-->

2025. január 19., vasárnap

Az elsőszülött boszorkány története - A boszorkányok égnek

 Boszorkánynak születni nem mindennapos dolog. Olyannak látni a világot, mint egy átlag ember képzelhetetlen. Kimaradni a mágia uralta világból képtelenség. Elmenekülni a születés jogán szerzett hatalomtól végzetes baklövés.

A legtöbb boszorkány és boszorkánymester a Wicca törvényei szerint élnek, de vannak kivételek. Olyanok, akik klánokba verődtek, majd ahogy telt az idő, ezek a klánok kezdtek csökevényesedni, főleg a boszorkányüldöztetések és a háborúk idején.
Négy fő klán maradt fenn a tizenháromból, akik továbbvitték őseik tudását, tanítását, hitéletét. Közülük váltak ki a világjárók, akik felkutattak olyan embereket, akik egykoron a boszorkányokhoz tartoztak, de a félelem vagy más egyéb ok végett nem merték felvállalni önmagukat. Őket nevezik elhagyatottaknak.
Az elhagyatottak között voltak olyanok, akik be tudtak illeszkedni a klánokba, és örültek, ha gyakorolhatták eddig féltett mágiájukat. De voltak közöttük árulók, akiket nem tudtak azonnal felismerni, csak amikor késő volt. Ezeket az árulókat később, ha volt rá módjuk elkapni őket, megbüntették, de ez sem hozhatta vissza azokat, akiket elárultak. És voltak azok, akik inkább megmaradtak elhagyatottnak, mert nem tudott megbízni sem a klánokban, sem más elhagyatottban, akiről nem tudhatta biztosra, hogy áruló vagy sem.
Én magam is ilyen elhagyatott volnék. Kinek otthona, biztos helye sosem lesz e világban. Ki rejtőzködve éli mindennapjait, titokban gyakorolja mágia hatalmát, s közben figyeli azokat, akik meg akarják találni valami oknál fogva. Minden lépést előre kiszámítani, úgy térni nyugovóra, hogy nem tudhatod, mikor jön el a végső óra, mindig éberen figyelni a környezeted, mert mindig lesz valaki, aki ott jár mögötted.
És igen. A menekülés egyfajta remény az olyanoknak, amilyen én is vagyok. Ám van valami, amit ezek a klánok nem engedhetnek meg maguknak: elveszteni az elsőszülöttet.
Az elsőszülött boszorkány története jóval a klánokba való vonulás előtt jött eme világra. Úgy tartják, hogy a hatalma a klántagok összes erejével felér, egyszerre uralhatja az életet s halált, jövendölései pontosak, belelát az elmébe, átformálja mások gondolatát, feltérképezi a jövőt, kiszűri az áruló vért. Az elsőszülött boszorkány neve titok, csak a a klánok főpapjai és főpapnői tudták, kiket ha elkaptak, nem volt menekvés a kínhaláltól. S csak a szerencsén múlott, ha valamelyik nem tört meg idejében. Ám valami történt. Valaki megtört közülük.
Az utolsó árulás fél éve történt. Azóta nincs megállás. Egyik hely követi a másikat. Az első támadást követően lapítottam, úgy mozogtam, mint egy szellem. Akkor még azt hittem, csak titkos boszorka erőm zavarta meg a támadó ép elméjét. De amikor már a negyedik támadás is bekövetkezett, sejtettem, hogy több van annál, mint egy elhagyatott felkutatása és annak végérvényes kiiktatása. Ekkor szembesültem a tudattal, hogy egy világjáró is a nyomomban van, aki ráadásul megmentette az életem. Egyik alapszabálya a boszorkány eme társadalmának: ha egy klántag megmenti az életed, a viszonzás nem maradhat el. Örülök.
A világjáró egyébként egy egykori elhagyatott volt, aki arra esküdött fel, hogy segít sorstársainak. Gratulálok. Csak tudnám, miért nekem akar segíteni... ja igen! Idézve szavait, mikor megmentett: "Születésed jogán nem egyszerű elhagyatott vagy, hanem maga az elsőszülött gyermek." És miért engem tartanak elsőszülöttnek, amikor tucatnyi gyermekszületés zajlott le, mikor én születtem? Mert az elsőszülött boszorkány napján annak is éjfél hasadtával s telihold idején jöttem e világra. Most erre mit mondjak? Hogy átállították az órát? Egyetlen feljegyzés szerepelteti az elsőszülött boszorkány nevét és születését, és ennek módja szerint járnak el a főpapok és főpapnők, akik ilyenkor kutatni kezdik eme időpont szülötteit. Éljen! És miért fontos ez? Hatalom. Egy olyan mágia uralkodó, mint maga az elsőszülött boszorkány csak még nagyobb hatalmat biztosít annak, aki elkapja és fel tudja használni. És mégis mire? Utódnemzés? Vércsapolás? Jövőbe látás? Mások elleni bevetés? Már most látom sanyarú éveimet, amint egy atombiztos bunkerben tartanak fogva és csak egy lyukon át látom még a napfényt is. És mi van akkor, amikor a világjáró nem engedi, hogy mások lecsapjanak rám? Ő vajon mire akar felhasználni?
Ha a boszorkányok égni fognak, akkor sem leszek senki bábja. Ezt meg én fogadtam meg azon a napon, mikor a szüleimet a szemem láttára vadászták le, s lettem általuk elhagyatott; és akkor, amikor a világjáró beharangozta, hogy valójában miért is akarnak ennyire engem megtalálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése