2019. december 12-én 20:21 órakor leírtam azt a regénytervezetet, amit előtte való hétben kezdett kirajzolódni. A történet elstartolt, 144 oldallal rendelkezik jelenleg. Magyarországon játszódik, magyar szereplőkkel. Nem fantasy. Akció forma. Amikor el kezdtem írni tudtam, hogy nem hagyhatom ki a durva helyzeteket és az úgynevezett obszcén/vulgáris szavakat. Nem vagyok szent, jó magam is szoktam csúnyán beszélni, szóval, nem oldhattam meg azzal, hogy valamelyik szereplő azt mondá: "A napfény nem hatolt még úgy át fejednek legmélyére, hogy vörös folyó hulljon alá".
Szóval, adott két szereplő, egyértelmű egy fiú és egy leány... két külön élet, mégis a sors avagy végzet, vagy az események láncolata keresztezi az életüket. Sok kérdés, kevés válasz. Kik a rossz fiúk? Miért nem buktak le eddig? És a rossz fiúk miért nem hagyják őket békén? Mi a fontos? Hol a határ? Meddig mehetnek el? Hol kezdődik a törvény és a törvénytelenség? Mi motiválja őket? Mi a cél? Hová tartanak? Mi fog következni? Mi lesz, ha...? Mi történik, ha...? Kik vannak ellenük és mellettük? Kiben bízhatnak? Kitől kell tartaniuk? Ki az irányító? Miért pont ők?
És még sorolhatnám. Nyugi. Nem ez a fülszöveg. Az majd azután lesz, miután kész a regény. És igen. Az Ősi Vért egy időre polcra helyeztem. Miután a gép befuccsolt, én sem tettem másként. Aztán jött eme ihlet, és el kezdtem írni. Tartottam attól, hogy pár oldal és annyi. De annyira megszerettem - mint az összes többit is -, hogy nem tudom abbahagyni, állandóan azon kattog az agyam, hogy mi következzen, hol tartson, kivel mi történjen és így tovább. És igen. Mint az Ősi Vérnél, itt is többszereplős regényről van szó, de - és ez a fontos -, nem akarok 300 oldalnál többet írni. Szeretném, ha lendületes, feszült légkört tudnék vele teremteni. Én ezt jelenleg érzem a regényen, de az olvasók, ha majd olvassák, nem tudom, hogy mit fognak gondolni. Próbálom kerülni azokat a helyzeteket, amik úgynevezett sablonok, de az is lehet, hogy találnak majd benne erre utaló dolgokat. A szereplőimet imádom, mindegyik más-más karakter, mindegyik másban erős, és már előre sajnálom őket. Magamat is.
A lendület nem hagyott alább, a regény írása folytatódik tovább. A kusza szálak kezdenek kibontakozóban lenni. Egy kérdés, ami felmerült bennem, hogy elég lenne e-könyvben kiadni, vagy legyen nyomdai változat is.
Mára ennyi. xoxo
