FEBRUÁR 14.
Eljött Valentin-nap. Hyosuke tegnap este hazament miután mindent megbeszéltünk és reggel értem jött, ahogy megígérte. Együtt mentünk az egyetemre, aminek mindketten nagyon örültünk. Ilyen még sosem fordult elő. A barátaink is csatlakoztak s annak ellenére, hogy a fiúk nem szimpatizáltak Hyosuke-val hosszú időn át most olyan volt, mintha régi barátok lennének. Hyosuke barátai is csatlakoztak hozzánk és csak akkor váltunk el, amikor mindenki a saját osztálytermébe vonult. Hyosuke és én megbeszéltük, hogy a szüneteket együtt töltjük és ez így is lett. A tanárom nagyon meg lett velem elégedve, amiért kijavítottam a festményem és a többi gyönyörű alkotáshoz került a galériába, amit Hyosuke-val és a többiekkel együtt néztük meg.
Az egyetem és talán az egész város szerelmesen lángolt. Ugyan voltak, akik még nem találták meg az igazit, de biztosak voltunk, hogy ők sem maradnak sokáig egyedül. Amint az egyetem véget ért Hyosuke elhívott engem vacsorázni az este folyamán. Alig vártam az időt, hogy kettesben tölthessem vele az első Valentin-napomat. Gyönyörű rózsaszín ruhát, egy hozzáillő szandált és egy kis retikült választottam a ma estére. Hyosuke nemsokkal hét előtt autóval érkezett. Ami kissé aggasztott, hogy egész úton bekötött szemmel ültem az autóban. Mindketten idegesek voltunk. Én az átok miatt, Hyosuke a múlt miatt.
Amint megérkeztünk, Hyosuke kisegített az autóból, de nem vette le a kötést a szememről. Óvatosan lépkedtem mialatt ő fogta a kezem és vezetett. Nem tudtam eldönteni, hogy hol vagyok. A talaj egy része szilárd volt, majd kezdett furcsán imbolyogni, mintha vízen lennék. Hyosuke megállított. Ekkor megcsapta az orrom az ismerős folyó illat, amely keveredett a fű és virágok csodás illatával. Nagyot dobbant a szívem, amint Hyosuke levette a kötést a szememről és megláttam az előttem elterülő vörös szőnyeget, amelynek mindkét oldalát piros és rózsaszín szíves lufik díszítették, középett pedig rózsaszirmok sokasága díszelgett. A vörös szőnyeg végén egy gyönyörűen megterített asztal várakozott. Majdnem elszédültem a látványtól. Ekkor felcsendült egy kisebb zenekar az asztal közelében, felbukkant egy pincér, aki az ételeket és italokat hozta és én nem tudtam betelni a látvánnyal.
- Boldog Valentin-napot! - súgta Hyosuke a fülembe, majd egészen az asztalig kísért. Gyönyörködtem a csodás meglepetésen. Hyosuke szmokingban, én a legszebb ruhámban. A lágy szerelmes muzsika a szívemig hatolt. Hyosuke kedvesen és odaadón viselkedett.
- Boldog Valentin-napot! - nyújtottam át az ajándékom. Hyosuke elfogadva kibontotta azt. Elmosolyodott, amint meglátta a tollat a nevével. - Tudod nem tudtam mit is adhatnék neked így első Valentin-napon. Mivel túl sokat írsz mindig más-más tollal és arra gondoltam, hogy ez talán sokáig fogja bírni - pironkodtam.
- Köszönöm Ai! - nézett rám csillogó szemekkel, majd nagy döbbenetemre egy ajándékdobozt nyújtott át nekem. - Ez az én ajándékom neked.
- Na, de... nem ez az ajándék? - vetettem egy pillantást a megterített asztalra, a fenséges vacsorára, a zenekarra és mindarra, amit Hyosuke teremtett.
- Emlékszel az első találkozásunkra? - érdeklődött és én bólintottam. - Én már annál is jóval hamarabb láttalak - röviden elmondta, hogy amikor elkezdődött számára a második év az egyetemen és én mint újonc beléptem az egyetem udvarára a többi újonccal, kinézett magának csak épp sosem tudott velem találkozni. Utána viszont mindjárt az első hétvégén a folyó parton rendezett bulin odamentem hozzá, ami azért is lepte meg, mert nem látott a buli alkalmával. Elmondtam neki, hogy későn érkeztem, de én is észrevettem őt és nagyon megtetszett már az első pillanatban és csak egy jó alkalmat szerettem volna, hogy beszédbe elegyedjek vele. Nevettünk. Kibontottam az ajándékom és csodálkozva szemléltem a tollat, amelybe az én nevem volt gravírozva.
