Regényem

1062 oldal, 25 fejezet összesen, ebből az első könyvre való 430 oldal, 13 fejezet. A végén még megérem, hogy készen lesz a regényem. :DSzeressem az ilyet!!! xoxo

Sziasztok!!!

2017.06.04., hajnali 2:04

Már magam is kezdtem kételkedni, hogy idáig eljutok. Pedig nem most kezdődött. 12 év. Ennyi időt szántam a fantasy regényemre. Kicsit hosszú. Egy részem örül, hogy hamarosan vége, de a másik részem nem éppen boldog. 12 év alatt számos más regényemet tettem parkoló pályára, pedig ha azokkal is foglalkozom, már lehet, kiadtam volna az egyiket.

Vegyes érzéseim vannak a regényemmel kapcsolatban. Imádom a történetet, imádom a szereplőket, imádom, ahogy alakulnak a dolgok benne, mégis olyan hosszúra nyúlt ez az egész.

Voltaképp mindig is arra vártam/vágytam, hogy végre valahára befejezettnek véljem. Igaz, hogy ketté szedem, de akkor is. Az első könyv úgy néz ki, hogy 430 körüli oldalas lesz. Persze még előtte újra átolvasom és megszerkesztem. A második könyvnek így is megvan a 90%-a, azt is még egyszer átolvasom, kipofozom és mehet a kiadóhoz.

Mindig is szerettem volna olyan írónő lenni, aki kb. 3-4 hét alatt végez egy regénnyel. Áldanám az eszem, ha a következő regényemmel nem túlóráznék ennyit. Sosem értettem, hogy tudnak összedobni egy közel 400 oldalas regényt ilyen rövid idő alatt, míg én szenvedtem... szenvedtem... írtam, de szenvedtem... örültem... megőrültem... ismét szenvedtem és közben írtam. Kb. így tudnám kifejezni a fantasy regényemmel kapcsolatos érzéseimet.

Amikor el kezdtem írni, tök jó volt minden. Jó történet, kifogástalan szereplők, imádni való helyszínek stb... Ezzel szemben mit csináltam? Mindig találtam benne kivetnivalót. Bővítés, írás, törlés, csere, névválasztás, küllem- és jellemábrázolás, kutatás, keresés, böngészés, írás, jegyzetelés, azt is kb. 3-4 éve, mert korábban nem lehetett volna, mert na és kész. Túl egyszerű volt az élet, hogy bonyolítsak rajta.

Néha úgy gondoltam feladom, máskor azt, hogy összecsapom és nem érdekel tovább, lesz, ami lesz alapon kiadom és pont. Lemondás. Olyan filmsorozatok és könyvek, melyek a természetfeletti dolgokkal foglalkozik, nem olvastam és néztem már jó ideje. Szórakozás? Esetleg havi 1-2 alkalommal mozi, de csak is olyan filmekre, melyek szintén nem a regényemhez hasonló. Úgy le vagyok maradva a könyvek terén, hogy már néha azt sem tudom, ki a legújabb bestselleres. (Hiába vannak olyan blogok, amelyben könyvajánlók sora épül fel, egyszerűen képtelen vagyok beleolvasni, mert tudom, hogy nem bírnám ki és ez idegesít.) Persze filmek terén voltak kivételek, mert mégis csak tudjak már róluk, meg a kíváncsiság, és közben úgy alakítottam a regényem, hogy a legtöbb esetben ne legyen ugyanolyan, mint a látottak. Remélem, ebben az egyben sikerült valamit alkotnom.

Odaát/Supernatural az első 3 évadot láttam, pedig nagy kedvenc sorozatom volt. Azóta elvétve hallok róla ezt-azt. Az egyik indokom az volt, amiért nem néztem tovább: kései időpont. Naná, hogy nem tudtam volna felkelni másnap, hogy menjek dolgozni vagy tanulni. A másik indokom: a saját regényem. Ismerem magam. Ha olvasok valamit, vagy látok valamit, azt véletlenül is beleépíthetem a regényembe, amit nem akarok és nem szeretnék. Így úgy vagyok vele, hogy amint a második könyvvel is végzek és kiadom, akkor folytatni fogom az Odaátot, persze, ha lesz időm rá. Egy csomó más sorozatot sem ártana bepótolni, amik azóta teljesen véget értek. Hah!

És hogy mit csinálok, amint teljes mértékben kész leszek a könyvekkel??? Elmegyek bulizni. Kitisztítom a fejem. Felveszem a ritmust. Próbálok élni. És közben már azon morfondírozok, melyik legyen a következő regény, amit tudnék folytatni. Vagy, veszek egy rakat könyvet és mást se csinálok, csak olvasok. De jó is lenne már.

A lényeg, hogy jelen pillanatban fáradt vagyok, kialvatlan vagyok stb. A terv: alszok kb. 3-4 órát, utána minden reggeli és egyéb nyalánkság nélkül belevetem újra, ismét, az elejétől kezdve a regényembe és meg sem állok a 340. oldalig. Remélhetőleg nem újabb 12 évre. :D

xoxo