Ősi Vér - Az előző rész tartalmából

– Két választása van egy vadásznak: meghal vagy életben marad – válaszolt mosolyogva Ryu, emlékeztetve mindkettejüket elhunyt apja szavaira, mely tanítás végigkísérte a klán életét. 

– Ők velem maradnak – nézett a két fiúra a varázsló. Mindketten gyászos képet vágtak, ugyanakkor dacosan néztek a férfira. – A szüleik érdemtelenül haltak meg – állt fel helyéről, miközben mindvégig a két fiúra szegezte kimért pillantását. – A ti lelketeken szárad a haláluk.

 – Tudod Satoru, kemény ellenfél vagy – szögezte le vigyorogva Luther, miközben egy gyors mozdulattal ott termett előtte és a vállánál fogva megragadta és közelebb húzta magához. – De akkor azon a napon nem voltál elég kemény, hogy megmentsd őt.

 – Egyetlen gyermek – gondolt rá szomorúan Bloodworth. Ez nem sok, bármennyire is nagy öröm számára, hogy legalább egy újszülött mégis csak továbbviszi a vérvonalat, még ha az Félvér is.

 – Egy Kiválasztott létezik csupán, ki az Ősi Vér ellen harcol – suttogta a szavakat Salome, miközben apja bólogatni kezdett.

 – A Katasztrófa előtt Satoru, Yoshi és Kaoru alkotta a Red Dragons-t – válaszolt Toshi. – Nemsokkal rá engem is bevettek a csapatba. Akkor még azt hittem, három vad fiatal srác, akik így akarják felkelteni magukra a figyelmet, de már az első napomon megmutatták, hogy nem játék az, amit tesznek…

 – Amikor megvágta a kezét, azt akarta megtudni, hogy vámpír vagyok-e – tért ki a válaszadás alól Toshi. Kawamura rábólintott. – És gondolom, ön sem az, uram. 

– Te a démonok királynője vagy – válaszolt tisztelettel a démon, s meghajolva előtte folytatta. – Jogodban áll bármit megkapni.

 – Annyi év eltelte után is vágyódsz utánam – húzódott el egy kissé a király, s Lilith kipirult arcába nézett. – Még mindig ugyanaz a hév lüktet benned – ujjaival határozott mozdulattal végigfutott a nő alhasán, s az felnyögött. – Mindketten ugyanazt akarjuk. Mindkettőnkre szükségük van.

 – Nem hinném, hogy most jött el az ideje a bemutatkozásnak – válaszolt kurtán a lány. Még mielőtt valamelyikük is visszavághatott volna, négy démon jelent meg körülöttük félmeztelenül, hatalmas fekete démonszárnyakkal. 

– A jó hír az, hogy a legtöbb Kiválasztott élete véget ért, persze akadnak kiváltságosok, ámbár sok remény hozzájuk sem fűz – közölte nyers modorban a férfi. – A rossz hír, hogy… – itt kis szünetet tartott, de látva Lilith könnyes tekintetét továbbfolytatta. – …az Ősi Vér él, nem ölték meg. De kiléte ismeretlen.

– Archernek joga van az ifjoncok között élni – szögezte le nyomban az aranyhajú férfi. A Pokol Királya erre rábólintott. Végre valami, amivel egyet értenek bátyával. – Az, hogy mivé válik, azt ő maga dönti el.

– Ismerlek, és tudom, hogy nem egykönnyen mondasz le valamiről – válaszolt erre a férfi. Nem tetszett neki, hogy barátját ennyire nem érdekli, hogy ezzel csak az életét kockáztatná. – A lányt keresed, mert tudni akarod miféle szerzet ő. Szerintem nem kell sokat találgatnod, hisz mindketten tudjuk. Majdnem megölt minket.

 – Annak tudod be, aminek akarod – nézett a férfira a farkas. – Nézz rám! Megéltem az élet nagy részét. Láttam, amit láttam. Tapasztaltam, amit tapasztalnom kellett. A fiam az utolsó a vérvonalamból. Hogy te, a haverod, vagy én magam ölöm meg, neki is mindegy.

– Mitől tartasz, barátom? – nézett a férfira Darius. Nem értette a férfit, végtére is ez lenne a tervük: előcsalogatni a Kiválasztottnak nevezett emberi lényt. – Azt hiszed, az a kis csitri elveheti az életünket, akkor nagyon tévedsz. Én nem fogom olyan könnyedén adni magam, mint azok, akiket könnyű szerrel és a mesterei segítségével megölt.

 – Ennyi lenne tehát? – tárta szét karját a lány. – Az, aki Chandakot felül akarja múlni, annak harcolnia kell, vagy csúnyán elbukik, ahogy a társai. Nos? Talán ennyi elegendő volt, hogy megtántorítsalak téged?

 – Ha lenne rá mód, hogy egy másik Kiválasztott tegye meg azt, amit Christinának kell, hidd el, nem hagynám, hogy ő áldozza fel magát, még akkor sem, ha a jóslat tényleg róla szól – nézett a férfira szomorú tekintettel Gabe.

 – Angelus tanítványai – köpött egyet Zogor. – Nézd, hova juttatta őket az a kis mitugrász? És még az Angyalok Kardját is rábízták egy tollpihésre.

 – Abban hiszek, ami életben tart – nézett a lányra a másik, majd kedvesen elmosolyodott. – Te hiszel valamiben? 

– A bosszúban – vallotta be őszintén Christina.

 – A Három Nővér – szólalt fel Sebastian mérgesen. – Igazi bestiák az Alvilágban és... Lilith hűséges fejvadászai. A férfiak rémálmai.

– Coronis tőre – közölte Olena halk hangon. – Accalia adta át nekem. A lány vére van rajta. 

– Hiányzol – felelt szomorúan Clio. – Tudod, Gabriel mindent elmondott. Tudok a Három Nővérről, Lilith-ről és arról, amit veled tettek. Az én hibám. Fel kellett volna ismernem, hogy ők nem emberek.

Ki a kedvenc szereplőm? 1. rész

B.U.É.K!!! Először is.

Ez az első posztom 2018-ban!!!

Ki a kedvenc szereplőm? Természetesen az Ősi Vér - A Kiválasztottak című regényemből.

Vagy inkább kezdjük azzal, hogy miképp is találtam ki a szereplőket?

Hogyan születtek meg?

Vegyük a két főszereplőt: Shiba Satoru és Christina Downer.

Az elképzelés valahogy úgy kezdődött, hogy kell egy főbb szereplő. De ki legyen az? Vagy kik legyenek azok? A Prológus adta az alaphangot, hisz tudtam, hol fog játszódni. Tudtam, hogy kell egy női és egy férfi karakter a sok más szereplő között, akik valamelyest kiemelkedhetnek közülük. Itt jött a képbe Satoru. Könnyű volt megformálni, hisz anime/manga rajongóként volt már egy elképzelés, de tudtam, hogy nemcsak ezen az ágon fog haladni a karakter felépítés. Folyamatában hallgattam japán dalokat, böngésztem a japán neveket. A nevek nem mindig jöttek olyan könnyedén, de voltak olyan szereplők, akiknek könnyen megtaláltam a megfelelő nevet. Ilyen volt Satoru is. A név meglett, jött a karakterépítés. Olyasmi figurát képzeltem el, aki tetterős, lázadó, vakmerő és persze jóképű is. Ugyanakkor ezek mellé társul a sötét múlt, a meg nem értettség és a rendíthetetlen akarat. Ő lett a regény főszereplője, miközben tudtam, hogy kell egy női főszereplő is. Akkor még Christina karaktere sehol sem volt, még akkor sem, amikor elkezdtem írni az első fejezetnek valót. Írás közben került előtérbe és kezdett felzárkózni Satoru mellé. Igen ám, de két ugyanolyan erős karakter nem fér meg egymás mellett és így tudtam, hogy két külön helyen kell élniük. Satoru megmaradt Tokióban, Christina pedig San Franciscoban.

A helyszínek választása: Tokió nem egy anime/manga helyszíne. Imádom, pedig még nem jártam ott. Tele van nyüzsgéssel, de megvan a maga csendes kis világa. Minden a helyén van, ám egy ismeretlen szemében ez káosznak is mutatkozhat. Persze felötlött a kérdés: mi van, ha pont a helyszínválasztás lesz az oka annak, hogy nem kérnek a regényből? Egyszerűen nem érdekelt.

Tokyo Tower/Tokiói torony: Megint csak anime összefüggés van benne. A Tokiói torony Tokióban, azon belül is Minato városrészben található. Maga Minato pedig szintén alapvető helyszín a regényben.







San Francisco: bármily furcsa a Bűbájos Boszorkáknak köszönhetem ennek a városnak a különlegességét. A nevének a hangzása, az elrendezése mind-mind azt adja, ami kellett Christina életében. Magány, különcség, erő és öntudatosság. A két város elég nagy távolságra van egymástól. Ráadásul mindkét városban megvannak a maguk kis hatalmi harcok.

Christina és Satoru jelleme sokban hasonlít, de különbözik is. Miután Christina karaktere felbukkant, kezdte átvenni a hatalmat a regényben, de Satorut sem akartam elnyomni, hisz mindkettő fontos. Ám egy olyan világban, ahol különböző lények élnek s vetekszenek egymással, kellenek a segítők is.

Na, itt kezdődött a szereplőáradat!!!

Satoru segítői: Red Dragons bandatagok. Olyasvalamit akartam, ami férfias, bajtársias és eleven. (A férfias kifejezés nem a nők ellen irányul!!!) Mint egykoron voltak lovagok, akik együtt harcolnak a végsőkig. Katonák, akik ha kell, feláldoznák magukat a közös célért. Barátok, akik egymás mellett harcolnak és védnek. Valami ilyesmire gondoltam, mikor a banda kezdett alakulni előttem. Igen ám, de nem akartam gyalogos vadászokat. Lovak ne sérüljenek az én regényemben. Így hát... jött a motoros gondolat. Miért is ne? Egyszerre lehetnek szelídek és vadak. De kell egy név. Imádom a sárkányokat, szeretem a vörös színt. Red Dragons. A két legrégibb társ és jóbarát: Yoshi és Kaoru.

És akkor itt jön Will Sky!!! Szívem csücske a boszorkányság. Előző életemben bizton boszi lehettem, mert egy fantasy nem lehet meg mágia nélkül. Will karakterét is könnyedén megformáltam. Egy erős boszorkánymestert akartam, aki megvédi a védencét, követi az elveit, de vannak buktatói. A neve: valamiért a William nagy kedvenc úgy, mint Shakespeare vagy a herceg. A Sky: na igen... Röviden ennyi. Szóval, így született meg Will Sky.

Christina segítői: Gabriel és Sebastian. A két ellentétben álló figura, akik a szívem másik csücskei. Egykoron két olyan oldal erősítői, melyből kiszakadtak. Mindketten másképp tanítják és védelmezik a lányt. Mindkettőnek megvan a saját története, de ez majd csak később kerül terítékre.

Ősi Vér - A Kiválasztottak szereplői 2. rész

Az első részben bemutattam a Shiba család tagjait és Will Sky-t a boszorkánymestert. Most jöjjenek a többiek.

Satoru - Őt már ugyan bemutattam az első részben, de mint sejteni lehet ő az egyik főszereplő. Immár felnőttként és vámpírvadászként. Ő a Red Dragons banda vezére.

"A vámpír a falnak dőlt. Alig van erőm, így nem tudok megküzdeni vele – gondolta elkeseredésében. A vadász végtelen gyűlölete a vámpírok ellen nem alaptalan, de már igazán leállhatna. Sok bajtársa szenvedett tőle, még ha gyors halálba is küldte. Senki nem tudta megállítani, még a vámpírfejedelemnek sem sikerül."

Red Dragons tagjai:

Himura Isoshi - félig japán, félig koreai származású férfi, aki a káosz után néhány hónappal egykori egyetemistaként vált a Red Dragons tagjává.

"– Vajon meddig nézik el nekik a vámpírok? – tette fel a kérdést Isoshi. A többiek ezen szintén eltöprengtek."

Miyazawa Yoshi - Satoru és Kaoru gyerekkori barátja. A Katasztrófa előtt már a banda tagja.

"– Én még mindig tartom magam ahhoz, hogy legyünk többen – szólalt fel Yoshi. A többiek értetlenül meredtek rá. – A jóslat. Emlékeztek? Hárman mit érünk, ha a várost egy nap ellepi a gonosz? Ideje lenne toborozni."

Yamada Kaoru - Satoru és Yoshi gyerekkori barátja. A Katasztrófa előtt már a banda tagja.

"– Nem ismerem régóta Willt, de biztos vagyok benne, hogy tudja, mit csinálunk – felelt rá nyugodt hangon Kaoru, aki két évvel volt csak idősebb társainál. Kaoru régebben is az utcákat rótta, igazi kemény fiúkkal keveredett összetűzésbe, ha úgy látta jónak. Yoshit gyerekkorában ismerte meg, amikor egy csapat gimnazistától védte meg, akikről később kiderült, hogy vámpírok voltak. Kaoru akkor szembesült a tudattal, hogy léteznek más lények is az embereken kívül, s később Yoshi által megismerkedhetett Satoruval is, aki szintén egy igazi bajkeverő volt. Satoru talán nem is avatta be a boszorkánymestert a tervébe, nehogy Will megakadályozza benne. Bár igazat adott Yoshinak, hisz egy olyan emberrel, mint Will-lel több esélyük lenne, és ő nyomtalanul bánhatna el az ellenséggel. De nem akart Satoru háta mögött cselekedni. – Ó… azt hiszem kiválasztották az áldozataikat."

Chiaki Toshi - A Katasztrófa előtt már a banda tagja.

"– A Katasztrófa előtt Satoru, Yoshi és Kaoru alkotta a Red Dragons-t – válaszolt Toshi. – Nemsokkal rá engem is bevettek a csapatba. Akkor még azt hittem, három vad fiatal srác, akik így akarják felkelteni magukra a figyelmet, de már az első napomon megmutatták, hogy nem játék az, amit tesznek…"

Nishimura Isamu - sokszor látta pesszimistán a világot, pedig egykor az autószerelőből vált autóversenyzőnél ez sosem esett meg.

"– Biztos van valami jelentősége, hogy visszatért – közölte észrevételét Isamu, miközben állát dörzsölgette és a többieket figyelte gesztenyebarna szemével. – Máskülönben miért jött volna vissza?"

Sasaki Jun - félig japán, félig amerikai származású férfi.

"– Ezért sem távolodunk már olyan messze a várostól, mint annak idején – szólalt meg Jun, miközben második doboz sörét bontotta fel és kortyolt bele. – Mindannyian azért vagyunk itt, mert Satoru engedte, hogy itt legyünk. Mert egy közös cél éltet minket: a vámpírok elleni harc. Vannak közülünk olyanok, akiknek családtagjai, szerettei és barátai vesztek általuk és vannak, akik egyszerűen változtatni szeretnének a világon. Megismertük a rettegést, a halált és az összetartozás erejét. Nem adhatjuk fel!"

Yukimura Mayo - A Katasztrófa alatt középiskolás volt.

"– Jó volt újralátni Kaorut – szólt közbe Yukimura Mayo, aki a csapat egyetlen női tagja."

Matsumoto Hisashi - A férfi makulátlan külsejével nem illett volna bele a bandába, de rátermettsége és extravaganciája ezt másképp igazolta. Régebben egy rockbanda énekese és gitárosa volt.

"– Ez mind szép és jó – szólt közbe Hisashi megértőn. – De Junnak igazat kell, hogy adjak. A vámpírok ellen még talán vagyunk elegen, de ha mások is beszállnak a buliba, akkor kétséges a létszámunk."

Kawamura Hisaki - nyomozó.

"– Egy: az emberek nem tudhatnak róla. Káosz keletkezne, amit senki nem tudna kezelni. Kettő: nem mindenkiről lehet felismerni, hogy micsoda. Három: amint kilépsz ezen az ajtón, döntened kell, hogy hallgatásba burkolózol vagy felhívod magadra a figyelmet."

Sámánasszonyok

"– Köszönjük, vadász! – szólalt meg a hátuk mögött egy fehér ruhába öltözött, hófehér hajú és ezüst tekintetű, sarut viselő asszony, aki a fősámánasszony volt, kinek még a nevét sem tudni, ahogy a többiekét sem."