2020. június - Regénytervezet készülőben

2019. december 12-én 20:21 órakor leírtam azt a regénytervezetet, amit előtte való hétben kezdett kirajzolódni. A történet elstartolt, 144 oldallal rendelkezik jelenleg. Magyarországon játszódik, magyar szereplőkkel. Nem fantasy. Akció forma. Amikor el kezdtem írni tudtam, hogy nem hagyhatom ki a durva helyzeteket és az úgynevezett obszcén/vulgáris szavakat. Nem vagyok szent, jó magam is szoktam csúnyán beszélni, szóval, nem oldhattam meg azzal, hogy valamelyik szereplő azt mondá: "A napfény nem hatolt még úgy át fejednek legmélyére, hogy vörös folyó hulljon alá".

Szóval, adott két szereplő, egyértelmű egy fiú és egy leány... két külön élet, mégis a sors avagy végzet, vagy az események láncolata keresztezi az életüket. Sok kérdés, kevés válasz. Kik a rossz fiúk? Miért nem buktak le eddig? És a rossz fiúk miért nem hagyják őket békén? Mi a fontos? Hol a határ? Meddig mehetnek el? Hol kezdődik a törvény és a törvénytelenség? Mi motiválja őket? Mi a cél? Hová tartanak? Mi fog következni? Mi lesz, ha...? Mi történik, ha...? Kik vannak ellenük és mellettük? Kiben bízhatnak? Kitől kell tartaniuk? Ki az irányító? Miért pont ők?

És még sorolhatnám. Nyugi. Nem ez a fülszöveg. Az majd azután lesz, miután kész a regény. És igen. Az Ősi Vért egy időre polcra helyeztem. Miután a gép befuccsolt, én sem tettem másként. Aztán jött eme ihlet, és el kezdtem írni. Tartottam attól, hogy pár oldal és annyi. De annyira megszerettem - mint az összes többit is -, hogy nem tudom abbahagyni, állandóan azon kattog az agyam, hogy mi következzen, hol tartson, kivel mi történjen és így tovább. És igen. Mint az Ősi Vérnél, itt is többszereplős regényről van szó, de - és ez a fontos -, nem akarok 300 oldalnál többet írni. Szeretném, ha lendületes, feszült légkört tudnék vele teremteni. Én ezt jelenleg érzem a regényen, de az olvasók, ha majd olvassák, nem tudom, hogy mit fognak gondolni. Próbálom kerülni azokat a helyzeteket, amik úgynevezett sablonok, de az is lehet, hogy találnak majd benne erre utaló dolgokat. A szereplőimet imádom, mindegyik más-más karakter, mindegyik másban erős, és már előre sajnálom őket. Magamat is.

A lendület nem hagyott alább, a regény írása folytatódik tovább. A kusza szálak kezdenek kibontakozóban lenni. Egy kérdés, ami felmerült bennem, hogy elég lenne e-könyvben kiadni, vagy legyen nyomdai változat is.

Mára ennyi. xoxo

Mit olvassak?

Ha ezerszer nem írtam már le, hogy Amanda Quick regényeit olvasom, akkor egyszer sem. De! Mi van még, amit olvasok? Lehet, a többségét külön-külön is megírtam egy-egy bejegyzés alkalmával.

Néhány javaslat a nehéz időkben:

Jemima Hunt - Egy angol lány New Yorkban. 

https://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/2017/05/2017-majus.html?m=1

A fenti linken több egymást követő regényről írtam, köztük az előbb említettről is. 

És hogy mit nem olvastam ki, pedig jó pár éve megvan? 

Jane Austen - Emma. 

És nem. A filmet nem láttam, csak azután szeretném megnézni, miután kiolvastam a regényt. Idő kérdése. 

Ezen kívül van még sok más könyv, amit időhiány végett még nem olvastam. De majd. Most csak ennyi. xoxo 

2020 március

Azt hiszem, a januári hónapom nem ment zökkenőmentesen, a február túl rövid volt ahhoz, hogy mérlegre tegyem, a március pedig 11 napja tart.

Szóval, a hétfői napon végre gondoltam egy merészet, és megnéztem mi maradt meg a laptopomról. Úgy tűnik minden, bár a gépnek annyi. Összetettem a két kezem, hogy ismét meghallgattak az égiek, bár szerintem, már elegük van belőlem.

A sok picsogás és lelketlen szidalom után kezdem azt érezni, hogy újra enyém a terep. Hamarosan ismét belendülhetek, de most az összes regénytervezetemet, félkész regényeket, vagy teljesen befejezett regényeket át akarom nézni, vizslatni, mert szeretnék előre tekinteni, szeretném megvalósítani őket, még ha nem is egyszerre.

Az Ősi Vér első részét 2017-ben adattam ki a kiadóval. Azóta holtágban vergődik, de nem azért mert nincs kész. Egyedül már csak az utolsó része az, ami kell. Az összes többi már csak átnézésre vár. A régi tervem szerint pedig folytatom a regényeim megírását, átírását, kiegészítését, bővítését és befejezését. Az Ősi Vért megelőzően voltak már regényeim, amiket pont emiatt félretettem, nem igazán foglalkoztam velük. De úgy gondolom, hogy amint megleszek az utolsó részével a könyvsorozatnak, így azokat tudom előrébb venni, és közben más regényeimmel is foglalkozhatok. Visszatérek a régi módszeremhez, amikor 2-3 regényt is csináltam egyszerre, ennek érdekében bizony sokat kell jegyzetelni. Az már biztos.

Közben 2020. év első regénytervezete is készülőben van. Egy álomnak köszönhető, amely kb. 2 éve üldöz, és nemrég már nem adott a megnyugvásra. Így kénytelen voltam belevetni magam. És tök jó, felszabadító érzés volt, hogy nem az Ősi Vért írom, hanem egy másik fajta regényt. Tudom, ez kegyetlenül hangozhat, de valamiért nagyon megélénkültem írás közben, és ezt már régóta nem éreztem. Lehet, kellett ez a fennakadás az életemben is, hogy visszafogjam magam, hogy ne csak egy valamire koncentráljak, még ha sokszor volt is frusztráló.

Mára ennyi. xoxo

2020. január - Türelem vagy végleges befejezés

A mai napon befuccsolt a laptopom, szó szerint. Hogy mikor lesz megcsináltatva, nem tudom. Ahogy azt sem tudom, meg tudják-e menteni mindazt a sok képet és írásokat, amiket tartalmaz. Mert igaz, hogy a múltkor szerencsém volt, és természetesen sikerült lementeni a dolgokat, de... Egy ideje már nehezebben jött be bekapcsolás után, de ki a fene gondolná, hogy ebből még más is lesz...? Ja igen, a profi szakemberek, akik között én nem szerepelek.

Jelenleg egy másik laptopon dolgozom, de azon nincs egy deka regény, hisz a gép nem az enyém. Úgyhogy az Ősi Vér és a többi regény kérdésessé vált. Ilyen, mikor a technikában bízok annyira, hogy nincs mentés sem. Minek az?

Szóval, ha még egy horoszkóp azt meri írni, hogy egy kosnak milyen fergeteges éve lesz januártól... elküldöm hidegebb éghajlatra jégcsúcsot dönteni.

Ráadásul az Ősi Vér és a sok regénytervezet mellett születőben volt egy akció elemekkel tarkított regényem is, de kezdek lemondani arról, hogy bármi jó történne. Mert bármibe fogok, bármit tervezek, mindig van valami, ami hátráltat. Lassan úgy érzem, hogy talán nem véletlen. Hogy nekem nem is kell írónőnek lenni, mert hiába adtam ki az első regényem, az igazság az, hogy az utána lévő regények bizonyos tényezők miatt nem kerülnek napvilágra, és nem csak a gép jelenlegi állapota miatt.

Lehetne ez panasznap, de már ahhoz is fáradt vagyok, hogy belekezdjek. Szóval, ennyi lenne. Jó tudni, hogy az égiek ennyire tudnak támogatni. Csak tudnám miért is kezdtem bele az írásba? Mindenki más értelmes dolgokat művel: szereti a munkáját, neveli a gyerekét, utazik a világban, képes egyszerre több dologra figyelni, fel tud építeni egy vállalatot, hogy nem ütközik akadályba stb. Passz!!! Hogy feladom-e? Néha úgy érzem, hogy ezt kellene tennem. Ha meg is tudnák csinálni a gépet, mi a garancia arra, hogy a benne tárolt adatok megmaradnak? Semmi. Újból megírni egy ekkora regényt, a többiről nem is beszélve... Azt hiszem eljött az életembe az a pont, hogy elég és befejeztem.

Christin Dor

Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs

Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs című könyvét a mai napon 2019.09.15-én kiolvastam.

Végre egy olyan könyvsorozat, amelynek az első részét tarthattam a kezemben és olvashattam el. A közepe-vége felé már éreztem, hogy ennek lehet még folytatása, és amint kiolvastam, utánanéztem, és igen, van neki folytatása méghozzá 2 könyvben is.

A regény történetét Laia és Elias szemszögéből ismerhetjük meg, akik két különböző világban élnek, de a sors úgy rendeli, hogy találkozzanak. A történet, a cselekmény, a szereplők alaposan ki vannak dolgozva, lépésről lépésre halad mind a történet, mind a szereplők jellemvonásai. Az út, melyet megtesznek, tele van a legsötétebb érzelemtől kezdve egészen a reményig. Az első mondattól az utolsóig nekem egyetlen dolog járt a fejemben: kegyetlen. Kegyetlenül jó. Kegyetlenül szomorú. Kegyetlenül életteli. Kegyetlenül magával ragadó. Kegyetlenül dühítő. Kegyetlenül abszurd. Kegyetlenül különleges. És talán még lehetne sorolni.

A főszereplők által megismerhetünk más szereplőket is, akik közel állnak hozzájuk, vagy kevésbé közel, éppen megismerte, de talán bízhat benne, és ugyanakkor fontos pillanatokban vannak jelen. Sötétszirt katonai akadémián játszódik, de vannak még más helyszínek is, de a központi hely Sötétszirt. Már a neve sem épp kellemes. Az ott élők pedig nem kis életet élnek, vagy próbálnak élni. Születnek nehéz és keserves döntések. Az élni akarás a halállal szembe fordul. Egy világ, amely lehetne szebb is, ha akarná, vagy ha engednék. A gyűlölet, a düh, a kitartás, a félelem, a szorongás a kavargó érzelmek sokasága. Képes rá? Meg tudja tenni? Mi lesz a következménye? Megtörik? Meghal? Feladja anélkül, hogy tett volna valamit is? Mi lesz a következő lépés? Melyik utat választja?

A történet 3 részre van osztva. 1. rész: A rajtaütés.

                                                  2. rész: A próbák.

                                                  3. rész: Test és lélek.

Mind Laia, mind Elias életébe megvan a maga szépség és rútság. Célok, amiket el akarnak érni, de nem akármilyen áron. Faltam a sorokat és az oldalakat egyaránt. Kb. egy hétbe telt, hogy kiolvassam, de mindegyik fejezet, mindegyik rész maga volt a pokol. Egyrészt letehetetlen volt. Másrészt nehezemre esett folytatni, amikor csak arra gondoltam, mi jöhet még, ki lesz a következő, akit megbüntetnek, mi fog történni, ha rajtakapják valamelyiket stb. A vizuális képességnek megvan az a szépsége, bája, hogy magad előtt látod azt, amit olvasol, és sok esetben nemcsak látod, de átérzed a szereplők reakcióit, érzéseit, életét.

Mindig azt a részt vártam, mikor találkozik a két szereplő, de közbe meg örültem, hogy nem azonnal, és hogy a szerelmi részek nem egy átlagos tiniszerelmet mutatnak be. A tettek, az érzelmek ráébredése, a dolgok iránt érzett tudat, a lelkiállapot, amikor tettek, mondtak vagy másképp cselekedtek, mint amit elvártak tőlük mind olyan hangulatot varázsolt, amilyet talán mégsem szeretnél olvasni, de közbe meg akarod, és vele együtt tudsz érezni. És mégis teljesen jól van ez így. Végtelenül szomorú és szerethető. A szenvedés minden velejárója hatással van rád. A bűntudat és a lelkiismeret pedig a legerősebb tulajdonságot képes felerősíteni az emberben: az életet. Még akkor is, ha egész életedben elkísér mindaz, amit teszel, amit nem tettél, amit mondtál, vagy amit nem mondtál ki. Egyszóval: kegyetlenül fantasztikus könyv. Csak ajánlani tudom. 

Anne Stuart - A Bosszúálló

Amanda Quick könyvei után egy Anne Stuart regény akadt kezembe, kb. 3-4 nap alatt kiolvastam. Anglia. London. Társaság. És a feledhetetlen romantikus-szívderítő-kacagós szerelmes történetek.

Miranda Rohan és Lucien de Malheur történetét meséli el, elég szépen felépítve, humor, szarkazmus és titokzatosság keverékével. Majdnem olyan, mintha egy Amanda Quick könyvet olvasnék, de még sem az, mert Anne Stuartnak is van írói képessége. A Bosszúálló a Rohan-ház sorozat 3. része. Igen, megint bele tudtam választani. De kimondottan élveztem a sorokat olvasni, és remélhetőleg nem hallotta senki, amikor nagyokat nevettem rajta. Főleg kései órában. Izgalmas, szinte habzsolja az ember az oldalakat, amíg el nem jut a végére. A vége. Na igen. Itt viszont voltak gondjaim, mert olyan gyorsan lezárult és nem az oldalszám miatt. Én még olvastam volna, szerettem volna tudni, hogy mi történik, de egyik esemény követte a másikat, egyik dolog jött a másik után... mégis úgy érzem, hogy még kellett volna egy-két oldal, de ez csak az én észrevételem, amúgy sajnálom, hogy így is hamar végeztem vele. Szeretem, amikor az írók meg tudják velem kedveltetni a szereplőiket, Miranda és Lucien esetében sem volt másként. Az első oldaltól az utolsóig imádtam őket, és jókat derültem. Rózsaszín. Evezőlapát. És a kusza érzelmi viharok. Persze vannak más szereplők is benne, akiket bele-belecsempészett a történetbe, de nekem Miranda és Lucien volt a középpontban. Persze a mellékszereplők is érdekesek voltak. Anne Stuarttól amúgy ez az első könyv, amit olvastam, nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna tőle bármit is, de megfogott. Szeretem az ilyen könyveket, főleg amikor az ember már ki van éhezve az olvasásra. Jó lenne egyszer elbújni a külvilágtól, egy ablaknál ülni és csak olvasni, amíg a szemem bírja, persze instant kávéval, teával és némi édességgel körítve, no meg tengermorajlástól áhítattal fűszerezve.

Kendall Ryan - Szeress és hazudj

2019.05.22-én olvastam ki. A Cosmopolitan újsággal együtt vettem, és ahogy a képen is látszik 18+ karikát szervíroztak oda. Kimondottan jó dolognak tartottam, hogy egy kicsit elrugaszkodjak az írástól, és mivel amúgy is régen olvastam, gondoltam, miért is ne, elolvasom ezt a könyvet. Előre szólok, aki még nem olvasta volna, hogy ez az első része.

Colton és Sophie rövid, de annál érdekesebb történetét mutatja be. Nem spoilerezek, de annyit mondhatok, vagy inkább írhatok, hogy átkozottul kell az a második rész, hogy elolvassam. Amúgy egész végig letehetetlennek tűnt, de mivel egyéb más elfoglaltságaim is akadnak, ezért kénytelen voltam napokra bontani a történet elolvasását. Ennek ellenére, ugyan a titokra már a könyv közepétől kezdődően már-már gyanakodtam, de nem törte le a lelkesedésem a folytatás iránt. Igaz, vannak benne érdekes momentumok, ahogy rövidre vágnak dolgokat, szerintem, de amúgy nagyon szórakoztató regény. Ráadásul mindkét szereplő szemszögéből láthatjuk, olvashatjuk, és tapintatosan átérezhetjük, hogy mit akarnak a másiktól, mi az, ami kezd kibontakozni, és mi az, ami vészesen átvághatja a kezdődő, de még labilis kapcsolatot.

Nem mondom, hogy egyszer olvasható, hisz biztos vagyok benne, hogy számtalan alkalommal fogom még olvasni, amikor épp nem romantikázom Angliában olvasás közben. Amúgy tényleg letehetetlen, hisz egyre kíváncsibbá teszi az embert, hogy mégis mi fog történni a következő oldalon. A folytatását remélhetőleg hamarosan beszerzem, és akkor kiderül, hogy Sophie és Colton élete miben fog változni. És, ami a legjobb, hogy van benne poén, szerintem majdnem mindegyik oldal tartalmaz egy olyan beszólást, vagy mondatot, amitől hangos kacarászásba kezdek. És ez annyira lendületes, hogy csak azt sajnálom, hogy maga a történet rövid. 229 oldal. Könnyed, szerintem nincs túlkomplikálva, humoros és szexi.

Ennyi. xoxo