Ihlethiány. Íráshiány. Fásultság. Álmatlanság. Nagyfokú közöny. Abbahagyni, nem abbahagyni. Hátrahagyni. Leragadni. Próbálom. Igyekszem. De semmi nem tudott eddig ösztönözni. Lemerültem. Mikor olvasom a készülőben lévő regényeimet, bambulok, töprengek, aztán ennyi. Van, hogy pötyögök. A múltkor írás közben 30%-nál lemerült a laptop. Máskor ez annyira kiakasztott, főleg, hogy nem mentette el, amit addig írtam, hogy szó szerint kiordítottam volna magamat, akkor meg csak néztem ki a fejemből, hogy ez fasza... megcsináltam... kezdjem újra? Minek? Félretettem. Oszt ennyi.
Unom az írást? Nem hiszem, mert volt rá példa, hogy éjfélig-hajnalig írtam. Az jó régen volt. Most meg örülök, ha fél órát töltök ezzel. Vagy még annyit sem. Volt, hogy megnyitottam a word-öt, néztem amit addig írtam és ennyi.
Befejezni? Magát az írást? Vagy a regényeket? Az utóbbi. Semmi pénzért nem adom fel az írást, csak a hullámvölgyem kissé mélyebb, mint gondoltam volna. Általában túl vagyok rajta egy-két-három hét, de ez már jó ideje tart, szóval, a viselkedésemen is meglátszik. Általában bunkó vagyok, vagyis annak érzem magam, olyan semmitmondó. Mosolygok, de nem érzem, hogy igazi mosoly lenne. Pedig van, hogy viccelődök is, de aztán jön a mi a f...t keresek én itt, meg jó nekem csendben és így tovább dili.
Boldoggá tesz még az írás? Az a baj, hogy már nem úgy tudok elmenekülni benne, mint annak idején. Lehet az utóbbi időben görcsösen próbáltam mindezt már csinálni. Aztán jön egy olyan óra, amikor pattog a gép, füstöl, mintha megolajozták volna, és az tök jó.
Szóval... Ősi Vér ötödik könyve folyamatban van a feltöltése a Nuuvellára. Hétvégén jövök a következő fejezettel. A többi regény... porosodik... várat magára. Aztán majd meglátjuk. Főleg, hogy most jön a sokadik kedvenc fejezetem a könyvből. Na mindegy.
xoxo
