen is legyen az ellenfél, bárhová is tartozzon, bármekkora erővel is rendelkezzen tisztelned kell az ellenséged. Ugyanakkor törekedj arra, hogy neked kell túlélned."

"Illetlenségnek tartotta, amiért így megbámul egy vadidegent, és azon kapta magát, hogy úgy méregeti, mintha ellenség lenne..."

 "– Az egyáltalán nem bulis, amikor szétverik szerencsétlent – mormogta a férfi."

"...– Volt... volt velem valaki. Valaki, akit nem ismerhetek... mégis olyan... mintha ismerném."

"...– Boszorkányság – dörmögte, és saját magát korholva ijedtségéért, kisietett a helyiségből. A végén még valaki gyávának tekintené, amiért megijed egy árnytól."

"...Miért kellett ennek így történnie? Mit hibáztak? Lehet, hogy másként kellett volna valamit csinálniuk?..."

És itt a nyolcadik fejezet apró részletei. Ezzel az első könyv fejezetei lezárultak. xoxo 

Hetedik fejezet - apró részletek

"– A nők mindig ilyen praktikus módszerhez alkalmazkodnak? – kérdezte ironikusan a férfi."

"– Szánalmas mikre vagytok képesek – mondta a nő száraz, rideg hangon és a férfi felé fordulva őt bámulta. Még mindig alig látott valamit, de elegendő volt jelen helyzetben érzékelnie őt. – Az a nagy helyzet, hogy a játéknak ezennel vége!"

"– Nem vagytok elfelejtve, csak nem érdekük mihamarabb elintézni titeket, ahhoz túlságosan könnyű préda vagytok a számukra – jegyezte meg a lány maró gúnnyal a hangjában."

"Finoman megérintette a lány bársonyos arcát, mely sápadt volt, mint az éjszakai Hold. Amikor felébred talán nem fog emlékezni a történtekre, de az is lehet, hogy minden egyes részlet élesen belemart elméjébe."

"Vajon most mit gondolhatnak rólam? Gyűlölnek? Félnek tőlem?"

"Vajon elég szeretetet adok nekik? Érzik, mennyire szeretem és óvom őket?"

"– Ismerlek, és tudom, hogy nem egykönnyen mondasz le valamiről – válaszolt erre a férfi. Nem tetszett neki, hogy barátját ennyire nem érdekli, hogy ezzel csak az életét kockáztatná..."

Itt van a hetedik fejezet apró részletei. Már nem kell sok hátra és jön a többi. xoxo

Hatodik fejezet - apró részletek

"Kezébe vett egy mély piros almát és mélyen beleharapott. A férfi elnézte, ahogy az alma édes nedve végigcsorog a nő húsos ajkán, és ahogy azt ujjával eltüntette, izgalomba jött tőle. Megnyalta ajkát és figyelt."

"Még mindig féltékeny. Riválist lát az exeiben. Ez már figyelemre méltó!"

 "...– Soha senki nem lehet olyan, mint én. Sokakat eltapostam már, és nem félek, bármi is legyen az utamban..."

"...Még fel sem tűnik a horizonton a napkorong, amikor elsők között ébred, hogy a hajnali csillagot ragyogva kémlelje, s csak azután tér nyugovóra, amikor eljő az éjszaka csillagos égboltja..." 

Itt van a hatodik fejezet apró részletei. Hamarosan jön a többi. xoxo 

Ötödik fejezet - apró részletek

"A férfiak többsége, amint betért a helyiségbe, megrohamozta a néhol már rozsdafoltos hűtőszekrényt, kivették belőle a jól megérdemelt sörüket és a helyiség közepén lévő ülőalkalmatosságokra ültek, amelyek szintén nem voltak már jó állapotban."

"...– Nem kell aggódni miatta. Ezelőtt sem tett semmi rosszat, ezután sem fog..."

"A férfi makulátlan külsejével nem illett volna bele a bandába, de rátermettsége és extravaganciája ezt másképp igazolta. Haja most újfent tépett formára vágva, fekete és szőke színűre festetten állt. Mindig megadta a módját arra, hogy jól nézzen ki, és még ha csatároznia is kellett, sem hagyta el magát."

 "Az emberek nem is tudják, hogy valójában kik élnek közöttük."

"A kesztyűtartóban lévő fegyverre gondolt, amit bármikor használnia kell, ha úgy adódik. Felkészült a legrosszabbra is, de remélte, az akció sikerrel zárul és senkinek nem esik bántódása."

"Mindketten ugyanazt a valamit fotózták le, két különböző erdős területnél. Maguk sem tudták megmagyarázni, hogy ami a fotókon szerepel szellem, furcsa fényjáték vagy egy ember eszement játéka."

"Lehet, hogy rájöttek? Lehet, hogy tudják, hogy meglátott valamit, amit nem kellett volna? Vagy egyszerű vadászatról lenne szó? Így csinálják? Megszúrják az áldozataikat, hogy az mit sem tudva a dologról, később elkapják?"

"...Vannak közülünk olyanok, akiknek családtagjai, szerettei és barátai vesztek általuk és vannak, akik egyszerűen változtatni szeretnének a világon. Megismertük a rettegést, a halált és az összetartozás erejét. Nem adhatjuk fel!" 

És itt van az ötödik fejezetből kiragadt apró részletek is. Hamarosan jön a többi is. xoxo 

Negyedik fejezet - apró részletek

"Csak azt kapta, amit megérdemelt – gondolta gúnyosan."

"Tudta, hogy megmenti, még ha nem is bízott meg teljesen benne. A férfi nem volt annyira hülye, hogy hagyja meghalni. Akkor mindenki tudná, hogy ki miatt halt meg."

"A viselkedéséből teljesen le tudta szűrni, hogy a szeretett férfit hagyná meghalni, mintsem életben tartsa. A sértései pedig egyszerűen irritálták mégsem tehette meg, hogy rátámad."

"Bármit megkaphattak. Mindenük megvolt. Hatalommal rendelkeztek. Gyönyörű asszonyaik, s gyermekeik csak őket éltették."

"Egyedül a heg emlékeztette még őket arra a borzalmas időszakra és a tettre, amely sosem gyógyulhat be."

"Mindketten valamelyest túl vannak a fájdalmon, de még mindig vannak vérző sebek."

"– Mindig is azt szerettem volna, ha gyerekek zsivaja tölti be az életünk nagy részét – elmélkedett a férfi egy még ismeretlen jövőképen."

"Az apja nem lepődött meg, hogy létezhet másik túlélő, amikor is őt nagyon is kíváncsivá tette, és elgondolkozott azon, miként nem szerzett róla hamarabb tudomást. Annak a lánynak akkora ereje van, hogy bárki felfedezhette volna, mindegy ki védelmezi."

"– Szeretném a munkát egy kissé háttérbe szorítani, ha lehet és veled foglalkozni – nézett a lány szemébe komoly arccal a férfi, de annál csillogóbb tekintettel."

"A terem másik végében egy puha fekhely várta őket és mire odaértek már ruhátlanul zuhantak rá. Fél éven át tartó megtartóztatás és várakozás perzselte testüket, amitől heves csókolózásba és mámorító ölelkezésbe fonódtak."

Itt a negyedik fejezet apró részletei. A fülszöveg még simításokra vár, ahogy a borító is. xoxo

Harmadik fejezet - apró részletek

"Mindegy milyen nemű is az ellenség sosem menekültek meg előle. Őt is utolérte a végzet. Bármilyen kegyetlen is a sors."

"Egyáltalán nem szerette, ha más dönt helyette, főleg ha az illető valami fontosat akar mondani."

