Azt hiszem, a januári hónapom nem ment zökkenőmentesen, a február túl rövid volt ahhoz, hogy mérlegre tegyem, a március pedig 11 napja tart.
Szóval, a hétfői napon végre gondoltam egy merészet, és megnéztem mi maradt meg a laptopomról. Úgy tűnik minden, bár a gépnek annyi. Összetettem a két kezem, hogy ismét meghallgattak az égiek, bár szerintem, már elegük van belőlem.
A sok picsogás és lelketlen szidalom után kezdem azt érezni, hogy újra enyém a terep. Hamarosan ismét belendülhetek, de most az összes regénytervezetemet, félkész regényeket, vagy teljesen befejezett regényeket át akarom nézni, vizslatni, mert szeretnék előre tekinteni, szeretném megvalósítani őket, még ha nem is egyszerre.
Az Ősi Vér első részét 2017-ben adattam ki a kiadóval. Azóta holtágban vergődik, de nem azért mert nincs kész. Egyedül már csak az utolsó része az, ami kell. Az összes többi már csak átnézésre vár. A régi tervem szerint pedig folytatom a regényeim megírását, átírását, kiegészítését, bővítését és befejezését. Az Ősi Vért megelőzően voltak már regényeim, amiket pont emiatt félretettem, nem igazán foglalkoztam velük. De úgy gondolom, hogy amint megleszek az utolsó részével a könyvsorozatnak, így azokat tudom előrébb venni, és közben más regényeimmel is foglalkozhatok. Visszatérek a régi módszeremhez, amikor 2-3 regényt is csináltam egyszerre, ennek érdekében bizony sokat kell jegyzetelni. Az már biztos.
Közben 2020. év első regénytervezete is készülőben van. Egy álomnak köszönhető, amely kb. 2 éve üldöz, és nemrég már nem adott a megnyugvásra. Így kénytelen voltam belevetni magam. És tök jó, felszabadító érzés volt, hogy nem az Ősi Vért írom, hanem egy másik fajta regényt. Tudom, ez kegyetlenül hangozhat, de valamiért nagyon megélénkültem írás közben, és ezt már régóta nem éreztem. Lehet, kellett ez a fennakadás az életemben is, hogy visszafogjam magam, hogy ne csak egy valamire koncentráljak, még ha sokszor volt is frusztráló.
Mára ennyi. xoxo
