Christin Dor
Interjú-kérdések
1. Honnan jött az ötlet, hogy írni kezdj? Mit
jelent számodra az írás?
Linda Lael Miller írónő könyve a
Vágy és Végzet adta az ötletet, hogy magam is elkezdjek írni hasonló romantikus
történeteket. Már azelőtt is sokat olvastam, szinte alig voltam tíz éves,
amikor a romantikus regények levettek a lábamról. Különösen a Vágy és Végzet.
Annyira megragadott, hogy aztán már nem tudtam leállni. Így írólapokat és
tollat vagy épp ceruzát ragadtam és el kezdtem írogatni. Hát igen! Nem volt
könnyű. Akkor még nem volt számítógépem vagy írógépem, így maradt a papír. A
mai napig megvan némelyik írásom egy dobozba rejtve.
Ahogy egyre jobban elmélyültem az
írásban rá kellett jönnöm, hogy nemcsak önmagam kifejezésére törekszem, hanem egy
olyan világot is teremtek közben, ami a sajátom, de engedem, hogy bepillantást
nyerjenek mások is. Számomra az írás annyit jelent, hogy az álmaim papírra
vethessem, a képzeleteimet kitárhassam mindenki előtt, ugyanakkor szeretném, ha
egyszer, amikor megjelentetem a regényeim, szeressék azt. Bár kétségkívül ezt
nem lehet erőltetni.
2. Van olyan író, akit a példaképednek
tartasz? Esetleg több? Ők miképpen inspirálnak és ösztönöznek az írásra?
Linda Lael Miller, mert ő volt
az, aki ráébresztett arra, hogy egy könyvet nemcsak olvasni lehet, hanem annak
történetét megírni is.
Nora Roberts a kifinomultságával
nyűgöz le.
Amanda Quick a rejtélyességével
tűnik ki.
Danielle Steel az emberek
legmélyebb pontjait érintő kérdésekre adó válaszaival, az elrejtett érzések
felszínre kerülésével ad hangsúlyt a műveinek.
Ana Leigh az eszményi romantikus,
szenvedélyes, vadnyugatias stílusú könyvei kápráztatnak el.
Martha Tailor/Sidney Lawrence,
akit azért is szeretek, mert magyar írónő. Amikor legelőször vettem a kezembe egyik
könyvét még nem tudtam, hogy magyar a külföldi neve miatt. És sokáig nem is
sejtettem. Csak amikor egy újságcikk megjelent róla és a könyveiről ismertem
fel, hogy ki is ő valójában. Igen, tudom, hogy a könyvek elején apró betűs
résszel fel van tüntetve a könyv címe, szerzője stb…, de akkoriban nem is az
érdekelt a legjobban, hanem a történet, a szereplők.
És még sorolhatnám azokat az
írókat, írónőket, akik segítséget nyújtanak egy-egy könyvük elolvasásával. Van,
amikor már egy szó vagy egy teljes mondat segít abban, ha netán elakadnék írás
közben. Van, amikor az egyik szereplő jelleme vagy neve az, ami útba igazít.
Van, hogy egy leírt táj, egy város vagy bármi más arra késztet, hogy tovább
folytassam a magam kis regényeit.
3. Vannak bevált írói praktikáid,
amelyeket szívesen alkalmazol az alkotás során?
Régebben nem foglalkoztam vele,
hogy miként kezdjek hozzá. Akkor hagytam, hogy a fejemben összegyűljön megannyi
ötlet, szereplő, cselekmény, helyszín, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez így
nincs rendjén. Így mikor elkezdek írni egy regényt, először a szereplők neveit
találom ki, és rögtön tudom is, hogy miképp kell kinéznie. Utána jön a helyszín
a dátummal együtt, és már írom is a történetet. Nem mindig készítek előre
fülszöveget, rövid leírást is csak abban az esetben használok, ha már nagy
szükségem van rá. De amikor már úgy érzem, hogy nem zökkenőmentes az alkotás,
akkor a zenére hagyatkozom. Ilyenkor a klasszikus formától a rockosabb stílusig
minden összejön és a megfelelő ütem, dallam már segít is tovább. De van úgy,
hogy le kell ülnöm filmet nézni, hogy egy időre megpihenjek, és mialatt nézem a
filmet, eszembe ötlenek dolgok. Ezeket pedig a jól bevált módon papírra vetem.
De a leghatásosabb az, amikor az álmaimra hagyatkozom. Így készül a legtöbb
regényem.
4. Milyen történetet írsz? Mesélj róla!
A történet vonala számomra nem
lehet egyszerű. Mindig kell valami, ami felpezsdíti, ami nem hagyja nyugodni az
embert, ami korántsem arra készteti az olvasót, hogy tegye le a könyvet, majd
máskor folytatja. Az, túlságosan szíven ütne. Jó tudom, hogy egy könyvet nem
mindig lehet kiolvasni egy nap alatt, mert én sem teszem azt, de én azért, mert
nem akarom, hogy véget érjen. De vannak, akik már azért csukják be a könyvet,
mert unalmas, egyhangú, százszor átrágott téma. Lehet, ezeket én mondom, és
közben ugyanezt fogja valaki mondani az enyémről: Hé, ez sem tud újat mutatni! Úgyhogy, amit tenni szoktam, hogy a
saját történeteimet, ha kell, százmilliószor átolvasom.
Ahogy a szereplőket úgy magát a
történetet, a cselekvések szálát alaposan kidolgozom. Nem szeretek elveszni a
részletekben, de körvonalazni sem tudom, így megmarad egy aranyközépút, amely
se nem kevés, se nem sok. Egyszerre több regényt is írok, ilyenkor pedig arra
ügyelek, hogy ne keverjem össze azokat.
Nem mindjárt adom meg a választ
egy-egy megbúvó kérdésre. Szeretek titkolózni, de ezt sem akarom a
végtelenségig húzni, mert azaz olvasónak nem tesz jót.
5. Mely témák állnak hozzád közel, amelyben
szívesen alkotsz?
Amikor el kezdtem írni az első
próbálkozásaim a romantikus, kalózos vonalon futottak, néhol már szappanoperás
jellegű történetek bontakoztak ki. Az utóbbi már elmaradt, az előző kettőt
pedig egyenesen imádom. Ezek mellett szeretem a fantázia azon világát, ahol
nincsenek kötöttségek. Saját magad alkotta szabályok, helyszínek, idő- és
térhatások. A misztikus dolgok iránt kislány korom óta érdeklődöm, így
elsősorban a boszorkányok, de mellettük felsorakoznak a vámpírok, vérfarkasok,
szellemek és sok más olyan lény, melyekről szívesen olvasok, filmeket nézek,
kutatást végzek.
A krimi, ami még nagyon tetszik.
Egyszer próbálkoztam vele, de beletört a bicskám. Nem mintha nehéz lenne, de
szeretem a pontosságot és ez akkor nem úgy jött össze, így ezt a témát a
profikra hagyom.
6. Mióta blogolsz, s a blogvilággal
mik a tapasztalataid?
2009 szeptemberétől nyitottam meg
az első blogom. Akkor még csak ismerkedési szinten leginkább magamról és
gondolataimról pötyögtettem. Aztán gondoltam egyet és két másik blog
kíséretében már a kedvenc színészeim és különböző érdeklődési körök jelentek
meg. Később pedig arra sarkalltam magam, hogy tervezzek két másik blogot is, az
egyik verses a másik a regényeimmel foglalkozik. Nem könnyű dolog összhangba
hozni ennyi blogot. Van, hogy hónapokat, heteket, nagy ritkán napokat hagytam
ki. A verses blogom azóta kifejlődött, szépszerével akadnak benne sokrétű
verseim. Nem is gondoltam magamról, hogy ennyire romantikus vagyok. Vagy, hogy
ennyire imádok verseket írni. A regénnyel foglalkozó blogom kissé kába. De jövő
évi fogadalmam egyike, hogy mindez alaposan megváltozik.
A tapasztalataim kétirányú: 1.
amikor el kezdtem írni a blogjaim nem éppen arra gondoltam, hogy lesz, aki
olvasni fogja. 2. mára már azt szeretném, ha sokan olvasnák a blogjaim, mégha
csak az egyiket is.
7. Olvasol mostanában valamit? Van kedvenc
könyved vagy olyan, amit szívesen ajánlanál másoknak?
Danielle Steel-től az Örökség
című könyvet olvasom, ami csodálatos történet. Ajánlani azoknak tudom, akik
szeretik a múlt és jelen varázsát, szeretnek családfa után kutatni – ez nekem
is eszembe jutott –, szeretik a romantikus vonalat, az indiánokat, és a
kultúrák megjelenését.
Nemrég olvastam el Ana Leigh-től
a Vadnyugati szerelem című könyvet, ami tele van humorral, csipkelődéssel,
romantikával, kalanddal és szívszorító jelenetekkel. Azoknak ajánlom, akik
szeretik a Western-románc alkotásokat.
8. Hol olvashatunk tőled többet?
Természetesen a blogjaimon
követhető vagyok. Főkként: http://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/
itt regényrészletek, fülszövegek – próbálkozás –, és különböző írások
találhatók. Ezt a blogot két másik blog együttese alkotja.
http://christindormesei.blogspot.com/
ez a blog eredetileg meséket tartalmazott volna, de meggondoltam magam és
versek születtek ide. Ez a legtermékenyebb blogom. Erre még büszke is vagyok.
A regényírás mellett a versekre
is úgy gondolok, hogy meg szeretném jelentetni valamennyit. Remélem a 2012-es
évben már megmutathatom magam.