"...Ölj vagy ők ölnek meg! Ezt még te mondogattad, mikor még ifjonc voltál. Vagy már nem emlékszel? – kérdezte a férfi szarkasztikusan. – Ha nem végzel velük azonnal, ők végeznek veled vagy épp a társaik. Azzal, hogy életben hagyod az egyiket, a többiek minden szó nélkül idejönnek, elözönlik az egész területet és akkor mit teszel? Egyet megölsz, több száz jön utána – nagyot sóhajtott. – Folytonos harc és küzdelem az élet. Nem igaz? Ne hagyd, hogy a múlt elbizonytalanítson, és azt se, hogy fátyolt eresszen rád. Ha máshová figyelsz, könnyen a martalékukká leszel."

"A múlt árnyai sosem hagyják nyugodni a lelkét. Mindig ott lesz körülötte és mindig lesz valaki, aki feltárja előtte."

 "...– Egyszer úgy viselkedik, mintha velünk lenne, aztán meg úgy, mint aki ellenünk. Eltűnik, majd felbukkan. Minden kérdezés nélkül kivégezte őt is."

"...A lány halála megtörte, még ha nem is mutatta... Mihamarabb döntésre kell jutnia, de ahhoz hogy megtegye a végső lépést, felejtenie kell."

És megérkezett a harmadik fejezetből kivett apró részletek is. Jelenleg a fülszövegen dolgozom, a borító vázlat félig kész, persze öcsinek nem tetszik... hm... lehet kell még egy alternatíva. xoxo

Második fejezet - apró részletek

"Aki csak tehette gyorsan menedéket keresett, hogy ne essenek áldozatul a hitvány játéknak. Mindig váratlanul tűntek fel, s ilyenkor senki sem volt biztonságban."

"Fekete napszemüvegén megcsillant egy pillanatra az utcai fényáradat, majd ismét sötétségbe burkolózott. A vezér arca még veszélyesebbé vált, amint látta, hogy áldozata csak pár méterre van tőle. Halvány, gúnyos mosoly jelent meg arcán. A vezér társai meghagyták a férfinak a dicsőséget, hogy maga kapja el a hitvány betolakodót és ezzel együtt a banda másik felét követték."

"– De akkor azon a napon nem voltál elég kemény, hogy megmentsd őt. Ő hiába sikítozott utánad, hiába kérlelte, hogy mentsd meg, nem voltál rá képes. És ő amilyen gyenge volt, nem bírt védekezni. Ezért halt meg..."

"Lassan eltette a fegyvereit, majd a törött kardra tekintett. Annak hasznát már nem igen veszi. Keresnie kell egy másikat. Már megint rossz üzletet csinált, amikor azt gondolta érdemes a hasznára... Mindig tudja, hogyan lepje meg és borzolja az idegeit. Megkéri az árát, de hogy érne is valamit arra nincs garancia..."

Újabb részletek, most a második fejezetből. Hamarosan jön a többi. xoxo

Első fejezet - apró részletek

"Érezte a változás szelét, amely már jó ideje nyugtalanította lelkét. A változás, mely a mai nappal elkezdődik. Minden az ő döntése révén alakul. És hogy ez miként végződik, azt már előre nem tudta volna megmondani. Még saját magának sem merte megvallani, hogy mire is számít igazából."

"Nem kellett kimondani a súlyos szavakat, amelyek a lelkében is dúlnak. Így is nehezére esik elfogadnia a döntést."

 Úgy döntöttem, kiemelek egy-egy apró részletet a fantasy regényem első könyvének első fejezetéből. Minden fejezetből fogok feltenni majd.
A borító tervet el kezdtem szerkeszteni. Hát, nem könnyű így először, de kezdetnek megteszi. Bár igen béna vagyok még benne. :) Nem vagyok egy vérprofi. Az instrukciók megvannak, de ehhez idő kellene, hogy be is fejezzem, na az viszont már nagyon nincs.
Szóval, hamarosan felteszem a második fejezetből kiválogatott gondolatokat. xoxo