GÁBOR ÉS
ANNA
ÍRTA
TÖRÖK
KRISZTINA DORINA
1. PENTHOUSE JELLEGŰ LUXUSLAKÁS – BELSŐ,
NAPPAL
Anna csinos, sportos testalkatú nő,
divatos ruhában, hatalmas táskával a karján benyit szülei lakásába. Széles
mosollyal, csillogó tekintettel néz körbe, miközben táskáját lazán ledobja a
padlóra. Megáll a nappali közepén, alaposan körbetekint. Ekkor látja meg az
ismeretlen férfit, aki egy szál törülközővel a derekán, frissen borotváltan,
épp kávézgat a konyhában és a reggeli újságot olvassa. A férfi érdeklődve tekint
fel rá, majd lassan végigpásztázza a nőt.
ANNA
Te
meg ki a frász vagy?
ISMERETLEN FÉRFI
Ezt én is
kérdezhetném. Nem vártam látogatót. Amúgy Gábor.
ANNA
(kissé
zavartan)
Anna. De
mondd csak, hogy kerülsz te ide? Tudtommal nem vagy rokon és az ismerősöm sem
vagy. Hogy kerültél ide? Apám tud rólad, ugyanis ez a szüleim lakása?! És mégis
miért vagy pucér?
GÁBOR
Csak fél
pucér.
ANNA
(felháborodva,
értetlenkedve)
Már ne is
haragudj, de ez… abszurd! Te betörtél hozzánk? Ez most komoly? Még is ki vagy
te?
GÁBOR
(szarkasztikusan)
Már
mondtam. Gábor vagyok. És nem vagyok betörő, ahhoz túlságosan illedelmes
vagyok. Csak… hogy is fogalmazzam… megláttam a lehetőséget, hogy egy ideig itt
tartózkodjam. Jobb, mintha utcán lennék.
ANNA
Micsoda?
Te most szórakozol vagy mi? Mégis mi a fenét képzelsz? Azonnal takarodj innen!
GÁBOR
Ugyan miért
és hova? Ahogy látom elég nagy ez a lakás kettőnknek, ráadásul négy hálószoba
is van, szóval… csak a nappali és a konyha az, ahol találkozhatunk. Nem értem,
miért vagy így felháborodva. Nem fogok elmenni!
ANNA
Hívom a
rendőrséget.
GÁBOR
Közlöm,
hogy a pasid vagyok és csak a vita hevében hívtad őket. Apád is örülni fog
neki, gondolom.
ANNA
Majd biztos
az apám neked hinne. Ne nevettess! Szedd a holmid, felőlem vihetsz kaját is,
és…
GÁBOR
Nem vagyok
hajlandó elmenni. Jesszus, tökre nyugodt hetet tudtam magamnak, erre jössz te,
és kidobnál, mint egy utolsó rongyot.
ANNA
Hetet? Már
egy hete itt dekkolsz, és mi nem tudunk róla? Mégis hogy jutottál be anélkül,
hogy a portás tudott volna rólad? Ez kész őrület!
GÁBOR
Most mit
sopánkodsz? Apuci kicsi lánya. Mert ez a szüleid lakása. Nem is a tied.
ANNA
Az
meglehet, hogy nem az enyém, de elköltöztem tőlük, hogy független legyek.
GÁBOR
Ez neked a függetlenség?
Ez nem függetlenség. Ez önbecsapás.
Kb. 2015-ben volt egy forgatókönyvíró verseny-féleség. Megvolt egy adott téma, írni kellett hozzá forgatókönyvet, persze minimális oldalszám stb. Öcsémmel együtt be is neveztünk, reméltük, hogy lesz belőle valami, de frankón nem sikerült. Egyikünknek sem. Na, itt van az én tákolmányom. :) Na, jó... be kell vallani, hogy nem vagyok tehetséges forgatókönyvíró, sosem lennék az, mert utálom (szép kifejezés!), ha megkötik a kezem, a gondolataim, magát az írást. Így hát eldöntöttem még akkor, hogy én ebből már pedig regényt fogok írni. Az alap meg is van hozzá, a neveket kicseréltem, mert... mert na és kész. A blogon jó helye lesz, ha netán nem érnék rá kiadatni stb. Szóval, a napokban hozzá is látok. :)
