-->

2011. december 31., szombat

Pár soros gondolat

Nem a szív teszi kétségbeesésbe az embert, hanem az ész, mely érzelmektől mentes. A szív rejti mindazt, amit egy férfi iránt érezni lehet, s ha ezt az ész megtagadja olybá már nem nemes. Ezért mikor egy férfi szerelméért küzd egy nemesi szív, feladásra kényszerítenie magát nem tudja, míg az ész el nem éri azt. S bár legyen szó a legvégső, kimondhatatlan szerelemről, mely láthatatlanságának folyamát csak kevesen láthatják, két ember élete örökre összefonódhat, de kudarcba is fulladhat. Így mikor egy szív darabjaira hullik, a szerelem is elporlik. A darabokat szerte viszi a szél, s párjára már nem lelé.



Ez a pár sor a Jane Austen magánélete című film végén született meg. Gondoltam ide le is írom, hogy el ne felejtsem.

Christin Dor

Boldog Újévet!!!

2011. december 30., péntek

Díj 2011. december 24. - Egy hópehely élete


Egy hópehely élete címmel írtam egy kis történetet. Nagyon szépen köszönöm Szattinak, hogy az én történetemet is díjazta. Örülök neki, hisz ez az egyik legszebb karácsonyi ajándék, amit kaphattam.
Üdv: Christin Dor

Régóta vártam ama pillanatot, amikor megpillantom azt az aprócska fénysugarat, mely alagútként csalogat a külvilágba. Amely egyre csak növekszik, szélesedik, közelebb kerül... s végül apró társaimmal együtt egy pillanatig lebegünk a végtelenben. Még utoljára visszanéztem Felhőanyánkra, aki eddig vigyázta kicsiny létünk, most pedig szabadjára engedett, hogy megismerjük az általunk még oly ismeretlen világot.
A lebegés megszűnt létezni. Lassan elindultam lefelé a társaimmal együtt, akik szintén boldogan keringőztek a szélben. Éreztem, ahogy a szél irányítani akar s én hagytam, miközben körbe-körbe forogtam, tekintetemet végighordozva a távoli felhőkön át a csupasz messzeségig. Kíváncsi lettem mi lesz, ha leérek... egyáltalán mikor érek le?
Amikor letekintettem magam alatt egy ideig csak ürességet láttam, majd halvány pontok rajzolódtak ki. Kérdőn néztünk egymásra, hisz sosem láttunk még ilyet odafentről. A szél ekkor hullámzani kezdett körülöttünk s mindenki elszakadt párjától, testvéreitől. Nem értettem mi történhetett. Miért távolodok ennyire tőlük?
Bolyongtam. Néhol kisebb felhőkbe botlottam s nem győztem elnézést kérni tőlük, hogy felzavartam szendergő álmaikból. Végül ismét társaim között leltem magam s fellélegeztem, hogy nem tévedtem el, nem vagyok egymagam. A szél most alábbhagyott ugyan, de nem álltunk meg egy pillanatra sem. Egyre gyorsabban haladtam lefelé, mintha szárnyam születtek volna, vagy mint akit nagyon vonz valami. Azok a halvány pontok pedig egyre nagyobbakká váltak. Gyönyörű színbe öltözött valami felé vettem az utam. Az egész térségben mást se lehetett látni. Káprázatos fényáradatok különböző motívumokat alkottak, majd egyenként pislogni kezdtek, mintha csak nekem köszönnének. Én is feléjük integettem. Lélegzetvisszafojtva vártam a pillanatot, hogy elérjem eme csodás, szikrázó és vidám világot. Furcsa zajokra lettem figyelmes miközben ereszkedtem egyre lejjebb.
Felhőanyánk egyszer mesélte nekem s társaimnak, hogy a felhők alatt, ahol száraz talaj van élnek emberek, akik szeretnek minket kis pelyheket. S ekkor én magam is megpillantottam három kis emberi lényt, akik vidáman ugrándoztak a frissen lehullt hóban, nevetve várták, hogy megannyi hópihe feléjük szálljanak s beterítsék a földet, melyen végleg megpihentek. Kissé ódzkodtam, hisz még szerettem volna látni a világot. De azok a kék szemek nem hagyták, hogy ezt megtegyem. Piros pozsgás arcán apró mosoly húzódott s felém tartotta kis kezecskéjét. Öröm töltött el, hogy várnak rám. Hisz mindig is erre vágytam. Erre a megmagyarázhatatlan érzésre, ami mindvégig bennem élt.

Boldogan hullottam a finoman puha tenyérbe, mely sokkal melegebb volt, mint amire számítottam. Már nem éreztem a szél fagyos érintését. A kicsiny tenyér közelebb vitt azokhoz a ragyogóan kéklő szempárhoz. Annyira tiszta volt, hogy magamat láttam benne, s tudtam ez a perc felejthetetlen. Megérte várni erre a napra. Még ha rövid időre is, de érezhettem létem csodálatos varázsát, s látni, hogy valaki mosolyogva tekint rám, mint egy régi barátra, aki hazatért.

2011. december 3., szombat

Pennát a kézbe díj!!!


Nagyon szépen köszönöm, hogy az én történetem ott lehet az első négyben!!! Örülök neki és remélem következőleg is hasonló eredményt fogok elérni. De ha mégsem már az is jó dolog, hogy olvassátok az alkotásaim. Még egyszer nagyon szépen köszönöm!!! Aki teheti olvassa el a blogban szereplő történeteket, mert nagyon gyönyörűek!!!

Üdv Christin Dor



A bukás után

A diadal, amit oly régóta vártam elmaradt. Helyette felperzselt vidék, megtört lelkek, összeroppant testek s sivár szenvedés tölti be a bíborvörösben úszó harcteret. A birodalmam, amit apám épített fel, amit örökül hagyott rám a dögkeselyűk martalékává vált. Most azok, akik életüket adták e kegyetlenségnek a feledés homályába vész el. A túlélők, akikben van némi lélek rabláncon halad tovább egy új, de annál zordabb világba. S köztük vagyok én is.
Én Warrick Myron, aki mind közül a legjobb s leghatalmasabb egyetlen sorsdöntő ütközet által letaszítottá vált. Olyanok közé, akiket messzire elkerültem, s akiket én magam is csak eltaposni kívánt férgeknek tartottam. Mocskos halandók, akik sosem harcoltak, sosem éltek, sosem értek el semmit. Szegények, betegek és hitványak.
Harcra termettem. Születésem óta másra sem neveltek csakhogy a Myron Birodalom élén állva vezessem seregeim. S mialatt birodalmam határait egyre bővítettem, addig nemes asszonyok méhébe örököseim fejlődtek tovább. Küzdöttem, kitöröltem a fájdalmat, ami egy harcos életében ismeretlen fogalom. Célokat tűztem magam elé, hogy a leghatalmasabb uralkodóvá válhassak. Életem egyetlen pillanatnak élt, hogy megismerjék a nevem.
Sérüléseim ellenére s a súlyos bilincsek, amelyek szabadságomat végérvényesen korlátozták a poros, göröngyös úton próbáltam ugyanaz a kimért, magabiztos, félelmet keltő vezér maradni, aki mindig is voltam. Azok a megpróbáltatások, amiket apám mért rám távolinak és alulmaradtnak tűnt ehhez képest. Az izmaim megfeszültek, a csontjaim minden egyes lépésnél egyre inkább azt éreztette velem, hogy én magam is csak egy ember vagyok. Egy jelentéktelen ember, akit megfosztottak rangjától, vagyonától, otthonától, becsületétől… Becsület. Mily drága egy szó. Mily elveszett.
Felnéztem. A horizonthoz közeledett a Nap. Az oly nagy becsben tartott aranyló fénysugár. Az éltető erő. A fényes korongot beleolvasztottam az íriszembe, mert tudtam ez az utolsó, hogy láthattam. Amint tömlöcbe vetetnek mindez csak az elmém egy szegletében él tovább. Ironikus mosollyal köszöntem el az egykor csodálatosnak hitt, ám rangon alulinak vélt világtól. Tekintetem elsiklott a ragyogó égitesttől s egy másik töltötte be hiányát.
Ő, aki tele élettel, egyszerűséggel s tökéletességgel született e földi létbe. Egy gyermekien tiszta, nemes szívű, ám mindinkább vonzó, gyönyörű és bátor nőszemély. Az, akiről mindenki azt hitte, hogy jámbor lélek. Egy cseléd lánya. Hazugság! Gonosz pillantást vetettem rá, de ő kitartóan s büszkén nézett vissza rám. Szemében merő fájdalom sugárzott. Ha megbánásért esedezne, sem tudna már meghatni. Elárult, pedig a legfinomabb kelmékbe öltöztettem, a legpuhább ágyban fekhetett, királyi étekkel telíthette hasát, a legédesebb borral hűsíthette magát. Mindez azért, hogy aztán hátba döfjön. Ha nem lennének a bilincsek s körülöttünk katonák, már rég a kezeim között lelné halálát.
Mézszőke haját a lenge szél borzolta. Ajka mozogni kezdett. Szeme könnyben úszott. Kezei finoman hasára siklott s belém egy új, eddig ismeretlen erő nyilallt. Értetlenül meredtem rá. Tudni akartam miféle boszorkánnyal van dolgom. Dühödten ráncigáltam a láncaim, miközben félrelöktem mindenkit, aki csak az utamban állt. Szememet nem véve le róla feléje igyekeztem. Láttam rajta a félelmet és az ijedtséget, de most semmi más nem érdekelt, csak az, hogy elérjem. A következő pillanatban éles fájdalom hasított a tarkómba és a hátamba. Az utolsó kép mégis az ő gyönyörű arca volt.


2011. november 6., vasárnap

Első regényem

Utolsó határideje, hogy készen lehessek vele 2011. december 31. Az ünnepek alatt már nem akarom írni, ez csak magamnak egy jelzés, hogy igen is még azelőtt jóval készen kell, hogy legyek. Még nem írom le a címet és nem közlök még részletet belőle. Sok évnyi munkám van benne ez tény és már jó ideje készen kellene lennem vele, de nem mindig voltam ihlet közelben és sok más regényemmel is foglalkoztam, amik szintén hasonló sorsban szenvednek. Miattam. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy hamarosan a végére jutok és amint ezzel megvolnék alapos átnézésnek vetem alá, hogy a munkám gyümölcse elnyerje mindazok tetszését, akik majd egyszer talán olvasni fogják. Bizakodom benne. De ahhoz, hogy a regényem élvezhető legyen és minden egyes lapnál pörgős maradjon még sok munkát kell belefektetnem. Nem akarom csupaszon kiadni a kezemből, hogy én sem érzem tökéletesnek. Igen, tudom, hogy nincs tökéletes mű és az enyémmel is lehetnek majd kisebb-nagyobb elvárások. Sokat ígérgetettem már magamnak is, hogy hamarosan...hamarosan..., de valahogy nem jött össze. Mindig húztam, halasztottam, de beláttam, hogyha ki akarom adatni, akkor ideje lépnem. Az igazat megvallva, amikor kislányként el kezdtem írni arra gondoltam, hogy megmutathatnám, de ő a sajátom, csak az enyém és nem láthatja senki, nem olvashatja senki. Mégis azon álmodozom azóta is, hogy egy nap befutok, mint írónő. Igen! Írónő szeretnék lenni. Az akarok lenni és az is leszek. Azzá válok, amivé akarok, amivé mindig is szerettem volna lenni. De ehhez azt kell tennem, hogy befejezem a regényeim, és kiadatom őket. Túl sokat vártam. 23 éves elmúltam. Itt az ideje tenni azért, hogy még ebben a korban elérjem azt, amiért annyi évet várakoztam. Tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom, hisz sokan vannak így, akik ki szeretnék adni a könyveiket. Én is köztük vagyok. Abban is reménykedem, hogy legalább 50% esélyem lesz arra nézve, hogy jó írónő válhasson belőlem. Tényleg jó eredmény lenne - számomra legalábbis -, hogy az ország népességének a fele megismeri a könyveim. De abban is biztos vagyok, hogy talán ez az elvárás magamra nézve veszélyes is lehet. Christin Dor, akkor fog megszületni, ha a regényei is. Amint az utolsó pontot is lenyomom a billentyűzeten az írónő, aki bennem van már csak néhány lépcsőfokot kell kivárnia ahhoz, hogy teljes legyen. Ez a teljesség pedig az, hogy az első regényem - és persze a későbbiekben több is - könyv formájában megszületik. Igen! Erre vágyom! Ez kell nekem! Erre van szükségem! Elérni a régóta áhítozott álmom. Azt az álmot, amit mindenki mással is meg szeretnék osztani. Még azokkal is, akik talán nem fognak szeretni. Erre is felkészültem, ahogy sok másra is. Lehet, hogy az első könyv hozza azt a sikert, amit régóta szeretnék, de az is lehet, hogy nem. Meglehet, hogy mind negatív, mind pozitív vonatkozása meglesz. De nekem így is kell!!!:) De most elég az írásból, a fennkölt szavakból. Ideje ismét a tettek mezejére lépni, ugyanis még sok minden van, amit meg kell tennem. Most pedig irány a regényem, hogy idejében befejezhessem.

Üdv Christin Dor

2011. szeptember 21., szerda

Írásaim, álmaim és vágyaim

Még nem is írtam le mit jelent az írás az életemben:)
Olyasmit, amit így szavakba önteni nem tudnék, pedig elég egyszerű lenne, mégsem az. Egy kissé zavaros tudom. A tény az, hogy mióta elkezdtem írni azon vagyok, hogy tökéletesítsem magam, hogy olyat adjak az olvasóknak, ami talán hiányzik az életükből legyen szó romantikáról vagy akcióról. Kezdő létemre nem igazán vagyok oda a vereségekért, így aztán csak akkor adatom ki a legelső regényem, amikor úgy látom és úgy is érzem, hogy megfelel az elvárásoknak, mert ugyebár nem csak nekem kell, hogy tetsszen, amit olvasok. Régebben ezt másképp gondoltam, mert nekem úgy volt jó, ahogy, de arra is rájöttem, hogy ennyi nem elég a boldogsághoz. Tudnom kell, hogyha valaki egy nap kezébe veszi a könyvem és olvasni kezdi mit érez, mennyire ragadja el a képzelete, milyen érzések kavarodnak benne, gondolatok, amelyek eddig titkon lapultak benne és így tovább. Eszeveszett tempóban írok és írtam is, de valami mindig meggátolt abban, hogy kiadassam. De úgy döntöttem, hogy még ebben az évben befejezem az egyik számomra igen értékes regényemet, ami elsősorban fantasy ugyanakkor még ha másoknak ismerős témákkal, jelenségekkel, esetleg lényekkel találja szemben magát remélem mást is felfedez majd benne. Ugyanis egy olyan történetről van szó, amit most jelenleg még nem írok le, de minden bizonnyal érdekes lehet. Számomra az is, de nem én vagyok az első számú fontosság. Másrészt valami újat, valami olyat akarok ezzel a regénnyel, amit más esetleg nem ért el, vagy csak majdnem elért. Talán kissé erőltetett a téma, vagy túlságosan buzgómócsing, az is lehet, sokaknak nem fog majd tetszeni, hisz vannak benne olyan részek, mely igen érdekes témákat vet fel, de komolyabban nem igazán fejtettem ki, mert az már elveszejtené a történetet és más jönne ki belőle. A szereplők és a történet is egyaránt kitalált, sok személyiség szerepel benne, ellenségek, barátok, érdekes fordulatok és még sorolhatnám. Az igaz, hogy már túl sok film és könyv is foglalkoznak ezekkel, de nem bántam meg egy percre sem, hogy magam is felhasználom a régi időkből származó mendemondákat. Azért is kerülöm a témát, nehogy leírjak olyat, ami elárulja miben is ügyködök.
Bár azzal kezdtem az írásom, hogy miért is szeretek írni, ezért itt most le is írom: a fantáziám, a lelkem, az érzéseim egy olyan oldalát mutatja be az eddigi írásaim, melyeket vagy kevesen ismernek vagy sehogy. Nem vagyok egy beszédes típus, ezt azok tudják jobban, akik ismernek. Ezért is fordultam egyrészt az íráshoz, másrészt azért, mert ami benne él és lappang, azt átruházhatom azokra, akiket teremtek. Minden egyes szereplőmet megteremtem legyen az gonosz vagy jó. És bármennyire is furcsa ez a két oldal őszintén szólva nekem igen szimpatikus, hisz ezek mind bennem és más emberben is megvan, de nem mindig mutatjuk ki vagy ha igen akkor csak az egyik oldalt. Én mindkettőt szeretem használni, így vagyok teljes. Persze ez az én meglátásom. Na mindegy. A lényeg, hogy egyik szereplőmet sem hanyagolom el bármilyen oldalon is álljon, hisz ők mutatják be mindazt, amire az olvasó kíváncsi. Így amikor egy-egy szereplő megszólal vagy tesz valamit, az olyan, mintha én tenném vagy mondanám. Tudom megint csak zavaros a téma, de lényegében magamat adom át az olvasónak. Persze nem minden esetben, hisz én csak akkor vagyok főszereplő, ha írom a regényt, mellékszereplő pedig akkor, ha olvasom a regényt. A gondolatmenetem szintén zavaros, így aki olvassa eme soraim ne csodálkozzon, ha elveszíti a fonalat, vagy kérdőjel mutatkozik meg a fején:)
Ahogy tőlem telik azon leszek, hogy még ebben az évben legalább egy regényem megjelenjen, de ehhez nagy türelem kell, főleg nekem. Épp végzem az úgynevezett utómunkálatokat az egyik regényemen, és hát igen sok időbe telik, meg aztán van mit csiszolgatnom rajta, de tervezem, hogy még decemberre talán decemberre ki tudom adatni, bár még kiadót még nem kerestem hozzá:S De az a lényeg, hogy tervbe van, csak nem biztos, hogy sikerül. De minél előbb el akarom intézni, hogy végre megtudjam miként állom meg a helyem az írók közt, és hogy a könyveim mennyire érdekfeszítőek annak ellenére, hogy talán csak nekem fog tetszeni:) Igen azért komolyan veszem, mert sikeres és elismert akarok lenni és mert minden álmom és vágyam, hogy dedikálhassak, a könyveimet a könyvespolcokon lássam, hogy az olvasóknak örömet szerezzek, hogy mindig más és más világot mutassak meg nekik, hogy az írásaim külföldön is megjelenjen és... még én sem tudom:) Az biztos, hogy ezt az álmomat nem akarom veszendőbe hagyni, mert akkor magamat csapnám be azzal, hogy csak itt írogattam a szobám mélyén és közben ábrándokat szövögettem.

2010. október 5., kedd

Török Krisztina Dorina alias Christin Dor

Török Krisztina Dorina alias Christin Dor 

A nevem Török Krisztina Dorina. Kb. 10 éves koromtól kezdve érdekel az olvasás és az írás. Az első könyv, amit kiolvastam egymagam minden segítség nélkül és ami az írásra is késztetett az Linda Lael Miller Vágy és Végzet című könyve, ami tele van érzelemmel, meghittséggel, szenvedéllyel és olyan szereplőkkel, akik nem csak úgy le lettek írva, hanem mintha éltek is volna. A történet az elejétől a végéig izgalmas, tele humorral, tragédiák sorozatával, kibontakozó szerelmekkel, és még megannyi élvezhető részekkel.
Ez időtájt lapokra, füzetekre írtam a történeteim. Ma is fennmaradtak ezek a füzetek és lapok, bár még eddig nem állt módomban a számítógépbe is bevinni azokat. Akkoriban nem volt számítógépem, de nem is érdekelt, hogy épp hova írogatok. Először különböző sorozatokból, könyvekből gyűjtöttem össze az íráshoz valókat, de ahogy nőttem és fejlődtem, úgy egyre csak a fantáziámra és a magam ötleteire volt már szükségem és amikor megkaptam életem első számítógépét kezdtem el írni már a saját regényeimet.
Csak hogy nem mindegyik van még befejezve, mert akárhányszor elkezdtem valamit nem fejeztem be, de mindig újba kezdtem és addig vittem, amíg volt ihletem hozzá. Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy megmutassam elmém azon oldalát, hogy tudok írni és szeretek írni. De az íráshoz nem elég az, ha van az embernek ihlete, elszántság, kitartás, koncentráció, és a nagymértékű fantázia szükséges. Ugyanakkor ahhoz, hogy egy regény megjelenjen kell egy név is. Sokáig tanakodtam azon mi lehet a megfelelő név a számomra. Csak pár nevet gyűjtöttem össze, de egyik sem hangzott úgy, ahogy azt én szerettem volna. Aztán 2009 körül belém csapott a felismerés, hogy a Krisztina és a Dorina nem is olyan rossz hangzású egybe, vagy épp külön. Így a Krisztinát átalakítottam angol verzióra és lett belőle Christin, a Dorinát is átalakítottam angolra, így lett belőle Doreene. De ez sajnos még nem volt az igazi. A Török családnév elég érdekesen hangzik, hogy Toeroek, de ezt inkább hanyagolom, még ha valamivel fel is dobnám az írói nevem. De aztán a sok becenév végül megadta a tökéletes verziót, ami még engem is igazol: Christin Dor. Sokan összetéveszthetik a Christian Dior-ral, de nem ez a lényege. A Christin Dor azonnal megragadott és úgy döntöttem ez lehet a befutó. Ezt a nevet sokféleképp használom: christindor, Christindor, ChristinDor, Christin Dor.
Mivel ez a blog azért jött létre, hogy regényeimet egyszer kiadjam úgy döntöttem egy kis előzetes nem árt ha van. Az a lényeg, hogy hamarosan útjára bocsátom a fejemből kipattanó történeteket vagyis annak egy rövidke momentumát, ugyanakkor a szereplőket is be szeretném mutatni, hisz mégis csak ők azok, akik átélik.
2010. szeptember 14., kedd

PUSY.SYA.KRISZTA

2011. szeptember 20., kedd

Új Blog!

Ebben a blogban összehozom a Christin Dor regényei és a Manga Regények blogjaim összes eddigi tartalmát. Ezt már jó ideje terveztem és most végre eldöntöttem. Amint átszerveződik a blog a másik kettő végleges törlésre kerül. Ezt azért meg fogom osztani azokkal, akik olvassák ezeket a blogokat, így aki akarja átjöhet erre az újra és ahol minden ugyanúgy megtalálható. Ide már nemcsak regényrészletek kerülnek, hanem az épp készülődő regényeim bemutatását is szolgálni fogja. Ez a végleges forma!!!