Amit rólam lehet még tudni... sokat nem, de... szeretem az animékat és a mangákat. Ez egy kicsit megalapozta a fantasy regényemet. Ezért is csináltam olyan borítót, amit... bűn lenne megmutatni (és ezért szemlélem mások rajztehetségét irigykedve, mert nekem sosem lesz olyan). Ugyanakkor az anime/manga világ mellett számos japán énekes, énekesnő és együttes dalait is hallgatom a mai napig. Imádom az elképzeléseiket, az összhatást, a varázslatot bennük. Imádom, amikor egy történetnek olyan alapot szolgáltatnak, mint a legenda, a hit, a misztikum, régi történet, monda és még lehetne sorolni.
Ám az én regényemnek elsődleges alapja azaz álom volt, amit láttam jó 12 évvel ezelőtt, melyet a Prológusként használtam fel. Ezzel együtt - amit még nem árultam el -, hogy volt egy zene is, amely megadta a löketet. Az egyik kedvenc japán énekesem által. Valamiért az a zene annyira megindított, hogy a könyv régi és eredeti címe innen jött, ám azóta a cím megváltozott, mivel maga a történet is bővült a szereplőkkel és minden mással együtt. Ugyanakkor megmaradt benne az, amit a zene is szolgáltatott számomra.
Tudom sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon mit alkottam akkor valójában? A kezdetleges lépésekben érezhető volt az anime/manga hatás és talán ez nem változott. Talán valamennyire mérlegre tudtam állítani és kiegyensúlyozni, hogy ne tűnhessen olyannak, mint egy igazi anime/manga. Jobbára a fantasy világ segített ebben, ám azt sem szerettem volna, ha mindez teljes mértékben elveszik. A történetalkotásban az a legnagyszerűbb, hogy folyamatosan bővül, alakul, formálja magát, míg végül kiad egy egészet. Na már most a 12 év alatt megismertem a folyamat minden kínját-baját-örömét-csínját. A kérdés, hogy mit alkottam valójában, pedig még rejtély számomra is, hisz csak akkor fogom megtudni, ha a kiadó kiadja, és az olvasók véleményt formálnak. Akár egy történet szereplői, úgy a vélemények is lehetnek jók és rosszak, elgondolkodtatóak, könnyfakasztóak, építő jellegűek, bosszantóak, ám mindezek ahhoz kellenek, hogy az ember folytatni merjen valamit, amit már elkezdett, amit lassan, de biztosan felépít maga körül.
Nem tudom, hogy a regényem mit fog kiváltani az olvasókból. Egyáltalán kivált majd valamit belőlük? Valamit biztosan. Remélem. Érdekelni fogja őket? Érdemes volt kiadni vagy maradt volna az íróasztalfiók mélyén? Bosszantóak ezek a kérdések. Egyáltalán minek teszi fel az ember? Vajon mit csináltak a régi nagynevű írók és költők? Miben reménykedtek? Mit láttak? Mit éreztek? Mit tapasztaltak? Bizonyára nálam sokkalta magabiztosabb írópalánták is vannak. Na, mindegy! A folyamat már elkezdődött, és kérdés, mikor fejeződik be. Ezt a bizonytalanságot sosem szerettem. xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése