Anna és Gábor - Forgatókönyv tervezet

GÁBOR ÉS ANNA

ÍRTA

TÖRÖK KRISZTINA DORINA

1. PENTHOUSE JELLEGŰ LUXUSLAKÁS – BELSŐ, NAPPAL

Anna csinos, sportos testalkatú nő, divatos ruhában, hatalmas táskával a karján benyit szülei lakásába. Széles mosollyal, csillogó tekintettel néz körbe, miközben táskáját lazán ledobja a padlóra. Megáll a nappali közepén, alaposan körbetekint. Ekkor látja meg az ismeretlen férfit, aki egy szál törülközővel a derekán, frissen borotváltan, épp kávézgat a konyhában és a reggeli újságot olvassa. A férfi érdeklődve tekint fel rá, majd lassan végigpásztázza a nőt.

                        ANNA

              Te meg ki a frász vagy?

                        ISMERETLEN FÉRFI

Ezt én is kérdezhetném. Nem vártam látogatót. Amúgy Gábor.

         ANNA

(kissé zavartan)

Anna. De mondd csak, hogy kerülsz te ide? Tudtommal nem vagy rokon és az ismerősöm sem vagy. Hogy kerültél ide? Apám tud rólad, ugyanis ez a szüleim lakása?! És mégis miért vagy pucér?

         GÁBOR

Csak fél pucér.

         ANNA

(felháborodva, értetlenkedve)

Már ne is haragudj, de ez… abszurd! Te betörtél hozzánk? Ez most komoly? Még is ki vagy te?

         GÁBOR

(szarkasztikusan)

Már mondtam. Gábor vagyok. És nem vagyok betörő, ahhoz túlságosan illedelmes vagyok. Csak… hogy is fogalmazzam… megláttam a lehetőséget, hogy egy ideig itt tartózkodjam. Jobb, mintha utcán lennék.

         ANNA

Micsoda? Te most szórakozol vagy mi? Mégis mi a fenét képzelsz? Azonnal takarodj innen!

         GÁBOR

Ugyan miért és hova? Ahogy látom elég nagy ez a lakás kettőnknek, ráadásul négy hálószoba is van, szóval… csak a nappali és a konyha az, ahol találkozhatunk. Nem értem, miért vagy így felháborodva. Nem fogok elmenni!

         ANNA

Hívom a rendőrséget.

         GÁBOR

Közlöm, hogy a pasid vagyok és csak a vita hevében hívtad őket. Apád is örülni fog neki, gondolom.

         ANNA

Majd biztos az apám neked hinne. Ne nevettess! Szedd a holmid, felőlem vihetsz kaját is, és…

         GÁBOR

Nem vagyok hajlandó elmenni. Jesszus, tökre nyugodt hetet tudtam magamnak, erre jössz te, és kidobnál, mint egy utolsó rongyot.

         ANNA

Hetet? Már egy hete itt dekkolsz, és mi nem tudunk róla? Mégis hogy jutottál be anélkül, hogy a portás tudott volna rólad? Ez kész őrület!

         GÁBOR

Most mit sopánkodsz? Apuci kicsi lánya. Mert ez a szüleid lakása. Nem is a tied.

         ANNA

Az meglehet, hogy nem az enyém, de elköltöztem tőlük, hogy független legyek.

         GÁBOR

Ez neked a függetlenség? Ez nem függetlenség. Ez önbecsapás.

Kb. 2015-ben volt egy forgatókönyvíró verseny-féleség. Megvolt egy adott téma, írni kellett hozzá forgatókönyvet, persze minimális oldalszám stb. Öcsémmel együtt be is neveztünk, reméltük, hogy lesz belőle valami, de frankón nem sikerült. Egyikünknek sem. Na, itt van az én tákolmányom. :) Na, jó... be kell vallani, hogy nem vagyok tehetséges forgatókönyvíró, sosem lennék az, mert utálom (szép kifejezés!), ha megkötik a kezem, a gondolataim, magát az írást. Így hát eldöntöttem még akkor, hogy én ebből már pedig regényt fogok írni. Az alap meg is van hozzá, a neveket kicseréltem, mert... mert na és kész. A blogon jó helye lesz, ha netán nem érnék rá kiadatni stb. Szóval, a napokban hozzá is látok. :)

Regénymorzsák

Régebben azt hittem, a regényírás olyan, mint az alvás-ébredés fázis: egyik pillanatban még alszom, a másikban fent vagyok, és minden a helyén van. Bár így menne. Vannak írók, akik évekig írnak egy regényt, vannak, akik hetek múlva már a piacra dobják a könyvüket és belevetik magukat a következő történetbe. És szerintem vannak olyanok, akik képesek egy regényt évekig írni, mint én, de közben mellette termelődik a többi regénytervezet. Vagyis nagyon remélem, hogy ezzel a problémával nem vagyok egyedül. Ugyanakkor tudom, hogy ez nem helyes. Mégis ezt tettem évekig. Írok egy fantasy regényt: Ősi Vér. Ennek az első könyvét kiadattam a kiadóval. De még nincs vége, hisz összesen hat részből tevődik össze. Emellett számos más regényem várja, hogy egyszer befejezzem azokat. Sajnos úgy érzem, hogy mindez már lehetetlen. Annyi évet elvett az Ősi Vér megírása, hogy elhanyagoltam a többit. Úgy hogy elhatároztam, amit nem tudok megjelentetni, hát itt a blogon megteszem. Persze lehet, a végén meggondolom magam. Nem tudom. Majd kiderül. Szóval, belevágok, és lesz, ami lesz alapon folytatom a regényírást. xoxo

Ősi Vér második könyv 2. rész

2018.02.18.

Átolvastam a második könyvet. Ezáltal alaposan felmértem a terepet, a szereplőket, az eseményeket és... na igen... van, amit változtatnom kell még rajta, írtam bele néhány bővítést, kijavítottam néhány vesszőhibát meg hasonlókat, a szóismétléseket még eztán fogom kijavítani stb... Jelenleg 416 oldalt foglal magában. Ennek túlnyomó része a múltban játszódik, számomra tele mindenféle érdekes dologgal. Néhány szereplő életébe való betekintés, hogy miként váltak azzá, amivé formálta őket saját döntéseik és a sors. Lesznek kiélezendő párbajok, egymás iránt táplált harag, megvetés és a nyers erő, hogy ki lehet a jobb. A második könyv eseményei azért is lehet érdekes, mert itt összehoztam a bandát mind Halhatatlanok, mind Halandók szempontjából. Jelenleg ennyi lenne, aztán majd jön a többi. xoxo

Jayne Ann Krentz - Az átok (Álomfény-trilógia első könyve)

2017 decemberében kezdtem el olvasni. 2018.01.25-én olvastam ki.

Az Álomfény-trilógia első könyve, mely a jelenben játszódik.

A második könyv a múltban játszódik: Amanda Quick - Az Égő Lámpa.

A harmadik könyv a jövőben játszódik: Jayne Castle - Az Éjféli Kristály.

Szóval, az első könyvet sikeresen kiolvastam, hamarosan folytatom a másodikkal. Már most túlbuzgón kíváncsi vagyok.

Jack Winters és Chloe Harper történetét olvashatjuk. A központban a Winters-átok és a lámpa. Nem egy egyszerű átok, se nem egy egyszerű lámpa, aminek a neve Égő Lámpa. Furcsa volt számomra az Arkane jelenbéli mivolta, de hozzá lehet szokni. Végül is két ősi családról szól, akik nemcsak a jelenig jutottak el, hanem a jövőt is uralják. Mindig is érdekeltek olyan családfák, melyek visszanyúlnak akár a 17-18. századig, hanem még annál is tovább. Érdekes történet, álomfényfejtőről, Winters-utódról, titkos társaságról, olyan készítményről, melyről nem tudnak leszokni csak úgy, és ha mégis valaki megteszi... nem biztos, hogy jó vége lesz. J&J, Las Vegas és a különleges szenvedély, mely összekapcsolja a két főszereplőt. Mindvégig érződik a múlt, melyet meg-megemlít, összeköt a szerző a többi könyvvel. Ahogy szokták mondani: a szálak összefutnak, találkoznak és végül eljutnak a végkifejletig. Az írónő misztikusan hat az emberre. Voltaképp akármelyik könyvét is olvasom egyszerűen lenyűgöz vele. A történet, a szereplők, ahogy egymás után kapcsolódnak össze a dolgok, az érzelmek misztikus és emberi vonala mind fantasztikus hatás.

Ősi Vér második könyv

Az Ősi Vér - A Kiválasztottak című regény a sorozat első és bemutatkozó része. A második könyv már kész van, de alapos átolvasás és szerkesztés vár rá. Ebben a részben a vámpírok, démonok és emberek között feltűnnek a vérfarkasok és az angyalok is. Betekintés a múltba és még több szereplő. Egy ideje azon tanakodom, hogy talán egyedül az E-könyvet vinném tovább, de még nagyon messze állok a kiadatástól, hisz amíg nem áll készen a második rész erre, addig nem szeretnék semmit elhamarkodni. Az első könyvvel ezt tettem és akadnak hibái, ám mindezt már nem akarom elkövetni a másodiknál. Szép remények. Csak pozitívan. Ha a külsejét nem is vesszük alapul (ami sok esetben sokat nyom a latban), akkor talán a történet és a szereplők azok, akik valamelyest kompenzálják ezt a hátrányt. Mégsem várom el. Az első könyv kiadásától számítva kb. fél évet szeretnék adni a második könyv kiadatásáig. Persze mindez változhat. Ugyanakkor azon is tanakodom, hogy ideje lenne a többi regényemmel is foglalkoznom, és amelyik hamarabb kész állapotba találja magát, mehet a kiadóhoz. Nem tudok, vagy legalább is nem hallottam olyan íróról, aki egy könyvsorozat mellett párhuzamosan kiadatott volna más könyveket is. Hm... nem is rossz gondolat. Rengeteg olyan regényem van, melyeket félretettem az Ősi Vér miatt. Hébe-hóba, mikor nem tudtam mit írni az Ősi Vérhez, akkor írtam egyik-másik regényem. Talán mégis csak ez lenne a legcélszerűbb. Elvitatkozom még ezen magamban. 😅😆😵😜 A lényegen nem változtat, hogy hibákkal vagy anélkül, de folytatom a könyvsorozat kiadatását.

Ki a kedvenc szereplőm? 3. rész

Ősi Vér - A Kiválasztottak "Ki a kedvenc szereplőm?" kérdés folytatása:

Pokol Királya - a Pokol Ura. Az Alvilág Uralkodója. Az egyik legkedvencebb karakterem. A kitalálása adott volt, de itt is jelentkezett némi csavar, amit végül másképp oldottam meg, de ezt majd nagyon későn fogom csak elmondani. A személyisége: vad, erőteljes, megfontolt, kifinomult, lehetne azt a szót is használni, hogy ördögi, de ez a szó másra is igaz volna. Türelmesen kivár, persze akad, hogy próbálnak ellenkezni vele és akkor másképp kell döntenie, de lényegében mindig az van, amit ő elképzel.

Archer - a Pokol Királyának jobbkeze, hadvezére. A karaktere, jelleme adott volt, a névkutatásban akadtak problémáim, de nem sok kellett ahhoz, hogy a megfelelőt adjam neki. Többnyire azt csinál, amihez kedve van, de neki is vannak meggondolatlan lépései. A kiérdemelt helyét erősen tartja, nem mindig enged az akaratából és a büszkeségéből. Jó harcos és hűséges. Vannak ellenségei, akikről úgy tesz, mintha nem érdekelné, de nem felejti el őket. Vannak vágyai, egy részét megmutatja, egy részét elnyomja magában. A Pokol Királya mellett ő a második nagy kedvencem a szereplők között. Nem riad meg a harctól, imád harcolni és vért ontani. Követi a parancsokat, de van, amikor egy kicsit eltér tőle.

Lilith - a harmadik nagy kedvenc bármily furcsa is. Az ő szerepe a regény megszületésének pillanatában már jelen volt és nem holmi mellékszerepet akartam ráadni, hanem olyasmit, ami központivá teheti. Lilith-ről sokat lehet olvasni és mindenhol úgy állítják be ahogy. Én valami többet akartam és azt hiszem valamilyen módon meg is kaptam. Lilith személyisége, története eleven, mégha sok esetben olyan, mintha nem is létezne. Hisz mégsem úgy emlegetik, mint Ádám és Éva. Az ő lénye a regényben csupa büszkeség, tűz, sziklaszilárd, egy tomboló banshee, ám ezeknek az érzéseknek mélyen belül akadnak titkolt, elnyomott vágyai.

Ki a kedvenc szereplőm? 2. rész

Ősi Vér - A Kiválasztottak "Ki a kedvenc szereplőm?" kérdés folytatása:

És jöhetnek a vámpírok!!!

Luther: Mivel tisztában voltam a regényem szereplőgárdáival, főleg a természetfölötti lényekkel, így a vámpírokkal is, kellettek. Az igazság az, hogy a vámpírok története mindig is lenyűgözött. Különlegesek, varázslatosak, hódolnak a vérivásnak stb. Miközben írtam a regényem számtalan film és sorozat látott napvilágot, ahol kissé felturbózott vámpírok is felbukkantak. Ők is érdekesek a számomra. Mindig is érdekelt ki mennyire szeret változtatni a régi legendákon. A vámpírok természete is különböző, ahogy az emberé is.

Luthert olyasvalakinek képzeltem el, aki erős, szeret harcolni, vágyódik a hatalom után, ha kell mindenen átgázol, terveket szövöget, amik nem mindig a szája ízének megfelelően alakulnak, vagy teljes mértékben megbuknak. Elsőre megtaláltam a karaktere nevét is, mintha csak ráéreztem volna. De megjelent mellette a féltestvére Bloodworth alakja.

Bloodworth: Luther féltestvére, a bátya. Bloodworth Luther ellentéte. Vannak köztük súrlódások. A testvéri szeretet halvány fénye sincs köztük, főleg Luther részéről. Bloodworth neve véletlenül került a szemem elé, miközben kerestem a megfelelőt a karaktere számára. Szeretem a figuráját. Becsüli mindazt, amit az apja teremtett, amit tanított neki és fivéreinek. Próbálja összetartani a vámpírközösséget. A kettejük kapcsolata szó szerint még a fogantatásuk előtt megromlott. Persze ezt a következő könyvben érintőlegesen is sejtetem. A vámpírok között a testvéri viszony még ami érdekes számomra. Hisz ahogy az embereknél, úgy a vámpíroknál sem mindig lehet összhang, még akkor sem, ha rokoni szálak fűzik egymáshoz.

Masha: Luther kedveseként úgynevezett előjogok illetik, emiatt is nevezik vámpírkirálynőnek. Masha karaktere akkor kezdődött, amikor Lutheré is. Ő mindenben támasza a vámpírfejedelemnek. A kettejük szerelmi története nagyon régen kezdődött. Lesz is az egyik könyvben erről szó. Nem érti Bloodworth viselkedését Luther ellen, mint testvér. Persze ez érthető, mégis csak szerelmes az urába.

Hiláriusz: Na, az ő karaktere ugyan elkezdődött, de aztán történt valami a regény írása közben, ami kissé összezavart, kérdőjel volt fölötte, majd gondoltam egy merészet. Az ő karaktere nagyon mellék volt. Ám, a baki, amit elkövettem és amit később úgy gondoltam helyre lehet hozni egy kis csavarral, számomra nagyon tökéletessé vált. Ez a kis baki annyiból állt, hogy két egymástól eltérő karaktert hívtak Hiláriusznak. Ez sokáig fel sem tűnt, csak amikor már túl voltam sokadik átolvasás-javítás után. Szóval, volt egy vámpír Hilarius és volt egy másik személy Hiláriusz néven. Csak egy ékezetes betű és egy plusz betű okozott gondot, de megoldottam és a két személyiséget össze is mostam vele. Vele még lesz dolgom.

Zovárd, Rovena, Airton, Bartal, Azra és Thomas személyei lassan bontakoztak ki előttem. Nem volt könnyű egyik karakter sem, a történetük sem volt mindig konkrét, aztán az is szép lassan kialakult előttem.

És ugyan sok kedvencem van, de a vámpírszerelem úgynevezett központi karaktereinek számítom őket: Dijon és Salome. Salome szerepe egyszerű volt: Bloodworth lányaként mutattam be, de még előtte már megjelent Dijon karaktere és ők ketten már a történet kezdetén egymás mellett voltak. Először nem tudtam, hogy jó ötlet-e. Annyira nem akartam belemelegedni a vámpírszerelmi szálak viszontagságos létébe, de az ő kettejük története nem hagyott nyugodni. Dijon személye is egyszerű felderítő szerepként indult egyébként. Van bennük valami, ami még arra is ösztönözne, hogy egy külön regényt szenteljek nekik, de ez még nagyon távlati gondolat.