Ősi Vér - Az előző rész tartalmából

– Két választása van egy vadásznak: meghal vagy életben marad – válaszolt mosolyogva Ryu, emlékeztetve mindkettejüket elhunyt apja szavaira, mely tanítás végigkísérte a klán életét. 

– Ők velem maradnak – nézett a két fiúra a varázsló. Mindketten gyászos képet vágtak, ugyanakkor dacosan néztek a férfira. – A szüleik érdemtelenül haltak meg – állt fel helyéről, miközben mindvégig a két fiúra szegezte kimért pillantását. – A ti lelketeken szárad a haláluk.

 – Tudod Satoru, kemény ellenfél vagy – szögezte le vigyorogva Luther, miközben egy gyors mozdulattal ott termett előtte és a vállánál fogva megragadta és közelebb húzta magához. – De akkor azon a napon nem voltál elég kemény, hogy megmentsd őt.

 – Egyetlen gyermek – gondolt rá szomorúan Bloodworth. Ez nem sok, bármennyire is nagy öröm számára, hogy legalább egy újszülött mégis csak továbbviszi a vérvonalat, még ha az Félvér is.

 – Egy Kiválasztott létezik csupán, ki az Ősi Vér ellen harcol – suttogta a szavakat Salome, miközben apja bólogatni kezdett.

 – A Katasztrófa előtt Satoru, Yoshi és Kaoru alkotta a Red Dragons-t – válaszolt Toshi. – Nemsokkal rá engem is bevettek a csapatba. Akkor még azt hittem, három vad fiatal srác, akik így akarják felkelteni magukra a figyelmet, de már az első napomon megmutatták, hogy nem játék az, amit tesznek…

 – Amikor megvágta a kezét, azt akarta megtudni, hogy vámpír vagyok-e – tért ki a válaszadás alól Toshi. Kawamura rábólintott. – És gondolom, ön sem az, uram. 

– Te a démonok királynője vagy – válaszolt tisztelettel a démon, s meghajolva előtte folytatta. – Jogodban áll bármit megkapni.

 – Annyi év eltelte után is vágyódsz utánam – húzódott el egy kissé a király, s Lilith kipirult arcába nézett. – Még mindig ugyanaz a hév lüktet benned – ujjaival határozott mozdulattal végigfutott a nő alhasán, s az felnyögött. – Mindketten ugyanazt akarjuk. Mindkettőnkre szükségük van.

 – Nem hinném, hogy most jött el az ideje a bemutatkozásnak – válaszolt kurtán a lány. Még mielőtt valamelyikük is visszavághatott volna, négy démon jelent meg körülöttük félmeztelenül, hatalmas fekete démonszárnyakkal. 

– A jó hír az, hogy a legtöbb Kiválasztott élete véget ért, persze akadnak kiváltságosok, ámbár sok remény hozzájuk sem fűz – közölte nyers modorban a férfi. – A rossz hír, hogy… – itt kis szünetet tartott, de látva Lilith könnyes tekintetét továbbfolytatta. – …az Ősi Vér él, nem ölték meg. De kiléte ismeretlen.

– Archernek joga van az ifjoncok között élni – szögezte le nyomban az aranyhajú férfi. A Pokol Királya erre rábólintott. Végre valami, amivel egyet értenek bátyával. – Az, hogy mivé válik, azt ő maga dönti el.

– Ismerlek, és tudom, hogy nem egykönnyen mondasz le valamiről – válaszolt erre a férfi. Nem tetszett neki, hogy barátját ennyire nem érdekli, hogy ezzel csak az életét kockáztatná. – A lányt keresed, mert tudni akarod miféle szerzet ő. Szerintem nem kell sokat találgatnod, hisz mindketten tudjuk. Majdnem megölt minket.

 – Annak tudod be, aminek akarod – nézett a férfira a farkas. – Nézz rám! Megéltem az élet nagy részét. Láttam, amit láttam. Tapasztaltam, amit tapasztalnom kellett. A fiam az utolsó a vérvonalamból. Hogy te, a haverod, vagy én magam ölöm meg, neki is mindegy.

– Mitől tartasz, barátom? – nézett a férfira Darius. Nem értette a férfit, végtére is ez lenne a tervük: előcsalogatni a Kiválasztottnak nevezett emberi lényt. – Azt hiszed, az a kis csitri elveheti az életünket, akkor nagyon tévedsz. Én nem fogom olyan könnyedén adni magam, mint azok, akiket könnyű szerrel és a mesterei segítségével megölt.

 – Ennyi lenne tehát? – tárta szét karját a lány. – Az, aki Chandakot felül akarja múlni, annak harcolnia kell, vagy csúnyán elbukik, ahogy a társai. Nos? Talán ennyi elegendő volt, hogy megtántorítsalak téged?

 – Ha lenne rá mód, hogy egy másik Kiválasztott tegye meg azt, amit Christinának kell, hidd el, nem hagynám, hogy ő áldozza fel magát, még akkor sem, ha a jóslat tényleg róla szól – nézett a férfira szomorú tekintettel Gabe.

 – Angelus tanítványai – köpött egyet Zogor. – Nézd, hova juttatta őket az a kis mitugrász? És még az Angyalok Kardját is rábízták egy tollpihésre.

 – Abban hiszek, ami életben tart – nézett a lányra a másik, majd kedvesen elmosolyodott. – Te hiszel valamiben? 

– A bosszúban – vallotta be őszintén Christina.

 – A Három Nővér – szólalt fel Sebastian mérgesen. – Igazi bestiák az Alvilágban és... Lilith hűséges fejvadászai. A férfiak rémálmai.

– Coronis tőre – közölte Olena halk hangon. – Accalia adta át nekem. A lány vére van rajta. 

– Hiányzol – felelt szomorúan Clio. – Tudod, Gabriel mindent elmondott. Tudok a Három Nővérről, Lilith-ről és arról, amit veled tettek. Az én hibám. Fel kellett volna ismernem, hogy ők nem emberek.