Ősi Vér második könyv 3. rész

Jelenleg 403 oldalas az Ősi Vér második könyve. 416 oldalas volt, a szerkesztések folyamatában ez lecsökkent 400 alá, de lett bővítve és még lesz bővítési folyamat, így tartunk a jelen állapotában 403 oldalnál. Imádjuk a vérfarkasokat!!! 💋💋💋💋 Emellett 3 regénytervezet született még meg, plusz elővettem két régit is, amiket hébe-hóba folytatok. *Nagy levegő és kifúj*

Csak hogy bonyolítsam a saját helyzetem a második könyv és a harmadik könyv igen szorosan vannak jelen, így kénytelen vagyok a harmadik könyvet is elővenni, amikor olyan esemény zajlik a másodiknál, amihez fontos a harmadik. Asszem lehet érteni, amit leírtam.

So, itt vagyunk március 24-vel a hónap vége felé. Király, hamarosan április. Lapátoljuk a havat a közelgő húsvét alkalmából... á nem! Már elolvadt. De még eshet.

És, amit a mai napon észrevettem... felmentem a kiadó oldalára, hogy megnézzem mi újság arra, és láttam, hogy lett két E-book rendelésem. *Magasságos egek!!!* Nagyon szépen köszönöm, szinte lesokkolt a tudat, hogy valaki más is olvassa rajtam kívül. 😅😁😇😵😭💞 De most tényleg!!! Még mindig a hatása alatt vagyok. Sajnos, amit még nem tudok, hogy az olvasóknak mindez mennyire érte meg. Tudom, hogy nem kellene ezen kattognom, de most már értem, miért fontos, hogy mit gondolnak az olvasók. Úristen!!! Az első, amire gondoltam, hogy mi van, ha nem tetszik nekik???!!! Na jó, reménykedem benne, hogy némi pozitív hatást értem el náluk, még ha akad némi negatív is. De elfogadom, bármi is legyen a reakciójuk. *E-book*

Ha már itt tartunk, áprilisban ismét lesz akciózás az Ősi Véren. És mivel imádom az áprilisi hónapot és ebben a hónapban születtem így... még gondolkodom rajta.

Vissza a szerkesztési munkálatokhoz. Ami nagyon fontos számomra, hogy elkerüljem a lényegesebb és láthatóbb hibákat. Erre mindenképp megpróbálok odafigyelni. A költségesebb része már más kérdés, ennek érdekében kérdéses is, hogy mikor tudom kiadni a regényt. *Ebben az évben!!!* *Ebben az évben!!!* Reményeim szerint ez így is történik. És ahogy egy korábbi bejegyzésemben már megemlítettem az első könyv javítását, amit szintén be szeretnék kalkulálni, miután kiadatom a második részét. De mindent szép sorjában!!!

Addig is mindenkinek Kellemes Húsvétot, sok locsolkodót, sok tojást és sonkát!!! Egészséget és boldog pillanatokat kívánok!!! xoxo

A fantasy regényem elküldése a kiadóhoz

2017.10.24-én a hajnali órákban feltöltöttem a kiadó oldalára a regényem az instrukcióval és más egyéb dologgal együtt. Nem tudom, hogy mikorra lesz várható. Úgy gondolom, idő kell hozzá, hogy megjelenjen. Úgy gondolom, mindig az első lépés a legnehezebb, még akkor is, ha már régóta várjuk ennek a lépésnek az eljövetelét. Én ma megtettem, hosszú évek óta várva ezt a pillanatot. A bizonytalanság mégis ott motoszkál bennem. Milyen lesz? Miként fog tetszeni másoknak? Mi lesz a véleményük az olvasóknak? Mennyire tudom fenntartani az érdeklődést? Mert ugyanis nem csak egy halovány szikrát szeretnék csiholni ebből, de hát mindennek két oldala van, hanem több.

Megpróbálkoztam a borítótervvel. :) Igen, kissé szürreális, főleg, hogy én alkottam. Na mindegy! A lényegen nem változtat, hogy jobb is lehetne az eredmény, de azt hiszem, nem először pötyögtem azt, hogy nem vagyok egy profi művész e téren.

Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy az elképzelt borító helyett más lesz. Ez érthető, nem vagyok egy profi rajzoló, sosem voltam az, a poén csak az, hogy pont ebből érettségiztem. Mi a tanulság? Fogadj fel egy profit, aki megtervezi neked a borítót és hagyd az elképzeléseidet megalkotni más keze által. Büszkeség=balítélet. xoxo

Rövid bejegyzés

2017. október 16.

A fantasy regényem borítóterve és fülszövege immáron kész. A borítótervet magam rajzoltam, bár még lehet igazítok rajta még ezt-azt, itt-ott. A fülszöveggel is bajlódtam, de úgy tűnik nincs veszve semmi, és talán valamelyest figyelemfelkeltő... nem kiabálom el!!!

Ezután már csak annyi a teendőm, hogy elküldöm a regényt, az instrukciót, a borítótervet és a fülszöveget és... várok. Mivel tudom, hogy idő kell majd, amíg a kiadó kezébe kerül és rámondja az áment, úgy számoltam, hogy kb. november vége, december elejére talán már látni fogom a kiadó oldalán. Ez attól is függ, hogy mennyien akarnak kiadatni abban az időszakban könyvet/könyveket. Milyen terjedelmű műről van szó. Azok feldolgozásai, hogy átmenjen a zöldön. Türelem. Türelem. Türelem. Kosként igen szorgalmasan gyakorlom a türelem kifejezést szóban, írásban és szellemileg egyaránt. :)

Miután megkapom a választ a kiadótól, felfedem a regény címét, fülszövegét, borítótervét, a szereplőket, a történetet és a helyszíneket egyaránt.

Ezek a terveim. Ami igen meglepő lenne számomra, ha össze is jönne úgy, ahogy azt elterveztem. Na mindegy! A többit később!!! xoxo

Nyolcadik fejezet - apró részletek

"...– Bármilyen is legyen az ellenfél, bárhová is tartozzon, bármekkora erővel is rendelkezzen tisztelned kell az ellenséged. Ugyanakkor törekedj arra, hogy neked kell túlélned."

"Illetlenségnek tartotta, amiért így megbámul egy vadidegent, és azon kapta magát, hogy úgy méregeti, mintha ellenség lenne..."

 "– Az egyáltalán nem bulis, amikor szétverik szerencsétlent – mormogta a férfi."

"...– Volt... volt velem valaki. Valaki, akit nem ismerhetek... mégis olyan... mintha ismerném."

"...– Boszorkányság – dörmögte, és saját magát korholva ijedtségéért, kisietett a helyiségből. A végén még valaki gyávának tekintené, amiért megijed egy árnytól."

"...Miért kellett ennek így történnie? Mit hibáztak? Lehet, hogy másként kellett volna valamit csinálniuk?..."

És itt a nyolcadik fejezet apró részletei. Ezzel az első könyv fejezetei lezárultak. xoxo 

Hetedik fejezet - apró részletek

"– A nők mindig ilyen praktikus módszerhez alkalmazkodnak? – kérdezte ironikusan a férfi."

"– Szánalmas mikre vagytok képesek – mondta a nő száraz, rideg hangon és a férfi felé fordulva őt bámulta. Még mindig alig látott valamit, de elegendő volt jelen helyzetben érzékelnie őt. – Az a nagy helyzet, hogy a játéknak ezennel vége!"

"– Nem vagytok elfelejtve, csak nem érdekük mihamarabb elintézni titeket, ahhoz túlságosan könnyű préda vagytok a számukra – jegyezte meg a lány maró gúnnyal a hangjában."

"Finoman megérintette a lány bársonyos arcát, mely sápadt volt, mint az éjszakai Hold. Amikor felébred talán nem fog emlékezni a történtekre, de az is lehet, hogy minden egyes részlet élesen belemart elméjébe."

"Vajon most mit gondolhatnak rólam? Gyűlölnek? Félnek tőlem?"

"Vajon elég szeretetet adok nekik? Érzik, mennyire szeretem és óvom őket?"

"– Ismerlek, és tudom, hogy nem egykönnyen mondasz le valamiről – válaszolt erre a férfi. Nem tetszett neki, hogy barátját ennyire nem érdekli, hogy ezzel csak az életét kockáztatná..."

Itt van a hetedik fejezet apró részletei. Már nem kell sok hátra és jön a többi. xoxo

Hatodik fejezet - apró részletek

"Kezébe vett egy mély piros almát és mélyen beleharapott. A férfi elnézte, ahogy az alma édes nedve végigcsorog a nő húsos ajkán, és ahogy azt ujjával eltüntette, izgalomba jött tőle. Megnyalta ajkát és figyelt."

"Még mindig féltékeny. Riválist lát az exeiben. Ez már figyelemre méltó!"

 "...– Soha senki nem lehet olyan, mint én. Sokakat eltapostam már, és nem félek, bármi is legyen az utamban..."

"...Még fel sem tűnik a horizonton a napkorong, amikor elsők között ébred, hogy a hajnali csillagot ragyogva kémlelje, s csak azután tér nyugovóra, amikor eljő az éjszaka csillagos égboltja..." 

Itt van a hatodik fejezet apró részletei. Hamarosan jön a többi. xoxo 

Ötödik fejezet - apró részletek

"A férfiak többsége, amint betért a helyiségbe, megrohamozta a néhol már rozsdafoltos hűtőszekrényt, kivették belőle a jól megérdemelt sörüket és a helyiség közepén lévő ülőalkalmatosságokra ültek, amelyek szintén nem voltak már jó állapotban."

"...– Nem kell aggódni miatta. Ezelőtt sem tett semmi rosszat, ezután sem fog..."

"A férfi makulátlan külsejével nem illett volna bele a bandába, de rátermettsége és extravaganciája ezt másképp igazolta. Haja most újfent tépett formára vágva, fekete és szőke színűre festetten állt. Mindig megadta a módját arra, hogy jól nézzen ki, és még ha csatároznia is kellett, sem hagyta el magát."

 "Az emberek nem is tudják, hogy valójában kik élnek közöttük."

"A kesztyűtartóban lévő fegyverre gondolt, amit bármikor használnia kell, ha úgy adódik. Felkészült a legrosszabbra is, de remélte, az akció sikerrel zárul és senkinek nem esik bántódása."

"Mindketten ugyanazt a valamit fotózták le, két különböző erdős területnél. Maguk sem tudták megmagyarázni, hogy ami a fotókon szerepel szellem, furcsa fényjáték vagy egy ember eszement játéka."

"Lehet, hogy rájöttek? Lehet, hogy tudják, hogy meglátott valamit, amit nem kellett volna? Vagy egyszerű vadászatról lenne szó? Így csinálják? Megszúrják az áldozataikat, hogy az mit sem tudva a dologról, később elkapják?"

"...Vannak közülünk olyanok, akiknek családtagjai, szerettei és barátai vesztek általuk és vannak, akik egyszerűen változtatni szeretnének a világon. Megismertük a rettegést, a halált és az összetartozás erejét. Nem adhatjuk fel!" 

És itt van az ötödik fejezetből kiragadt apró részletek is. Hamarosan jön a többi is. xoxo 

Negyedik fejezet - apró részletek

"Csak azt kapta, amit megérdemelt – gondolta gúnyosan."

"Tudta, hogy megmenti, még ha nem is bízott meg teljesen benne. A férfi nem volt annyira hülye, hogy hagyja meghalni. Akkor mindenki tudná, hogy ki miatt halt meg."

"A viselkedéséből teljesen le tudta szűrni, hogy a szeretett férfit hagyná meghalni, mintsem életben tartsa. A sértései pedig egyszerűen irritálták mégsem tehette meg, hogy rátámad."

"Bármit megkaphattak. Mindenük megvolt. Hatalommal rendelkeztek. Gyönyörű asszonyaik, s gyermekeik csak őket éltették."

"Egyedül a heg emlékeztette még őket arra a borzalmas időszakra és a tettre, amely sosem gyógyulhat be."

"Mindketten valamelyest túl vannak a fájdalmon, de még mindig vannak vérző sebek."

"– Mindig is azt szerettem volna, ha gyerekek zsivaja tölti be az életünk nagy részét – elmélkedett a férfi egy még ismeretlen jövőképen."

"Az apja nem lepődött meg, hogy létezhet másik túlélő, amikor is őt nagyon is kíváncsivá tette, és elgondolkozott azon, miként nem szerzett róla hamarabb tudomást. Annak a lánynak akkora ereje van, hogy bárki felfedezhette volna, mindegy ki védelmezi."

"– Szeretném a munkát egy kissé háttérbe szorítani, ha lehet és veled foglalkozni – nézett a lány szemébe komoly arccal a férfi, de annál csillogóbb tekintettel."

"A terem másik végében egy puha fekhely várta őket és mire odaértek már ruhátlanul zuhantak rá. Fél éven át tartó megtartóztatás és várakozás perzselte testüket, amitől heves csókolózásba és mámorító ölelkezésbe fonódtak."

Itt a negyedik fejezet apró részletei. A fülszöveg még simításokra vár, ahogy a borító is. xoxo

Írni és élni hagyni - önmagad lenni

Ha az írói szakmát tanulni lehetne, akkor már annak idején jelentkeztem volna...

De! Ezt szerintem nem lehet csak úgy tanulni. Én például nem tudnám, mert olyan lenne számomra, mintha megkötöznének.

Érezni. Beleélni magunkat. Rágondolni. Álmodni róla. Ismerni a szereplőket, a helyszíneket. Elképzelni. Továbbgondolni. Formálni. Írni és élni hagyni... khm... önmagad lenni.

Sosem kaptam válaszokat, visszaigazolást. Egyszer-kétszer megpróbáltam egy-egy személynek a véleményét kikérni, de vagy eleve nem foglalkozott vele, vagy az idő nem engedte számára, hogy megtehesse. Szóval, nem vagyok az a szerencsés típus, aki mindezt megkaphatta volna. Kivéve az öcsémtől, aki szintén művészi beállítottságú. Ezen a téren csak mi ketten vagyunk fekete bárányok a családban.

Szóval, kis világom rejtett zuga sokáig elzárt volt. Aztán megpróbáltam a blogolást, semmi sikerélmény, ám a verses blogom szépen gyarapszik. ❤😂

Nem adtam fel. Persze voltak más blogok, amiket már nem használok, nem foglalkoztam vele. De mindegy is!

Ihlet. Egy nagyon fontos momentum az íráshoz. Ahogy a képzelet is. Na ennek a párosítása sem mindig törekszik arra, hogy pontosan egyszerre működjön. Amikor meg megvan a hatás, akkor lehet, hogy nem vagyok gépközelben. Volt, hogy iskolai órák alatt alig vártam, hogy valamit lefirkanthassak, persze nem mindig sikerült, főleg, ha kiment a fejemből a gondolat, mert a helyét átvette egy másik.

Zene. Mostanában bajban vagyok a zenehallgatással, mert amint zenét nyomok be, akkor tuti, hogy az írás nem fog zavartalanul menni, mert olyankor meg táncolhatnékom van. Vegyesen hallgatom, mikor milyen a lelkivilágom. Régebben, ha mérges voltam, akkor persze jöhetett a rock. Most viszont, ha nyugodt vagyok, akkor hallgatok rock zenét. Általában megesik az is, hogy a rock után pop zenét vagy egy kiadós remixet hallgatok meg, vagy ami épp adódik. Szóval, a zene lassan már nem segít az írásban, hanem épp ellenkezőleg, koncentrációhiányt okoz.

Olvasás. Vannak még könyvek, amik még mindig váratnak magukra, de néha a kezembe akad egy-egy regény, amit ha lassan is, de ki tudok olvasni. Annak idején azért ennél jóval több könyvet faltam, nem érdekelt, ha késő este, de olvassak. Na ja!

Írás. Felemelő tudna lenni, ha végre a kezemben érezhetném a saját könyvem, az első regényem. Lehet annyira várom, hogy amikor odakerül a sor, akkor meg elmúlik a varázs. 😱😲😶😭 Szerettem volna részleteket bemutatni a készülődő regényemből, de mindig meggondoltam magam. Valamiért nem éreztem azt, hogy ezt meg kell tennem, pedig volt rá példa, hogy el kezdtem írni a blogba, de aztán mindig kitöröltem. Talán, mert tartok egy kicsit mások véleményétől, nem tudom. Voltaképp az öcsémen kívül más nem is olvasta... ja, de... én. 😉😇😆😢 Mily megható!

Jelenleg az újraolvasás tart/tartana (ha nem blogolnék feleslegesen), ami egész jól megy... eljutottam a 33. oldalig, ami a 2. fejezet kezdődik... 💣💔💘😓 Mert megint blogolok, mert megint zenét hallgatok (Lesley Roy) és... igen magától nem fog a végére érni.

Fantasy regény.

A szereplők többségében vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, boszorkányok és emberek. Megszámlálhatatlan szereplő. Egy-két alkalommal megpróbáltam összeszámolni, de a végéig sem értem. És már nem is próbálkozom. Tudom! Tudom, hogy fantasy és különleges lények... tudom, hogy sok ilyen regény készült az elmúlt... 30-50 évben... kb... és talán keveset is mondtam. Tudom, hogy az ilyen szereplőkkel teletűzdelt regényben a történet se mindegy, hogy mi. Felkelti az érdeklődést az olvasókban?

A történet mondhatni áll egy fő cselekményszálból, és mint falevélen az erezet áll néhány mellékszálból. Én igazából szerettem volna leegyszerűsíteni, de a fantázia egy olyan világ, amellyel vitába szállni nem lehet. Még akkor sem, ha rákényszeríted magad. Legalábbis nekem nem sikerült és mindent, amit lehetett beleírtam a regénybe.

A helyszínek számomra különlegesek. Amikor megálmodtam a prológust, tudtam, hogy hová kell helyezni a történetet. Ennek ellenére vannak olyan helyszínek, amelyek félig-meddig fantázia, és vannak valós helyszínek is.

Nem törekszem a tökéletességre. Az én regényemben is lehetnek hibák (és nem csak egy elmaradt vesszőhibáról lehet szó), amelyeket maga az olvasó fog felfedezni, aki eldönti, hogy tetszik neki vagy sem, hogy érdekes vagy sem. Olvasóként már megtapasztaltam, hogy nem létezhet egyforma könyv. Ha mégis, akkor nem azért, mert így akar a másik író még jobbat írni. Én legalábbis sosem olvastam ugyanolyan történetet, igaz, az elmúlt időszakban nem igazán foglalkoztam az olvasással.

Azt tudom, hogy számomra ez a regény nagy kihívás volt és még az is, mivel még nincs befejezve. Igen fiatalon kezdtem hozzá, sok változtatás, bővítés, javítás vette kezdetét, ahogy egyre jobban közeledtem a 30-hoz. Tudom, nem a kor számít, főleg ha valaki íróként akar bemutatkozni egy ország előtt... vagy először maradjunk még a megyénél.

Hm... az igazsághoz még hozzátartozik, hogy szerettem volna ebből a regényből kihozni egy könnyed, csajos, kis olvasmányt (kb. 300 oldalra gondolok a kis szóra). Ám az érzelmi hangulatomnak hála és a történet vonulatának köszönhetően ez megváltozott.

A regény eddigi állása szerint hat könyvből tevődik össze (6 - ez egy bűvös szám). Az újraolvasás mellett a könyvborító és a fülszöveg megalkotása folyamatban. Már most úgy érzem, hogy a szeptemberi hónapom másról se fog szólni.

Hát jelenleg ennyi! xoxo

Prológus

Sziasztok!

A fantasy regényem elindulása előtt álmodtam egy álmot. Jobban mondva álmodtam valamit, amiről tudtam, hogy meg kell születnie. Ez az álom már a regény kezdetekor világos volt előttem, hogy magát a prológust adja meg.

A prológust volt a legkönnyebb leírnom, és egyszer sem változtattam rajta. Az egyedüli a regényemben, melyet változatlanul hagytam, nem írtam át, nem vettem belőle, nem adtam hozzá. Az, ahogy leírtam, az úgy is marad.

És a mai napig rácsodálkozom, hogy miként tudtam én abból az apró prológusból egy jól megtermett sztorit összeállítani. Olyan, mint egy mese csak a legrövidebb változattal. Ugyanakkor azóta sem álmodtam arról, hiába is szerettem volna, hogy könnyítsek az írásomon. Egyszerűen képtelen vagyok róla álmodni, pedig néha jól jönne.

Az, hogy mi történik a prológusban és mi történik a teljes regényben szintén alaposan összehozta nekem a szálakat. Az első leütésnél tudtam, hogy maga a sztori nem hétköznapi, nem lehet az, és hogy a terjedelme is talán meghaladja majd a 300 oldalt. Hát, igen! Szerettem volna én 300 oldalba mindent beletömöríteni, de sajna, inkább bővült.

A regény prológusa olyan, mint egy centrum, amely köré fokozatosan gyűlnek, szőnek, építenek, kapcsolódnak egymáshoz újabb szálak, szereplők, történések, folyamatok. Az egyik kérdés az, hogy a prológus által mennyi olvasót vonzok be ebbe a fantasy világba. Hisz a prológus majdnem olyan, mint a könyv szerzője, a könyv címe, a könyv fülszövege. Megragadhatja az embert, de az is lehet, hogy egyáltalán nem fogja érdekelni és vagy továbblapoz, vagy leteszi a könyvet.

Nekem tetszik a prológus. Érdekesnek tartom. De én az író vagyok, nem pedig az olvasó. Az olvasó dönti el, hogy akarja-e majd olvasni a könyvet, vagy sem. Én ebbe pedig nem szólhatok bele. Hisz jómagam olvasó is vagyok. Nem egy könyvet olvastam, volt, amit többször is. A legtöbbnél pedig mindig más fogott meg. Szóval, csak reménykedhetem abban, hogy a prológus is figyelemfelkeltő lesz.

xoxo