MD által szerkesztett szereplőim az Ősi Vérből - Bloodworth

 Bloodworth, csak ennyit írtam be... csak ennyit...

Mit akart a költő/író?

Én sem tudom, de hogy a program sem tudta, az is biztos.

Na nézzük meg pontosabban:

Beírtam mellé, hogy vampire...

Azt tudni kell, hogy Bloodworth nemcsak vámpír, hanem ő a "Fekete vámpír", ami nem véletlen, hisz a drágám fekete bőrű. És ezek a fogak...😏

Újratöltés:

Egy kicsit még pontosítunk:

Igen, a sokadik próbálkozás után feladtam:

Istenem, azok a fogak.... csodálkoznak, hogy elvérzik az ember... 😌

xoxo

Ősi Vér - Az előző rész tartalmából

– Két választása van egy vadásznak: meghal vagy életben marad – válaszolt mosolyogva Ryu, emlékeztetve mindkettejüket elhunyt apja szavaira, mely tanítás végigkísérte a klán életét. 

– Ők velem maradnak – nézett a két fiúra a varázsló. Mindketten gyászos képet vágtak, ugyanakkor dacosan néztek a férfira. – A szüleik érdemtelenül haltak meg – állt fel helyéről, miközben mindvégig a két fiúra szegezte kimért pillantását. – A ti lelketeken szárad a haláluk.

 – Tudod Satoru, kemény ellenfél vagy – szögezte le vigyorogva Luther, miközben egy gyors mozdulattal ott termett előtte és a vállánál fogva megragadta és közelebb húzta magához. – De akkor azon a napon nem voltál elég kemény, hogy megmentsd őt.

 – Egyetlen gyermek – gondolt rá szomorúan Bloodworth. Ez nem sok, bármennyire is nagy öröm számára, hogy legalább egy újszülött mégis csak továbbviszi a vérvonalat, még ha az Félvér is.

 – Egy Kiválasztott létezik csupán, ki az Ősi Vér ellen harcol – suttogta a szavakat Salome, miközben apja bólogatni kezdett.

 – A Katasztrófa előtt Satoru, Yoshi és Kaoru alkotta a Red Dragons-t – válaszolt Toshi. – Nemsokkal rá engem is bevettek a csapatba. Akkor még azt hittem, három vad fiatal srác, akik így akarják felkelteni magukra a figyelmet, de már az első napomon megmutatták, hogy nem játék az, amit tesznek…

 – Amikor megvágta a kezét, azt akarta megtudni, hogy vámpír vagyok-e – tért ki a válaszadás alól Toshi. Kawamura rábólintott. – És gondolom, ön sem az, uram. 

– Te a démonok királynője vagy – válaszolt tisztelettel a démon, s meghajolva előtte folytatta. – Jogodban áll bármit megkapni.

 – Annyi év eltelte után is vágyódsz utánam – húzódott el egy kissé a király, s Lilith kipirult arcába nézett. – Még mindig ugyanaz a hév lüktet benned – ujjaival határozott mozdulattal végigfutott a nő alhasán, s az felnyögött. – Mindketten ugyanazt akarjuk. Mindkettőnkre szükségük van.

 – Nem hinném, hogy most jött el az ideje a bemutatkozásnak – válaszolt kurtán a lány. Még mielőtt valamelyikük is visszavághatott volna, négy démon jelent meg körülöttük félmeztelenül, hatalmas fekete démonszárnyakkal. 

– A jó hír az, hogy a legtöbb Kiválasztott élete véget ért, persze akadnak kiváltságosok, ámbár sok remény hozzájuk sem fűz – közölte nyers modorban a férfi. – A rossz hír, hogy… – itt kis szünetet tartott, de látva Lilith könnyes tekintetét továbbfolytatta. – …az Ősi Vér él, nem ölték meg. De kiléte ismeretlen.

– Archernek joga van az ifjoncok között élni – szögezte le nyomban az aranyhajú férfi. A Pokol Királya erre rábólintott. Végre valami, amivel egyet értenek bátyával. – Az, hogy mivé válik, azt ő maga dönti el.

