Elérkeztem az Ősi Vér hatodik részéhez. Ha az ötödik rész a mélabús állapot, akkor a hatodik a roncsderby. Utoljára szerkesztett ideje: 2017.07.17. 22:08 órakor.
Oldalszám: 224 oldal.👹
Na még egyszer.
Oldalszám: 224 oldal. Hogy a francba lesz ebből kb. 500 oldal úgy, hogy közben ez a befejező része???💢💢💢💢
Igen, az utolsó megmérettetés. Szerintem, mire végére érek, a Palette nem varázsolja el az ősz hajtincseimet.
Ráadásul ez a 224 oldal még nem lett megszerkesztve, ami arra ad gyanút, hogy szerkesztés után kapok egy kb. 150 oldalas kis szösszenetet. És 2019 március végét írunk. Talán valamikor decemberre még ki is forrja magát, ugyanis ez az utolsó rész nincs kész, ami nem csak abból fog nekem állni, hogy én szerkesztek, javítok, bővítek, hanem a bővítés ama formája is, hogy tényleges véget írok neki. Pihennem kell.💤
Egy kis kulisszatitok: én annak idején, mikor megálmodtam eme csodás regényt, úgy gondoltam, hogy egy szimpla romantikus-fantasy elemekkel átszőtt történetet kapok.💘 Tévedni lelketlen dolog. Az, hogy ebbe az összes létező lényt betöltsem meg se kottyant, persze akadtak fekete kitöltetlen foltok. Sok szereplőm ki se volt teljesen dolgozva, és volt, hogy a sok időugrás közben elfeledkeztem pár ügyes-bajos dologról, legyen az dátum, egy-egy szereplő, vagy egy-egy fontos történetrész, ami megmozdítója a cselekményszálaknak. Erre jön még az, hogy az első rész nem is úgy kezdődött volna, ahogy elkezdtem. Szó szerint értve, az eleje igazából nem az eleje lett volna, az valahol középtájban kullogott, de ezt ide, azt oda tologattam, ez itt nem jó, az ott nem jó, és így tovább, míg a végleges formáját fel nem vette. És mivel nőtt a regény, ezért kénytelen voltam 6 felé szabdalni, ami azt is eredményezte, hogy az utolsó rész kapta a legalacsonyabb oldalszámot, plusz még nincs is kész állapotban, nem úgy, mint a többi volt.😄😢😵💣
Szóval, most, hogy elérkeztem eme pillanathoz, kissé elgondolkoztam. Sok éve annak, hogy el kezdtem írni, és így visszagondolva nem olyan rossz ez, csak túl sok idő telt el. Bárki más megír egy regényt 1 hónap alatt, vagy fél év alatt, de hogy éveket töltsön valaki írással, és azt is úgy, hogy egyetlen regényre fókuszál a sok más regénytervezet mellett, az kissé földbe döngöl.
És sajnos be kell vallanom, hogy már most hiányérzetem van, hisz ennyi évet, amit én ezzel a regénnyel töltöttem, és most, hogy elkezdem a befejező részt megírni, az egy kissé zavaros, szomorú, és bűnös. Az utóbbi azért, mert úgy érzem, mintha szegényt le akarnám már rázni, és mással foglalkozni, miközben annyira szeretem. Sokat mérgelődtem rajta, volt, hogy elvesztettem bizonyos elemeket belőle, mikor megesett, hogy a gép besokallt, én is tőle, és így teljesen újat kellett írnom. Féltve őriztem, amíg rá nem szántam magam, hogy kiadassam, mégis csak regényíró szerettem volna lenni. Ezzel nincs úgy probléma. De mégis csak az én kis világomat tárom fel benne. Hisz azok a gondolatok, melyeket beleírtam, az valamilyen szinten nem csak magáé a szereplőé, hanem az enyém is. És már most tartok attól, hogy mi lesz a vége. Mi az, ami előre fogja mozdítani az egész történetet. Mi az, ami kiteljesíti az egészet. Még én sem tudom pontosan, bár már elhatároztam rég, hogy mi lesz benne, de ha írás közben rálelek egy fordulópontra, biztos vagyok benne, hogy akkor az egész másfelé fog mozdulni. Azt hiszem az utolsó résszel már most meggyűlik a bajom, de eme kihívást vállalom, mint azt a sok évet is, melyet vele töltöttem.
Hamarosan folyt.köv.
xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése