Ősi Vér - A Viadal

 Ősi Vér - A Viadal

Az Ősi Vér című regényem második könyve, ami ugyan nem jelent meg még könyvben és e-book formában, de a Nuuvellára teszem fel fejezetenként. Mai nap folyamán tettem fel a harmadik fejezetet.

És miért ez az alcím? Sokat tanakodtam rajta. Aztán maga a történet ezen szakasza adta az ötletet. Sokáig csak Ősi Vér - A második könyvként címkéztem fel. Mivel nem akartam előre elárulni az alcímet. Tudom. Sok gondolkodás nem volt az alcím körül. Meg lehetne ennél frappánsabb, érdekfeszítőbb stb. Nekem ez tetszett.

Hosszú folyamat ez a könyvsorozat. Amit egykor úgy gondoltam, lerendezem 300 oldallal és kész és ennyi, úgy át is rendeződött a dolog. Hosszú évek egyszeri gyümölcse, az is nehezen akar beérni. Olyan, mint egy tíz évente kivirágzik a növény. Hülye hasonlat.

Számtalanszor átolvasott, átrágott, itt-ott foltozott, fokozatos, majd hirtelen szereplőgárda ostrom, még több cselekményszál, még több szereplő.

Na, jó. Nem igazán vagyok megbékélve a tudattal, hogy eddig nem tudtam kiadni, csak az első könyvet. Egy kicsit frusztrál a dolog, de megoldható. Mint mindig. A tényen viszont nem változtat.

A regényírás örök szerelem, szenvedély, pokol és menny. A hullámvölgy és a hullámvasút azon keveréke, amit ugyan utálok, egy ideig jól tűröm, de aztán robbanok, majd csitulok, végül megy minden a maga útján. Ahogy a második könyv feltöltése is a Nuuvellára. Persze a kiadatás nem marad el, egy nap az is meglesz. Idő kérdése minden.

Maga a regény második része hat fejezetből áll, szóval már csak három fejezet szükségeltetik, hogy egy egészet alkosson. A maga átka - ha fogalmazhatok így, már pedig fogalmazhatok így - az egész regénynek az, hogy kb. tíz évvel ezelőtt, kb. 2011 körül már ki lehetett volna adatni. Hogy miért nem történt meg? Mert nem éreztem, hogy eljött a pillanata. Még hátrébb ugorva kb. 2005 környékén kezdtem el írni. Mondhatni május-június környékén. Szóval kb. 16 év alatt az egész könyvsorozatot ki lehetett volna adni. Csakhogy nem könyvsorozatban gondolkodtam. Le akartam tudni egyetlen könyvben. Ennek ellenére nem ez történt, hanem bővítettem és írtam, javítottam és bővítettem. Sok kis-nagy kellemetlenség történt, mint pl.: az asztali számítógép sokszor besokallt, velem együtt, aztán jött a laptopom, az első, az is besokallt, én is tőle. Áramszünet, áramszünetből adódó jelenetvesztés, azóta is 2 percenként van mentés az írások alatt. Aztán dobbantottam 2017-ben és az öcsém segítségével kiadtam az első könyvet.

So, sose gondoltam, hogy az írás olyan, mint valami rózsaszín álom... na jó, azért volt rá példa, hogy annak hittem, hisz tök jó, írunk, írónő leszek egyből, kiadok vagy 100 könyvet és ebből fogok megélni, és... igen. Nem lettem híres. Ami nem gond, csak az, hogy még mindig nem tartok a 100. kiadásnál. Az "ebből fogok megélni" viszont kőkeményen állta a sarat a lelkemben és a szívemben. Tudatosan gondoltam arra, hogy haha én bizony írónőként fogok megélni, haha én mást se fogok csinálni, csak divatterveket készítek és írok, mert szeretöm a bötűket.

Hányszor is kaptam én meg azt, hogy "ebből nem lehet megélni"? Számtalan alkalommal. Porig sértettek, de nem érdekelt, akkor is, ha törik, ha szakad, ha elsodor a lavina, én akkor is írni fogok. Az igazat megvallva igen is érdekelt, hogy miért mondják ezt. Hisz lehet tudni, hogy sok-sok éve a közkedvelt írók és költők sem mindig tudtak az írásból megélni, de azzal a hévvel, azzal a szenvedéllyel igenis előretörtek, nyomultak, írtak. Mert ugyan fájt nekik is, ha megszólták őket, de volt bennük azaz életérzés, vagy gondolat "hogy csak azért is". Persze már akkoriban is akadtak olyanok, akik írtak, jól éltek belőle, híresek is lettek általa. De! Aki ha egyszer megtapasztalja, milyen írni legyen az regény, vagy vers, vagy bármi, akár egy zeneszöveg, azt nem lehet csakúgy abbahagyni. Olyan nincs.

Sokszor eltűnődtem azon, van ilyen most is, hogy "megéri"? Igen. Mert azért írok, mert szeretem. Az írás egyfajta mentsvár mindattól, ami körülvesz. A legjobb módja annak, hogy kijussak egy lakatlan szigetre.

Ennek ellenére az írás olyan volt, mint amit nem szabad másnak elárulni. Az fix, hogy egy falat lehet tőle alkotni, és csak nagy ritkán nyílik egy ajtó a külvilágra. Ez leginkább az emberi kapcsolatok rovására ment. Nem vagyok beszédes forma, régebben is jobban szerettem hallgatni az embereket, mint beszélni velük. Aztán ezt próbáltam megváltoztatni. Gondoltam, ha frappánsabban adom elő magam, az jó dolog. Nem vált be. Gondoltam, ha becsatlakozom mások beszélgetésébe, az jó dolog. Szintén nem vált be, vagy nem mindig, nagy ritka. Nem tudtam mit kezdeni ezekkel a dolgokkal. A mai napig így vagyok vele, de ma már azért szoktam beszélgetni. Mire jó egy munkahely? Arra nem, hogy csendben maradjon az ember. Kicsit furcsállnák szerintem.

És igen. Itt jön az igazi mondanivaló. Szóban nem tudom magam kifejezni, csak írásban. Lehet, hogy van valami szaknyelv, vagy fogalom, vagy mi, aminek lehet ezt nevezni, nem tudom. De azt tudom, hogy sokszor kerültem érdekes helyzetbe, mikor el kezdtem beszélni, és a fejemben összeállt mondatok valami egészen másképp alakultak, mint szerettem volna. Van, hogy tudom, mit akarok mondani, mégis a mondatot szóban már másképp szerkesztem. Írásban ez sose volt vészes. Talán emiatt is szeretek írni. Persze, ezen lehet csiszolni, hisz csak meg kell szólalni, fel kell venni a "kapcsolatot" más emberekkel, és... nem tudom. A kapcsolatfelvétel más emberekkel sosem ment igazán. Egy idő után úgy érzem, hogy nincs miről beszélnem, mert igazából nem történik velem semmi az íráson és a munkán kívül. Persze, ez lehet egy hiba, amit lehet javítani, de sokszor éreztem úgy, hogy ami másnak tök természetes, valahogy nekem nem az. És az íráson kívül hiába vannak más témák, amikről szeretek beszélgetni: filmek, zene stb., egyszerűen nem tudom ezt kiterjeszteni, vagy másképp csinálni. Kezdem elveszíteni a fonalat.

Na mindegy. A lényeg az, hogy másnak a zene ad támpontot az életében, valakinek az írás, és megint másnak egyéb más dolog. Na, igen. Ha tudnék énekelni - egy részem mindig is énekespacsirta szeretett volna lenni - akkor talán azzal foglalkoznék, de nem születtem színpadra. Nincs kiállásom és külalakom hozzá. So, marad a négy fal közti énektudás... jaj, amikor japán és koreai dalokat énekelgetek. Meg angol, meg török, meg a spanyol egy kis olasszal fűszerezve.

Ugrás. Ugyanez a helyzet a színészkedéssel. Még a színpadok is hálát adnak az égnek, hogy nem ezen a pályán kezdtem el mozogni.

Teker. És akkor visszatérve a regényhez. Csakhogy ne kanyarodjak se balra, se jobbra. Mert szántani nem ér.

Az Ősi Vér - A Viadal című regénynek még három fejezete hátravan, amit a Nuuvellára fogok feltölteni. És akkor folyt.köv. a többivel.

Ennyi voltam.

xoxo

Regényírás - Nuuvella

 https://nuuvella.hu/christin_dor?i=46538d35148

A Nuuvella elindulásakor regisztráltam az oldalra, így ott kezdtem el megjelentetni az írásaimat. Az első történet a Hajnal címet viseli. A második történet egy 6 részből álló kis mini regény, melynek címe Kőváros - Tündérkeresztanya. Viszont az első megjelent könyvem az Ősi Vér - A Kiválasztottak is felkerült fejezetenként, már csak a nyolcadik fejezet maradt hátra.

Az Ősi Vér egy hat részből álló könyvsorozat lenne, de a terveim nem úgy alakultak. Viszont jött a Nuuvella, és úgy döntöttem, hogy néhány más történeten kívül az Ősi Vér további részei is fel fognak kerülni fejezetenként. Ugyanakkor nem mondtam le arról, hogy a másik öt rész is könyv formájában is megjelenjen.

Számtalan kisebb-nagyobb történetek várnak még arra nézve, hogy megjelenjenek. Épp azon agyalok, hogy mely történeteket érdemes még a Nuuvellára feltölteni. A legtöbb fantasy-misztikus vonal, de vannak közte szerelmi is, és egyéb más is.

Az utóbbi időben nem voltam aktív a bloggerkedésben, az írások is viszonylagos napokon kerülnek előtérbe. Igyekszem rövid időn belül befejezni azokat, amiket már el kezdtem írni.

Szóval, amennyiben kíváncsi vagy valamelyik történetemre, és szeretnéd elolvasni, ott azon a linken keresztül is tudsz regisztrálni. A Nuuvellán számtalan író, írónő várja, hogy olvassák a történeteiket. Sok-sok történet jelent már meg, úgyhogy érdemes olvasóként regisztrálnod. Műfajilag meg se tudom számolni, hogy mennyi van, de lehet szemezgetni a horror, romantika, vagy humoros műfajjal, vagy ami épp számodra a legvonzóbb.

Köszönöm, ha olvasod a regényeimet. Jó olvasást! Kellemes napot! xoxo💗💖💗

Regénytervezet készülőben 2.0

https://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/2017/05/magyar-helyszin-es-szereplok.html 

https://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/2020/06/2020-junius-regenytervezet-keszuloben.html

Nem akarok sokat belemagyarázni. Jó ideje annak, hogy magyar szereplős, magyar helyszínekkel tarkított történetek bontakoznak ki a szemem előtt.

Vannak készülőben lévő regénytervezeteim, ezek közül 2020. júniusában írtam le pár dolgot, arról a második linkben olvashattok. Az első link még 2017-ről származik, de az csak részben kapcsolódik a másodikhoz. Na mindegy.

Kezdjük azzal, hogy általában a regényeim egy bizonyos időben játszódnak. Ez a mostani Budapesten 2020. június 6-án. A történetet magát 2019. december 13-án kezdtem el írni, *ha, úristen, holnap lesz egy éve, hogy el kezdtem írni*. A történet elején le is lövöm a poént, hogy körülbelül miért az a dátum szerepel benne, hisz eredetileg a történet *flashback* 2019. december 31-ével indul, amikor minden happy és a főszereplő A.-nak tervei vannak. Nem nevesítünk még, majd csak később. És utána, ahogy az előbb írtam, a történetszál 2020. június 6-án kezdődik meg. 158 nap telik el.

A lényeg, hogy 162 oldalnál tartok, és amolyan akció-bűnügyi-féle. Féle. Hm... valami olyasmi.

A főszereplő A. mellé társul a másik főszereplő Sz., akinek ugyanazokkal van problémája, mint A.-nak: valakik, akik megbújnak a sötétben, vagy a háttérben.

A történetben sajnos rendhagyóan vannak kimondott csúnya szavak, vulgáris elkerülhetetlenek. Emiatt már most 16+-ra sarcolom magát a történetet, 18+-ra a kellemetlenebb, csúnyább, talán, nem kicsit, de talán a biztosítékot kiütő események miatt.

Igen. Ami az Ősi Vérben amolyan könnyedebb *franc*, *a fenébe*, *a *r_b_nc* stb szavak érvényesültek, itt ennél a regénynél már az elejétől fogva egy kissé merészebb összeállítások szerepelnek.

A lényeg viszont megmaradt, mint a fantasy regényemnél, hogy sok szereplő van benne. Nem az én hibám, adta magát. Ja, és ami még újdonság benne, hogy nem E/3-as, hanem E/1-es. Egy ideje erre is rákattantam, pedig nekem mindig is az E/3-as volt a gyengém. Viszont ez a regény megkövetelte tőlem, hogy csak és kizárólag E/1-es lehet. Valamint egy kissé szokatlan stílusban írom, amit nem írok le konkrétan, hogy mi, mert még ismerkedem ezzel a fajta stílussal és nagyon tetszik. A jövőbeni olvasóimnak talán nem annyira, de jelenleg ezen a vonalon is mozgok.

Nem tervezem többre, mint 300 oldal. *tudnék ezen mosolyogni*

Ja, és igyekeztem olyan magyar keresztneveket és vezetékneveket, amik szokatlanok, mert erről az első linkben is írtam. Úgyhogy helyenként fellelhető hagyományos *már, ami hagyományos* név, de bőszen vannak érdekes nevek is. Mire jó egy kereső oldal és egy hatalmas lista, ami mindig bővül.

Na, mára ennyi voltam.

xoxo

2020. június - Regénytervezet készülőben

2019. december 12-én 20:21 órakor leírtam azt a regénytervezetet, amit előtte való hétben kezdett kirajzolódni. A történet elstartolt, 144 oldallal rendelkezik jelenleg. Magyarországon játszódik, magyar szereplőkkel. Nem fantasy. Akció forma. Amikor el kezdtem írni tudtam, hogy nem hagyhatom ki a durva helyzeteket és az úgynevezett obszcén/vulgáris szavakat. Nem vagyok szent, jó magam is szoktam csúnyán beszélni, szóval, nem oldhattam meg azzal, hogy valamelyik szereplő azt mondá: "A napfény nem hatolt még úgy át fejednek legmélyére, hogy vörös folyó hulljon alá".

Szóval, adott két szereplő, egyértelmű egy fiú és egy leány... két külön élet, mégis a sors avagy végzet, vagy az események láncolata keresztezi az életüket. Sok kérdés, kevés válasz. Kik a rossz fiúk? Miért nem buktak le eddig? És a rossz fiúk miért nem hagyják őket békén? Mi a fontos? Hol a határ? Meddig mehetnek el? Hol kezdődik a törvény és a törvénytelenség? Mi motiválja őket? Mi a cél? Hová tartanak? Mi fog következni? Mi lesz, ha...? Mi történik, ha...? Kik vannak ellenük és mellettük? Kiben bízhatnak? Kitől kell tartaniuk? Ki az irányító? Miért pont ők?

És még sorolhatnám. Nyugi. Nem ez a fülszöveg. Az majd azután lesz, miután kész a regény. És igen. Az Ősi Vért egy időre polcra helyeztem. Miután a gép befuccsolt, én sem tettem másként. Aztán jött eme ihlet, és el kezdtem írni. Tartottam attól, hogy pár oldal és annyi. De annyira megszerettem - mint az összes többit is -, hogy nem tudom abbahagyni, állandóan azon kattog az agyam, hogy mi következzen, hol tartson, kivel mi történjen és így tovább. És igen. Mint az Ősi Vérnél, itt is többszereplős regényről van szó, de - és ez a fontos -, nem akarok 300 oldalnál többet írni. Szeretném, ha lendületes, feszült légkört tudnék vele teremteni. Én ezt jelenleg érzem a regényen, de az olvasók, ha majd olvassák, nem tudom, hogy mit fognak gondolni. Próbálom kerülni azokat a helyzeteket, amik úgynevezett sablonok, de az is lehet, hogy találnak majd benne erre utaló dolgokat. A szereplőimet imádom, mindegyik más-más karakter, mindegyik másban erős, és már előre sajnálom őket. Magamat is.

A lendület nem hagyott alább, a regény írása folytatódik tovább. A kusza szálak kezdenek kibontakozóban lenni. Egy kérdés, ami felmerült bennem, hogy elég lenne e-könyvben kiadni, vagy legyen nyomdai változat is.

Mára ennyi. xoxo

Mit olvassak?

Ha ezerszer nem írtam már le, hogy Amanda Quick regényeit olvasom, akkor egyszer sem. De! Mi van még, amit olvasok? Lehet, a többségét külön-külön is megírtam egy-egy bejegyzés alkalmával.

Néhány javaslat a nehéz időkben:

Jemima Hunt - Egy angol lány New Yorkban. 

https://christindor-alombelitortenetek.blogspot.com/2017/05/2017-majus.html?m=1

A fenti linken több egymást követő regényről írtam, köztük az előbb említettről is. 

És hogy mit nem olvastam ki, pedig jó pár éve megvan? 

Jane Austen - Emma. 

És nem. A filmet nem láttam, csak azután szeretném megnézni, miután kiolvastam a regényt. Idő kérdése. 

Ezen kívül van még sok más könyv, amit időhiány végett még nem olvastam. De majd. Most csak ennyi. xoxo 

2020 március

Azt hiszem, a januári hónapom nem ment zökkenőmentesen, a február túl rövid volt ahhoz, hogy mérlegre tegyem, a március pedig 11 napja tart.

Szóval, a hétfői napon végre gondoltam egy merészet, és megnéztem mi maradt meg a laptopomról. Úgy tűnik minden, bár a gépnek annyi. Összetettem a két kezem, hogy ismét meghallgattak az égiek, bár szerintem, már elegük van belőlem.

A sok picsogás és lelketlen szidalom után kezdem azt érezni, hogy újra enyém a terep. Hamarosan ismét belendülhetek, de most az összes regénytervezetemet, félkész regényeket, vagy teljesen befejezett regényeket át akarom nézni, vizslatni, mert szeretnék előre tekinteni, szeretném megvalósítani őket, még ha nem is egyszerre.

Az Ősi Vér első részét 2017-ben adattam ki a kiadóval. Azóta holtágban vergődik, de nem azért mert nincs kész. Egyedül már csak az utolsó része az, ami kell. Az összes többi már csak átnézésre vár. A régi tervem szerint pedig folytatom a regényeim megírását, átírását, kiegészítését, bővítését és befejezését. Az Ősi Vért megelőzően voltak már regényeim, amiket pont emiatt félretettem, nem igazán foglalkoztam velük. De úgy gondolom, hogy amint megleszek az utolsó részével a könyvsorozatnak, így azokat tudom előrébb venni, és közben más regényeimmel is foglalkozhatok. Visszatérek a régi módszeremhez, amikor 2-3 regényt is csináltam egyszerre, ennek érdekében bizony sokat kell jegyzetelni. Az már biztos.

Közben 2020. év első regénytervezete is készülőben van. Egy álomnak köszönhető, amely kb. 2 éve üldöz, és nemrég már nem adott a megnyugvásra. Így kénytelen voltam belevetni magam. És tök jó, felszabadító érzés volt, hogy nem az Ősi Vért írom, hanem egy másik fajta regényt. Tudom, ez kegyetlenül hangozhat, de valamiért nagyon megélénkültem írás közben, és ezt már régóta nem éreztem. Lehet, kellett ez a fennakadás az életemben is, hogy visszafogjam magam, hogy ne csak egy valamire koncentráljak, még ha sokszor volt is frusztráló.

Mára ennyi. xoxo

2020. január - Türelem vagy végleges befejezés

A mai napon befuccsolt a laptopom, szó szerint. Hogy mikor lesz megcsináltatva, nem tudom. Ahogy azt sem tudom, meg tudják-e menteni mindazt a sok képet és írásokat, amiket tartalmaz. Mert igaz, hogy a múltkor szerencsém volt, és természetesen sikerült lementeni a dolgokat, de... Egy ideje már nehezebben jött be bekapcsolás után, de ki a fene gondolná, hogy ebből még más is lesz...? Ja igen, a profi szakemberek, akik között én nem szerepelek.

Jelenleg egy másik laptopon dolgozom, de azon nincs egy deka regény, hisz a gép nem az enyém. Úgyhogy az Ősi Vér és a többi regény kérdésessé vált. Ilyen, mikor a technikában bízok annyira, hogy nincs mentés sem. Minek az?

Szóval, ha még egy horoszkóp azt meri írni, hogy egy kosnak milyen fergeteges éve lesz januártól... elküldöm hidegebb éghajlatra jégcsúcsot dönteni.

Ráadásul az Ősi Vér és a sok regénytervezet mellett születőben volt egy akció elemekkel tarkított regényem is, de kezdek lemondani arról, hogy bármi jó történne. Mert bármibe fogok, bármit tervezek, mindig van valami, ami hátráltat. Lassan úgy érzem, hogy talán nem véletlen. Hogy nekem nem is kell írónőnek lenni, mert hiába adtam ki az első regényem, az igazság az, hogy az utána lévő regények bizonyos tényezők miatt nem kerülnek napvilágra, és nem csak a gép jelenlegi állapota miatt.

Lehetne ez panasznap, de már ahhoz is fáradt vagyok, hogy belekezdjek. Szóval, ennyi lenne. Jó tudni, hogy az égiek ennyire tudnak támogatni. Csak tudnám miért is kezdtem bele az írásba? Mindenki más értelmes dolgokat művel: szereti a munkáját, neveli a gyerekét, utazik a világban, képes egyszerre több dologra figyelni, fel tud építeni egy vállalatot, hogy nem ütközik akadályba stb. Passz!!! Hogy feladom-e? Néha úgy érzem, hogy ezt kellene tennem. Ha meg is tudnák csinálni a gépet, mi a garancia arra, hogy a benne tárolt adatok megmaradnak? Semmi. Újból megírni egy ekkora regényt, a többiről nem is beszélve... Azt hiszem eljött az életembe az a pont, hogy elég és befejeztem.

Christin Dor