– Ismerlek, és tudom, hogy nem egykönnyen mondasz le valamiről – válaszolt erre a férfi. Nem tetszett neki, hogy barátját ennyire nem érdekli, hogy ezzel csak az életét kockáztatná. – A lányt keresed, mert tudni akarod miféle szerzet ő. Szerintem nem kell sokat találgatnod, hisz mindketten tudjuk. Majdnem megölt minket.

 – Annak tudod be, aminek akarod – nézett a férfira a farkas. – Nézz rám! Megéltem az élet nagy részét. Láttam, amit láttam. Tapasztaltam, amit tapasztalnom kellett. A fiam az utolsó a vérvonalamból. Hogy te, a haverod, vagy én magam ölöm meg, neki is mindegy.

– Mitől tartasz, barátom? – nézett a férfira Darius. Nem értette a férfit, végtére is ez lenne a tervük: előcsalogatni a Kiválasztottnak nevezett emberi lényt. – Azt hiszed, az a kis csitri elveheti az életünket, akkor nagyon tévedsz. Én nem fogom olyan könnyedén adni magam, mint azok, akiket könnyű szerrel és a mesterei segítségével megölt.

 – Ennyi lenne tehát? – tárta szét karját a lány. – Az, aki Chandakot felül akarja múlni, annak harcolnia kell, vagy csúnyán elbukik, ahogy a társai. Nos? Talán ennyi elegendő volt, hogy megtántorítsalak téged?

 – Ha lenne rá mód, hogy egy másik Kiválasztott tegye meg azt, amit Christinának kell, hidd el, nem hagynám, hogy ő áldozza fel magát, még akkor sem, ha a jóslat tényleg róla szól – nézett a férfira szomorú tekintettel Gabe.

 – Angelus tanítványai – köpött egyet Zogor. – Nézd, hova juttatta őket az a kis mitugrász? És még az Angyalok Kardját is rábízták egy tollpihésre.

 – Abban hiszek, ami életben tart – nézett a lányra a másik, majd kedvesen elmosolyodott. – Te hiszel valamiben? 

– A bosszúban – vallotta be őszintén Christina.

 – A Három Nővér – szólalt fel Sebastian mérgesen. – Igazi bestiák az Alvilágban és... Lilith hűséges fejvadászai. A férfiak rémálmai.

– Coronis tőre – közölte Olena halk hangon. – Accalia adta át nekem. A lány vére van rajta. 

– Hiányzol – felelt szomorúan Clio. – Tudod, Gabriel mindent elmondott. Tudok a Három Nővérről, Lilith-ről és arról, amit veled tettek. Az én hibám. Fel kellett volna ismernem, hogy ők nem emberek.

Ki a kedvenc szereplőm? 2. rész

Ősi Vér - A Kiválasztottak "Ki a kedvenc szereplőm?" kérdés folytatása:

És jöhetnek a vámpírok!!!

Luther: Mivel tisztában voltam a regényem szereplőgárdáival, főleg a természetfölötti lényekkel, így a vámpírokkal is, kellettek. Az igazság az, hogy a vámpírok története mindig is lenyűgözött. Különlegesek, varázslatosak, hódolnak a vérivásnak stb. Miközben írtam a regényem számtalan film és sorozat látott napvilágot, ahol kissé felturbózott vámpírok is felbukkantak. Ők is érdekesek a számomra. Mindig is érdekelt ki mennyire szeret változtatni a régi legendákon. A vámpírok természete is különböző, ahogy az emberé is.

Luthert olyasvalakinek képzeltem el, aki erős, szeret harcolni, vágyódik a hatalom után, ha kell mindenen átgázol, terveket szövöget, amik nem mindig a szája ízének megfelelően alakulnak, vagy teljes mértékben megbuknak. Elsőre megtaláltam a karaktere nevét is, mintha csak ráéreztem volna. De megjelent mellette a féltestvére Bloodworth alakja.

Bloodworth: Luther féltestvére, a bátya. Bloodworth Luther ellentéte. Vannak köztük súrlódások. A testvéri szeretet halvány fénye sincs köztük, főleg Luther részéről. Bloodworth neve véletlenül került a szemem elé, miközben kerestem a megfelelőt a karaktere számára. Szeretem a figuráját. Becsüli mindazt, amit az apja teremtett, amit tanított neki és fivéreinek. Próbálja összetartani a vámpírközösséget. A kettejük kapcsolata szó szerint még a fogantatásuk előtt megromlott. Persze ezt a következő könyvben érintőlegesen is sejtetem. A vámpírok között a testvéri viszony még ami érdekes számomra. Hisz ahogy az embereknél, úgy a vámpíroknál sem mindig lehet összhang, még akkor sem, ha rokoni szálak fűzik egymáshoz.

Masha: Luther kedveseként úgynevezett előjogok illetik, emiatt is nevezik vámpírkirálynőnek. Masha karaktere akkor kezdődött, amikor Lutheré is. Ő mindenben támasza a vámpírfejedelemnek. A kettejük szerelmi története nagyon régen kezdődött. Lesz is az egyik könyvben erről szó. Nem érti Bloodworth viselkedését Luther ellen, mint testvér. Persze ez érthető, mégis csak szerelmes az urába.

Hiláriusz: Na, az ő karaktere ugyan elkezdődött, de aztán történt valami a regény írása közben, ami kissé összezavart, kérdőjel volt fölötte, majd gondoltam egy merészet. Az ő karaktere nagyon mellék volt. Ám, a baki, amit elkövettem és amit később úgy gondoltam helyre lehet hozni egy kis csavarral, számomra nagyon tökéletessé vált. Ez a kis baki annyiból állt, hogy két egymástól eltérő karaktert hívtak Hiláriusznak. Ez sokáig fel sem tűnt, csak amikor már túl voltam sokadik átolvasás-javítás után. Szóval, volt egy vámpír Hilarius és volt egy másik személy Hiláriusz néven. Csak egy ékezetes betű és egy plusz betű okozott gondot, de megoldottam és a két személyiséget össze is mostam vele. Vele még lesz dolgom.

Zovárd, Rovena, Airton, Bartal, Azra és Thomas személyei lassan bontakoztak ki előttem. Nem volt könnyű egyik karakter sem, a történetük sem volt mindig konkrét, aztán az is szép lassan kialakult előttem.

És ugyan sok kedvencem van, de a vámpírszerelem úgynevezett központi karaktereinek számítom őket: Dijon és Salome. Salome szerepe egyszerű volt: Bloodworth lányaként mutattam be, de még előtte már megjelent Dijon karaktere és ők ketten már a történet kezdetén egymás mellett voltak. Először nem tudtam, hogy jó ötlet-e. Annyira nem akartam belemelegedni a vámpírszerelmi szálak viszontagságos létébe, de az ő kettejük története nem hagyott nyugodni. Dijon személye is egyszerű felderítő szerepként indult egyébként. Van bennük valami, ami még arra is ösztönözne, hogy egy külön regényt szenteljek nekik, de ez még nagyon távlati gondolat.

Ősi Vér - A Kiválasztottak szereplői 3. rész

Luther - A vámpírok fejedelme. Morven fia, Bloodworth fivére. Asszonya Masha.

"– Azt hiszed, engem megölhetsz? – nevetett rajta a férfi, miközben végigmutatott magán."

Masha - A vámpírok királynője. Luther asszonya.

"Ekkor egy fiatal, gyönyörű nő lépett ki a sötétség mélyéről és egyenesen a férfihoz igyekezett. A férfi homályosan, de kivette annak alakját. Ahogy régen most is gyönyörűen fest a sötétség megannyi apró fényei között."

Bloodworth - Morven fia. Luther fivére. Egyenes jellem, a vámpír becsülete sokat ér, nem gyáva, szerette az egyszerű mégis gyors küzdelmet, élvezte, ha valamit harc közben szerezhet meg.

"Bloodworth felnézett rá és elmosolyodott. Az egyetlen dolog, amiért képes volt vámpírként és emberként életben maradni, a lánya: Salome." 

Jirou - Egykoron ember volt, de öt éve vámpírként szolgál Bloodworth-nek, mivel az életét mentette meg azáltal, hogy az éjszaka gyermekévé tette.

"Jirou ugyan nem volt erős harcokban, de többre tartotta az ésszerűséget véres összecsapásoknál, még akkor is, ha maga is olykor kénytelen eme formában élni."

Hiláriusz - Hiláriusz jóval Chandak uralma alatt került a köreikbe. Hiláriusz mindössze százkilencven éve él vámpírként. Maga Bloodworth apja tette vámpírrá, mert megesett a szíve a szegény fiún.

 "Hiláriusz kitartása, akarata és életereje elegendő volt, hogy Morven saját maga tegye őt vámpírrá, és a fiatal fiú pedig annak rendje és módja szerint tisztelte Morvent."

Zovárd - Bloodworth régi barátja, aki ötszáz évvel volt csak idősebb nála. Rovena férje.

"– Amit most elmondok, másnak nem adhatod át – közölte nyersen a férfi. Rovena szimplán bólintott, de Zovárd ennyivel nem érte be. – A vérünkkel pecsételjük meg."

Airton - Tíz évvel volt idősebb Bloodworth-nél. Az egykori Hét Vámpírvezér közül, Azár fia. Azra férje. Az Első Rend óta él.

"Airton mentette meg a démontól, akit a saját kardjával ölt meg, s attól a naptól kezdve elválaszthatatlan társak." 

Bartal - A Harmadik Rend ideje óta létezik.

"– Vagy a későbbiek folyamán ők is Luther kardjába dőlnek majd – válaszolt erre Bartal. Ismerte Luther követőit, sokan csak belecsöppentek a vámpírfejedelem játékába, de vannak, akik nagyon is tudják, mire képes uruk, mégsem zavarja őket, ha feláldozhatókká válnak." 

Rovena - Az Első Rend óta él. Zovárd asszonya.

"Rovena befejezvén a fürdést, egy fehér törölközővel a testén lépett be a hálóba. Meglátva Zovárdot tudta, hogy mire gondol. Lassan odasétált hozzá és a férfi azonmód magához húzta."

Azra - Airton asszonya. Az Első Rend óta él.

"– Dijonnak igaza van – vélekedett hasonlóképp Airton. – Rovena, Salome és Azra nem kislányok, gyorsan forog az agyuk, és ha nem figyelünk, akkor lebukhatunk előttük."

Salome - Bloodworth és Regina lánya. Gyönyörű, intelligens, kiegyensúlyozott, bölcs, kitűnő harci szellem, fiatal, gyors. Édesanyja szépségét örökölte. Talpraesett, ügyes, kedves. Dijon asszonya.

"Salome halványan elmosolyodott. Dijon mindig is figyelmes volt hozzá, de csak későn ébredt rá, hogy a férfi jóval többet érez iránta, mint amit valaha is el tudott volna képzelni." 

Dijon - Salome férje. Machlon elsőszülött fia, bölcsebb gondolkodású, mint apja. Felderítő és tanácsos, Bloodworth leghűbb bizalmasa és barátja. Nyugodt természet, figyelmes.

"– Tudod, mi a kötelességem – súgta oda Dijon, majd ujjával megemelte a lány fejét és szájon csókolta. Salome nagyon is tisztában volt vele mi Dijon feladata. Hónapok óta most látta újra, és az alatt az idő alatt nem is hallott felőle."

Thomas - Morven feleségének a húgának, Zoyának a fia. A múlt ellenére Luther barátja, de kiáll Bloodworth elvei mellett is.

"– Csillapodj, Luther! – kérte kuzinját Thomas. – Elvégre nem az a cél, hogy felkeltsük a figyelmet."