Sziasztok!
Be kell vallanom, hogy nem igazán rajongtam, ha egy regény magyar helyszíneken játszódik, magyar szereplőkkel van telepakolva. De aztán egy-két kimondottan ígéretes, jó és zseniális könyvnek köszönhetően rájöttem, hogy meg lehet úgy is írni egy regényt, hogy magyar helyszínek és szereplők vannak benne.
Így az adott regényem kapcsán felmerült a kérdés, hogy legyen-e benne magyar helyszín vagy sem, hisz eleve más-más helyszíneken játszódik a történet. Először úgy véltem, hogy felesleges. Később viszont határozottan azon igyekeztem, hogy a regényembe belecsempésszek magyar helyszínt, és magyar nevekkel megáldott szereplőket is felvonultassak benne. Ennek egyéb oka is volt.
Igen ám, de a jól ismert helyek nem annyira fogtak meg. Nem mintha nem lenne probléma. Budapest, a mi fővárosunk. Jól csengő, igaz. Tele van mozgással, élettel, szmoggal, kialvatlan arcokkal, bulival, stílussal, design-nal, divattal, zajjal és sok egyéb mással. Ugyanez kb. Szeged, csak enyhébb szmoggal. Vagy ott van Szombathely, számomra egy város és falu keveréke. De ki hogy látja. Eger. Pécs. Balaton környéke. Fel lehetne sorolni számtalan helyet: hegyes-dombos-vidékies-városias-csendes-zajos stb. Ám nekem nem volt mindegy.
A regényem fantasy, misztikus vonalú. Ennek fényében szerettem volna valamit, ami részben igazi, részben kitalált. Nem volt könnyű, pedig a megoldás az orrom előtt volt, de sokáig nem akartam élni vele. A helyszín neve azonnal meg volt, amit csak később árulok el. Maga a helyszín, hogy milyen legyen az viszont jó ideig nem számított nekem, de aztán alapos átfontoltság után rájöttem, hogy talán érdekes lehet a választás. Nekem legalábbis az.
Magyar nevek. Na, ez a legnagyobb mélypont az én íráskorszakom alatt, hanem a második, amikor ihlethiányban szenvedek. Frász kerülget az olyan nevektől, mint a: Béla, László, Bence, Imre, Babett, Boriska, Gyopár, Jozefina stb... és csak ez néhány a sok közül. Őszinte leszek, a legtöbbször nem tudtam mit kezdeni a magyar nevekkel. Olyanokat kerestem, amik régiek, de különlegesek és valamennyire külföldön is megtalálható. Na, persze nem mind. Szerencsére nem csak magát a nevet szoktam nézni, hanem azok jelentéseit. Valamiért nagyon fontos számomra a név jelentése. Nekem két keresztnevem is van és bizonyára a sors (és anyukám döntése révén) akarta azt, hogy nekem ilyen keresztnevem legyen; az egyik: isten ajándéka; a másik: Krisztushoz tartozót jelent.
Ennek tudatában kerestem pár olyan nevet, amely megfelelő lett a szereplőimnek. Ugyanakkor annyira rákattantam erre a dologra, hogy a fantasy regényem mellett már teljes mértékben magyar szereplőkkel tarkított regényeket is előállítottam, persze ezek folytatása még várat magára.
De ha már keresztnevek, akkor legyen vezetéknév is. Az előbb említett magyar regényeimnek másik nagy problémája az volt, milyen vezetéknevet adjak a már meglévő keresztnevekhez. Nem akartam olyat, mint: Nagy, Vas, Török, Kis, Takács, Szabó, Vörös, Barna, Fekete stb... de persze akadtak kivételek is. Nem volt könnyű, de megoldottam, sőt, nagyon megszerettem a magyar szereplőimet. Ki hitte volna?
Bárhogyan is, de az eltelt évek alatt felülkerekedtem ezen a magyar aggályoskodó dolgon. Megbarátkoztam vele, mert tudom, hogy nem csak arra van szüksége egy magyar olvasónak, hogy külföldi helyszíneket és szereplőket képzeljen maga elé. Szerintem a többség (gondolom én!) szereti is, ha magyar a helyszín is és a szereplők is. Ennek tudatában foglalkozom a magyar regényeimmel. (Ha egyszer eljutok mindnek a végére).
xoxo
