"– A nők mindig ilyen praktikus módszerhez alkalmazkodnak? – kérdezte ironikusan a férfi."
"– Szánalmas mikre vagytok képesek – mondta a nő száraz, rideg hangon és a férfi felé fordulva őt bámulta. Még mindig alig látott valamit, de elegendő volt jelen helyzetben érzékelnie őt. – Az a nagy helyzet, hogy a játéknak ezennel vége!"
"– Nem vagytok elfelejtve, csak nem érdekük mihamarabb elintézni titeket, ahhoz túlságosan könnyű préda vagytok a számukra – jegyezte meg a lány maró gúnnyal a hangjában."
"Finoman megérintette a lány bársonyos arcát, mely sápadt volt, mint az éjszakai Hold. Amikor felébred talán nem fog emlékezni a történtekre, de az is lehet, hogy minden egyes részlet élesen belemart elméjébe."
"Vajon most mit gondolhatnak rólam? Gyűlölnek? Félnek tőlem?"
"Vajon elég szeretetet adok nekik? Érzik, mennyire szeretem és óvom őket?"
"– Ismerlek, és tudom, hogy nem egykönnyen mondasz le valamiről – válaszolt erre a férfi. Nem tetszett neki, hogy barátját ennyire nem érdekli, hogy ezzel csak az életét kockáztatná..."
Itt van a hetedik fejezet apró részletei. Már nem kell sok hátra és jön a többi. xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése