Regénytervezet készülőben 2.0

https://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/2017/05/magyar-helyszin-es-szereplok.html 

https://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/2020/06/2020-junius-regenytervezet-keszuloben.html

Nem akarok sokat belemagyarázni. Jó ideje annak, hogy magyar szereplős, magyar helyszínekkel tarkított történetek bontakoznak ki a szemem előtt.

Vannak készülőben lévő regénytervezeteim, ezek közül 2020. júniusában írtam le pár dolgot, arról a második linkben olvashattok. Az első link még 2017-ről származik, de az csak részben kapcsolódik a másodikhoz. Na mindegy.

Kezdjük azzal, hogy általában a regényeim egy bizonyos időben játszódnak. Ez a mostani Budapesten 2020. június 6-án. A történetet magát 2019. december 13-án kezdtem el írni, *ha, úristen, holnap lesz egy éve, hogy el kezdtem írni*. A történet elején le is lövöm a poént, hogy körülbelül miért az a dátum szerepel benne, hisz eredetileg a történet *flashback* 2019. december 31-ével indul, amikor minden happy és a főszereplő A.-nak tervei vannak. Nem nevesítünk még, majd csak később. És utána, ahogy az előbb írtam, a történetszál 2020. június 6-án kezdődik meg. 158 nap telik el.

A lényeg, hogy 162 oldalnál tartok, és amolyan akció-bűnügyi-féle. Féle. Hm... valami olyasmi.

A főszereplő A. mellé társul a másik főszereplő Sz., akinek ugyanazokkal van problémája, mint A.-nak: valakik, akik megbújnak a sötétben, vagy a háttérben.

A történetben sajnos rendhagyóan vannak kimondott csúnya szavak, vulgáris elkerülhetetlenek. Emiatt már most 16+-ra sarcolom magát a történetet, 18+-ra a kellemetlenebb, csúnyább, talán, nem kicsit, de talán a biztosítékot kiütő események miatt.

Igen. Ami az Ősi Vérben amolyan könnyedebb *franc*, *a fenébe*, *a *r_b_nc* stb szavak érvényesültek, itt ennél a regénynél már az elejétől fogva egy kissé merészebb összeállítások szerepelnek.

A lényeg viszont megmaradt, mint a fantasy regényemnél, hogy sok szereplő van benne. Nem az én hibám, adta magát. Ja, és ami még újdonság benne, hogy nem E/3-as, hanem E/1-es. Egy ideje erre is rákattantam, pedig nekem mindig is az E/3-as volt a gyengém. Viszont ez a regény megkövetelte tőlem, hogy csak és kizárólag E/1-es lehet. Valamint egy kissé szokatlan stílusban írom, amit nem írok le konkrétan, hogy mi, mert még ismerkedem ezzel a fajta stílussal és nagyon tetszik. A jövőbeni olvasóimnak talán nem annyira, de jelenleg ezen a vonalon is mozgok.

Nem tervezem többre, mint 300 oldal. *tudnék ezen mosolyogni*

Ja, és igyekeztem olyan magyar keresztneveket és vezetékneveket, amik szokatlanok, mert erről az első linkben is írtam. Úgyhogy helyenként fellelhető hagyományos *már, ami hagyományos* név, de bőszen vannak érdekes nevek is. Mire jó egy kereső oldal és egy hatalmas lista, ami mindig bővül.

Na, mára ennyi voltam.

xoxo

2020. június - Regénytervezet készülőben

2019. december 12-én 20:21 órakor leírtam azt a regénytervezetet, amit előtte való hétben kezdett kirajzolódni. A történet elstartolt, 144 oldallal rendelkezik jelenleg. Magyarországon játszódik, magyar szereplőkkel. Nem fantasy. Akció forma. Amikor el kezdtem írni tudtam, hogy nem hagyhatom ki a durva helyzeteket és az úgynevezett obszcén/vulgáris szavakat. Nem vagyok szent, jó magam is szoktam csúnyán beszélni, szóval, nem oldhattam meg azzal, hogy valamelyik szereplő azt mondá: "A napfény nem hatolt még úgy át fejednek legmélyére, hogy vörös folyó hulljon alá".

Szóval, adott két szereplő, egyértelmű egy fiú és egy leány... két külön élet, mégis a sors avagy végzet, vagy az események láncolata keresztezi az életüket. Sok kérdés, kevés válasz. Kik a rossz fiúk? Miért nem buktak le eddig? És a rossz fiúk miért nem hagyják őket békén? Mi a fontos? Hol a határ? Meddig mehetnek el? Hol kezdődik a törvény és a törvénytelenség? Mi motiválja őket? Mi a cél? Hová tartanak? Mi fog következni? Mi lesz, ha...? Mi történik, ha...? Kik vannak ellenük és mellettük? Kiben bízhatnak? Kitől kell tartaniuk? Ki az irányító? Miért pont ők?

És még sorolhatnám. Nyugi. Nem ez a fülszöveg. Az majd azután lesz, miután kész a regény. És igen. Az Ősi Vért egy időre polcra helyeztem. Miután a gép befuccsolt, én sem tettem másként. Aztán jött eme ihlet, és el kezdtem írni. Tartottam attól, hogy pár oldal és annyi. De annyira megszerettem - mint az összes többit is -, hogy nem tudom abbahagyni, állandóan azon kattog az agyam, hogy mi következzen, hol tartson, kivel mi történjen és így tovább. És igen. Mint az Ősi Vérnél, itt is többszereplős regényről van szó, de - és ez a fontos -, nem akarok 300 oldalnál többet írni. Szeretném, ha lendületes, feszült légkört tudnék vele teremteni. Én ezt jelenleg érzem a regényen, de az olvasók, ha majd olvassák, nem tudom, hogy mit fognak gondolni. Próbálom kerülni azokat a helyzeteket, amik úgynevezett sablonok, de az is lehet, hogy találnak majd benne erre utaló dolgokat. A szereplőimet imádom, mindegyik más-más karakter, mindegyik másban erős, és már előre sajnálom őket. Magamat is.

A lendület nem hagyott alább, a regény írása folytatódik tovább. A kusza szálak kezdenek kibontakozóban lenni. Egy kérdés, ami felmerült bennem, hogy elég lenne e-könyvben kiadni, vagy legyen nyomdai változat is.

Mára ennyi. xoxo

Mit olvassak?

Ha ezerszer nem írtam már le, hogy Amanda Quick regényeit olvasom, akkor egyszer sem. De! Mi van még, amit olvasok? Lehet, a többségét külön-külön is megírtam egy-egy bejegyzés alkalmával.

Néhány javaslat a nehéz időkben:

Jemima Hunt - Egy angol lány New Yorkban. 

https://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/2017/05/2017-majus.html?m=1

A fenti linken több egymást követő regényről írtam, köztük az előbb említettről is. 

És hogy mit nem olvastam ki, pedig jó pár éve megvan? 

Jane Austen - Emma. 

És nem. A filmet nem láttam, csak azután szeretném megnézni, miután kiolvastam a regényt. Idő kérdése. 

Ezen kívül van még sok más könyv, amit időhiány végett még nem olvastam. De majd. Most csak ennyi. xoxo 

2020 március

Azt hiszem, a januári hónapom nem ment zökkenőmentesen, a február túl rövid volt ahhoz, hogy mérlegre tegyem, a március pedig 11 napja tart.

Szóval, a hétfői napon végre gondoltam egy merészet, és megnéztem mi maradt meg a laptopomról. Úgy tűnik minden, bár a gépnek annyi. Összetettem a két kezem, hogy ismét meghallgattak az égiek, bár szerintem, már elegük van belőlem.

A sok picsogás és lelketlen szidalom után kezdem azt érezni, hogy újra enyém a terep. Hamarosan ismét belendülhetek, de most az összes regénytervezetemet, félkész regényeket, vagy teljesen befejezett regényeket át akarom nézni, vizslatni, mert szeretnék előre tekinteni, szeretném megvalósítani őket, még ha nem is egyszerre.

Az Ősi Vér első részét 2017-ben adattam ki a kiadóval. Azóta holtágban vergődik, de nem azért mert nincs kész. Egyedül már csak az utolsó része az, ami kell. Az összes többi már csak átnézésre vár. A régi tervem szerint pedig folytatom a regényeim megírását, átírását, kiegészítését, bővítését és befejezését. Az Ősi Vért megelőzően voltak már regényeim, amiket pont emiatt félretettem, nem igazán foglalkoztam velük. De úgy gondolom, hogy amint megleszek az utolsó részével a könyvsorozatnak, így azokat tudom előrébb venni, és közben más regényeimmel is foglalkozhatok. Visszatérek a régi módszeremhez, amikor 2-3 regényt is csináltam egyszerre, ennek érdekében bizony sokat kell jegyzetelni. Az már biztos.

Közben 2020. év első regénytervezete is készülőben van. Egy álomnak köszönhető, amely kb. 2 éve üldöz, és nemrég már nem adott a megnyugvásra. Így kénytelen voltam belevetni magam. És tök jó, felszabadító érzés volt, hogy nem az Ősi Vért írom, hanem egy másik fajta regényt. Tudom, ez kegyetlenül hangozhat, de valamiért nagyon megélénkültem írás közben, és ezt már régóta nem éreztem. Lehet, kellett ez a fennakadás az életemben is, hogy visszafogjam magam, hogy ne csak egy valamire koncentráljak, még ha sokszor volt is frusztráló.

Mára ennyi. xoxo

2020. január - Türelem vagy végleges befejezés

A mai napon befuccsolt a laptopom, szó szerint. Hogy mikor lesz megcsináltatva, nem tudom. Ahogy azt sem tudom, meg tudják-e menteni mindazt a sok képet és írásokat, amiket tartalmaz. Mert igaz, hogy a múltkor szerencsém volt, és természetesen sikerült lementeni a dolgokat, de... Egy ideje már nehezebben jött be bekapcsolás után, de ki a fene gondolná, hogy ebből még más is lesz...? Ja igen, a profi szakemberek, akik között én nem szerepelek.

Jelenleg egy másik laptopon dolgozom, de azon nincs egy deka regény, hisz a gép nem az enyém. Úgyhogy az Ősi Vér és a többi regény kérdésessé vált. Ilyen, mikor a technikában bízok annyira, hogy nincs mentés sem. Minek az?

Szóval, ha még egy horoszkóp azt meri írni, hogy egy kosnak milyen fergeteges éve lesz januártól... elküldöm hidegebb éghajlatra jégcsúcsot dönteni.

Ráadásul az Ősi Vér és a sok regénytervezet mellett születőben volt egy akció elemekkel tarkított regényem is, de kezdek lemondani arról, hogy bármi jó történne. Mert bármibe fogok, bármit tervezek, mindig van valami, ami hátráltat. Lassan úgy érzem, hogy talán nem véletlen. Hogy nekem nem is kell írónőnek lenni, mert hiába adtam ki az első regényem, az igazság az, hogy az utána lévő regények bizonyos tényezők miatt nem kerülnek napvilágra, és nem csak a gép jelenlegi állapota miatt.

Lehetne ez panasznap, de már ahhoz is fáradt vagyok, hogy belekezdjek. Szóval, ennyi lenne. Jó tudni, hogy az égiek ennyire tudnak támogatni. Csak tudnám miért is kezdtem bele az írásba? Mindenki más értelmes dolgokat művel: szereti a munkáját, neveli a gyerekét, utazik a világban, képes egyszerre több dologra figyelni, fel tud építeni egy vállalatot, hogy nem ütközik akadályba stb. Passz!!! Hogy feladom-e? Néha úgy érzem, hogy ezt kellene tennem. Ha meg is tudnák csinálni a gépet, mi a garancia arra, hogy a benne tárolt adatok megmaradnak? Semmi. Újból megírni egy ekkora regényt, a többiről nem is beszélve... Azt hiszem eljött az életembe az a pont, hogy elég és befejeztem.

Christin Dor