"...– Bármilyen is legyen az ellenfél, bárhová is tartozzon, bármekkora erővel is rendelkezzen tisztelned kell az ellenséged. Ugyanakkor törekedj arra, hogy neked kell túlélned."
"Illetlenségnek tartotta, amiért így megbámul egy vadidegent, és azon kapta magát, hogy úgy méregeti, mintha ellenség lenne..."
"– Az egyáltalán nem bulis, amikor szétverik szerencsétlent – mormogta a férfi."
"...– Volt... volt velem valaki. Valaki, akit nem ismerhetek... mégis olyan... mintha ismerném."
"...– Boszorkányság – dörmögte, és saját magát korholva ijedtségéért, kisietett a helyiségből. A végén még valaki gyávának tekintené, amiért megijed egy árnytól."
"...Miért kellett ennek így történnie? Mit hibáztak? Lehet, hogy másként kellett volna valamit csinálniuk?..."
És itt a nyolcadik fejezet apró részletei. Ezzel az első könyv fejezetei lezárultak. xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése