"Mindegy milyen nemű is az ellenség sosem menekültek meg előle. Őt is utolérte a végzet. Bármilyen kegyetlen is a sors."
"Egyáltalán nem szerette, ha más dönt helyette, főleg ha az illető valami fontosat akar mondani."
"...Ölj vagy ők ölnek meg! Ezt még te mondogattad, mikor még ifjonc voltál. Vagy már nem emlékszel? – kérdezte a férfi szarkasztikusan. – Ha nem végzel velük azonnal, ők végeznek veled vagy épp a társaik. Azzal, hogy életben hagyod az egyiket, a többiek minden szó nélkül idejönnek, elözönlik az egész területet és akkor mit teszel? Egyet megölsz, több száz jön utána – nagyot sóhajtott. – Folytonos harc és küzdelem az élet. Nem igaz? Ne hagyd, hogy a múlt elbizonytalanítson, és azt se, hogy fátyolt eresszen rád. Ha máshová figyelsz, könnyen a martalékukká leszel."
"A múlt árnyai sosem hagyják nyugodni a lelkét. Mindig ott lesz körülötte és mindig lesz valaki, aki feltárja előtte."
"...– Egyszer úgy viselkedik, mintha velünk lenne, aztán meg úgy, mint aki ellenünk. Eltűnik, majd felbukkan. Minden kérdezés nélkül kivégezte őt is."
"...A lány halála megtörte, még ha nem is mutatta... Mihamarabb döntésre kell jutnia, de ahhoz hogy megtegye a végső lépést, felejtenie kell."
És megérkezett a harmadik fejezetből kivett apró részletek is. Jelenleg a fülszövegen dolgozom, a borító vázlat félig kész, persze öcsinek nem tetszik... hm... lehet kell még egy alternatíva. xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése