Ha az írói szakmát tanulni lehetne, akkor már annak idején jelentkeztem volna...
De! Ezt szerintem nem lehet csak úgy tanulni. Én például nem tudnám, mert olyan lenne számomra, mintha megkötöznének.
Érezni. Beleélni magunkat. Rágondolni. Álmodni róla. Ismerni a szereplőket, a helyszíneket. Elképzelni. Továbbgondolni. Formálni. Írni és élni hagyni... khm... önmagad lenni.
Sosem kaptam válaszokat, visszaigazolást. Egyszer-kétszer megpróbáltam egy-egy személynek a véleményét kikérni, de vagy eleve nem foglalkozott vele, vagy az idő nem engedte számára, hogy megtehesse. Szóval, nem vagyok az a szerencsés típus, aki mindezt megkaphatta volna. Kivéve az öcsémtől, aki szintén művészi beállítottságú. Ezen a téren csak mi ketten vagyunk fekete bárányok a családban.
Szóval, kis világom rejtett zuga sokáig elzárt volt. Aztán megpróbáltam a blogolást, semmi sikerélmény, ám a verses blogom szépen gyarapszik. ❤😂
Nem adtam fel. Persze voltak más blogok, amiket már nem használok, nem foglalkoztam vele. De mindegy is!
Ihlet. Egy nagyon fontos momentum az íráshoz. Ahogy a képzelet is. Na ennek a párosítása sem mindig törekszik arra, hogy pontosan egyszerre működjön. Amikor meg megvan a hatás, akkor lehet, hogy nem vagyok gépközelben. Volt, hogy iskolai órák alatt alig vártam, hogy valamit lefirkanthassak, persze nem mindig sikerült, főleg, ha kiment a fejemből a gondolat, mert a helyét átvette egy másik.
Zene. Mostanában bajban vagyok a zenehallgatással, mert amint zenét nyomok be, akkor tuti, hogy az írás nem fog zavartalanul menni, mert olyankor meg táncolhatnékom van. Vegyesen hallgatom, mikor milyen a lelkivilágom. Régebben, ha mérges voltam, akkor persze jöhetett a rock. Most viszont, ha nyugodt vagyok, akkor hallgatok rock zenét. Általában megesik az is, hogy a rock után pop zenét vagy egy kiadós remixet hallgatok meg, vagy ami épp adódik. Szóval, a zene lassan már nem segít az írásban, hanem épp ellenkezőleg, koncentrációhiányt okoz.
Olvasás. Vannak még könyvek, amik még mindig váratnak magukra, de néha a kezembe akad egy-egy regény, amit ha lassan is, de ki tudok olvasni. Annak idején azért ennél jóval több könyvet faltam, nem érdekelt, ha késő este, de olvassak. Na ja!
Írás. Felemelő tudna lenni, ha végre a kezemben érezhetném a saját könyvem, az első regényem. Lehet annyira várom, hogy amikor odakerül a sor, akkor meg elmúlik a varázs. 😱😲😶😭 Szerettem volna részleteket bemutatni a készülődő regényemből, de mindig meggondoltam magam. Valamiért nem éreztem azt, hogy ezt meg kell tennem, pedig volt rá példa, hogy el kezdtem írni a blogba, de aztán mindig kitöröltem. Talán, mert tartok egy kicsit mások véleményétől, nem tudom. Voltaképp az öcsémen kívül más nem is olvasta... ja, de... én. 😉😇😆😢 Mily megható!
Jelenleg az újraolvasás tart/tartana (ha nem blogolnék feleslegesen), ami egész jól megy... eljutottam a 33. oldalig, ami a 2. fejezet kezdődik... 💣💔💘😓 Mert megint blogolok, mert megint zenét hallgatok (Lesley Roy) és... igen magától nem fog a végére érni.
Fantasy regény.
A szereplők többségében vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, boszorkányok és emberek. Megszámlálhatatlan szereplő. Egy-két alkalommal megpróbáltam összeszámolni, de a végéig sem értem. És már nem is próbálkozom. Tudom! Tudom, hogy fantasy és különleges lények... tudom, hogy sok ilyen regény készült az elmúlt... 30-50 évben... kb... és talán keveset is mondtam. Tudom, hogy az ilyen szereplőkkel teletűzdelt regényben a történet se mindegy, hogy mi. Felkelti az érdeklődést az olvasókban?
A történet mondhatni áll egy fő cselekményszálból, és mint falevélen az erezet áll néhány mellékszálból. Én igazából szerettem volna leegyszerűsíteni, de a fantázia egy olyan világ, amellyel vitába szállni nem lehet. Még akkor sem, ha rákényszeríted magad. Legalábbis nekem nem sikerült és mindent, amit lehetett beleírtam a regénybe.
A helyszínek számomra különlegesek. Amikor megálmodtam a prológust, tudtam, hogy hová kell helyezni a történetet. Ennek ellenére vannak olyan helyszínek, amelyek félig-meddig fantázia, és vannak valós helyszínek is.
Nem törekszem a tökéletességre. Az én regényemben is lehetnek hibák (és nem csak egy elmaradt vesszőhibáról lehet szó), amelyeket maga az olvasó fog felfedezni, aki eldönti, hogy tetszik neki vagy sem, hogy érdekes vagy sem. Olvasóként már megtapasztaltam, hogy nem létezhet egyforma könyv. Ha mégis, akkor nem azért, mert így akar a másik író még jobbat írni. Én legalábbis sosem olvastam ugyanolyan történetet, igaz, az elmúlt időszakban nem igazán foglalkoztam az olvasással.
Azt tudom, hogy számomra ez a regény nagy kihívás volt és még az is, mivel még nincs befejezve. Igen fiatalon kezdtem hozzá, sok változtatás, bővítés, javítás vette kezdetét, ahogy egyre jobban közeledtem a 30-hoz. Tudom, nem a kor számít, főleg ha valaki íróként akar bemutatkozni egy ország előtt... vagy először maradjunk még a megyénél.
Hm... az igazsághoz még hozzátartozik, hogy szerettem volna ebből a regényből kihozni egy könnyed, csajos, kis olvasmányt (kb. 300 oldalra gondolok a kis szóra). Ám az érzelmi hangulatomnak hála és a történet vonulatának köszönhetően ez megváltozott.
A regény eddigi állása szerint hat könyvből tevődik össze (6 - ez egy bűvös szám). Az újraolvasás mellett a könyvborító és a fülszöveg megalkotása folyamatban. Már most úgy érzem, hogy a szeptemberi hónapom másról se fog szólni.
Hát jelenleg ennyi! xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése