Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs című könyvét a mai napon 2019.09.15-én kiolvastam.
Végre egy olyan könyvsorozat, amelynek az első részét tarthattam a kezemben és olvashattam el. A közepe-vége felé már éreztem, hogy ennek lehet még folytatása, és amint kiolvastam, utánanéztem, és igen, van neki folytatása méghozzá 2 könyvben is.
A regény történetét Laia és Elias szemszögéből ismerhetjük meg, akik két különböző világban élnek, de a sors úgy rendeli, hogy találkozzanak. A történet, a cselekmény, a szereplők alaposan ki vannak dolgozva, lépésről lépésre halad mind a történet, mind a szereplők jellemvonásai. Az út, melyet megtesznek, tele van a legsötétebb érzelemtől kezdve egészen a reményig. Az első mondattól az utolsóig nekem egyetlen dolog járt a fejemben: kegyetlen. Kegyetlenül jó. Kegyetlenül szomorú. Kegyetlenül életteli. Kegyetlenül magával ragadó. Kegyetlenül dühítő. Kegyetlenül abszurd. Kegyetlenül különleges. És talán még lehetne sorolni.
A főszereplők által megismerhetünk más szereplőket is, akik közel állnak hozzájuk, vagy kevésbé közel, éppen megismerte, de talán bízhat benne, és ugyanakkor fontos pillanatokban vannak jelen. Sötétszirt katonai akadémián játszódik, de vannak még más helyszínek is, de a központi hely Sötétszirt. Már a neve sem épp kellemes. Az ott élők pedig nem kis életet élnek, vagy próbálnak élni. Születnek nehéz és keserves döntések. Az élni akarás a halállal szembe fordul. Egy világ, amely lehetne szebb is, ha akarná, vagy ha engednék. A gyűlölet, a düh, a kitartás, a félelem, a szorongás a kavargó érzelmek sokasága. Képes rá? Meg tudja tenni? Mi lesz a következménye? Megtörik? Meghal? Feladja anélkül, hogy tett volna valamit is? Mi lesz a következő lépés? Melyik utat választja?
A történet 3 részre van osztva. 1. rész: A rajtaütés.
2. rész: A próbák.
3. rész: Test és lélek.
Mind Laia, mind Elias életébe megvan a maga szépség és rútság. Célok, amiket el akarnak érni, de nem akármilyen áron. Faltam a sorokat és az oldalakat egyaránt. Kb. egy hétbe telt, hogy kiolvassam, de mindegyik fejezet, mindegyik rész maga volt a pokol. Egyrészt letehetetlen volt. Másrészt nehezemre esett folytatni, amikor csak arra gondoltam, mi jöhet még, ki lesz a következő, akit megbüntetnek, mi fog történni, ha rajtakapják valamelyiket stb. A vizuális képességnek megvan az a szépsége, bája, hogy magad előtt látod azt, amit olvasol, és sok esetben nemcsak látod, de átérzed a szereplők reakcióit, érzéseit, életét.
Mindig azt a részt vártam, mikor találkozik a két szereplő, de közbe meg örültem, hogy nem azonnal, és hogy a szerelmi részek nem egy átlagos tiniszerelmet mutatnak be. A tettek, az érzelmek ráébredése, a dolgok iránt érzett tudat, a lelkiállapot, amikor tettek, mondtak vagy másképp cselekedtek, mint amit elvártak tőlük mind olyan hangulatot varázsolt, amilyet talán mégsem szeretnél olvasni, de közbe meg akarod, és vele együtt tudsz érezni. És mégis teljesen jól van ez így. Végtelenül szomorú és szerethető. A szenvedés minden velejárója hatással van rád. A bűntudat és a lelkiismeret pedig a legerősebb tulajdonságot képes felerősíteni az emberben: az életet. Még akkor is, ha egész életedben elkísér mindaz, amit teszel, amit nem tettél, amit mondtál, vagy amit nem mondtál ki. Egyszóval: kegyetlenül fantasztikus könyv. Csak ajánlani tudom.
