2017.11.12-én olvastam ki. Szintén egy fantasztikus regény. Sok humorral vegyítve. :) Van benne szenvedély, titokzatosság, báj, kellem és nagyfokú csipkelődés. Szeretem, amikor a párbeszédek csak úgy pörögnek. Zajlik az esemény. Egyik titok fedi fel a másikat. Jó lett volna még olvasni. Imádom a szereplőket. Kicsit szenvednek, kicsit piszkálódnak, kicsit melléfognak a dolgoknak, de közben egymást formálják. Ötletes kidolgozás, káprázatos helyszínek. Néha meghökkentők. :) Értem mikor párbajozna valaki? Soha senki. 😀 Akkoriban többet foglalkoztak a becsülettel, az erénnyel, de ugyanígy foglalkoztak pletykákkal és van, hogy erősebben hittek benne, mint abban a személyben, akiről szó van. Ez utóbbi szerintem a mai napig így van. Ha valaki megbukik a társaság szemében, akkor nagyon nehezen nyerheti vissza a tekintélyét, hiába van rangja. Ha valaki titkokat rejt, nem tudhatja, hogy talán van egy harmadik személy, aki mindezt kihasználhatja. Megvédeni magukat és a családot viszont nagyon fontos, akármilyen is a szereplő múltja és jelene. Amanda Quick szereplőiben azt szeretem, hogy feltalálják magukat, hogy nemcsak az érzelmeikkel próbálnak hatni a másikra, hanem észérvekre. És valahogy elkerülhetetlen tény, hogy az özvegyek nemcsak elszántak, hanem nagyon titokzatosak, egyedülállóak és faramuciak. És amikor egy férfi eme tulajdonságokat el tudja fogadni, az már szinte megnyerő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése