2025-2030.

 

Üres vászon

 Az üres vászon olyan, mint az üres lap. Nincs rajta semmi, még egy kávéfolt sem. És egyszer csak megjelenik rajta az alkotás. Először még vonalak, vagy csak néhány betű jelzi, hogy elkezdődött valami. Majd kezd egyre bővülni, színesedni, körvonalazódni és megjelenni.

Életre kelni. Életre kelteni.

Hogy egy példát hozzak. Párszor volt, hogy részt vettem egy-egy versenyen, nem is igen volt verseny, hanem egy próba. Tudsz-e úgy alkotni, hogy megvan adva a keret, egy adott történet helyszíne, vagy egy kép, vagy bármi.

Ez azért is volt jó, mert rájöttem, hogy nem tudom teljesen magam behatárolni, elkeríteni. Próbáltam a legjobbat kihozni egy-egy írásból, de az is lényeg volt, hogy láss egyszer írói szemmel, láss egyszer olvasói szemmel, láss egyszer az adott szavakkal, képekkel, zenével.

Tudtam, hogy nem mindig találtam meg az adott szavakhoz, vagy képekhez a sztorit, valahogy nem mindig tudtam kihozni azt, amit igazából kellett volna.

A lényeg az, hogy motiválhatnak-e ezek a dolgok? Igen. Még akkor is, ha nem akarod, vagy először nem azonnal ragad meg, és mégis, utána egyszer csak azon kapod magad, hogy hűha, ebből lesz valami.

Az adott képen itt a telihold az, ami vonzza a szemem, majd a nő, aki egyedül üldögél, a virágba borult faágak, amik félig eltakarják a holdat, a szürke, fekete, rózsaszín keveréke, a lépcsősor, amin feljutott, a ruha, melyben a nő van, és a táj, ami körülveszi, ami távol van tőle, a magány érzése jut eszembe először.

Vajon ilyen lenne egy magányos nő? Ilyen lenne maga a magány? Imádom a teliholdat. Egyedül az zavar, hogy nincs egy profi gépem, amivel le tudnám normálisan fotózni. Semmi bajom vele. Ráadásul Sailor Moon rajongó vagyok, nekem a hold, az nem csak egy hold, hanem a Hold. Egyszer volt egy könyv, amin szerepelt a hold mindkét oldala, amit mindig lát az ember, és az, amit csak képekről láthat.

A hold szimbolikus jelentése is adhat löketet akár az íráshoz. Általában a holddal összekapcsolják a farkasokat, főleg a vérfarkasokat. Teliholdkor fényesebb az éjszaka. Mégis úgy lehet érzékelni, hogy magányosabb, mint újhold idején. Ki tudja? Nekem mindkettő megfelel. A boszorkány imádatomhoz is hozzátartozik a hold minden fázisa. Teliholdkor és újholdkor jó kártyát vetni, füstölővel, gyertyával összhangot teremteni, varázsolni.

De mi lenne a története ennek a képnek? Biztos, hogy magányos nőről van szó? Nem lehet, hogy épp várakozik valakire, akivel mindig ugyanott és mindig telihold idején találkoznak? Egy hónapban egy-két alkalom... kivitelezhető. Vagy ez egy búcsú lenne? Valakitől vagy valamitől? Vagy egy változásról szól? Olyan, mintha a nő ruháját nem takarná a virág, hanem pont azzá kezdene változni. Mintha telihold idején ismételten virágba borulna, eltűnne egy időre mindenki elől. Vagy épp ellenkezőleg, pont telihold idején valami megtörte felette az átkot, vagy varázslatot, és a gyönyörű virágbokorból előtűnik a nő. Vagy, mivel a kezében egy üvegpoharat (én annak nézem) tart a kezében, olyan, mintha választás előtt állna: ha megissza, végleg emberként élhet, ha nem issza meg, visszaváltozik növénnyé.

És ilyenkor felszisszen a kedves olvasó, hogy mi a fenét akart ezzel az író?

Szóval, mi lenne ennek a képnek igazából a története?

Mit gondolnál bele?

xoxo

2024. február

Az már egy ideje észrevehető, hogy telnek az évek, de már itt is van február. Nemrég még karácsony volt. Most meg a korai tavasz és beköszönő tél keveréke játszódik. Egyik nap csúszkálsz az úton, a másik nap meg azt nézed, hogy rügyeznek a fák. Na mindegy.

Eltelt egy hónap az újévből. Igen, ez volt tavaly is, meg azelőtt is. Egy kicsit összeszaporodtak a munkai dolgok, de igyekszem magam kirángatni a mókuskerékből. Hogyan? Sehogy.

Na jó, még nem tudtam magam rávenni, hogy el kellene olvasni legalább egy 200-300 oldalas regényt, de rajta vagyok. Csak még nem döntöttem el, hogy mit olvassak. Ezen még agyalok.

Ma viszont végre megtaláltam a kabbala nyakláncom, amit valamikor 9. vagy 10. osztályos koromban vettem szülinapomkor, amikor az osztály elment Ópusztaszerre... pont akkor, amikor a szülinapom volt. Nem vagyok benne biztos, de azt tudom, hogy osztálykiránduláskor akadtam rá, egy kis piros köves, nyitható szívmedállal ellátott nyakláncra. Mindig azt viseltem, nagyon ritkán vettem le, kivéve fürdéskor, mert hát bizsuról van szó. Nagyon szerettem, és már jó pár éve annak, hogy nem találtam sehol. Pedig ott volt az, csak más ékszerekkel együtt bújt meg hosszú időre. Azt hittem, elvesztettem, és most, hogy kutattam, persze nem miatta túrtam át a ház egy részét, hanem más miatt, amit nem találtam meg végül, de megtaláltam a nyakláncot. Még a vizsgáimon is rajtam volt, ezért is kabbala nyaklánc.

Már jó ideje nem viselek ékszereket, pedig annak idején mindig minden ujjamon egy-két gyűrű, a kabbala nyaklánc, néhány karkötő volt rajtam. Az elmúlt pár évben összvissz pár alkalommal hordtam valamilyen ékszert. De most hogy megtaláltam kedves nyakláncomat, ezért kötelességem visszaaggatni a nyakamba, ha 1. végre meglett, 2. nagyon hiányzott, 3. szegényt kicsit rendbe kell hozni.

Nemrég el kezdtem nézni Jason Momoa On The Roam sorozatát, és abban a 3. részében elhangzik az "alkotás" szó. Nem gondoltam volna, hogy érdekelni fog a sorozat, de nagyon megfogott, a fényképezés, Jason és baráti köre, és minden, amit megmutat a világnak. De az "alkotás" szóval enyhén szólva is megérintették a szívem és a lelkem.

Alkotás. Alkotni. És végig azon filóztam, hogy mit jelentett nekem régen az alkotás. Mikor suli után odaültem a számítógép elé, hogy el kezdjek egy regényt, vagy folytassam az előzőt? Mikor papírt és ceruzát ragadtam és skicceltem? Mikor terveztem, hogy milyen lenne az a ruhabolt, amiben a saját ruhamárkámat tudom majd árulni? Mikor csak elmerengtem dolgokon, és egyszer csak eszembe villant egy tervezet, amit azonmód le kellett írnom? Mikor random csak rajzoltam valamit, mert az nekem jól esett és tök jó volt, még akkor is, ha sosem volt tökéletes és profi? Mikor verseket kezdtem el írni? Mikor mindent lefotóztam, ami érdekelt, vagy ami nekem tetszett?

Mit jelent alkotni? Mit jelent számodra az alkotás? Maradandót alkotni? Vagy csak relaxálás céljából alkotunk? Szeretjük azt, amit alkotni akarunk, vagy csak azért csináljuk, hogy tegyünk valamit, vagy azért, mert más pont azt csinálja, és te le akarod másolni, ki akarod próbálni?

Mit tennél, ha elveszne az alkotási vágyad? Mi hozná vissza? Vagy végleg elásnád magadban? Mi van, ha nem értékelik? Mi van, ha senki nem kíváncsi rá? Abbahagyod? Másfelé fordulsz? Vagy csinálod tovább, mert neked benne van a lelked és a szíved? Mert ez vagy te?

Érzelmileg nagyon hullámzóvá váltam az eltelt évek alatt, és stressz alatt ez csak fokozódik, sőt, a legrosszabbat tudja kihozni belőlem. És mikor észrevettem magamon, hogy már az sem foglalkoztat, az sem érdekel, egyáltalán nincs ínyemre, hogy alkossak, azaz írjak, rajzoljak, vagy kipróbáljak új dolgokat, akkor rájöttem, hogy hibádzik valami, de nagyon.

Mi gátol? Gondolom saját magam. Mert egyetlen akadály van ilyenkor, és az saját magunk. A felismerés pedig okés dolog, de hogy utána sem tudtam mit kezdeni a helyzettel, az már komolyabb kérdéseket vetett fel bennem. Mi lehet a probléma? Imádok írni. Megteremteni egy szereplőt nem kis munka, és odafigyelés. Voltaképp velem együtt fejlődtek, aztán bumm... elválasztottam magam tőlük. Kiléptem abból a történésből és nem tudok visszalépni. A szereplőim pedig arra várnak, hogy befejezzem a történeteiket.

Mégis hogyan? Hogyan fejeződjön be egy történet, ha maga az író válságba került, és nem tudja a kiutat? Mindez csak rinya lenne? Nem. Biztos nem jó író. Meglehet. Sose ezzel a részével foglalkoztam. Sosem akartam megfelelni másoknak. Az írásaim engem tükröznek, még akkor is, ha a szereplőim által vannak felruházva.

Viszont eléggé elhanyagoltam az írást is, a rajzolást is, a szereplőimet is, és minden mást is. Ezért is hiányzik maga az alkotás. Ezért is könnyeztem meg az On The Roam 3. részét. Mert erről beszéltek. Az alkotás az ember életében szerintem nagyon fontos, és amikor valami mindezt gátolni kezdi, legyen az bármi, akkor az alkotás és az alkotó között szakadék kezd keletkezni.

És hol a híd? Mert ha van szakadék, kell lennie hídnak is. Ezt kezdtem el visszaépíteni azzal, hogy el kezdtem pötyögni a blogba. Igazság szerint ilyenkor elképzelem magam egy félköríves hatalmas erkéllyel, hatalmas ablakokkal teli helyiségben, ahol az ablak előtt van egy íróasztal tele mindennel, ami szükséges az íráshoz, az ablakon keresztül beszűrődik a napfény, hallom a madárcsicsergést, és az sem tántorít el, ha már beesteledett, mert gyönyörű a telihold. Viszont nem az ablaknak vagyok háttal, hanem a bejárati ajtónak. Így ülök egy kényelmes fotelben törökülésben. Egyébként a félköríves helyiség a legtöbb regényemben megjelenik, mert az nekem egy szívbéli dolog. Egy álom. És milyen jó lenne megvalósítani.

Szóval, elkezdődött a február. Farsangi készülődés. Kavalkád övezi ezt a hónapot. Milyen jó lenne egy álarcos bálba elmenni ilyenkor gyönyörű korabeli ruhában, finom csipkézett álarcban, divatos frizurában, és... emlékszem, mikor az angol és a bécsi keringőt tanultuk annak idején a szalagavató bálra... mindig attól féltem, hogy rálépek a táncpartnerem lábára, ami sikerült is. Jó volt, és hiányzik az, hogy bálozzak. Nem vagyok egy kecses nőszemély, de amit a bál alatt megköveteltem magamtól, azaz egyenes hát és próbálj ne a lábra koncentrálni. Viszont menyasszonyi ruhában csárdást járni... hát azt aligha szeretném újra próbálni, mert ami a próbákon nem történt meg, az megtörtént a bálon, beleakadt az alsószoknya a cipősarokba és örültem, hogy még így is megúsztam pofára esés nélkül. Ezt az apróságot nem vették észre, de én igen, mert nem egyszer akadt bele a ruha széle, és ez kissé kellemetlen volt számomra, mert mindig azon agyaltam, hogy csak ne szakadjon el a ruha, csak a következő lépést meg tudjam csinálni, és így tovább.

Na, ennyi lettem volna mára.

xoxo

Új év első hónapjának második hete

 Az első héten túl vagyunk, telik a második.

Régen írogattam, nem csak ide, hanem úgy en bloc regényeket, verseket.

Már jó ideje, hogy kisültem, nem lelem örömöm benne.

Néha próbálok valamit írni, hagyom, hogy mindent leírjak... aztán amilyen lesz.

Közben nézem a kandallóban ropogó tüzet.

Jó lenne a közelébe egy fotel, mellette egy kis asztalka, begubózni egy hatalmas plüss takaróba, forró csokit inni és olvasni egy jó regényt.

És elértünk ahhoz a ponthoz, ami már jó ideje nincs az életemben.

Az olvasás.

Régebben faltam a regényeket, és nem érdekelt, hogy ha egy könyvet többször is kiolvasok, de ne legyen vége, de röhögni kell, meg sírni, meg átérezni, és... most semmi.

Nemhogy a saját regényeimet nem tudom jóformán befejezni sem, még egy regényt sem tudok a kezembe venni és kiolvasni pontról pontra, vesszőről vesszőre, betűről betűre, fejezetről fejezetre, hogy aztán ácsingózzak a következő kötetért.

Ráadásul nagy kedvtelésem volt olvasás közben számolni a szavakat, ha megpillantottam az oldalszámot és láttam, hogy még nem a kerek egésznél vagyok, akkor lapoztam néhányat, ott a kerek szám, aztán a következő oldalra, ott folytatódik, aztán vissza az eredeti oldalra, és folytattam az olvasást.

Vagy amikor megláttam egy pöttyöt, foltot, vagy valamit a lapon, akkor el kezdtem kaparászni, és ha lejött, akkor görbült a szám széle, de annak ott kell maradnia.

Szóval, akkoriban elég izgalmas volt olvasni egy regényt.

Na meg az illat.

A könyv illata.

Tudom! Természetet védeni kell, a fákat nem kellene kivágni, mert élőlények élőhelyei és így tovább. Tudom, tisztában vagyok vele, de a szemnek meg a tablet és egyéb más eszköz nem tesz jót. Nincs tabletem, csak egy okosnak tűnő mobilom, ahol nincs elég tárhely, hogy töltögessek lefelé regényeket, amúgy sem minden ingyen van, szóval ja... amiket meg eddig sikerült letölteni ingyen, azt nem igazán olvastam, vagy egy idő után valamiképp eltűnt az úgynevezett könyvtárból. Na mindegy.

A könyv illata.

Mikor megszagolsz egy könyvet, random kinyitod valahol középen és mélyen beleszagolsz, mintha oxigént szívnál be (nem füvet, sem mást). És kiérzed, hogy az a könyv nemrég került ki a nyomdából, főleg, ha jó régi, látni a kötését, vagy ragasztását, a papír mintázatát, fehér, sárga, barna, törtfehér vagy ahhoz hasonló. És még mindig az illatával vagy megáldva, kinyitod egy másik oldalt, és ugyanaz az illat, és tök jó, és már merülnél is el benne, mármint az olvasásba.

Egyébként az illata olyan, mint maga a fa illata, mintha leemelted volna az ágáról, a törzséről, a leveléről, a gyökérzetéről. Egy kis természet valahonnan a vadonból, valakinek a földjéről, és sajnos valakinek az élőhelyéről. Egyébként, ha nem lenne média, nem lenne akkora évődés a papíralapú könyveknél. Mert annak idején nem volt se facebookinstagramiwiwésegyebek!!!

Egyébként azt se bánnám, ha valamilyen szinten megreformálnák a könyvkiadást, mármint hogy tényleg nem élőhelyekről származó növényeket távolítanak el, hogy aztán könyvet, füzetet és egyéb más dolgokat állítsanak elő. Legalábbis nem hallottam semmiféle alternatív módról, nem is olvastam, vagy néztem volna utána, de jelenleg nem tudok róla, csak az e-bookról.

Jó, de az előbb azt írtad, hogy ropog a tűz a kandallódban!

Igen, mert az a fránya konvektor hiába van, ha olyan, mintha be se lenne kapcsolva.

De akkor is! Más alternatíva is van!

Evidens, hogy magammal vitatkozom, de biztos lenne mással is lehetőség, csak nem érek rá.

Amúgy ha belegondolsz, veszel egy füzetet, spirálfüzetet, tudod, amit oly nagyon szeretek, mert nálam a toll meg a füzet a másik hóbort a plüssállatok mellett, és az kerül kb. 300-600 hufba, aztán elmész ügyvédhez, aki megír neked két sort meg az aláírását, oszt kerül 60ezer hufba, mert az olyan praktikus a pénztárcádnak. Igen, pénztárca, nem bankkártya. Nem bőr, se nem műbőr, valami olcsó, szétesős fajta.

Na mindegy.

Szóval, amellett hogy kiégtem, ez sajnos a munkámban is meglátszik. Koncentráció képesség 0. Figyelem 0. És minden más, ami hozzátartozna 0.

Ilyenkor elmerülök a mantrák világába, és... tart körülbelül 10-15 percig, mert türelmetlenség 100%.

Jóga, otthon sportolj, mert nincs más alternatíva -0. Tudom, hogy nincs olyan, hogy -0, de nálam van. Olyan, mint a fagyponthatár, csak -0-ban.

Mert csak kifogásokat keresel, meg hárítasz!

Így van.

Egyébként kinéztem magamnak egy tanyaszerű birtokot. Gyönyörű, elegáns, csendes, távol mindentől, nyugalmas, békés, szerethető... és annyira tetszik, és annyira jó, és olyan irigy vagyok, hogy valakinek ilyenje van, és pfff... és most teszek a tűzre, mert kezd lanyhulni.

Igen, tudom, hogy van klíma alternatíva. Az is pénztárcakímélő tud lenni. Igazad van.

És igazából ilyen, mikor csak szeretnék valamiről írni, pötyögni, mondani valamit, hogy aztán elgondolkodjam magamon, hogy megint összehalandzsáztam valamit.

Amúgy nem igazán indult jónak ez az év sem.

Azt gondolnád, hogy tök jó lesz meg minden utána meg jön a fekete leves, és a sok kérdőjel, hogy ez már megint mi akar lenni.

Ez már nem ropog, hanem durrog-csattog.

Beindult a drága.

Most tavaszra, legkésőbb 2024. áprilisáig meg szeretném csinálni a ház mellett lévő régi tyúkólat, ami nem is igazán tyúkól, csak sokáig annak használtuk, amúgy inkább raktár-féle, olyan, mint a kamra, ami nálam most gardróbszoba, és bővíteném valamennyire, persze úgy hogy benne maradjak a nem építésengedély köteles verzióba, hogy aztán nem emberi célra használjam, mivel a kutyáknak és macskáknak lenne lakandi. És ja.

Szóval a terv már egy ideje megvan, ehhez körvonalazódott egy zárt terasz-féleség, ami azért lenne jó, mert eső- és sarasmentes lenne, és így könnyebb lenne eljutni a kutyákhoz és a macskákhoz is. Az udvar részt pedig műfűvel borítanám, mert szegény földből kiölték még a gazt is. Aztán két oldalról felhúznám a kerítést, mert egyrészt jobb lenne, régi szokás, hogy egybenyitott kertek voltak/vannak, én nékem meg már az sok, és egy részén gyümölcsfák lennének, másik részén veteményes, harmadrészén meg egy kisebb kutyafuttató. Persze mindezt egyben kellene tartani úgy, hogy a gyümölcsös, meg a veteményes ne bánkódjon, ha kutyát lát. Főleg, ha nem akarom, hogy a lyukon is lyuk legyen. Mert ami az udvaron van, ha abba belelépsz nincs garancia.

Hát, de a kutyának és a macskának kint a helye! (Van kennel, csak nem elég mindannyiuknak.)

Neked, nem nálam.

Tele van szőrrel.

Ne is mondd, minden hónapban kb. 500 huf egy 3 darabos kiszerelésű henger, amin nincs sok ragasztós anyag, és már az első körnél látszik, hogy még mindig kell. Nem vészes.

Amúgy gondoltam arra is, hogy macskaszobát csinálok a kisszobából, de jelenleg az is raktárnak minősül, mert annyi a cucc... mármint az enyém, füzet, meg ez meg az, meg sok füzet dobozzal, régi irományok és még több valami. Ja.

És tök jó volt így minden hülyeséget írni, mert rég volt.

Mik a tervek idénre?

Kell annál több, amit elterveztem áprilisra?

Ja. Tervek mindig vannak. Megvalósítási problémák vannak.

Hát van olyan is, amit nem terveztem be, mert mást terveztem, de megelőzött az, amit nem terveztem, így most kérdőjeles maradt az, amit elterveztem.

Szóval, ja.

Mondhatjuk, hogy bevonzottam, csak eddig keringőzött körülöttem.

Szóval, nálam a tervek mindig dugába dőltek, ezért is jutottam már arra a szintre, ahol most vagyok, egy ilyen vagyok a világba, de jobb lenne egy lakatlannak szigete, ahol el lennék magamban.

Hullámvölgyeim magasan szárnyalnak.

Ha jobban be kellene tájolni a dolgot, olyan, mint Dorothy és a sárga út. Tudod, hogy rá kellene lépni, tudod, hogy ott van előtted, mégis...

Ennyi voltam mára. Még nekem is sok volt magamból mára. Valamikor jövök még.

xoxo

Sorsháló 2 - Egyetlen szikra - figyelmes olvasás

 https://youtu.be/dmh2Mit7hvM?si=MP3IGkRytWCt-Cnx

Miközben Within Temptation - Bleed Out teljes albumát hallgatom már sokadjára, közben ismét el kezdtem olvasni a Sorsháló 2 - Egyetlen szikra című regényem.

És most, hogy elértem ahhoz a részhez, hogy Lengyel Viktor hazatér a szülői házba, és az anyjával beszélget, menet közben megnéztem a szereplőket, és lőn... van egy húga!!!

Akiről persze nem tettem említést, még úgy sem, hogy egyáltalán mi van vele.

Phfff.... rég volt, hogy ilyen későig fennmaradtam.

Igaz, nemcsak ezzel a regénnyel foglalkoztam. Pedig ezen a héten szabadságon is vagyok, de csütörtökön csak tapogatóztam, hogy melyikkel lenne érdemes folytatni, péntek délután pedig neki is láttam az egyiknek, mire aztán eljutottam a Sorsháló 2-höz. És már hajnali fél egy. Mondanám, hogy korai jó reggelt, de még nem aludtam, ezért is ocsúdtam fel, hogy Viktornak van egy húga. Baszki.

Igaz, ahogy ránéztem a névre, egyből el kezdett kattogni az agyam, hogy akkor hogyan vezessem be a sztori közbe, miközben az anyjával beszélget a drága, szóval... még egy ideig fennmaradok.

Hát igaz, ami igaz, mióta nincs a Nuuvella azóta nem igen írogattam, ha elő is vettem a regényeket csak bambán néztem egyiket-másikat, meg a sorokat.

Túlzás lenne azt mondani, hogy bírom én ezt, de nem olyan, mint amikor suliba jártam. Ott megadtam a módját, szakítottam időt, többet, mint a tanulásra... hehe...

De most valahogy vonz az ihlet. Olyan rég volt. De tényleg. És ez a WT album is rásegít. Egy bajom van. Be kell szereznem egy új fülhallgatót, mert ami van, valamiért nem fogadja el a mobilom, szóval az éjszakai zenehallgatásnak egy ideje lőttek. Nézegettem ilyet-olyat-amolyat... van is egy kedvenc, de az a kérdés, hogy most a fülhallgatóval van-e probléma, vagy a mobil zakkant meg a gazdája mellett.

Ráadásul nem szeressem eme nyomott időt, tomboló szél, utána hideg eső... ma is szépen elázott az ember lánya, mert elment bevásárolni gyalog... igen, ilyen, mikor valakinek nincs kocsija, se jogsija. Már egy ideje gondolkozom azon, hogy jó lenne belevágni, de olyan sok a figyelmetlen ember... a végén még valaki a szélvédőre tapadna... na jó, ambícióm nincs hozzá, amúgy meg bennem van az a kép, mi van, ha elütök egy állatot... szóval, még kivárom a sorom.

So, elmélyülten olvasom a regényt, és bővítem azt, amit kihagytam, jobban mondva javítom.

Visszatérve, inkább áttérve az Ősi Vérre, megint átolvastam az utolsó 6. könyvet, és a végére érve arra jutottam, hogy... miért vannak nekem jegyzeteim, ha nem használom? Olyan sárga kihúzások vannak benne, hogy öröm nézni, milyen mikor nem tudod merre járt az agyad, és mit írtál korábban.

Aztán van egy sokadik boszorkás sztorim, amit nemrég kezdtem el, ha jól rémlik, akkor 7 oldalt sikeresen letudtam benne.

Aztán gondolkodom a zombis-mutánsos regényeimen, igen, több is van, csak máshol játszódnak, és valahogy össze kellene hozni, hogy egy ütemben mozogjanak.

És erre beadja a YouTube The Gazette - Ugly című zenéjét. Imádás van.

Mi van még?

Ja igen, visszatérve a Sorsháló 2-höz... eszembe villant (imádom ezeket a villanásokat, sűrűn vannak) és azon gondolkodám, hogy ugyanabba az évbe kellene történnie, mint a Sorsháló 1, de lehet, hogy az meg nem lenne jó. Na mindegy, ezen még rágódok, mikor eljön az ideje.

Skillet - Whispers In The Dark

És zárom soraim.

Majd még jelentkezem.

Ennyi voltam mára.

xoxo

Asztalfiók

 Nemrég véget ért a Nuuvella. Mit mondjak erre? Eddig tartott, de maga az írás megmaradt. A Nuuvellára feltöltött eddigi regényfejezeteket már nem lehet ott olvasni, mindenkinek megszűnt az oldala.

Még az is eszembe jutott, hogy a továbbiakban a blogomban osztanám meg a fejezeteket, amíg egy nap ki nem adom vagy e-bookban, vagy könyvben, vagy mindkettőben.

De jelen állás szerint rohadtul nincs időm és energiám írni a regényeket. Túl sok év telt el mióta az Ősi Vért is el kezdtem írni, ami nem lenne baj, ha már ki lenne adva az összes része. Már azon is agyaltam, hogy e-bookba nyomom az egész teljes hat részt egyetlen formába. Még akkor is, ha az első része még 2017-ben megjelent könyvben is és e-bookban is.

A lényegen mit sem változtat a dolog. Szeretek írni, és most igen, pár sort bepötyögök a blogba is, miközben zenét hallgatok.

Asztalfiók.

A kezdet kezdetén, így is lehetne mondani, mikor el kezdtem írni, toll és füzet. Nem szabad beszabadulni írószer üzletbe, mert a pénztárcám kicsapongó életet élne, én meg repülnék örömömben, mint Dumbó, amiért beszereznék egy-két tollat és füzetet. Ugyanis hiába lett számítógépe az ember lányának, ha megmaradt egy régi szokása. Örülj írószerbolt, még nem léptem át a küszöböt.

Viszont most is az asztalfiók azt jelenti, hogy magamnak írom a továbbiakba a regényeket. Ezért gondoltam azt, ha már megszűnt a Nuuvella, akkor miért ne tenném fel ide a blogba. Vagy csinálok egy másik blogot és akkor oda.

Valamelyik nap néztem egy videót, ahol megkérdezte a videós, hogy ugyan ki ír/használ blogot. Hát én! És azok talán, akik szeretnek pötyögni, írni. Mióta megnyitottam a blogjaim, azóta mások bezárták, újat nyitottak, aztán azt is törölhették, vagy egyszerűen már nem foglalkozik vele. Egyébként én sem. Hisz látszik.

Szóval, hogy mi lesz, azt már nem igen teszem fel kérdésként, mert úgy is tudom a választ. Még semmi. Vagy ha változik a dolog, akkor azt úgy is úgy tudatom, hogy már okés a dolog, és jöhet a következő.

Addig is gondolkodom azon az asztalfiókon a blogba beépíteni.

Ennyi lettem volna mára.

xoxo

Ősi Vér hatodik könyv 2. rész

 https://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/2019/03/osi-ver-hatodik-konyv-egy-ev.html

Utolsó szerkesztés: 2019.03.31. 12:09

207 oldalas. Még kell hozzá. Nincs befejezve.

Szóval, egy kicsit előreugrottam. Elég sok minden elmaradt. Így a szereplők bemutatása, amit egy későbbi időpontban meg is fogok csinálni. Főleg, amint szabadságra megyek valamikor.

Ez is csak egy rövid szösszenet magamnak.

A hatodik könyv az Ősi Vér lezárása. Elviekben és gyakorlatilag is ezzel akarom befejezni a sorozatot. Jobbadán egy teljes egész könyvet akartam ebből, de a nagy terjedelem miatt kellett hat részre szednem.

A lényegen nem változtat, hogy amíg az ötödiket még elsimítom, addig a hatodikat folytatom.

Ritkán jutok oda az íráshoz, mert a hétköznapok rövidek, és nem éppen kellemes pár órát aludni, másnap meg menni dolgozni. A hétvége meg úgy elmegy, hogy azt se tudom sokszor mikor volt szombat meg vasárnap.

Szóval, magát az írást nem hagyom abba. Egy ideje a Nuuvellára sem töltöttem már fel újabb fejezeteket. Túl sok volt párhuzamosan is írni több regényt, így kissé elmaradtam mindegyikkel. Saját magamat hátráltattam csak ezzel. Azt gondoltam, így gyorsabb lesz, de nem.

Viszont erősen gondolkodom már azon, hogy az Ősi Vér második könyvét csak e-book formában adom ki. Azt még nem tudom mikor, időpontot ez ügyben még magamnak sem adok. Elméletben ebben az évben. Gyakorlatilag meg már... oly mindegy. A megzuhanásom nem most kezdődött. De nem érdekel. Mivel mindenáron el akarom érni, hogy az Ősi Vér most már teljes legyen. 2017-ben adattam ki az első részt, azóta meg délibáb sincs felőle. Soha nem úgy jöttek össze a dolgaim, ezen meg már nem rágódom. De hogy kiadom a többi részét is, az biztos.

A végeredmény ugyanaz: ennek a regénynek már régen készen kellene lennie, ki kellett volna már adni stb. Sok regénytervezet vár még arra, hogy ne csak a laptopon létezzen. Úgy hogy ja. De jó annak, aki letud 300 oldalt, én meg még mindig bővítem, átírom stb. Én probléma, nem másé.

Ennyi lettem volna mára. A többi meg majd jön magától.

xoxo

Intro

Ihlethiány. Íráshiány. Fásultság. Álmatlanság. Nagyfokú közöny. Abbahagyni, nem abbahagyni. Hátrahagyni. Leragadni. Próbálom. Igyekszem. De semmi nem tudott eddig ösztönözni. Lemerültem. Mikor olvasom a készülőben lévő regényeimet, bambulok, töprengek, aztán ennyi. Van, hogy pötyögök. A múltkor írás közben 30%-nál lemerült a laptop. Máskor ez annyira kiakasztott, főleg, hogy nem mentette el, amit addig írtam, hogy szó szerint kiordítottam volna magamat, akkor meg csak néztem ki a fejemből, hogy ez fasza... megcsináltam... kezdjem újra? Minek? Félretettem. Oszt ennyi.

Unom az írást? Nem hiszem, mert volt rá példa, hogy éjfélig-hajnalig írtam. Az jó régen volt. Most meg örülök, ha fél órát töltök ezzel. Vagy még annyit sem. Volt, hogy megnyitottam a word-öt, néztem amit addig írtam és ennyi.

Befejezni? Magát az írást? Vagy a regényeket? Az utóbbi. Semmi pénzért nem adom fel az írást, csak a hullámvölgyem kissé mélyebb, mint gondoltam volna. Általában túl vagyok rajta egy-két-három hét, de ez már jó ideje tart, szóval, a viselkedésemen is meglátszik. Általában bunkó vagyok, vagyis annak érzem magam, olyan semmitmondó. Mosolygok, de nem érzem, hogy igazi mosoly lenne. Pedig van, hogy viccelődök is, de aztán jön a mi a f...t keresek én itt, meg jó nekem csendben és így tovább dili.

Boldoggá tesz még az írás? Az a baj, hogy már nem úgy tudok elmenekülni benne, mint annak idején. Lehet az utóbbi időben görcsösen próbáltam mindezt már csinálni. Aztán jön egy olyan óra, amikor pattog a gép, füstöl, mintha megolajozták volna, és az tök jó.

Szóval... Ősi Vér ötödik könyve folyamatban van a feltöltése a Nuuvellára. Hétvégén jövök a következő fejezettel. A többi regény... porosodik... várat magára. Aztán majd meglátjuk. Főleg, hogy most jön a sokadik kedvenc fejezetem a könyvből. Na mindegy.

xoxo

Sorsháló 2 - Avagy párhuzamos történet kibontakozóban

 "– Éltél már át kényszerleszállást? – hallottam meg ismét Karola hangját és meglepve bámultam rá. Ő csak nézett nagy fekete szemekkel. – Három hónapja egy férfi rosszul lett a gépen. A repülő kénytelen volt visszafordulni. Mikor pedig landoltunk volna, a futómű megadta magát. Ezért is szerettem volna autóval hazamenni.

– Ugye csak ugratsz? – kérdeztem rá. Nem éppen szerettem volna átélni egy kényszerleszállást.

– Feltehetek egy szőke kérdést? – rebegtette meg a szempilláit felém. Bólintottam. – Miért futómű a futómű? Hisz gurul, nem fut. Akkor nem gurulóműnek kellene mondani?

És az agyam lezsibbadt. Karola hangosan felnevetett, mire én fogtam a fejem. Kész voltam tőle. Ezek után negyedóránként fárasztott valamiféle agyzsibbasztó gondolattal, viccel, vagy annak mondható dologgal."

#nuuvella #sorshalo #regenytervezet #regeny

Sokat tanakodtam, hogy mit kezdjek ezzel a regénytervezettel. Korábban jegyeztem fel, mint magát a Sorsháló című regényt, de a történet azon a szálon fut, mint a másik. Szóval, mikor belekezdtem Alex és Szira közös történetébe, tudtam, hogy Karola és Viktor története egybe fog vágni a másikkal, így egy időre talonba helyeztem. Viszont most megint elővettem. Úgy gondoltam, nem jó, ha az ő négyesük ütközik, ugyanakkor esélyt láttam rá, és amíg Alexék története bővült, mindinkább azon agyaltam, hogyan és mi módon folytassam Karoláék történetét. Eskü csak öt oldal jelenleg, mivel mint mondtam/írtam egy időre, jó időre talonba tettem. Ez a kis szösszenet is Karoláék röpke találkozásának eredménye. Tudom, nem vagyok lelkes humorista. Tőlem akkor ennyire futotta, de benne marad. Igen, elviekben egy szerelmetes történet lett volna, eredetileg, de nálam ez nem olyan könnyű, és már az első betű leütésénél tudtam, hogy kell valami, ami felpezsdíti az ő történetük. És mikor Alexék története a képbe került, na igen... de azt se akartam, hogy a két történet egyezzen. Ja... csakhogy nem hagy nyugodni, szóval, amint 5-nél több oldal válik belőle, akkor mehet is a Nuuvellára, mint a Sorsháló 2. Majd még kigondolom, hogy ez legyen-e a címe, de mint mondottam, a négyes ütközni fog így is, úgy is.

Viszont még van egy regénytervezet, ami jóval megelőzi az Ősi Vért. Az volt az első komolyabb regényem, amibe belekezdtem, de az Ősi Vér által ezt is és a többit is félretettem. Úgyhogy egy kis átalakítás, olvasás, javítás után landolni fog a Nuuvellán. Annyit lehet róla tudni, hogy misztikus (ki hitte volna?), Angliában játszódik, és igen, van benne romantica, de... B-B.Sz. hamarosan.

Közben elővettem egy másik regényemet is, ami szintén arra várt, hogy leporoljam. Itt csak maga a szereplők voltak meg, valamint az alap story. Úgyhogy tegnap sikeresen nekiálltam, kemény két oldalt sikerült belőle összehozni. Mit kell tudni róla? Nem misztikus. Magyar. Romantikus. Ebbe már nincs véreres jelenet. De mindent sorjában. Legalábbis ez a terv. Mára ennyi.

xoxo

U.i.: Ja, van még egy misztikus magyaros regényem, az is hamarosan odavarázsolódik a Nuuvellára. Idő kérdése.

xoxo

Ez a bejegyzés a facebook oldalamról való, még 2022. április 14-én írtam.

Azóta... eltelt 6 nap. Az írás beindult. Néha tényleg jó az, ha parlagon marad néhány megkezdett történet, mert eljön a pillanata és tök jó, mikor az ember ráérez a dologra.

Viktor és Karola története nemrég még 5 oldalból állt, azóta lett 28 oldal. Pedig tartottam attól, hogy nem lesz ebből semmi. Az ő történetük jelenleg sokkal másabban indult, mint az Alexéké, szinte nem is mondanám meg róla, hogy majd bonyolódni fog a helyzet, de rendesen. Mert nem lesz itt egyenes pálya. Egy kicsit könnyedebb hangvételű, amit szeretnék majd átfordítani, kifordítani, befordítani és ráfordítani. Csak egy kicsit kell még megdolgozni a szereplőket. A hosszú hétvége és a négy napos szabadság még mellé ezt eredményezte. Örülök annak, hogy a kettősöm el kezdte felépíteni a kis történetét, amit majd még inkább építeni fognak. Nem lesz agyonbonyolítva, de nem akarom zökkenőmentessé tenni a célt.

A szereplők bemutatása akkor kezdi meg a sort, ha az első rész landol a Nuuvellán. Pontos dátumot erre nem írok, mert annyira nem tartom be a határidőket, mint ahogy azt szeretném. Szóval, még egy ideig Sorsháló 2-ként fogom említeni, még gondolkodom, mi legyen a cím. Vagy ha marad a cím, akkor kell egy alcím. Nem beszélve a fülszövegről *sóhaj*.

Ennyi mára. Folyt.köv. valamikor ugyanitt ugyanekkor.

xoxo

Sorsháló - regénytervezet bemutatása, fülszöveg

 https://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/2020/06/2020-junius-regenytervezet-keszuloben.html

https://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/2020/12/regenytervezet-keszuloben-20.html

A fenti két linkben összegezve van, hogy mikor kezdtem el írni az újdonsült történetemet, és hogy vannak bizonyos dátumok benne, hogy maga a történet mikor kezdődik. Igen. Ezek a dátumok viszont nemrég megváltoztak, így az eredeti dátumok helyett újak lettek.

2019. december 31. helyett 2023. december 31.

2020. június 6. helyett 2024. június 6.

Nemrég pedig a regénytervezetnek meglett a főcíme is: Sorsháló.

Mi jellemzi a regényt? Akció-krimi-dráma keverék. Műfaj-besorolásom kissé ingatag alapokon mozog. Hisz jobban szeretem, ha valami fantasy, de ez sajnos nem az.

Mi jellemzi a szereplőket? Minden. Legalább is azon vagyok, hogy minden jellemezze őket: magabiztosság, kevélység, önhittség, labilisság, félelem, vadász ösztön, bosszúállás, depresszió és még sok egyéb más.

Mikor el kezdtem írni a regényt, már az első leütéstől számítva tudtam, hogy nem akartam egy mézes-mázos-giccses valamit alkotni. A sötétség, az alvilági, a merészség és a tévút egyvelegét alkalmazom rajta. Szóval, szerettem volna megmaradni a realitás talaján, de el is rugaszkodni tőle. Még folyamatban, születőben van a regény maga, de amúgy már egy teljes, kész sztori áll rendelkezésemre. Jelenleg 172 oldalas. Mindezt a Nuuvella.hu oldalára fogom feltölteni fejezetenként. A fejezetek névre szólóak. Maguk a szereplők nevei válasszák el a másik cselekvéseit, történéseit, bár van benne egy kivétel. Mivel több szereplő is van benne, ráadásul E/1-ben dolgozom, így kissé ingoványos talajra kerültem, mivel mindegyik szereplőből kell valami, ami hozzáad a történethez, ugyanakkor ügyelni arra, hogy a karakterét sehogyan se változtassam meg. Vannak benne olyan elemek, amiket talán nem hibátlanul alkalmaztam/alkalmazom. Próbálom úgy összerakni a történetet, hogy ne legyen túl sablonos, valamelyest reális legyen, de ugyanakkor talán túl sok külföldi akció filmet néztem életemben, és ennek hatása talán majd érezhető is. Ugyanakkor egyáltalán nem akarok egyszerűt belepréselni. Szeretem, amikor egy történet bonyolult, komplikált, és talán kissé túllő a célon. Mivel elég sokáig a fantasyval voltam elfoglalva, így talán még az is közrejátszik egy-egy jelenetnél, hogy, vagy túl gondoltam, vagy elhatárolódtam a reálistól, vagy csak másképp akartam, mint ahogy valójában lehet. Egyébként még így is beletörik a bicskám, de majd kiküszöbölöm valahogyan. És szerintem, talán, nem lepek meg senkit azzal, hogyha azt mondom, nemcsak magyar szereplők vannak benne. De mindent sorjában.

Fülszöveg: 2021. december 29-én meg is lettem vele. Amit lehet, összehoztam a félkész regényből. Sose volt erősségem a fülszöveg. Itt sincs. Igyekeztem a lényeget belevinni, és nem spoilerezni.

Marusek Alex fél év után felébred a kómából. Voltak, akik már lemondtak erről, de voltak, akik kitartóan bíztak benne. Alex maga sem tudja, hogy ez jó-e, vagy szimplán balszerencse. A gyerekkori barátja, Horváth-Asano Hiroyuki mindvégig kitartott mellette, nem adta fel a reményt. Mégis úgy érzi, az egész élete romokban hever, hisz a kóma után szembesülnie kell az igazsággal. Ráadásul úgy gondolja, mindenki veszélyben van, aki csak közel áll hozzá. De vajon mi történt Alexszel Szilveszter éjjelén? Kik és miért akarták őt elintézni? Az, hogy Alex felébredt a kómából, valami elkezdődik. Farkas Diána nyomozónő azon van, hogy kiderítse, amikor is egy régi ismerős bukkan fel. Valdner Szira megjelenése további kérdéseket vet fel. A lány feltűnése nem véletlen, ezt maga Diána is tudja. És ahol Szira van, ott felbukkan a börtönviselt nagybácsi, Kiss Ammar és rokonszenves barátai. Vajon a régi ügye összeköthető a mostani ügyével? Alex tényleg amnéziában szenved? Vagy mindez elterelés? És azok, akik majdnem megölték őt, visszatérnek? Diána főnöke, Bakta Edvin úgy gondolja, ideje a régi csapatnak összeállnia, és bevetnie magát. Tényleg köze lenne az alvilágnak Marusek Alexhez? Mi kell ahhoz, hogy az alvilág olyanokat is berántson a sötétbe, akik eddig a fényben éltek?

És ennyi. Aligha tudnék ennél jobb fülszöveget kiírni magamból. Azt nem tudom, hogy maga a regény elnyeri valaki tetszését vagy sem. Nem tudom miért, mindig az utóbbira voksolok. Örülni fogok, ha valaki olvassa, és meg is lesz a véleménye, legyen az negatív, vagy pozitív. Lehet, hogy maga a regényírás folyamata zökkenőbben sikerült volna, ha segítséget kértem volna pl.: miképp zajlik egy kihallgatás? De ez van. Ha netán ez az akció-krimi-dráma vonal nem válik be, akkor megmaradok a jól ismert terepemnél, a fantasynál. Ott tán nem lehet elbukni.

xoxo

Ősi Vér - A Viadal

 Ősi Vér - A Viadal

Az Ősi Vér című regényem második könyve, ami ugyan nem jelent meg még könyvben és e-book formában, de a Nuuvellára teszem fel fejezetenként. Mai nap folyamán tettem fel a harmadik fejezetet.

És miért ez az alcím? Sokat tanakodtam rajta. Aztán maga a történet ezen szakasza adta az ötletet. Sokáig csak Ősi Vér - A második könyvként címkéztem fel. Mivel nem akartam előre elárulni az alcímet. Tudom. Sok gondolkodás nem volt az alcím körül. Meg lehetne ennél frappánsabb, érdekfeszítőbb stb. Nekem ez tetszett.

Hosszú folyamat ez a könyvsorozat. Amit egykor úgy gondoltam, lerendezem 300 oldallal és kész és ennyi, úgy át is rendeződött a dolog. Hosszú évek egyszeri gyümölcse, az is nehezen akar beérni. Olyan, mint egy tíz évente kivirágzik a növény. Hülye hasonlat.

Számtalanszor átolvasott, átrágott, itt-ott foltozott, fokozatos, majd hirtelen szereplőgárda ostrom, még több cselekményszál, még több szereplő.

Na, jó. Nem igazán vagyok megbékélve a tudattal, hogy eddig nem tudtam kiadni, csak az első könyvet. Egy kicsit frusztrál a dolog, de megoldható. Mint mindig. A tényen viszont nem változtat.

A regényírás örök szerelem, szenvedély, pokol és menny. A hullámvölgy és a hullámvasút azon keveréke, amit ugyan utálok, egy ideig jól tűröm, de aztán robbanok, majd csitulok, végül megy minden a maga útján. Ahogy a második könyv feltöltése is a Nuuvellára. Persze a kiadatás nem marad el, egy nap az is meglesz. Idő kérdése minden.

Maga a regény második része hat fejezetből áll, szóval már csak három fejezet szükségeltetik, hogy egy egészet alkosson. A maga átka - ha fogalmazhatok így, már pedig fogalmazhatok így - az egész regénynek az, hogy kb. tíz évvel ezelőtt, kb. 2011 körül már ki lehetett volna adatni. Hogy miért nem történt meg? Mert nem éreztem, hogy eljött a pillanata. Még hátrébb ugorva kb. 2005 környékén kezdtem el írni. Mondhatni május-június környékén. Szóval kb. 16 év alatt az egész könyvsorozatot ki lehetett volna adni. Csakhogy nem könyvsorozatban gondolkodtam. Le akartam tudni egyetlen könyvben. Ennek ellenére nem ez történt, hanem bővítettem és írtam, javítottam és bővítettem. Sok kis-nagy kellemetlenség történt, mint pl.: az asztali számítógép sokszor besokallt, velem együtt, aztán jött a laptopom, az első, az is besokallt, én is tőle. Áramszünet, áramszünetből adódó jelenetvesztés, azóta is 2 percenként van mentés az írások alatt. Aztán dobbantottam 2017-ben és az öcsém segítségével kiadtam az első könyvet.

So, sose gondoltam, hogy az írás olyan, mint valami rózsaszín álom... na jó, azért volt rá példa, hogy annak hittem, hisz tök jó, írunk, írónő leszek egyből, kiadok vagy 100 könyvet és ebből fogok megélni, és... igen. Nem lettem híres. Ami nem gond, csak az, hogy még mindig nem tartok a 100. kiadásnál. Az "ebből fogok megélni" viszont kőkeményen állta a sarat a lelkemben és a szívemben. Tudatosan gondoltam arra, hogy haha én bizony írónőként fogok megélni, haha én mást se fogok csinálni, csak divatterveket készítek és írok, mert szeretöm a bötűket.

Hányszor is kaptam én meg azt, hogy "ebből nem lehet megélni"? Számtalan alkalommal. Porig sértettek, de nem érdekelt, akkor is, ha törik, ha szakad, ha elsodor a lavina, én akkor is írni fogok. Az igazat megvallva igen is érdekelt, hogy miért mondják ezt. Hisz lehet tudni, hogy sok-sok éve a közkedvelt írók és költők sem mindig tudtak az írásból megélni, de azzal a hévvel, azzal a szenvedéllyel igenis előretörtek, nyomultak, írtak. Mert ugyan fájt nekik is, ha megszólták őket, de volt bennük azaz életérzés, vagy gondolat "hogy csak azért is". Persze már akkoriban is akadtak olyanok, akik írtak, jól éltek belőle, híresek is lettek általa. De! Aki ha egyszer megtapasztalja, milyen írni legyen az regény, vagy vers, vagy bármi, akár egy zeneszöveg, azt nem lehet csakúgy abbahagyni. Olyan nincs.

Sokszor eltűnődtem azon, van ilyen most is, hogy "megéri"? Igen. Mert azért írok, mert szeretem. Az írás egyfajta mentsvár mindattól, ami körülvesz. A legjobb módja annak, hogy kijussak egy lakatlan szigetre.

Ennek ellenére az írás olyan volt, mint amit nem szabad másnak elárulni. Az fix, hogy egy falat lehet tőle alkotni, és csak nagy ritkán nyílik egy ajtó a külvilágra. Ez leginkább az emberi kapcsolatok rovására ment. Nem vagyok beszédes forma, régebben is jobban szerettem hallgatni az embereket, mint beszélni velük. Aztán ezt próbáltam megváltoztatni. Gondoltam, ha frappánsabban adom elő magam, az jó dolog. Nem vált be. Gondoltam, ha becsatlakozom mások beszélgetésébe, az jó dolog. Szintén nem vált be, vagy nem mindig, nagy ritka. Nem tudtam mit kezdeni ezekkel a dolgokkal. A mai napig így vagyok vele, de ma már azért szoktam beszélgetni. Mire jó egy munkahely? Arra nem, hogy csendben maradjon az ember. Kicsit furcsállnák szerintem.

És igen. Itt jön az igazi mondanivaló. Szóban nem tudom magam kifejezni, csak írásban. Lehet, hogy van valami szaknyelv, vagy fogalom, vagy mi, aminek lehet ezt nevezni, nem tudom. De azt tudom, hogy sokszor kerültem érdekes helyzetbe, mikor el kezdtem beszélni, és a fejemben összeállt mondatok valami egészen másképp alakultak, mint szerettem volna. Van, hogy tudom, mit akarok mondani, mégis a mondatot szóban már másképp szerkesztem. Írásban ez sose volt vészes. Talán emiatt is szeretek írni. Persze, ezen lehet csiszolni, hisz csak meg kell szólalni, fel kell venni a "kapcsolatot" más emberekkel, és... nem tudom. A kapcsolatfelvétel más emberekkel sosem ment igazán. Egy idő után úgy érzem, hogy nincs miről beszélnem, mert igazából nem történik velem semmi az íráson és a munkán kívül. Persze, ez lehet egy hiba, amit lehet javítani, de sokszor éreztem úgy, hogy ami másnak tök természetes, valahogy nekem nem az. És az íráson kívül hiába vannak más témák, amikről szeretek beszélgetni: filmek, zene stb., egyszerűen nem tudom ezt kiterjeszteni, vagy másképp csinálni. Kezdem elveszíteni a fonalat.

Na mindegy. A lényeg az, hogy másnak a zene ad támpontot az életében, valakinek az írás, és megint másnak egyéb más dolog. Na, igen. Ha tudnék énekelni - egy részem mindig is énekespacsirta szeretett volna lenni - akkor talán azzal foglalkoznék, de nem születtem színpadra. Nincs kiállásom és külalakom hozzá. So, marad a négy fal közti énektudás... jaj, amikor japán és koreai dalokat énekelgetek. Meg angol, meg török, meg a spanyol egy kis olasszal fűszerezve.

Ugrás. Ugyanez a helyzet a színészkedéssel. Még a színpadok is hálát adnak az égnek, hogy nem ezen a pályán kezdtem el mozogni.

Teker. És akkor visszatérve a regényhez. Csakhogy ne kanyarodjak se balra, se jobbra. Mert szántani nem ér.

Az Ősi Vér - A Viadal című regénynek még három fejezete hátravan, amit a Nuuvellára fogok feltölteni. És akkor folyt.köv. a többivel.

Ennyi voltam.

xoxo

Regényírás - Nuuvella

 https://nuuvella.hu/christin_dor?i=46538d35148

A Nuuvella elindulásakor regisztráltam az oldalra, így ott kezdtem el megjelentetni az írásaimat. Az első történet a Hajnal címet viseli. A második történet egy 6 részből álló kis mini regény, melynek címe Kőváros - Tündérkeresztanya. Viszont az első megjelent könyvem az Ősi Vér - A Kiválasztottak is felkerült fejezetenként, már csak a nyolcadik fejezet maradt hátra.

Az Ősi Vér egy hat részből álló könyvsorozat lenne, de a terveim nem úgy alakultak. Viszont jött a Nuuvella, és úgy döntöttem, hogy néhány más történeten kívül az Ősi Vér további részei is fel fognak kerülni fejezetenként. Ugyanakkor nem mondtam le arról, hogy a másik öt rész is könyv formájában is megjelenjen.

Számtalan kisebb-nagyobb történetek várnak még arra nézve, hogy megjelenjenek. Épp azon agyalok, hogy mely történeteket érdemes még a Nuuvellára feltölteni. A legtöbb fantasy-misztikus vonal, de vannak közte szerelmi is, és egyéb más is.

Az utóbbi időben nem voltam aktív a bloggerkedésben, az írások is viszonylagos napokon kerülnek előtérbe. Igyekszem rövid időn belül befejezni azokat, amiket már el kezdtem írni.

Szóval, amennyiben kíváncsi vagy valamelyik történetemre, és szeretnéd elolvasni, ott azon a linken keresztül is tudsz regisztrálni. A Nuuvellán számtalan író, írónő várja, hogy olvassák a történeteiket. Sok-sok történet jelent már meg, úgyhogy érdemes olvasóként regisztrálnod. Műfajilag meg se tudom számolni, hogy mennyi van, de lehet szemezgetni a horror, romantika, vagy humoros műfajjal, vagy ami épp számodra a legvonzóbb.

Köszönöm, ha olvasod a regényeimet. Jó olvasást! Kellemes napot! xoxo💗💖💗

2020. június - Regénytervezet készülőben

2019. december 12-én 20:21 órakor leírtam azt a regénytervezetet, amit előtte való hétben kezdett kirajzolódni. A történet elstartolt, 144 oldallal rendelkezik jelenleg. Magyarországon játszódik, magyar szereplőkkel. Nem fantasy. Akció forma. Amikor el kezdtem írni tudtam, hogy nem hagyhatom ki a durva helyzeteket és az úgynevezett obszcén/vulgáris szavakat. Nem vagyok szent, jó magam is szoktam csúnyán beszélni, szóval, nem oldhattam meg azzal, hogy valamelyik szereplő azt mondá: "A napfény nem hatolt még úgy át fejednek legmélyére, hogy vörös folyó hulljon alá".

Szóval, adott két szereplő, egyértelmű egy fiú és egy leány... két külön élet, mégis a sors avagy végzet, vagy az események láncolata keresztezi az életüket. Sok kérdés, kevés válasz. Kik a rossz fiúk? Miért nem buktak le eddig? És a rossz fiúk miért nem hagyják őket békén? Mi a fontos? Hol a határ? Meddig mehetnek el? Hol kezdődik a törvény és a törvénytelenség? Mi motiválja őket? Mi a cél? Hová tartanak? Mi fog következni? Mi lesz, ha...? Mi történik, ha...? Kik vannak ellenük és mellettük? Kiben bízhatnak? Kitől kell tartaniuk? Ki az irányító? Miért pont ők?

És még sorolhatnám. Nyugi. Nem ez a fülszöveg. Az majd azután lesz, miután kész a regény. És igen. Az Ősi Vért egy időre polcra helyeztem. Miután a gép befuccsolt, én sem tettem másként. Aztán jött eme ihlet, és el kezdtem írni. Tartottam attól, hogy pár oldal és annyi. De annyira megszerettem - mint az összes többit is -, hogy nem tudom abbahagyni, állandóan azon kattog az agyam, hogy mi következzen, hol tartson, kivel mi történjen és így tovább. És igen. Mint az Ősi Vérnél, itt is többszereplős regényről van szó, de - és ez a fontos -, nem akarok 300 oldalnál többet írni. Szeretném, ha lendületes, feszült légkört tudnék vele teremteni. Én ezt jelenleg érzem a regényen, de az olvasók, ha majd olvassák, nem tudom, hogy mit fognak gondolni. Próbálom kerülni azokat a helyzeteket, amik úgynevezett sablonok, de az is lehet, hogy találnak majd benne erre utaló dolgokat. A szereplőimet imádom, mindegyik más-más karakter, mindegyik másban erős, és már előre sajnálom őket. Magamat is.

A lendület nem hagyott alább, a regény írása folytatódik tovább. A kusza szálak kezdenek kibontakozóban lenni. Egy kérdés, ami felmerült bennem, hogy elég lenne e-könyvben kiadni, vagy legyen nyomdai változat is.

Mára ennyi. xoxo

2020 március

Azt hiszem, a januári hónapom nem ment zökkenőmentesen, a február túl rövid volt ahhoz, hogy mérlegre tegyem, a március pedig 11 napja tart.

Szóval, a hétfői napon végre gondoltam egy merészet, és megnéztem mi maradt meg a laptopomról. Úgy tűnik minden, bár a gépnek annyi. Összetettem a két kezem, hogy ismét meghallgattak az égiek, bár szerintem, már elegük van belőlem.

A sok picsogás és lelketlen szidalom után kezdem azt érezni, hogy újra enyém a terep. Hamarosan ismét belendülhetek, de most az összes regénytervezetemet, félkész regényeket, vagy teljesen befejezett regényeket át akarom nézni, vizslatni, mert szeretnék előre tekinteni, szeretném megvalósítani őket, még ha nem is egyszerre.

Az Ősi Vér első részét 2017-ben adattam ki a kiadóval. Azóta holtágban vergődik, de nem azért mert nincs kész. Egyedül már csak az utolsó része az, ami kell. Az összes többi már csak átnézésre vár. A régi tervem szerint pedig folytatom a regényeim megírását, átírását, kiegészítését, bővítését és befejezését. Az Ősi Vért megelőzően voltak már regényeim, amiket pont emiatt félretettem, nem igazán foglalkoztam velük. De úgy gondolom, hogy amint megleszek az utolsó részével a könyvsorozatnak, így azokat tudom előrébb venni, és közben más regényeimmel is foglalkozhatok. Visszatérek a régi módszeremhez, amikor 2-3 regényt is csináltam egyszerre, ennek érdekében bizony sokat kell jegyzetelni. Az már biztos.

Közben 2020. év első regénytervezete is készülőben van. Egy álomnak köszönhető, amely kb. 2 éve üldöz, és nemrég már nem adott a megnyugvásra. Így kénytelen voltam belevetni magam. És tök jó, felszabadító érzés volt, hogy nem az Ősi Vért írom, hanem egy másik fajta regényt. Tudom, ez kegyetlenül hangozhat, de valamiért nagyon megélénkültem írás közben, és ezt már régóta nem éreztem. Lehet, kellett ez a fennakadás az életemben is, hogy visszafogjam magam, hogy ne csak egy valamire koncentráljak, még ha sokszor volt is frusztráló.

Mára ennyi. xoxo

Ősi Vér hatodik könyv - Egy év szabadságot kérek

Elérkeztem az Ősi Vér hatodik részéhez. Ha az ötödik rész a mélabús állapot, akkor a hatodik a roncsderby. Utoljára szerkesztett ideje: 2017.07.17. 22:08 órakor.

Oldalszám: 224 oldal.👹

Na még egyszer.

Oldalszám: 224 oldal. Hogy a francba lesz ebből kb. 500 oldal úgy, hogy közben ez a befejező része???💢💢💢💢

Igen, az utolsó megmérettetés. Szerintem, mire végére érek, a Palette nem varázsolja el az ősz hajtincseimet.

Ráadásul ez a 224 oldal még nem lett megszerkesztve, ami arra ad gyanút, hogy szerkesztés után kapok egy kb. 150 oldalas kis szösszenetet. És 2019 március végét írunk. Talán valamikor decemberre még ki is forrja magát, ugyanis ez az utolsó rész nincs kész, ami nem csak abból fog nekem állni, hogy én szerkesztek, javítok, bővítek, hanem a bővítés ama formája is, hogy tényleges véget írok neki. Pihennem kell.💤

Egy kis kulisszatitok: én annak idején, mikor megálmodtam eme csodás regényt, úgy gondoltam, hogy egy szimpla romantikus-fantasy elemekkel átszőtt történetet kapok.💘 Tévedni lelketlen dolog. Az, hogy ebbe az összes létező lényt betöltsem meg se kottyant, persze akadtak fekete kitöltetlen foltok. Sok szereplőm ki se volt teljesen dolgozva, és volt, hogy a sok időugrás közben elfeledkeztem pár ügyes-bajos dologról, legyen az dátum, egy-egy szereplő, vagy egy-egy fontos történetrész, ami megmozdítója a cselekményszálaknak. Erre jön még az, hogy az első rész nem is úgy kezdődött volna, ahogy elkezdtem. Szó szerint értve, az eleje igazából nem az eleje lett volna, az valahol középtájban kullogott, de ezt ide, azt oda tologattam, ez itt nem jó, az ott nem jó, és így tovább, míg a végleges formáját fel nem vette. És mivel nőtt a regény, ezért kénytelen voltam 6 felé szabdalni, ami azt is eredményezte, hogy az utolsó rész kapta a legalacsonyabb oldalszámot, plusz még nincs is kész állapotban, nem úgy, mint a többi volt.😄😢😵💣

Szóval, most, hogy elérkeztem eme pillanathoz, kissé elgondolkoztam. Sok éve annak, hogy el kezdtem írni, és így visszagondolva nem olyan rossz ez, csak túl sok idő telt el. Bárki más megír egy regényt 1 hónap alatt, vagy fél év alatt, de hogy éveket töltsön valaki írással, és azt is úgy, hogy egyetlen regényre fókuszál a sok más regénytervezet mellett, az kissé földbe döngöl.

És sajnos be kell vallanom, hogy már most hiányérzetem van, hisz ennyi évet, amit én ezzel a regénnyel töltöttem, és most, hogy elkezdem a befejező részt megírni, az egy kissé zavaros, szomorú, és bűnös. Az utóbbi azért, mert úgy érzem, mintha szegényt le akarnám már rázni, és mással foglalkozni, miközben annyira szeretem. Sokat mérgelődtem rajta, volt, hogy elvesztettem bizonyos elemeket belőle, mikor megesett, hogy a gép besokallt, én is tőle, és így teljesen újat kellett írnom. Féltve őriztem, amíg rá nem szántam magam, hogy kiadassam, mégis csak regényíró szerettem volna lenni. Ezzel nincs úgy probléma. De mégis csak az én kis világomat tárom fel benne. Hisz azok a gondolatok, melyeket beleírtam, az valamilyen szinten nem csak magáé a szereplőé, hanem az enyém is. És már most tartok attól, hogy mi lesz a vége. Mi az, ami előre fogja mozdítani az egész történetet. Mi az, ami kiteljesíti az egészet. Még én sem tudom pontosan, bár már elhatároztam rég, hogy mi lesz benne, de ha írás közben rálelek egy fordulópontra, biztos vagyok benne, hogy akkor az egész másfelé fog mozdulni. Azt hiszem az utolsó résszel már most meggyűlik a bajom, de eme kihívást vállalom, mint azt a sok évet is, melyet vele töltöttem.

Hamarosan folyt.köv.

xoxo 

Ősi Vér második könyv 3. rész

Jelenleg 403 oldalas az Ősi Vér második könyve. 416 oldalas volt, a szerkesztések folyamatában ez lecsökkent 400 alá, de lett bővítve és még lesz bővítési folyamat, így tartunk a jelen állapotában 403 oldalnál. Imádjuk a vérfarkasokat!!! 💋💋💋💋 Emellett 3 regénytervezet született még meg, plusz elővettem két régit is, amiket hébe-hóba folytatok. *Nagy levegő és kifúj*

Csak hogy bonyolítsam a saját helyzetem a második könyv és a harmadik könyv igen szorosan vannak jelen, így kénytelen vagyok a harmadik könyvet is elővenni, amikor olyan esemény zajlik a másodiknál, amihez fontos a harmadik. Asszem lehet érteni, amit leírtam.

So, itt vagyunk március 24-vel a hónap vége felé. Király, hamarosan április. Lapátoljuk a havat a közelgő húsvét alkalmából... á nem! Már elolvadt. De még eshet.

És, amit a mai napon észrevettem... felmentem a kiadó oldalára, hogy megnézzem mi újság arra, és láttam, hogy lett két E-book rendelésem. *Magasságos egek!!!* Nagyon szépen köszönöm, szinte lesokkolt a tudat, hogy valaki más is olvassa rajtam kívül. 😅😁😇😵😭💞 De most tényleg!!! Még mindig a hatása alatt vagyok. Sajnos, amit még nem tudok, hogy az olvasóknak mindez mennyire érte meg. Tudom, hogy nem kellene ezen kattognom, de most már értem, miért fontos, hogy mit gondolnak az olvasók. Úristen!!! Az első, amire gondoltam, hogy mi van, ha nem tetszik nekik???!!! Na jó, reménykedem benne, hogy némi pozitív hatást értem el náluk, még ha akad némi negatív is. De elfogadom, bármi is legyen a reakciójuk. *E-book*

Ha már itt tartunk, áprilisban ismét lesz akciózás az Ősi Véren. És mivel imádom az áprilisi hónapot és ebben a hónapban születtem így... még gondolkodom rajta.

Vissza a szerkesztési munkálatokhoz. Ami nagyon fontos számomra, hogy elkerüljem a lényegesebb és láthatóbb hibákat. Erre mindenképp megpróbálok odafigyelni. A költségesebb része már más kérdés, ennek érdekében kérdéses is, hogy mikor tudom kiadni a regényt. *Ebben az évben!!!* *Ebben az évben!!!* Reményeim szerint ez így is történik. És ahogy egy korábbi bejegyzésemben már megemlítettem az első könyv javítását, amit szintén be szeretnék kalkulálni, miután kiadatom a második részét. De mindent szép sorjában!!!

Addig is mindenkinek Kellemes Húsvétot, sok locsolkodót, sok tojást és sonkát!!! Egészséget és boldog pillanatokat kívánok!!! xoxo

Ősi Vér második könyv

Az Ősi Vér - A Kiválasztottak című regény a sorozat első és bemutatkozó része. A második könyv már kész van, de alapos átolvasás és szerkesztés vár rá. Ebben a részben a vámpírok, démonok és emberek között feltűnnek a vérfarkasok és az angyalok is. Betekintés a múltba és még több szereplő. Egy ideje azon tanakodom, hogy talán egyedül az E-könyvet vinném tovább, de még nagyon messze állok a kiadatástól, hisz amíg nem áll készen a második rész erre, addig nem szeretnék semmit elhamarkodni. Az első könyvvel ezt tettem és akadnak hibái, ám mindezt már nem akarom elkövetni a másodiknál. Szép remények. Csak pozitívan. Ha a külsejét nem is vesszük alapul (ami sok esetben sokat nyom a latban), akkor talán a történet és a szereplők azok, akik valamelyest kompenzálják ezt a hátrányt. Mégsem várom el. Az első könyv kiadásától számítva kb. fél évet szeretnék adni a második könyv kiadatásáig. Persze mindez változhat. Ugyanakkor azon is tanakodom, hogy ideje lenne a többi regényemmel is foglalkoznom, és amelyik hamarabb kész állapotba találja magát, mehet a kiadóhoz. Nem tudok, vagy legalább is nem hallottam olyan íróról, aki egy könyvsorozat mellett párhuzamosan kiadatott volna más könyveket is. Hm... nem is rossz gondolat. Rengeteg olyan regényem van, melyeket félretettem az Ősi Vér miatt. Hébe-hóba, mikor nem tudtam mit írni az Ősi Vérhez, akkor írtam egyik-másik regényem. Talán mégis csak ez lenne a legcélszerűbb. Elvitatkozom még ezen magamban. 😅😆😵😜 A lényegen nem változtat, hogy hibákkal vagy anélkül, de folytatom a könyvsorozat kiadatását.

Egy kis szösszenet 2.

Amit rólam lehet még tudni... sokat nem, de... szeretem az animékat és a mangákat. Ez egy kicsit megalapozta a fantasy regényemet. Ezért is csináltam olyan borítót, amit... bűn lenne megmutatni (és ezért szemlélem mások rajztehetségét irigykedve, mert nekem sosem lesz olyan). Ugyanakkor az anime/manga világ mellett számos japán énekes, énekesnő és együttes dalait is hallgatom a mai napig. Imádom az elképzeléseiket, az összhatást, a varázslatot bennük. Imádom, amikor egy történetnek olyan alapot szolgáltatnak, mint a legenda, a hit, a misztikum, régi történet, monda és még lehetne sorolni.

Ám az én regényemnek elsődleges alapja azaz álom volt, amit láttam jó 12 évvel ezelőtt, melyet a Prológusként használtam fel. Ezzel együtt - amit még nem árultam el -, hogy volt egy zene is, amely megadta a löketet. Az egyik kedvenc japán énekesem által. Valamiért az a zene annyira megindított, hogy a könyv régi és eredeti címe innen jött, ám azóta a cím megváltozott, mivel maga a történet is bővült a szereplőkkel és minden mással együtt. Ugyanakkor megmaradt benne az, amit a zene is szolgáltatott számomra.

Tudom sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon mit alkottam akkor valójában? A kezdetleges lépésekben érezhető volt az anime/manga hatás és talán ez nem változott. Talán valamennyire mérlegre tudtam állítani és kiegyensúlyozni, hogy ne tűnhessen olyannak, mint egy igazi anime/manga. Jobbára a fantasy világ segített ebben, ám azt sem szerettem volna, ha mindez teljes mértékben elveszik. A történetalkotásban az a legnagyszerűbb, hogy folyamatosan bővül, alakul, formálja magát, míg végül kiad egy egészet. Na már most a 12 év alatt megismertem a folyamat minden kínját-baját-örömét-csínját. A kérdés, hogy mit alkottam valójában, pedig még rejtély számomra is, hisz csak akkor fogom megtudni, ha a kiadó kiadja, és az olvasók véleményt formálnak. Akár egy történet szereplői, úgy a vélemények is lehetnek jók és rosszak, elgondolkodtatóak, könnyfakasztóak, építő jellegűek, bosszantóak, ám mindezek ahhoz kellenek, hogy az ember folytatni merjen valamit, amit már elkezdett, amit lassan, de biztosan felépít maga körül.

Nem tudom, hogy a regényem mit fog kiváltani az olvasókból. Egyáltalán kivált majd valamit belőlük? Valamit biztosan. Remélem. Érdekelni fogja őket? Érdemes volt kiadni vagy maradt volna az íróasztalfiók mélyén? Bosszantóak ezek a kérdések. Egyáltalán minek teszi fel az ember? Vajon mit csináltak a régi nagynevű írók és költők? Miben reménykedtek? Mit láttak? Mit éreztek? Mit tapasztaltak? Bizonyára nálam sokkalta magabiztosabb írópalánták is vannak. Na, mindegy! A folyamat már elkezdődött, és kérdés, mikor fejeződik be. Ezt a bizonytalanságot sosem szerettem. xoxo

Nyomtatás

2017.09.08-án kinyomtattam a fantasy történetem első könyvét. 391 oldal. Ez az idő is elérkezett a számomra, már csak a borító és a fülszöveg hiányzik. És utána irány a kiadó. Egyszerre furcsa és szomorú.

Hamarosan további infoval is szolgálok, de most azon igyekszem, hogy egy normális borítót készítsek a regényhez. Nem lesz könnyű. A fülszöveggel pedig még úgy sem.

Szóval rövid bejegyzés a mai, de koránt sincs vége.

xoxo

Írni és élni hagyni - önmagad lenni

Ha az írói szakmát tanulni lehetne, akkor már annak idején jelentkeztem volna...

De! Ezt szerintem nem lehet csak úgy tanulni. Én például nem tudnám, mert olyan lenne számomra, mintha megkötöznének.

Érezni. Beleélni magunkat. Rágondolni. Álmodni róla. Ismerni a szereplőket, a helyszíneket. Elképzelni. Továbbgondolni. Formálni. Írni és élni hagyni... khm... önmagad lenni.

Sosem kaptam válaszokat, visszaigazolást. Egyszer-kétszer megpróbáltam egy-egy személynek a véleményét kikérni, de vagy eleve nem foglalkozott vele, vagy az idő nem engedte számára, hogy megtehesse. Szóval, nem vagyok az a szerencsés típus, aki mindezt megkaphatta volna. Kivéve az öcsémtől, aki szintén művészi beállítottságú. Ezen a téren csak mi ketten vagyunk fekete bárányok a családban.

Szóval, kis világom rejtett zuga sokáig elzárt volt. Aztán megpróbáltam a blogolást, semmi sikerélmény, ám a verses blogom szépen gyarapszik. ❤😂

Nem adtam fel. Persze voltak más blogok, amiket már nem használok, nem foglalkoztam vele. De mindegy is!

Ihlet. Egy nagyon fontos momentum az íráshoz. Ahogy a képzelet is. Na ennek a párosítása sem mindig törekszik arra, hogy pontosan egyszerre működjön. Amikor meg megvan a hatás, akkor lehet, hogy nem vagyok gépközelben. Volt, hogy iskolai órák alatt alig vártam, hogy valamit lefirkanthassak, persze nem mindig sikerült, főleg, ha kiment a fejemből a gondolat, mert a helyét átvette egy másik.

Zene. Mostanában bajban vagyok a zenehallgatással, mert amint zenét nyomok be, akkor tuti, hogy az írás nem fog zavartalanul menni, mert olyankor meg táncolhatnékom van. Vegyesen hallgatom, mikor milyen a lelkivilágom. Régebben, ha mérges voltam, akkor persze jöhetett a rock. Most viszont, ha nyugodt vagyok, akkor hallgatok rock zenét. Általában megesik az is, hogy a rock után pop zenét vagy egy kiadós remixet hallgatok meg, vagy ami épp adódik. Szóval, a zene lassan már nem segít az írásban, hanem épp ellenkezőleg, koncentrációhiányt okoz.

Olvasás. Vannak még könyvek, amik még mindig váratnak magukra, de néha a kezembe akad egy-egy regény, amit ha lassan is, de ki tudok olvasni. Annak idején azért ennél jóval több könyvet faltam, nem érdekelt, ha késő este, de olvassak. Na ja!

Írás. Felemelő tudna lenni, ha végre a kezemben érezhetném a saját könyvem, az első regényem. Lehet annyira várom, hogy amikor odakerül a sor, akkor meg elmúlik a varázs. 😱😲😶😭 Szerettem volna részleteket bemutatni a készülődő regényemből, de mindig meggondoltam magam. Valamiért nem éreztem azt, hogy ezt meg kell tennem, pedig volt rá példa, hogy el kezdtem írni a blogba, de aztán mindig kitöröltem. Talán, mert tartok egy kicsit mások véleményétől, nem tudom. Voltaképp az öcsémen kívül más nem is olvasta... ja, de... én. 😉😇😆😢 Mily megható!

Jelenleg az újraolvasás tart/tartana (ha nem blogolnék feleslegesen), ami egész jól megy... eljutottam a 33. oldalig, ami a 2. fejezet kezdődik... 💣💔💘😓 Mert megint blogolok, mert megint zenét hallgatok (Lesley Roy) és... igen magától nem fog a végére érni.

Fantasy regény.

A szereplők többségében vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, boszorkányok és emberek. Megszámlálhatatlan szereplő. Egy-két alkalommal megpróbáltam összeszámolni, de a végéig sem értem. És már nem is próbálkozom. Tudom! Tudom, hogy fantasy és különleges lények... tudom, hogy sok ilyen regény készült az elmúlt... 30-50 évben... kb... és talán keveset is mondtam. Tudom, hogy az ilyen szereplőkkel teletűzdelt regényben a történet se mindegy, hogy mi. Felkelti az érdeklődést az olvasókban?

A történet mondhatni áll egy fő cselekményszálból, és mint falevélen az erezet áll néhány mellékszálból. Én igazából szerettem volna leegyszerűsíteni, de a fantázia egy olyan világ, amellyel vitába szállni nem lehet. Még akkor sem, ha rákényszeríted magad. Legalábbis nekem nem sikerült és mindent, amit lehetett beleírtam a regénybe.

A helyszínek számomra különlegesek. Amikor megálmodtam a prológust, tudtam, hogy hová kell helyezni a történetet. Ennek ellenére vannak olyan helyszínek, amelyek félig-meddig fantázia, és vannak valós helyszínek is.

Nem törekszem a tökéletességre. Az én regényemben is lehetnek hibák (és nem csak egy elmaradt vesszőhibáról lehet szó), amelyeket maga az olvasó fog felfedezni, aki eldönti, hogy tetszik neki vagy sem, hogy érdekes vagy sem. Olvasóként már megtapasztaltam, hogy nem létezhet egyforma könyv. Ha mégis, akkor nem azért, mert így akar a másik író még jobbat írni. Én legalábbis sosem olvastam ugyanolyan történetet, igaz, az elmúlt időszakban nem igazán foglalkoztam az olvasással.

Azt tudom, hogy számomra ez a regény nagy kihívás volt és még az is, mivel még nincs befejezve. Igen fiatalon kezdtem hozzá, sok változtatás, bővítés, javítás vette kezdetét, ahogy egyre jobban közeledtem a 30-hoz. Tudom, nem a kor számít, főleg ha valaki íróként akar bemutatkozni egy ország előtt... vagy először maradjunk még a megyénél.

Hm... az igazsághoz még hozzátartozik, hogy szerettem volna ebből a regényből kihozni egy könnyed, csajos, kis olvasmányt (kb. 300 oldalra gondolok a kis szóra). Ám az érzelmi hangulatomnak hála és a történet vonulatának köszönhetően ez megváltozott.

A regény eddigi állása szerint hat könyvből tevődik össze (6 - ez egy bűvös szám). Az újraolvasás mellett a könyvborító és a fülszöveg megalkotása folyamatban. Már most úgy érzem, hogy a szeptemberi hónapom másról se fog szólni.

Hát jelenleg ennyi! xoxo