- Ezt hol szerezted? - néztem rá meglepődve. - Kairi-ék megemlítették, hogy úgy lett volna érdemes tollat vennem neked, hogy az én nevem van rajta, de egyet sem találtam.
- Akkor nagyon szerencsés vagyok, mert ez volt a legutolsó darab, amit sikeresen megvehettem - válaszolt megkönnyebbült sóhajjal. - Én is úgy gondoltam volna, hogy az én nevemmel ellátott tollat adok neked, de aztán meggondoltam magam.
- Köszönöm szépen - néztem rá csillogó tekintettel.
Miután megvacsoráztunk hosszasan táncoltunk a csillagos ég alatt, majd megköszönve mindenki részvételét e remek estén, együtt sétálni indultunk a folyóparton. Mindketten ott tartottuk egymás ajándékát a kezünkbe. El sem akartam hinni, hogy végre megtört az átok és mindezt Hyosuke oldalán. Megtaláltam azt a férfit, akit szerethetek életem végéig. Ez a legcsodálatosabb dolog!!!
- Van még egy ajándékom - szólalt meg Hyosuke s megállva felém fordult.
- Még egy ajándék? - hökkentem meg.
- A toll Valentin-napra - válaszolt kedvesen Hyosuke, majd elővett még egy dobozt, amely szív alakú volt. - Ez viszont a születésnapodra vettem - csodálkozva néztem őt is és a dobozt is. Mikor Hyosuke féltérdre ereszkedett, a szívem hevesen kalapálni kezdett. - Szeretném, ha hozzám jönnél feleségül - nyitotta fel a dobozt és benne egy csodás ezüst karika gyűrű volt benne, rózsaszín, szív alakú cirkónia kővel díszítve.
- Igen - válaszoltam boldogan és ő felhúzva a gyűrűt, felállt és megcsókolt. Ennél szebb ajándékot nem is adhatott volna. Főleg születésnapomra. - De ugye nem Valentin-napra tervezel esküvőt? - böktem ki váratlanul, mire ő megrázta a fejét.
- Ez év karácsonya megfelel? - kérdezte, mire én teljes mértékben ledöbbentem. Karácsonykor? Házasság? Ekkor viszont eszembe jutott, hogy pont azon a napon van Hyosuke születésnapja.
- Rendben - egyeztem bele és most én csókoltam meg őt. Nem hittem volna, hogy Hyosuke megkéri a kezem, sőt még ebben az évben össze is házasodunk. Csodás Valentin-nap!!!
Eljött Valentin-nap. Hyosuke tegnap este hazament miután mindent megbeszéltünk és reggel értem jött, ahogy megígérte. Együtt mentünk az egyetemre, aminek mindketten nagyon örültünk. Ilyen még sosem fordult elő. A barátaink is csatlakoztak s annak ellenére, hogy a fiúk nem szimpatizáltak Hyosuke-val hosszú időn át most olyan volt, mintha régi barátok lennének. Hyosuke barátai is csatlakoztak hozzánk és csak akkor váltunk el, amikor mindenki a saját osztálytermébe vonult. Hyosuke és én megbeszéltük, hogy a szüneteket együtt töltjük és ez így is lett. A tanárom nagyon meg lett velem elégedve, amiért kijavítottam a festményem és a többi gyönyörű alkotáshoz került a galériába, amit Hyosuke-val és a többiekkel együtt néztük meg.
Az egyetem és talán az egész város szerelmesen lángolt. Ugyan voltak, akik még nem találták meg az igazit, de biztosak voltunk, hogy ők sem maradnak sokáig egyedül. Amint az egyetem véget ért Hyosuke elhívott engem vacsorázni az este folyamán. Alig vártam az időt, hogy kettesben tölthessem vele az első Valentin-napomat. Gyönyörű rózsaszín ruhát, egy hozzáillő szandált és egy kis retikült választottam a ma estére. Hyosuke nemsokkal hét előtt autóval érkezett. Ami kissé aggasztott, hogy egész úton bekötött szemmel ültem az autóban. Mindketten idegesek voltunk. Én az átok miatt, Hyosuke a múlt miatt.
Amint megérkeztünk, Hyosuke kisegített az autóból, de nem vette le a kötést a szememről. Óvatosan lépkedtem mialatt ő fogta a kezem és vezetett. Nem tudtam eldönteni, hogy hol vagyok. A talaj egy része szilárd volt, majd kezdett furcsán imbolyogni, mintha vízen lennék. Hyosuke megállított. Ekkor megcsapta az orrom az ismerős folyó illat, amely keveredett a fű és virágok csodás illatával. Nagyot dobbant a szívem, amint Hyosuke levette a kötést a szememről és megláttam az előttem elterülő vörös szőnyeget, amelynek mindkét oldalát piros és rózsaszín szíves lufik díszítették, középett pedig rózsaszirmok sokasága díszelgett. A vörös szőnyeg végén egy gyönyörűen megterített asztal várakozott. Majdnem elszédültem a látványtól. Ekkor felcsendült egy kisebb zenekar az asztal közelében, felbukkant egy pincér, aki az ételeket és italokat hozta és én nem tudtam betelni a látvánnyal.
- Boldog Valentin-napot! - súgta Hyosuke a fülembe, majd egészen az asztalig kísért. Gyönyörködtem a csodás meglepetésen. Hyosuke szmokingban, én a legszebb ruhámban. A lágy szerelmes muzsika a szívemig hatolt. Hyosuke kedvesen és odaadón viselkedett.
- Boldog Valentin-napot! - nyújtottam át az ajándékom. Hyosuke elfogadva kibontotta azt. Elmosolyodott, amint meglátta a tollat a nevével. - Tudod nem tudtam mit is adhatnék neked így első Valentin-napon. Mivel túl sokat írsz mindig más-más tollal és arra gondoltam, hogy ez talán sokáig fogja bírni - pironkodtam.
- Köszönöm Ai! - nézett rám csillogó szemekkel, majd nagy döbbenetemre egy ajándékdobozt nyújtott át nekem. - Ez az én ajándékom neked.
- Na, de... nem ez az ajándék? - vetettem egy pillantást a megterített asztalra, a fenséges vacsorára, a zenekarra és mindarra, amit Hyosuke teremtett.
- Emlékszel az első találkozásunkra? - érdeklődött és én bólintottam. - Én már annál is jóval hamarabb láttalak - röviden elmondta, hogy amikor elkezdődött számára a második év az egyetemen és én mint újonc beléptem az egyetem udvarára a többi újonccal, kinézett magának csak épp sosem tudott velem találkozni. Utána viszont mindjárt az első hétvégén a folyó parton rendezett bulin odamentem hozzá, ami azért is lepte meg, mert nem látott a buli alkalmával. Elmondtam neki, hogy későn érkeztem, de én is észrevettem őt és nagyon megtetszett már az első pillanatban és csak egy jó alkalmat szerettem volna, hogy beszédbe elegyedjek vele. Nevettünk. Kibontottam az ajándékom és csodálkozva szemléltem a tollat, amelybe az én nevem volt gravírozva.
- Ezt hol szerezted? - néztem rá meglepődve. - Kairi-ék megemlítették, hogy úgy lett volna érdemes tollat vennem neked, hogy az én nevem van rajta, de egyet sem találtam.
- Akkor nagyon szerencsés vagyok, mert ez volt a legutolsó darab, amit sikeresen megvehettem - válaszolt megkönnyebbült sóhajjal. - Én is úgy gondoltam volna, hogy az én nevemmel ellátott tollat adok neked, de aztán meggondoltam magam.
- Köszönöm szépen - néztem rá csillogó tekintettel.
Miután megvacsoráztunk hosszasan táncoltunk a csillagos ég alatt, majd megköszönve mindenki részvételét e remek estén, együtt sétálni indultunk a folyóparton. Mindketten ott tartottuk egymás ajándékát a kezünkbe. El sem akartam hinni, hogy végre megtört az átok és mindezt Hyosuke oldalán. Megtaláltam azt a férfit, akit szerethetek életem végéig. Ez a legcsodálatosabb dolog!!!
- Van még egy ajándékom - szólalt meg Hyosuke s megállva felém fordult.
- Még egy ajándék? - hökkentem meg.
- A toll Valentin-napra - válaszolt kedvesen Hyosuke, majd elővett még egy dobozt, amely szív alakú volt. - Ez viszont a születésnapodra vettem - csodálkozva néztem őt is és a dobozt is. Mikor Hyosuke féltérdre ereszkedett, a szívem hevesen kalapálni kezdett. - Szeretném, ha hozzám jönnél feleségül - nyitotta fel a dobozt és benne egy csodás ezüst karika gyűrű volt benne, rózsaszín, szív alakú cirkónia kővel díszítve.
- Igen - válaszoltam boldogan és ő felhúzva a gyűrűt, felállt és megcsókolt. Ennél szebb ajándékot nem is adhatott volna. Főleg születésnapomra. - De ugye nem Valentin-napra tervezel esküvőt? - böktem ki váratlanul, mire ő megrázta a fejét.
- Ez év karácsonya megfelel? - kérdezte, mire én teljes mértékben ledöbbentem. Karácsonykor? Házasság? Ekkor viszont eszembe jutott, hogy pont azon a napon van Hyosuke születésnapja.
- Rendben - egyeztem bele és most én csókoltam meg őt. Nem hittem volna, hogy Hyosuke megkéri a kezem, sőt még ebben az évben össze is házasodunk. Csodás Valentin-nap!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése