2020. január - Türelem vagy végleges befejezés

A mai napon befuccsolt a laptopom, szó szerint. Hogy mikor lesz megcsináltatva, nem tudom. Ahogy azt sem tudom, meg tudják-e menteni mindazt a sok képet és írásokat, amiket tartalmaz. Mert igaz, hogy a múltkor szerencsém volt, és természetesen sikerült lementeni a dolgokat, de... Egy ideje már nehezebben jött be bekapcsolás után, de ki a fene gondolná, hogy ebből még más is lesz...? Ja igen, a profi szakemberek, akik között én nem szerepelek.

Jelenleg egy másik laptopon dolgozom, de azon nincs egy deka regény, hisz a gép nem az enyém. Úgyhogy az Ősi Vér és a többi regény kérdésessé vált. Ilyen, mikor a technikában bízok annyira, hogy nincs mentés sem. Minek az?

Szóval, ha még egy horoszkóp azt meri írni, hogy egy kosnak milyen fergeteges éve lesz januártól... elküldöm hidegebb éghajlatra jégcsúcsot dönteni.

Ráadásul az Ősi Vér és a sok regénytervezet mellett születőben volt egy akció elemekkel tarkított regényem is, de kezdek lemondani arról, hogy bármi jó történne. Mert bármibe fogok, bármit tervezek, mindig van valami, ami hátráltat. Lassan úgy érzem, hogy talán nem véletlen. Hogy nekem nem is kell írónőnek lenni, mert hiába adtam ki az első regényem, az igazság az, hogy az utána lévő regények bizonyos tényezők miatt nem kerülnek napvilágra, és nem csak a gép jelenlegi állapota miatt.

Lehetne ez panasznap, de már ahhoz is fáradt vagyok, hogy belekezdjek. Szóval, ennyi lenne. Jó tudni, hogy az égiek ennyire tudnak támogatni. Csak tudnám miért is kezdtem bele az írásba? Mindenki más értelmes dolgokat művel: szereti a munkáját, neveli a gyerekét, utazik a világban, képes egyszerre több dologra figyelni, fel tud építeni egy vállalatot, hogy nem ütközik akadályba stb. Passz!!! Hogy feladom-e? Néha úgy érzem, hogy ezt kellene tennem. Ha meg is tudnák csinálni a gépet, mi a garancia arra, hogy a benne tárolt adatok megmaradnak? Semmi. Újból megírni egy ekkora regényt, a többiről nem is beszélve... Azt hiszem eljött az életembe az a pont, hogy elég és befejeztem.

Christin Dor

Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs

Sabaa Tahir - Szunnyadó parázs című könyvét a mai napon 2019.09.15-én kiolvastam.

Végre egy olyan könyvsorozat, amelynek az első részét tarthattam a kezemben és olvashattam el. A közepe-vége felé már éreztem, hogy ennek lehet még folytatása, és amint kiolvastam, utánanéztem, és igen, van neki folytatása méghozzá 2 könyvben is.

A regény történetét Laia és Elias szemszögéből ismerhetjük meg, akik két különböző világban élnek, de a sors úgy rendeli, hogy találkozzanak. A történet, a cselekmény, a szereplők alaposan ki vannak dolgozva, lépésről lépésre halad mind a történet, mind a szereplők jellemvonásai. Az út, melyet megtesznek, tele van a legsötétebb érzelemtől kezdve egészen a reményig. Az első mondattól az utolsóig nekem egyetlen dolog járt a fejemben: kegyetlen. Kegyetlenül jó. Kegyetlenül szomorú. Kegyetlenül életteli. Kegyetlenül magával ragadó. Kegyetlenül dühítő. Kegyetlenül abszurd. Kegyetlenül különleges. És talán még lehetne sorolni.

A főszereplők által megismerhetünk más szereplőket is, akik közel állnak hozzájuk, vagy kevésbé közel, éppen megismerte, de talán bízhat benne, és ugyanakkor fontos pillanatokban vannak jelen. Sötétszirt katonai akadémián játszódik, de vannak még más helyszínek is, de a központi hely Sötétszirt. Már a neve sem épp kellemes. Az ott élők pedig nem kis életet élnek, vagy próbálnak élni. Születnek nehéz és keserves döntések. Az élni akarás a halállal szembe fordul. Egy világ, amely lehetne szebb is, ha akarná, vagy ha engednék. A gyűlölet, a düh, a kitartás, a félelem, a szorongás a kavargó érzelmek sokasága. Képes rá? Meg tudja tenni? Mi lesz a következménye? Megtörik? Meghal? Feladja anélkül, hogy tett volna valamit is? Mi lesz a következő lépés? Melyik utat választja?

A történet 3 részre van osztva. 1. rész: A rajtaütés.

                                                  2. rész: A próbák.

                                                  3. rész: Test és lélek.

Mind Laia, mind Elias életébe megvan a maga szépség és rútság. Célok, amiket el akarnak érni, de nem akármilyen áron. Faltam a sorokat és az oldalakat egyaránt. Kb. egy hétbe telt, hogy kiolvassam, de mindegyik fejezet, mindegyik rész maga volt a pokol. Egyrészt letehetetlen volt. Másrészt nehezemre esett folytatni, amikor csak arra gondoltam, mi jöhet még, ki lesz a következő, akit megbüntetnek, mi fog történni, ha rajtakapják valamelyiket stb. A vizuális képességnek megvan az a szépsége, bája, hogy magad előtt látod azt, amit olvasol, és sok esetben nemcsak látod, de átérzed a szereplők reakcióit, érzéseit, életét.

Mindig azt a részt vártam, mikor találkozik a két szereplő, de közbe meg örültem, hogy nem azonnal, és hogy a szerelmi részek nem egy átlagos tiniszerelmet mutatnak be. A tettek, az érzelmek ráébredése, a dolgok iránt érzett tudat, a lelkiállapot, amikor tettek, mondtak vagy másképp cselekedtek, mint amit elvártak tőlük mind olyan hangulatot varázsolt, amilyet talán mégsem szeretnél olvasni, de közbe meg akarod, és vele együtt tudsz érezni. És mégis teljesen jól van ez így. Végtelenül szomorú és szerethető. A szenvedés minden velejárója hatással van rád. A bűntudat és a lelkiismeret pedig a legerősebb tulajdonságot képes felerősíteni az emberben: az életet. Még akkor is, ha egész életedben elkísér mindaz, amit teszel, amit nem tettél, amit mondtál, vagy amit nem mondtál ki. Egyszóval: kegyetlenül fantasztikus könyv. Csak ajánlani tudom. 

Anne Stuart - A Bosszúálló

Amanda Quick könyvei után egy Anne Stuart regény akadt kezembe, kb. 3-4 nap alatt kiolvastam. Anglia. London. Társaság. És a feledhetetlen romantikus-szívderítő-kacagós szerelmes történetek.

Miranda Rohan és Lucien de Malheur történetét meséli el, elég szépen felépítve, humor, szarkazmus és titokzatosság keverékével. Majdnem olyan, mintha egy Amanda Quick könyvet olvasnék, de még sem az, mert Anne Stuartnak is van írói képessége. A Bosszúálló a Rohan-ház sorozat 3. része. Igen, megint bele tudtam választani. De kimondottan élveztem a sorokat olvasni, és remélhetőleg nem hallotta senki, amikor nagyokat nevettem rajta. Főleg kései órában. Izgalmas, szinte habzsolja az ember az oldalakat, amíg el nem jut a végére. A vége. Na igen. Itt viszont voltak gondjaim, mert olyan gyorsan lezárult és nem az oldalszám miatt. Én még olvastam volna, szerettem volna tudni, hogy mi történik, de egyik esemény követte a másikat, egyik dolog jött a másik után... mégis úgy érzem, hogy még kellett volna egy-két oldal, de ez csak az én észrevételem, amúgy sajnálom, hogy így is hamar végeztem vele. Szeretem, amikor az írók meg tudják velem kedveltetni a szereplőiket, Miranda és Lucien esetében sem volt másként. Az első oldaltól az utolsóig imádtam őket, és jókat derültem. Rózsaszín. Evezőlapát. És a kusza érzelmi viharok. Persze vannak más szereplők is benne, akiket bele-belecsempészett a történetbe, de nekem Miranda és Lucien volt a középpontban. Persze a mellékszereplők is érdekesek voltak. Anne Stuarttól amúgy ez az első könyv, amit olvastam, nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna tőle bármit is, de megfogott. Szeretem az ilyen könyveket, főleg amikor az ember már ki van éhezve az olvasásra. Jó lenne egyszer elbújni a külvilágtól, egy ablaknál ülni és csak olvasni, amíg a szemem bírja, persze instant kávéval, teával és némi édességgel körítve, no meg tengermorajlástól áhítattal fűszerezve.

Kendall Ryan - Szeress és hazudj

2019.05.22-én olvastam ki. A Cosmopolitan újsággal együtt vettem, és ahogy a képen is látszik 18+ karikát szervíroztak oda. Kimondottan jó dolognak tartottam, hogy egy kicsit elrugaszkodjak az írástól, és mivel amúgy is régen olvastam, gondoltam, miért is ne, elolvasom ezt a könyvet. Előre szólok, aki még nem olvasta volna, hogy ez az első része.

Colton és Sophie rövid, de annál érdekesebb történetét mutatja be. Nem spoilerezek, de annyit mondhatok, vagy inkább írhatok, hogy átkozottul kell az a második rész, hogy elolvassam. Amúgy egész végig letehetetlennek tűnt, de mivel egyéb más elfoglaltságaim is akadnak, ezért kénytelen voltam napokra bontani a történet elolvasását. Ennek ellenére, ugyan a titokra már a könyv közepétől kezdődően már-már gyanakodtam, de nem törte le a lelkesedésem a folytatás iránt. Igaz, vannak benne érdekes momentumok, ahogy rövidre vágnak dolgokat, szerintem, de amúgy nagyon szórakoztató regény. Ráadásul mindkét szereplő szemszögéből láthatjuk, olvashatjuk, és tapintatosan átérezhetjük, hogy mit akarnak a másiktól, mi az, ami kezd kibontakozni, és mi az, ami vészesen átvághatja a kezdődő, de még labilis kapcsolatot.

Nem mondom, hogy egyszer olvasható, hisz biztos vagyok benne, hogy számtalan alkalommal fogom még olvasni, amikor épp nem romantikázom Angliában olvasás közben. Amúgy tényleg letehetetlen, hisz egyre kíváncsibbá teszi az embert, hogy mégis mi fog történni a következő oldalon. A folytatását remélhetőleg hamarosan beszerzem, és akkor kiderül, hogy Sophie és Colton élete miben fog változni. És, ami a legjobb, hogy van benne poén, szerintem majdnem mindegyik oldal tartalmaz egy olyan beszólást, vagy mondatot, amitől hangos kacarászásba kezdek. És ez annyira lendületes, hogy csak azt sajnálom, hogy maga a történet rövid. 229 oldal. Könnyed, szerintem nincs túlkomplikálva, humoros és szexi.

Ennyi. xoxo

Ősi Vér hatodik könyv - Egy év szabadságot kérek 2.

2019.03.22. 23:00 óra.

208 oldalas lett az Ősi Vér hatodik része egy gyors szerkesztés alatt, amely több más szerkesztés is majd követni fog.

Pedig én már azt hittem, hogy kb. 150 oldalra fogja átszerkeszteni nekem, de nem.

Sokat nem tudok ehhez fűzni, csak annyit, hogy fáradt vagyok, aludni akarok és majd holnap folyt.köv.

xoxo

Ősi Vér hatodik könyv - Egy év szabadságot kérek

Elérkeztem az Ősi Vér hatodik részéhez. Ha az ötödik rész a mélabús állapot, akkor a hatodik a roncsderby. Utoljára szerkesztett ideje: 2017.07.17. 22:08 órakor.

Oldalszám: 224 oldal.👹

Na még egyszer.

Oldalszám: 224 oldal. Hogy a francba lesz ebből kb. 500 oldal úgy, hogy közben ez a befejező része???💢💢💢💢

Igen, az utolsó megmérettetés. Szerintem, mire végére érek, a Palette nem varázsolja el az ősz hajtincseimet.

Ráadásul ez a 224 oldal még nem lett megszerkesztve, ami arra ad gyanút, hogy szerkesztés után kapok egy kb. 150 oldalas kis szösszenetet. És 2019 március végét írunk. Talán valamikor decemberre még ki is forrja magát, ugyanis ez az utolsó rész nincs kész, ami nem csak abból fog nekem állni, hogy én szerkesztek, javítok, bővítek, hanem a bővítés ama formája is, hogy tényleges véget írok neki. Pihennem kell.💤

Egy kis kulisszatitok: én annak idején, mikor megálmodtam eme csodás regényt, úgy gondoltam, hogy egy szimpla romantikus-fantasy elemekkel átszőtt történetet kapok.💘 Tévedni lelketlen dolog. Az, hogy ebbe az összes létező lényt betöltsem meg se kottyant, persze akadtak fekete kitöltetlen foltok. Sok szereplőm ki se volt teljesen dolgozva, és volt, hogy a sok időugrás közben elfeledkeztem pár ügyes-bajos dologról, legyen az dátum, egy-egy szereplő, vagy egy-egy fontos történetrész, ami megmozdítója a cselekményszálaknak. Erre jön még az, hogy az első rész nem is úgy kezdődött volna, ahogy elkezdtem. Szó szerint értve, az eleje igazából nem az eleje lett volna, az valahol középtájban kullogott, de ezt ide, azt oda tologattam, ez itt nem jó, az ott nem jó, és így tovább, míg a végleges formáját fel nem vette. És mivel nőtt a regény, ezért kénytelen voltam 6 felé szabdalni, ami azt is eredményezte, hogy az utolsó rész kapta a legalacsonyabb oldalszámot, plusz még nincs is kész állapotban, nem úgy, mint a többi volt.😄😢😵💣

Szóval, most, hogy elérkeztem eme pillanathoz, kissé elgondolkoztam. Sok éve annak, hogy el kezdtem írni, és így visszagondolva nem olyan rossz ez, csak túl sok idő telt el. Bárki más megír egy regényt 1 hónap alatt, vagy fél év alatt, de hogy éveket töltsön valaki írással, és azt is úgy, hogy egyetlen regényre fókuszál a sok más regénytervezet mellett, az kissé földbe döngöl.

És sajnos be kell vallanom, hogy már most hiányérzetem van, hisz ennyi évet, amit én ezzel a regénnyel töltöttem, és most, hogy elkezdem a befejező részt megírni, az egy kissé zavaros, szomorú, és bűnös. Az utóbbi azért, mert úgy érzem, mintha szegényt le akarnám már rázni, és mással foglalkozni, miközben annyira szeretem. Sokat mérgelődtem rajta, volt, hogy elvesztettem bizonyos elemeket belőle, mikor megesett, hogy a gép besokallt, én is tőle, és így teljesen újat kellett írnom. Féltve őriztem, amíg rá nem szántam magam, hogy kiadassam, mégis csak regényíró szerettem volna lenni. Ezzel nincs úgy probléma. De mégis csak az én kis világomat tárom fel benne. Hisz azok a gondolatok, melyeket beleírtam, az valamilyen szinten nem csak magáé a szereplőé, hanem az enyém is. És már most tartok attól, hogy mi lesz a vége. Mi az, ami előre fogja mozdítani az egész történetet. Mi az, ami kiteljesíti az egészet. Még én sem tudom pontosan, bár már elhatároztam rég, hogy mi lesz benne, de ha írás közben rálelek egy fordulópontra, biztos vagyok benne, hogy akkor az egész másfelé fog mozdulni. Azt hiszem az utolsó résszel már most meggyűlik a bajom, de eme kihívást vállalom, mint azt a sok évet is, melyet vele töltöttem.

Hamarosan folyt.köv.

xoxo 

Ősi Vér ötödik könyv - Szerkesztés alatt 2. rész

Ősi Vér - Ötödik könyv:

Főcím mellett az alcím 100% (Nem "Ötödik könyv" csak még kódolt)

A fülszöveg 0% - ne is kérjetek meg rá, hogy ezen ügyködjem.

A történet még szerkesztés alatt, de reményeim szerint, kegyetlenebb az előző négy történetnél.

Oldalszám: 542. Újraszerkesztés következményeként: 536 oldal. Csakhogy legyen mit olvasni.

És immár elérkeztem az Ősi Vér utolsó előtti fázisához, ami azt eredményezi, hogy talán már a hétvégén el tudom kezdeni a 6. rész szerkesztését és továbbírását, ugyanis azaz egyetlen rész, ami félig van csak meg, és az lenne elviekben az utolsó rész. Hjaj!!!😀😉😲😢

Jelenleg az ötödik rész az én kis favoritom, nem mintha a többi ne lenne az, de hm... na igen. És a gondolat, hogy hamarosan befejezem, egy kissé furcsa érzés: olyan jó és szomorú is, hisz hosszú évek teltek el, mióta megálmodtam az alap sztorit, és mennyit változtattam rajta. Ragaszkodtam hozzá, és talán ő is hozzám, emiatt a többi regényem parlagon maradt. Hogy azokat mikor folytatom, rajtam múlik, de jómagam úgy tervezem, hogy miután a 6. résszel is végzek, egy kicsit megpihennék, persze lehet nem sokáig, hisz vannak az Ősi Vér mellett további terjedelmes regényeim, amiket szeretnék legalább egy év alatt befejezni. 😞😖😋💭

Már alig várom.

Majd még jelentkezem.

xoxo