Ősi Vér második könyv 6. rész

2018.06.01., péntek 23:37

Ha úgy nézzük, akkor kész az Ősi Vér második része 420 oldallal. Természetesen még kell egy teljes átolvasás és a szerkesztési munkálat sem marad el, hogy tudjam csökkenteni az oldalszámot. Ezúton viszont elkezdhetem az Ősi Vér harmadik részét is. Még jó, hogy csak a hatodik részével van gondom, ami nincs teljesen befejezve. 😀😂

A második könyv kiadatása még várat magára. Amint a harmadikkal végzek, eldöntöm, hogyan tovább. De már most látom, hogy hosszadalmas időszaknak nézek elébe, és nem fogom hagyni, hogy a nyaram pötyögés nélkül teljen. Ööö... van olyan, hogy írói szabadság? Kb. fél évre lenne szükségem, hogy mindezt befejezzem. Egy másik fél évre, hogy kipihenjem a vele való küzdelmet.

A második részhez tartozó könyvborító keresése folyamatban van ugyan, de eddig nagyon nehéz dolgom van, hogy a megfelelőt találjam meg neki. A fülszöveghez még hozzá se láttam. Még bele sem gondoltam. Kész szenvedés lesz.

A harci jeleneteket próbáltam érdekesebbé, feszültebbé tenni, de leírva megint más, mint elképzelve, úgyhogy valamelyest be kell vetni a fantáziát, hogy lássa maga előtt az ember a cselekményt.

Igyekeztem a vérfarkasok életét is bemutatni, mint a vámpírokét is, de nem hanyagoltam el a többi lényt sem. Az előző részben megismert szereplők mellett számtalan más karakter feltűnik. Szerencse, hogy belepréseltem őket ennyi oldalba. A cselekmény a jelenben és a múltban egyaránt játszódik, így talán nem annyira egysíkú, de ezt mindenki maga fogja eldönteni. Van benne egy-két könyörtelenebb helyzet is, szomorú pillanatok, érzelmi küzdelmek. Utalások a következő részekhez. És a megingathatatlan Archer. Hm...

Ennyi volt mára.

xoxo

Ki a kedvenc szereplőm? 2. rész

Ősi Vér - A Kiválasztottak "Ki a kedvenc szereplőm?" kérdés folytatása:

És jöhetnek a vámpírok!!!

Luther: Mivel tisztában voltam a regényem szereplőgárdáival, főleg a természetfölötti lényekkel, így a vámpírokkal is, kellettek. Az igazság az, hogy a vámpírok története mindig is lenyűgözött. Különlegesek, varázslatosak, hódolnak a vérivásnak stb. Miközben írtam a regényem számtalan film és sorozat látott napvilágot, ahol kissé felturbózott vámpírok is felbukkantak. Ők is érdekesek a számomra. Mindig is érdekelt ki mennyire szeret változtatni a régi legendákon. A vámpírok természete is különböző, ahogy az emberé is.

Luthert olyasvalakinek képzeltem el, aki erős, szeret harcolni, vágyódik a hatalom után, ha kell mindenen átgázol, terveket szövöget, amik nem mindig a szája ízének megfelelően alakulnak, vagy teljes mértékben megbuknak. Elsőre megtaláltam a karaktere nevét is, mintha csak ráéreztem volna. De megjelent mellette a féltestvére Bloodworth alakja.

Bloodworth: Luther féltestvére, a bátya. Bloodworth Luther ellentéte. Vannak köztük súrlódások. A testvéri szeretet halvány fénye sincs köztük, főleg Luther részéről. Bloodworth neve véletlenül került a szemem elé, miközben kerestem a megfelelőt a karaktere számára. Szeretem a figuráját. Becsüli mindazt, amit az apja teremtett, amit tanított neki és fivéreinek. Próbálja összetartani a vámpírközösséget. A kettejük kapcsolata szó szerint még a fogantatásuk előtt megromlott. Persze ezt a következő könyvben érintőlegesen is sejtetem. A vámpírok között a testvéri viszony még ami érdekes számomra. Hisz ahogy az embereknél, úgy a vámpíroknál sem mindig lehet összhang, még akkor sem, ha rokoni szálak fűzik egymáshoz.

Masha: Luther kedveseként úgynevezett előjogok illetik, emiatt is nevezik vámpírkirálynőnek. Masha karaktere akkor kezdődött, amikor Lutheré is. Ő mindenben támasza a vámpírfejedelemnek. A kettejük szerelmi története nagyon régen kezdődött. Lesz is az egyik könyvben erről szó. Nem érti Bloodworth viselkedését Luther ellen, mint testvér. Persze ez érthető, mégis csak szerelmes az urába.

Hiláriusz: Na, az ő karaktere ugyan elkezdődött, de aztán történt valami a regény írása közben, ami kissé összezavart, kérdőjel volt fölötte, majd gondoltam egy merészet. Az ő karaktere nagyon mellék volt. Ám, a baki, amit elkövettem és amit később úgy gondoltam helyre lehet hozni egy kis csavarral, számomra nagyon tökéletessé vált. Ez a kis baki annyiból állt, hogy két egymástól eltérő karaktert hívtak Hiláriusznak. Ez sokáig fel sem tűnt, csak amikor már túl voltam sokadik átolvasás-javítás után. Szóval, volt egy vámpír Hilarius és volt egy másik személy Hiláriusz néven. Csak egy ékezetes betű és egy plusz betű okozott gondot, de megoldottam és a két személyiséget össze is mostam vele. Vele még lesz dolgom.

Zovárd, Rovena, Airton, Bartal, Azra és Thomas személyei lassan bontakoztak ki előttem. Nem volt könnyű egyik karakter sem, a történetük sem volt mindig konkrét, aztán az is szép lassan kialakult előttem.

És ugyan sok kedvencem van, de a vámpírszerelem úgynevezett központi karaktereinek számítom őket: Dijon és Salome. Salome szerepe egyszerű volt: Bloodworth lányaként mutattam be, de még előtte már megjelent Dijon karaktere és ők ketten már a történet kezdetén egymás mellett voltak. Először nem tudtam, hogy jó ötlet-e. Annyira nem akartam belemelegedni a vámpírszerelmi szálak viszontagságos létébe, de az ő kettejük története nem hagyott nyugodni. Dijon személye is egyszerű felderítő szerepként indult egyébként. Van bennük valami, ami még arra is ösztönözne, hogy egy külön regényt szenteljek nekik, de ez még nagyon távlati gondolat.